E

E-e?

„Mi ez a beteges szószátyárkodás?! Az, hogy csak egysoros a vers, még rendben volna, de miért kell bele két teljes betű?! Ráadásul bántó a cím és a vers közötti ellentmondás, hiszen a cím szerint egyértelműen E, a vers viszont pont a saját címét kérdőjelezi meg: E-e? Jelentse ki inkább maga a vers is, hogy E! Akkor viszont csak ismételné a címet, tehát még ez sem kellene! Legyen az egész csak ennyi: ’Frady Endre: E’! Megspóroltunk két betűt egy kötő- és egy kérdőjelet, és megszabadultunk a nyamvadt költőkre jellemző kispolgárian fanyalgó belső bizonytalankodástól is. A nyomdaköltségekről már nem is szólva. Most már csak a költő nevét kellene eltüntetni és előttünk állna minden idők legszebb, mert legrövidebb verse: E.” /Lektor Lajos, a Megvető kiadó ISO auditora/

„Előttem az utódom! Két e-vel eddig csak én tudtam verset írni, hiszen én már akkor is megmondtam, hogy E kettő kell nekem, amikor más még a mássalhangzókkal bajmolódott. Nem csoda, hogy Barguzinig menekültem ebből a szellemi tunyaságban dagonyázó labanciából! Hajrá Frady!” /Petőfi Sándor, alias Alexander Petrovics, de neked Fradykám csak Szása bá’/

„A címmel együtt három E! Mint a Ferencvárosi Torna Club címerében: Erkölcs, Erő, Egyetértés! Véreim, ősmagyarok! Adjunk a liláknak! Szálljunk turulszárnyakon lehel kürtöket fújva és szemünkből kisöpörve az árvalányhajat nyilazzunk hátrafelé, hogy fejbe ne lőjük az állatot, amelyen ülünk! Hej Baskíria, Levédia, Duna-delta, Tisza-Alfa, Omega, Illés, Metró, HÉV, Villamos, Omnibusz… Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt… Sáláláláláááá… Mindent vissza, lálálá!!! Jaj, Brünhilda főnővér, vigye innen azt a nyugiszuriiii…” /Zöldüveges Zétény, leszázalékolt hazaffy és ápolt/

„Ezt nem hiszem el! Illetve kénytelen vagyok, hiszen itt olvasom, de félve, mint az egyszeri kamikáze a rajtparancsot. Hogy költhet valaki, aki a magyar nyelv leggyakoribb betűjében sem biztos?! A jövőben minden egyes betűről ír majd valamit? Teniszkönyököm lesz a megterheléstől, ha ezt a sok verset egyenként mind el kell valahová dugdosnom anyám elől, nehogy felhúzza magát, mint Pókember a téglafalon! Borzalom! Rettenet! Armageddon! Búvár Kund Abigél! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„E-e e E? vagy E E E-e? Nehéz döntés, de vállalható-e? Kinek a válla bírja el e vállalást? Nyitott, vagy zárt E-e? Is-is? Se-se? Mi, mi? Dó-dó? Lá-lá? Énekelni ilyenkor? Sírva? Vigadva? Ének? Zene? Testnevelés? Heti öt vagy öti hét? Kérdések, kérdések és újabb kérdések. Sorakoznak és nincs hová bújni! Essetek rám, ti halmok! De ne túl magasról, és ne túl nagy halmok! Köd előttem, özönvíz utánam? Birka, vagy bárka? No, én megyek. Hová is?” /Török Gábor, politikai elemző/

 „Ló Reál helyett végre most rólam írtak verset! Mert megérdemlem!” /E, magánhangzó/

„Őőőőő…” /Ő/

„Végre egy vers, amit meg tudok tanulni! Hogy mit gondolt a költő? Közöd?!” /Csúingam Ajtony, a Dr. Titanic Auróra Jégkrém- és Hajóipari Szakközépiskola érettségiző tanulója/

„Tömörítve küldjem tovább, vagy hagyjam meg ilyen nagynak?” /Ímél Emil, informatikus és UFO-kódfeltörő/

„Ajjaj, itt nagy baj lesz! Ennyi nyugiszuri a világon sincs!” /Brünhilda főnővér/