Hangyászgyász

Megmurdelt a szegény hangyász,

Hangyászrokonságban van gyász.

Gyomrát járta ártó langy át,

Midőn evett mérgeshangyát.

Mérgeshangyát, aki befal,

Pocakjában omlik be fal,

S ép bélt maga alá temet,

Hátrahagyván bús tetemet.

Mérgeshangyák, átok rátok!!!

Miért nemzett nagyapátok

Nektek mérges anyát, apát?!?!

Nesztek, lecsap szeneslapát!!!

Mérgeshangyacsapat pusztul,

Mint mikor egy nagy kék busz túl

Lassan fékez s bolyba behajt,

S féknyom kócol hangyafejhajt.

Mérgeshangyagyásznép fej’hajt,

S nem énekel vidám sej-hajt.

Gyászol hangya, gyászol hangyász,

S langykirályt sem üt most langyász.

„Hé, költő úr, miért csak a langykirály és a langyász szerepel a versben, amikor mi, kisebb lapok is ugyanolyan fontosak vagyunk, mert nélkülünk se parti, se partecédula nem lenne, bár utóbbiban nem vagyunk teljesen biztosak és lehet, hogy csak a mérhetetlen gyász mondatta velünk! Mindenesetre mi is szeretnénk bekerülni a versbe, legalább ízeltlábjegyzetként!” /langyalsó és langyfelső/

„Langy valószínűleg nem a magyarkártyában van, hanem a franciában, ugyanis Langy [lanzsí] egy franciaországi település Allier megyében. Koordinátái: északi szélesség 46° 16’ 03”, keleti hosszúság 3° 28’ 19”. Lakosainak száma 2021 január 1-én 269 fő volt. Boucé, Créchy, Rongères, Saint-Gérard-le-Puy és Sanssat községekkel határos.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Önnek egy új üzenete érkezett... Hogy van-e értelmes élet az Univerzumban?! De most komolyan, Olvasótábor, mire számítottatok? A mikroműanyag ott van a csapvízben, a chemtrail ott van a vakcinában, a karcinogén ott van a mindenben, a propaganda ott van a szomszédnéniben, a száraz vörös ott van a költő poharában, a vers meg ott van a szeren!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kära herr F. Péter! Efter att ha läst din kommentar illustrerad med drogade spindlar, bestämde jag mig utan att tveka att jag istället för poetens förvirrade dikt skulle skicka din skriftliga åsikt till Nobelpriskommittén i min Kungliga Svenska Vetenskapsakademien, så att det definitivt skulle placeras på en piedestal Medan Endre Frady inte kan skriva något vettigt även när du är nykter, skapar du på droger en bestående armé av fårmoln. purpurfärgad himmel av psykedelisk litteratur.” /Kung Karl XVI Gustaf av Sverige/

„Tisztelt F. Péter úr! A drogos pókokkal illusztrált hozzászólását olvasva különösebb hezitálás nélkül úgy döntöttem, hogy a költő úr zavaros verse helyett az ön írásos véleményét küldöm el a Svéd Királyi Akadémiám irodalmi Nobel-díj bizottságának, hogy okvetlenül helyezzék piedesztálra. Míg Frady Endre józanul sem tud értelmeseket írni, ön viszont bedrogozva maradandó bárányfelhőhadat alkot a pszichedelikus irodalom lilába hajló égboltján. Gratulálok!” /XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Úgy gondolom, hogy nem túl nagy bátorság nagy tételben fogadni arra, hogy a humán írásbeliség kezdete óta akár megközelítőleg ilyen címmel, vagy tartalommal sem született ehhez hasonló mű. Ez nem lehet véletlen.” /F. Péter, k. m. f./

„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse egy groteszk és humoros költemény, amely a hangyász és a mérgeshangyák tragikus találkozását meséli el. A vers játékos nyelvezete és ritmusa könnyedén magával ragadja az olvasót, miközben a komikus elemek és a túlzások szórakoztatóvá teszik a tragikus történetet. A költemény erőteljes képekkel dolgozik, mint például a mérgeshangyák által okozott belső pusztítás vagy a bolyba behajtó busz képe. Ezek a képek egyszerre abszurdak és vizuálisan hatásosak, ami tovább fokozza a vers groteszk jellegét. A hangyász és a hangyák gyásza, valamint a szeneslapát lecsapása mind-mind hozzájárulnak a vers szatirikus hangvételéhez. Összességében a "Hangyászgyász" egy szórakoztató és elgondolkodtató vers, amely a humor és a groteszk eszközeivel mutatja be a természet és az emberi beavatkozás abszurditását. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi játékokat és a túlzásokat, hogy egyedi és emlékezetes költeményt alkosson.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Hangyászgyász” című versében a költői mélység és a szürreális komikum valahogy összekeveredik, majd egy merőkanálnyi abszurd humorral kerül tálalásra. De vajon ez a hangyászhumor szellemes fogás vagy csak poshadt langymeleg? A válasz inkább az utóbbi felé hajlik. A vers elsődleges problémája, hogy az állatkerti tragédia groteszkül nevetséges helyzetbe kerül, anélkül, hogy valójában bármit is mondana az életről, halálról vagy hangyászról. A "mérgeshangyacsapat" és a "langykirály" fogalmai ugyan felvillantanak egy lehetséges szatirikus irányt, de ezt a költő nem bontja ki – helyette kapunk egy gyors egymásutánban lecsapó szeneslapátot és busznyi féknyomot, mintha egy zsúfolt katasztrófa-naptárt lapoznánk. Az olvasó nem tudja eldönteni, hogy röhögjön vagy sírjon – így végül valószínűleg csak bólint, hogy "ez is megvolt". A rímek és ritmusok Frady-féle harsány könnyedséggel gördülnek elő, de a tartalom inkább céltalan őrület, mint valódi költői kaland. Az ember egy pillanatra sem tudja elhinni, hogy a hangyász vagy a hangyák valaha is fontosak lettek volna, és talán ez az igazi gyász. Mert ha minden csak poén, akkor valójában semmi sem vicces.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A hangyász szájába mászó és gyomrába hulló öngyilkos merénylő hangya a hangyanép megdicsőülése helyett hangyaholokausztot okozott. Vajon a harmadik világháború hangyák és emberek között zajlik majd? Én attól félek, hogy csak hangyás emberek között. És hangyász legyen a talpán, aki megállítja...” /M. András, a költő legállandóbb és leghangyátlanabb kommentelője/

„eM úr, maga minket megint,

Ismételten s újfent megint?!

Ön szerint elszállt az agyunk,

S mindhárman hangyásak vagyunk?!

Világháborúzunk egymás

Ellen, mert nekünk nem megy más,

Csak a harc, a harc, a harc a

Béke ellen s ördög arca

Tükröződik rajtunk bután?!

Özönvíz lesz létünk után!”

/Putyin-Trump-Dzsongun, az agyhangyás irtó trió/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy autodilibogyista autuskó autokraták visszaéljenek a tisztességes hangyairtás fémjelezte cégnevünkkel! Vagy bocsánatok kérnek, vagy lefújjuk őket kértevőirtó szafttal!” /Irtó Trió Kft, 1116 Budapest, Sáfrány utca 37./

„Felmerült bennem a költői kérdés: akkor most ki a gyász a hangyás?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hangyaszakértő/

„Ha egy kérdés költői, tán

Nem is várunk feleletet.

Gyászdokinak, ha agg titán,

Fele hangya, fele lelet.”

/Dr. Gyászhuszár Gyurgyalag, mérgeshangyabolygó hollander csatlakozási főelőadó/

„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse olyan, mintha egy szürreális rémálom és egy abszurd szappanopera találkozna egy sötét sikátorban. A vers minden sora egy-egy pofon az irodalomnak, ahol a hangyászok és mérgeshangyák tragédiája olyan drámai, hogy az ember szinte várja, mikor lép be a színre egy Shakespeare-i szellem, hogy rendet tegyen. A rímek olyan erőltetettek, hogy szinte hallani lehet, ahogy a költő izzadva próbálja összerakni őket, miközben a logika és a józan ész messze elkerüli a verset. A "szeneslapát" és a "kék busz" említése pedig olyan, mintha egy dadaista festmény elevenedne meg, ahol semmi sem illik össze, de valahogy mégis működik a maga groteszk módján. Ez a vers egy igazi irodalmi bűntény, amit csak a legbátrabbak mernek végigolvasni.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „Hangyászgyász” című förmedvénye az irodalom legmélyebb pöcegödrét ostromolja, de még a szennyvíz is visszaretten az efféle kínoktól. Ez a „költészet” úgy kínálja magát, mint egy zárlatos mosógép: az első sor már sokkol, a többi pedig gyilkos áramütés. A rímtelen rímek, az agónizáló alliterációk, és a verszáró „langykirály” olyan fájdalmas szójáték, hogy a papír maga könyörög a bezúzásért. Ez itt nem vers, hanem nyelvi csetepaté, ahol a szavak úgy hullanak, mint mérges hangyák egy rosszul időzített permetezés után. Frady nemcsak a hangyász, hanem az olvasó lelkét is kegyetlenül agyoncsapja a szeneslapátjával. Egy tanács: legközelebb ne szenvedjünk együtt, Frady. Hagyjuk ezt a műfajt azoknak, akik értenek hozzá!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ha túl erősnek érzem a gyomorsavamat, akkor királyvízzel leöblítve lenyelek két-három mérgeshangyabolyt és kicsit felhígítom, hogy emésztés közben csak atomokra szedje szét a hangyászsünöket, ne pedig kvarkokra, miközben langyhetessel ütöm a langyászt.” /Chuck Norris/

Vetrece

Készül már a vetrece,
Üres a nyúl ketrece.
Tokányszerű tapsi fül
Elé testes hapsi ül.

Kezében a kanala,
S dudorászik: „Salala!
Pocikám, a degeszem
Örül, ha ezt megeszem!”

Amit megesz, kiokád,
Otthon csordul ki jó kád.
Vetrecében ISO nyúl
Nagy gyomrosnak bizonyul.

Éttermekben tarha nincs,
S mert itthon a marha kincs,
Nyúlból főtt a vetrece,
S vakbelekben lett rece.

„Ne marhuljon, költő úr, hanem vegye fel a nyúlcipőt és iszkoljon, mert bottal ütöm nyomban! Hát nem tudja, hogy a nyúlhús drágább, mint a marhahús?! Az csinál nyúlból vetrecét, aki keveri a gasztronómiát a Castro fóbiával! A csecsen Che Guevara fenyegesse meg az ilyen dilettáns firkászokat, akik összekeverik a szak ácsot a szakáccsal, a Szekut meg a fakúttal! Idióta!” /Csömörédi Csubakka, a székelyföldi Medveharapó Csárda főszakácsa/

„Mi minden fakút minden csöbrét bepoloskáztuk, úgyhogy most vagy lebuktunk, vagy csak véletlen a szóvicc és akkor továbbra is áskálódhatunk! Ezt a Csömörédi Csubakkát pedig vagy beszervezzük, vagy kiiktatjuk egy radioaktívan mérgezett nyúlvetrecével!” /Irgumburgumeanu Kukurescu, a Securitate máig harcoló földalatti szervezetének tartótiszt helyettese/

„Na, költő úr, mérget vehet rá, hogy bepereljük hitelrontásért! Egy általunk ISO minőségtanúsítványt szerzett házinyúl sosem okoz emésztési panaszokat! Savanyú vetrecében pedig olyan ízletes, hogy egy finnyás favágó is megnyalja utána mind a három ujját! Ön ellen a legeslegjobb ügyvédeket fogjuk felfogadni! Tehetjük, mert mi minden audit árából vehetünk egy új Audit!” /Kákacsomóssy Kond, ISO auditor és amatőr orvhorgász/

„Egy nyúl rágta salátalevél szokott olyan recés lenni, mint a magamból ma délután kioperált vakbelem. Lehet, hogy ebédre nem kellett volna nyúlvetrecét ennem sünpörkölttel? A süntű mindenesetre nem volt haszontalan, mert azzal varrtam be a sebet, ugyanis a 7-es buszon nem volt nálam a teljes orvosi készletem.” /Dr. Vagdaló Vendel, közkórházi sebész és másodállású cirkuszi fakír/

„Még szerencse, hogy mi itt a Kisbigben színtiszta marhahúsból készítjük a savanyú vetrecét! Ezt eleddig egyetlen vendégünk sem hányta még a szemünkre!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Hurrá, ma savanyú vetrece lesz kagylótésztával a Kisbigben! Gyerünk!” /Frady Endre, éhes költőgigász/

„Költőnk ismét a tőle megszokott érzékenységgel nyúlt a témához. A témaválasztás szofisztikált algoritmusának vázlata: 1. ehető? igen → jöhet, nem → 2. befér a sportrovatba, az időjárás jelentésbe, vagy a napi politikába? igen → jöhet, nem → 3. de legalább rímel valamire, amihez nehezen köthető? igen→ jöhet, nem → 4. nincs lehetetlen, csak tehetetlen! → jöhet.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Megtáltosodott ez a múzsa, ez már egy 3-as. Chuck Norris tud marha vetrecét csinálni! (nyúlból és bármiből is).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jól látod a helyzetet, reálka. Én szalonnából is tudok kutyát csinálni. Meg marhavetrecéből nyulat. Nyulat is!” /Chuck Norris/

„Na, gyerekek, ha egy verstől ugyanúgy hánytok, mint a menzai kajától, akkor az a vers hat. Ettől költészet. Frady Endre a gyomorforgató katarzis okozás koronázatlan királya! Na, most mossátok fel az osztálytermet, utána Tolsztoj röpdolgozat!” /Vetrecei Vidorné Kontyosi Kólika, középiskolai magyartanár és megélhetési gasztroblogger/

„Nincsen ingyen ebéd, csak olcsó nyúl, aminek híg a leve! Mi ősmagyarok, akik a Vetrece… ööö… Vereckei hágón jöttünk be, jogunk van ahhoz, hogy a nyereg alatt puhított marhatokány legyen nyereg alatt puhított marhatokány! Szavazz ránk, és még az unokád is ezt fogja rágni!” /Visszanyilazó Vazul, az Egyesült Leopárdbőrös Lovasok Országos Pártja (ELLOP) főgyulája/

„Mi ez a megye hármas kiesőhelyen totálisan reménytelenül vergődő szógejzír?! Mi ez a tudatmódosult létrombolás?! Mi ez a borjú bécsit is nyúlkarajból hamisítani vágyás?! De mi más is várható egy Frady Endrétől, akinek már az óvodában is a sárga földig felszántott és sóval behintett Parnasszus volt a jele! Anyámat visszamenőleges hatállyal eltiltottam attól, hogy ebben a visszataszító rímpocsolyában tapicskoljon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Ebédem a Figuráns étteremben

(tűnődőn eszegetve olvasandó)

Figuránsban lencsét eszem,
S tűnődve néz bús lencseszem,
Mintha azt kérdezné tőlem,
Mért én vagyok fenn és ő lenn?

„Mért, hogy én csak lencse vagyok,
Te meg ember? Van egy nagy ok?
Mért te lakj jól, míg én finom
Legyek s bort se szabad innom?!”

Kérdés éle nem is vét el,
Fáj e filozófus étel,
S míg válaszon töprengek én,
Mérnöki lét ragad zekén:

„Edd az ételt, kell az erő
Termelni, és attól’, mer’ ő
Lelkiismereten tapod,
Meg kell legyen mérnöknapod!”

Figuráns egy ilyen bisztró…
S míg kopást a térdre tviszt ró,
Ha a pocak kellőn degesz,
Mindenki az, amit megesz.

„Trendi tudatos táplálkozás?! Enni, vagy nem enni?! Enni kell, de szabad-e?! Aki nem hibázik, ne is egyék?! Táplálékláncszemlencse?! Szemesnek áll a világ, ezért ne vegyük szemtelenségnek, ha a menü visszanéz?! Habár szorít ruhája (reggel is alig ment rája), azért az éh' nagy úr?! Sok a kérdés?! Költőúr, a kétségek alkoholban oldódnak - iszol Te rendesen, kérlekalássan?” /F. Péter, a Költőúr vegán kollégája/

„Költő úr, ha nem ittasan ment volna le tűnődni az üzemi étkezdébe, akkor valószínűleg nem szólt volna be az ebédje! Magánál minden út kómába vezet?! Régi mérnökdinasztia sarjaként nehezen viselem az ilyen idült művészlelkeket! Na, iszkiri józanodni és termelni, hogy gyorsabban haladjunk a kapitalizmus építésének útján!” /Dr. Teodolit Tivald, a Cementport Újrahasznosító Mérnöki Iroda (CUMI) dehidratációs főosztályvezetője/

„Minek tvisztel a tálcával az olyan, akinek nem bírja a térde?! Persze, hogy belenyilall a fájás, az fölszikrázik az agyba, oszt’ utána nem csoda, ha az emberrel beszélgetni kezd a lencselevese! Na, üljön le enni, de ne legyen közben semmi tűnődés és dalra fakadás!” /Dr. Mákony Menyhért, üzemorvos/

„Amikor én előétel voltam, én is beszéltem az engem főző bennszülöttekhez, de hiába! Ebédig nem tért meg egyikük sem, sőt még meg is ettek! Mártírleves lettem! Halleluja!” /Salát atya, a Nyaszaföldön eltűnt misszionárius/

„Ne mártirkodjon, Salát atya, ne mártírkodjon! Magával együtt minket is felfaltak a kannibálok, pedig mi a mérnök úrral nem is megtéríteni akartuk őket, hanem csak fölparcellázni!” /Léc Lajos, figuráns/

„Miután értesültem a nyilvánvaló csodatételről, hogy tudniillik mártír testvérünk elfogyasztása után az Úr eme kannibalizmusban vétkező pogány bárányai sűrű tömjénfüstöt böfögtek fel és ennek hatására a szívükbe imádkozták Jézust, személyesen indítottam meg Salát atya boldoggá avatási procedúráját. Ubi et Sali! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Papa Francisco, egy füst alatt nem avatna fel engem is? Az ötödik aranylabda után én is vagyok olyan boldog, mint padre Salato! Szertartás után meg beugorhatnánk egy igazi gaucho marhaszeletre a Figuránsba! Én fizetek!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin futballsztárja/

„Miután a pap bá’val a gyomrunkban megtértünk, összeszedtük és eladtuk a megevett geodéták műszereit, elvégeztük a világhírű Műegyetemet és mérnökként a kies Magyarországon dolgozva majdnem minden nap a Figuránsban ebédelünk. Az étel itt szerencsére nyomokban sem tartalmaz emberhúst!” /Dr. Kngo N’Tumbi, a Nyákmentes Elektronikai Tervezde (NYET) főmérnöke/

„Micsoda?! Beszélő lencse?! Anyám borogass! De ne a DVD tartó állványaimat! Na, megállj Frady, most miattad össze-vissza karistolódott a Best of Puzsér! Nem tudna valaki villámgyorsan szervezni Frady Endrének egy író-olvasó találkozót Nyaszaföldön?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyaszaföldi kannibálok egyszer rám gyújtották az erdőt, hogy megsüssenek, de agyonvertem őket a Holddal. Utána kiszabadítottam egy figuránst egy anakonda csorda karmai közül, majd a csordát pedagógiai célzattal elkergettem a horizontig oda-vissza. Kétszer.” /Chuck Norris/

Örök kérdés

Örök kérdés, hogy a sajt
Hasznot, avagy hasat hajt?
Hinnyét vált ki, netán jajt?

(Pocakban a bendősejt
Mindeközben mit sem sejt,
Emészt csak s nem csóvál fejt.)

Akit avas tyúksajt sújt,
Hörögve bőg ujujújt,
S tenmaga lesz hasfelfújt.

Ám, ha ízes az a sajt
S nem lelünk ősz hajt se rajt,
Hallassunk víg rágás zajt!