Megadó vers

Hol egy orosz harckocsizó,

Akinek én máma ISO

Szerint magam megadhatom,

Mielőtt lehull az atom?!

Vagy egy orosz gépfegyveres,

Szeme eres, arca veres,

És tőlem csak annyit óhajt,

Hallassak megadó sóhajt?

Megadom én magam persze,

Kinek lenne másra mersze?

Ötvenhatos nem vagyok én,

Meg akarom úszni okén!

Tessék itt az egész haza,

Vigyétek csak ruszkik haza,

S békén akármeddig juss had!

Aki magyar, bölcsen kushad!

„Szórakozik velem, költő úr?! Maga is tudatosan félreértette a szavaimat?! Maga is háborús védekezést akar a békés védekezés helyett?! Mi háború nélkül békeharcolunk!” /Orbán Jobbázs, totális éceszgéber és lokális tótumfaktum és a népnemzet szingularitása/

„Miket versel Endre?! Hé! Állj!

Elszabadult itt az AI?! 

Bármit állít féknyúz montázs,

Nem mond ilyet Orbán Jobbázs!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Orbán Jobbázs olyat mondik,

Sír-forognak Zrínyik, Szondik,

Egri nők és pesti srácok,

S nyakig érnek lék, a pácok!

Pite meleg, Tisza árad…

Buda, feladják a Várad?!”

/Vitéz Vátesz Vituszné Karmalátó Karmelitta, körmönfont kármentőnő és Kalasnyikovdíler/

„Ez a vers Frady Endre jellegzetes stílusában íródott, amely egyszerre humoros és szatirikus. A költemény a megadás és a történelmi kontextus témáját járja körül, miközben ironikus hangvétellel reflektál a magyar történelem egyes eseményeire. A vers központi témája a megadás, amelyet a költő különböző szituációkban mutat be: egy orosz harckocsizó és egy gépfegyveres jelenlétében. A történelmi utalások, különösen az 1956-os forradalomra, mélyebb jelentést adnak a versnek. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor éles kritikát fogalmaz meg. A rímek és a ritmus gördülékennyé teszik az olvasást, míg a humoros megfogalmazás enyhíti a komoly témák súlyát. A költő egyszerű, de hatásos nyelvezetet használ. Az olyan képek, mint az "orosz harckocsizó" és a "gépfegyveres", vizuálisan is erőteljesek, és az olvasó könnyen maga elé tudja képzelni a jeleneteket. A vers tele van iróniával, különösen a "megadó sóhajt" és a "bölcsen kushad" kifejezésekben. Ezek a sorok egyszerre nevettetnek és gondolkodtatnak el a magyar történelem és a jelen helyzet kapcsán. Összességében Frady Endre "Megadó vers" című költeménye egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a humor és az irónia eszközeivel reflektál a megadás és a történelmi emlékezet témáira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szása!!! Sto tü gyélajes???!” - ismeretlen BKV-s ellenálló hölgy erőteljes hangja az Élmunkás téri metróállomás hangosbemondójában 1988-ban, miután az ideiglenesen hazánkban állomásozó szoldat kétszeri magyar nyelvű figyelmeztetés ellenére sem hagyta el a biztonsági sávot. Ezek után meg sem álltak Moszkváig. A passzív ellenállás csodákat tesz.” /R. Péter, a költő Vasas drukker ex-osztálytársa/

„Vasasban bár rossz a passz ív,

Ellenállás, hogyha passzív,

S orosztudás járul mellé,

Magasztosul mára jellé.”

/a mára már többszörösen kitüntetett nyugdíjas élmunkás BKV-s ellenálló hölgy/

„Szerencsére, ha mi nem védekeztünk, akkor is megvéd minket a NATO, mert tagok vagyunk. Ezért nem támad meg minket Oroszország. (A NATO-val nem mer kikezdeni, mert az már a 3. világháború lenne.)” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaielemzőbb kommentelője/

„Nem félemlít engem NATO,

Tekinthetem úgy, hogy mátó’

Hadban állunk s akad bajusz

Össze velük! Я не боюсь!*”

/Putyin elvtárs, majdnem minden oroszok cáratyuskája/

*Já nye bájusz! – Én nem félek!

„Semmi sincs véletlenül! Ebben az energiaínséges időszakban sokkal egyszerűbb volt egy ilyen bakit elkövetni, majd azonnal rákapcsolni Nagy Imre sírjára kötött generátort az elektromos hálózatra! Már Paks II sem szükséges, mert olyan szinten túltermel a generátor, hogy azt még Brüsszelből is látják!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas aggregátor agitátor/

„Vajon kihat Kremlre, Krímre,

Sírjában forgó Nagy Imre?

Úgy ragyog, hogy látja vaksi

Is, ez jobb cucc, mint a paksi!

Ház úr, maga nem műmájer,

Máris zöldebb lett az ájer!”

/Bröton Brúnó, brüsszeli brűgölő

„Frady Endre "Megadó vers" című alkotása nem pusztán a versírás gyalázatos paródiája, de a politikai szatíra görbe tükrének legbátrabb grimasza is. Az ISO szabvány említése éppolyan abszurd, mint az az elképzelés, hogy az ember a modern világban ilyen szabvány szerint adja meg magát. A rímek gőgösen csörömpölnek, a verslábak megbotlanak, de ez a szándékolt ügyetlenség hozza létre azt a bájos nihilizmust, amelyből a költő munkássága táplálkozik. Az orosz haderő fenyegetése és a megadás aktusa egy groteszk kabaréjelenetben forr össze, ahol az „ötvenhatos” nemzeti ellenállás hősies aurája helyett a költő nyegle pacifikációs attitűdje kacsint vissza ránk. A legnagyobb bravúr talán a „bölcsen kushad” kifejezés: ez a meghunyászkodás magasiskolája, a magyar mentalitás színpadi karikatúrája. Frady Endre ezzel a verssel újra bebizonyítja, hogy ha valamit komolyan vesz, az a nevetségesség határtalansága.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hazádat rendületlenül

Áruld el, ó cudar;

Bölcsőd volt s majdan börtönül

Szolgál vagy ebrudal.”

/Sörösparty Sirály: Sózat – részlet/

„Jaj neked, drágám! Bebörtönöznek vagy kiebrudalnak! Kellett neked meggondolatlanul hülyeségeket beszélned! Mondtam, hogy ne igyál annyit! Brühühü!” /Ócudar Ódorné Ómagyar Mária siralma/

„Frady Endre "Megadó vers" című förmedvénye az irodalom legmélyebb bugyrának ocsúdó hangyaürüléke, amelyet még egy kétnapos alsógatyában fuldokló lottózó közönsége is elkerülne. Ez a förtelmesen ósdi és fantáziátlan szóhalom olyan, mintha egy ötven évig tartó metrófelújítás betonporában fogant volna, egy tévén szocializálódott fülke-forradalmár fejében. Igen, Frady, sikerült a legnagyobb kliséket a legostobább rímekbe csomagolni, miközben az orosz tankok és ISO szabványok között vergődő lélek úgy toporog, mint egy nyelvtanilag elcsúszott kuplungpedál egy Trabantban. És hogy hova érkeztünk? A „megadás” fogalmát egy kisstílű szervilitásba taszítja, ahol a költői önirónia helyett csak egy magába forduló, tökéletesen jelentéktelen figurát látunk. Az igazi megadás nem a versben van, hanem abban a szánalmas tényben, hogy az olvasó befejezi. Tessenek csak haza vinni a ruszkik ezt az ócska szószéket is, mert Frady Endre itt már nem tud lejjebb menni – ő már elérte az irodalmi mélypontot, ahol a közhelyek kocsmapultján olcsó töménnyel áztatja a saját becsületét.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Aki hazaárul, az drogot is árul. Aki drogot árul, az sehonnai bitang ember. Aki sehonnai bitang ember, az halni nem mer. Aki halni nem mer, annak én segítek, hogy véget érjen a rongy élete. A texasi magyarok istenére esküszöm, esküszöm, hogy olyan becsületesen fejbe rúgom, hogy hazáig repül.” /Chuck Norris/

Vetrece

Készül már a vetrece,
Üres a nyúl ketrece.
Tokányszerű tapsi fül
Elé testes hapsi ül.

Kezében a kanala,
S dudorászik: „Salala!
Pocikám, a degeszem
Örül, ha ezt megeszem!”

Amit megesz, kiokád,
Otthon csordul ki jó kád.
Vetrecében ISO nyúl
Nagy gyomrosnak bizonyul.

Éttermekben tarha nincs,
S mert itthon a marha kincs,
Nyúlból főtt a vetrece,
S vakbelekben lett rece.

„Ne marhuljon, költő úr, hanem vegye fel a nyúlcipőt és iszkoljon, mert bottal ütöm nyomban! Hát nem tudja, hogy a nyúlhús drágább, mint a marhahús?! Az csinál nyúlból vetrecét, aki keveri a gasztronómiát a Castro fóbiával! A csecsen Che Guevara fenyegesse meg az ilyen dilettáns firkászokat, akik összekeverik a szak ácsot a szakáccsal, a Szekut meg a fakúttal! Idióta!” /Csömörédi Csubakka, a székelyföldi Medveharapó Csárda főszakácsa/

„Mi minden fakút minden csöbrét bepoloskáztuk, úgyhogy most vagy lebuktunk, vagy csak véletlen a szóvicc és akkor továbbra is áskálódhatunk! Ezt a Csömörédi Csubakkát pedig vagy beszervezzük, vagy kiiktatjuk egy radioaktívan mérgezett nyúlvetrecével!” /Irgumburgumeanu Kukurescu, a Securitate máig harcoló földalatti szervezetének tartótiszt helyettese/

„Na, költő úr, mérget vehet rá, hogy bepereljük hitelrontásért! Egy általunk ISO minőségtanúsítványt szerzett házinyúl sosem okoz emésztési panaszokat! Savanyú vetrecében pedig olyan ízletes, hogy egy finnyás favágó is megnyalja utána mind a három ujját! Ön ellen a legeslegjobb ügyvédeket fogjuk felfogadni! Tehetjük, mert mi minden audit árából vehetünk egy új Audit!” /Kákacsomóssy Kond, ISO auditor és amatőr orvhorgász/

„Egy nyúl rágta salátalevél szokott olyan recés lenni, mint a magamból ma délután kioperált vakbelem. Lehet, hogy ebédre nem kellett volna nyúlvetrecét ennem sünpörkölttel? A süntű mindenesetre nem volt haszontalan, mert azzal varrtam be a sebet, ugyanis a 7-es buszon nem volt nálam a teljes orvosi készletem.” /Dr. Vagdaló Vendel, közkórházi sebész és másodállású cirkuszi fakír/

„Még szerencse, hogy mi itt a Kisbigben színtiszta marhahúsból készítjük a savanyú vetrecét! Ezt eleddig egyetlen vendégünk sem hányta még a szemünkre!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Hurrá, ma savanyú vetrece lesz kagylótésztával a Kisbigben! Gyerünk!” /Frady Endre, éhes költőgigász/

„Költőnk ismét a tőle megszokott érzékenységgel nyúlt a témához. A témaválasztás szofisztikált algoritmusának vázlata: 1. ehető? igen → jöhet, nem → 2. befér a sportrovatba, az időjárás jelentésbe, vagy a napi politikába? igen → jöhet, nem → 3. de legalább rímel valamire, amihez nehezen köthető? igen→ jöhet, nem → 4. nincs lehetetlen, csak tehetetlen! → jöhet.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Megtáltosodott ez a múzsa, ez már egy 3-as. Chuck Norris tud marha vetrecét csinálni! (nyúlból és bármiből is).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jól látod a helyzetet, reálka. Én szalonnából is tudok kutyát csinálni. Meg marhavetrecéből nyulat. Nyulat is!” /Chuck Norris/

„Na, gyerekek, ha egy verstől ugyanúgy hánytok, mint a menzai kajától, akkor az a vers hat. Ettől költészet. Frady Endre a gyomorforgató katarzis okozás koronázatlan királya! Na, most mossátok fel az osztálytermet, utána Tolsztoj röpdolgozat!” /Vetrecei Vidorné Kontyosi Kólika, középiskolai magyartanár és megélhetési gasztroblogger/

„Nincsen ingyen ebéd, csak olcsó nyúl, aminek híg a leve! Mi ősmagyarok, akik a Vetrece… ööö… Vereckei hágón jöttünk be, jogunk van ahhoz, hogy a nyereg alatt puhított marhatokány legyen nyereg alatt puhított marhatokány! Szavazz ránk, és még az unokád is ezt fogja rágni!” /Visszanyilazó Vazul, az Egyesült Leopárdbőrös Lovasok Országos Pártja (ELLOP) főgyulája/

„Mi ez a megye hármas kiesőhelyen totálisan reménytelenül vergődő szógejzír?! Mi ez a tudatmódosult létrombolás?! Mi ez a borjú bécsit is nyúlkarajból hamisítani vágyás?! De mi más is várható egy Frady Endrétől, akinek már az óvodában is a sárga földig felszántott és sóval behintett Parnasszus volt a jele! Anyámat visszamenőleges hatállyal eltiltottam attól, hogy ebben a visszataszító rímpocsolyában tapicskoljon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Stefánia vagdalt

Utcasarkon énekelt
Hajléktalan vak dalt,
S hozzá ezért székeket
Stefánia vagdalt.


„Mit csinálhattam volna, szörnyen hamisan énekelt! Még szerencse, hogy volt nálam pár szék, amit a lila majmok lelátójáról szakítottam fel!” /Dr. Saslik Stefánia, adóellenőr és a ferencvárosi B-közép zöld sas kórusának női szólamvezetője/

„Au, ez fájt! Egy kis apróért énekeltem, nem székdarabokért! Jaj, és még rugdosnak is!” /Dr. Humán Huba, négy diplomás munkanélküli, hajléktalan vak koldus/

„Hé, rendőr úr, ne rugdossa már azt a szerencsétlent a vasalt bakancsával!” /Dr. Kalkuttai Piréz, szociális munkás és jogvédő aktivista/

„Ne aggódjon nagypofájúkám, a kincstári bakancs mindent kibír! Bent az őrsön majd kipucoltatom valamelyik őrizetessel. Maga kornyikás vakegérkém, meg ne halálhörögjön nekem közterületen, mert ha itt mer meghalni, megbírságoltatom!” /Tapló tizedes/

„Az utcai incidens minőségbiztosítás híján teljesen spontán, tervszerűtlenül és abszolút nem ISO szerint folyt le. Amennyiben minden résztvevő kitölti öt példányban az alábbi űrlapokat, akkor el tudok tekinteni a szigorú pontlevonásoktól. Így ni, meg is vagyunk! Egymilliót kapok. Számlával egymillió háromszázhetvenezer lenne.” /Pökhenddy Pörc, uzsorás és ISO auditor/

„Megszüntetjük a szegényeket! Magyarország jobban teljesít!” /óriásplakát a hajléktalan vak székdobált teteme fölött/

„Na, oszoljunk emberek, nincs itt semmi látnivaló! Te meg, Stefikém, ne bőgj úgy, mint egy gyerek! A legközelebbi meccsen személyesen én vezetem majd a biztonságiakat és szerzek neked vadonatúj székeket ezek helyett a széttörtek helyett! Na, menjél dolgozni és felejtsd el ezt a hajléktalan trógert! Remélhetőleg számodra mára ez az arc lesz a végső!” /Saslik Sutymánd, őrnagy/

„A leghatározottabban tiltakozom, hogy a nevemet egy ilyen fércmű sározza be és elmenjen tőlem az emberek étvágya! Pereljünk séf úr, pereljünk!” /Stefánia vagdalt tepsis burgonyával/

„A szocializmusban szocializálódott szociálisan érzékeny költő rusztikus szarkazmussal billenti fenékbe a kapitalizmusban kapitalizálódott kapitálisan érzéketlen társadalom ormótlan otrombaságának destruktív könyörtelenségét. A tipikus ’Ha a hegy nem tejel Mohamendnek, Mohamed agyonveri a hegyet’ mentalitás teljes átélése teszi a verset olyan szívmelengetően visszataszítóvá. Lelki sonkapácban megforgatott böjti rögvalóságiszony, ne hagyj el!” /Sonkády Eulália, a Koplaló Katarzis c. folyóirat esz- és isztétája/

„Anyám szerint a Stefánia vagdalt finom, de ő nem érti, hogy ez az átok bérigric egy ócska szóvicc miatt pillanatok alatt lerombolt mindent, amit költőink évszázadok alatt felépítettek! Frady Endre vasalt bakancsos ormótlan verslábával négy sorban rugdosta halálra a magyar irodalmat. Ha lenne hangom, azt énekelném, hogy ’Mindig van lent és még lentebb, ne várd a csodát, és üvöltve mondd, hogy ne tovább!!!’. Vae victis!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer alvás közben vasalt bakanccsal megrúgott valaki. Reggel felébredve láttam meg, hogy hónaljból kiszakadt a lába.” /Chuck Norris/

E

E-e?

„Mi ez a beteges szószátyárkodás?! Az, hogy csak egysoros a vers, még rendben volna, de miért kell bele két teljes betű?! Ráadásul bántó a cím és a vers közötti ellentmondás, hiszen a cím szerint egyértelműen E, a vers viszont pont a saját címét kérdőjelezi meg: E-e? Jelentse ki inkább maga a vers is, hogy E! Akkor viszont csak ismételné a címet, tehát még ez sem kellene! Legyen az egész csak ennyi: ’Frady Endre: E’! Megspóroltunk két betűt egy kötő- és egy kérdőjelet, és megszabadultunk a nyamvadt költőkre jellemző kispolgárian fanyalgó belső bizonytalankodástól is. A nyomdaköltségekről már nem is szólva. Most már csak a költő nevét kellene eltüntetni és előttünk állna minden idők legszebb, mert legrövidebb verse: E.” /Lektor Lajos, a Megvető kiadó ISO auditora/

„Előttem az utódom! Két e-vel eddig csak én tudtam verset írni, hiszen én már akkor is megmondtam, hogy E kettő kell nekem, amikor más még a mássalhangzókkal bajmolódott. Nem csoda, hogy Barguzinig menekültem ebből a szellemi tunyaságban dagonyázó labanciából! Hajrá Frady!” /Petőfi Sándor, alias Alexander Petrovics, de neked Fradykám csak Szása bá’/

„A címmel együtt három E! Mint a Ferencvárosi Torna Club címerében: Erkölcs, Erő, Egyetértés! Véreim, ősmagyarok! Adjunk a liláknak! Szálljunk turulszárnyakon lehel kürtöket fújva és szemünkből kisöpörve az árvalányhajat nyilazzunk hátrafelé, hogy fejbe ne lőjük az állatot, amelyen ülünk! Hej Baskíria, Levédia, Duna-delta, Tisza-Alfa, Omega, Illés, Metró, HÉV, Villamos, Omnibusz… Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt… Sáláláláláááá… Mindent vissza, lálálá!!! Jaj, Brünhilda főnővér, vigye innen azt a nyugiszuriiii…” /Zöldüveges Zétény, leszázalékolt hazaffy és ápolt/

„Ezt nem hiszem el! Illetve kénytelen vagyok, hiszen itt olvasom, de félve, mint az egyszeri kamikáze a rajtparancsot. Hogy költhet valaki, aki a magyar nyelv leggyakoribb betűjében sem biztos?! A jövőben minden egyes betűről ír majd valamit? Teniszkönyököm lesz a megterheléstől, ha ezt a sok verset egyenként mind el kell valahová dugdosnom anyám elől, nehogy felhúzza magát, mint Pókember a téglafalon! Borzalom! Rettenet! Armageddon! Búvár Kund Abigél! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„E-e e E? vagy E E E-e? Nehéz döntés, de vállalható-e? Kinek a válla bírja el e vállalást? Nyitott, vagy zárt E-e? Is-is? Se-se? Mi, mi? Dó-dó? Lá-lá? Énekelni ilyenkor? Sírva? Vigadva? Ének? Zene? Testnevelés? Heti öt vagy öti hét? Kérdések, kérdések és újabb kérdések. Sorakoznak és nincs hová bújni! Essetek rám, ti halmok! De ne túl magasról, és ne túl nagy halmok! Köd előttem, özönvíz utánam? Birka, vagy bárka? No, én megyek. Hová is?” /Török Gábor, politikai elemző/

 „Ló Reál helyett végre most rólam írtak verset! Mert megérdemlem!” /E, magánhangzó/

„Őőőőő…” /Ő/

„Végre egy vers, amit meg tudok tanulni! Hogy mit gondolt a költő? Közöd?!” /Csúingam Ajtony, a Dr. Titanic Auróra Jégkrém- és Hajóipari Szakközépiskola érettségiző tanulója/

„Tömörítve küldjem tovább, vagy hagyjam meg ilyen nagynak?” /Ímél Emil, informatikus és UFO-kódfeltörő/

„Ajjaj, itt nagy baj lesz! Ennyi nyugiszuri a világon sincs!” /Brünhilda főnővér/