A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dosztojevszkij. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dosztojevszkij. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 28., péntek

Bűn és bűnhődés

Jeti ugrált előttem,
Fogtam magam s lelőttem,
Hívén, hogy egy tetemet
Friss hó úgyis betemet.

Sajnos a hó nem esett,
S tettemet, e nemeset,
Scotland Yard-tól valaki
Nyomozgatá vala ki.

Űznek s futok fel-le... nem
Segít, mivel ellenem
Bevetnek több szakaszt, ó!
Fa vár rám, az akasztó.

(haláltánc!)

„A kétezer-tizennyolcas esztendőt befejező
Frady fércmű a költőt szerencsére lefejező,
Bár tönk és bárd helyett, ami itt szerepel, az bitó,
Ámde hála az égnek, az sem élethosszabbító!”
/Csasztuska Szilveszter, OKJ-s képzett hóhérsegéd és átokmondóka gyártó kisiparos/

„Már írni akartam, hogy igen így kell lezárni az évet. De az a szokásos utolsó versszak, mint egy betonfal megállít, öl és nyomorba dönt... Kár érte, jó is lehetett volna.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Az új Frady Endre vers olyan, mintha belehánytak volna a Pegazus nyerge alá, és a kitocsogó puhulmányból tocsmákoltak volna össze valami óborzalmat! Pfuj!” /Pép Pál, lepényleső kisiparos/

„Súlyos anakronizmus, Költő Úr! A Yard nyomozgathat, de a halálbüntetést 1965-ben eltörölték Nagy-Britanniában (legalábbis gyilkosságért). Texasban (amely nem egy következmények nélküli állam) mondjuk történhetne, csak a Yardot kellene Sheriffre cserélni. De ha az efféle lényegtelen apróságokat mind költői eszközként értelmezzük, melyek a téma időtlenségét, és univerzalitását hivatottak kifejezni, akkor nem mulasztjuk el észrevenni és méltatni a címbeli utalást sem, melyet számos a témához kapcsolódó szó követ, hidegen racionális sorrendben. Az irodalom nagyjai közül sokakat megihletett ez a téma, de kevesen tudták ilyen figyelemreméltó tárgyilagossággal elhagyni a történet végéről elhagyni a katarzist. Minek regényeket írni, ha három versszakban is megoldható?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az izé kevésbé irritáló, mint Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij hasonló című műve, mert ez sokkal rövidebb, mint a másik, így hamarabb kiderül, hogy egy szót sem értek belőle.” /Egyszerű Egyed, a Heurisztikus Életbölcsességeket Tanító Állami Gimnázium (HÉTÁG) orosz nyelvi előkészítős hallgatója/

„Amennyiben Frady Endre bármelyik műve bekerül a Nemzeti Alaptantervbe és ily módon kötelezővé válik, mi egy emberként visszaadjuk a diplománkat és közmunkásként inkább éhen halunk, minthogy ennek a z irodalmi szeméthegynek a tanításával megfertőzzük a jövő nemzedékét!” /Szikla Szilárdné Vasököl Viktória, a Magyar Tanárok Köre (MTK) rendíthetetlen szóvivője/

„Én nem vagyok ennyire elkötelezett, így sztrájktörőként, háromszoros fizetésért bármelyik Frady művet hajlandó vagyok megutáltatni a nebulókkal. Amúgy ahogy a mai XYZ-s degenerációs gyerekeket nézem, nincs olyan irodalmi klasszikus, akiket ne fikáznának le alapból, ha nem zenés videoklip formájában tálalják őket. Mindegy, elvekből úgysem lehet megélni!” /Gerinctelen Gézáné Nulla Nihilla, közmunkában OKJ-s képzett magyartanár/

„ Mi ez az irodalmi aberráció, ez a legeslegelsőszámú közellenségeskedés?! Ha megválasztanak a főpolgármesternek, akkor úgy népszerűsítem a Sétáló Budapest koncepciómat, hogy a járdákra és az úttestekre Frady Endre retteneteket festetek fel, amin az emberek örömmel taposnak majd! Anyám szerint ez nem jó ötlet, mert a kutyatulajdonosok nem csak az ebeik után nem takarítanak majd fel, de saját maguk is az utcán fogják elvégezni a kis- és nagydolgaikat, sőt a kutyátlanok is! Lehet, hogy a Sétáló helyett Hasmenő Budapest élén fogok menetelni?! Látjátuk beleim szümtükhel, mik vogymuk?!  Mocskos Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer egy rám támadó jeticsorda összes fejének a lerúgása miatt Jetifalva lakosai halálra ítéltek  és felakasztottak, de a nyakizmom megfeszítése után már nem volt időm eltemetni őket, mert épp gazsulálni siettem valamelyik kérészéletű kelekótya kelet-európai kiskirálynak. Sajnos, amióta Bruce Lee félhülyére vert, nem mindig tudom, mit művelek... ” /Chuck Norris/

„De jó, hogy kitaláltságom folytán valójában sosem léteztem, különben már rég kihaltam volna!” /Jeti Jenő, Jetifalva jegyzője/