A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mirr-Murr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mirr-Murr. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 21., kedd

Mér'?

A képen a költő kicsit feszültnek tűnik...
Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,
Ingemen mér’ van sok vérnyom,
Mér’ fog markom késen nyelet,
Mér’ van számban méreg nyelet?

Mér’ fekszem a gázcsap elé,
Mér’ folyik a számból le lé,
Mér’ hurkolok nyakkötelet,
Mér’ van itt egy végrendelet?

Vízbe mér’ betonlábalok,
Mér’ úsznak rám éhes halok,
Mér’ szólnak öngyilok dalok,
Mi a fő és mi az al ok?

Csapást rám a fátum mér’ mér,
Szenvedelnem mér’ kell már-már,
Why do I suicide more, more,
Mér’ vagyok büdös, mint Mirr-Murr?

Mér’ e búcsúlevél lapok,
Mér’ sző körém szörnyen apok-
-aliptikus hálót a pok?
Mer’hogy Nobelt sose kapok!!!

ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!

„Juszt se mondok le! Mér’ mondjak le?! Az mondjon le, aki mondja! Különben sem én döntök irodalmi Nobel-díj ügyben, hanem az akadémiám tagjai! Ez az ő dolguk, én ebbe nem szólhatok bele! Vagy tán fejeztessem le őket, ha nem Frady Endre mellett döntenek?! Akkor egyrészt minden évben új akadémiai tagokat kéne keresgélni, másrészt meg nem lenne higiénikus az a sok szanaszét guruló véres fej! Fúj! FRADYENDREMONNYONLE!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Mér’?! Mér’ kellett ezt megírni?! Mér’ nem lehetett minden flikkflakk nélkül a Dunának menni?! Mér’ nem lehetett előtte rám hagyni minden ingó és ingatlan vagyont (a verseket kivéve!!!)?! NEM ENG.!!!” /Csöftényi Csumilla, a Magyar Értelmiség Remekei (MÉR) c. antológia elhantológusa/

„Mér', mér', mér'?! Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Költő úr, maga annyit kérdezősködik, hogy hamarabb fog kipurcanni aggkori végelgyengülésben, mint hogy a nagy töprengései közepette eldöntse, mi módon akarja megmurdeltetni saját magát! Egyébként pedig az a büdös, aki mondja! Miáú!” /Mirr-Murr, a szellemes visszavágások kandúrja/

„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dr. Bubo Bubo/

„Kockázat és mellékhatás
Túlsúlyakor sokan halnak.
Sírt így sok sírásó, hat ás,
S végleg vége van a dalnak.”
/Ursula, főnővér és kórházi klapancia költőnő/

„Meglesz az a Nobel-díj, csak tanuljon meg a svéd király magyarul!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„Agyam magyar nyelvtől szédül,
Tanuljon a Frady svédül!
Ám, te eM úr, szevasz! Tali
Nálam, holnap, svédasztali?”
/XVI. Károly Gusztáv, k. m. f./

„Bár ó-sírban forgok, András,
Új sírt újabb Nobel brand ás!
Vágyom végleges The End-re,
S ne kapjon meg Frady Endre!”
/Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, feltaláló és díjalapító/

„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lundabunda hideg fészek
Ellenére véd, hogy készek
Legyünk Grönland nagy fagyára,
S csökken bár Donald agy ára
Dániában, más is bűzlik.
Tán egy kráter, amely tűz lik?
Amcsi elnök agyi hurka,
Éljen soká Humán úrka!”
/X. Frigyes, dán király/

„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

Chuck Norris a tekintetével betöm egy fekete lyukat a Mariana-árokban
„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/

2022. március 15., kedd

Már-már márciusi kancsal dal

Immár március van már-már,
Rigófüttyre vadász’ Mirr-Murr,
S Desdemona nyakat mór mér.

Kizöldellnek fűk is, fák is,
Konyhán rügyezik a fakés,
S fagyból olvadt orrunk fikás.

Téli test’tek flöttyedt főtt tök,
Ám lefogytok, hogyha futtok,
Mint sok Vas megyei fitt tik.

refr.:
  Aki magyar, tavaszol,
  Lapos tevét teve szül,
  Ez a kis dal tovaszáll.

Mézet termel már a Méh Gyár,
Vígan brekeg békás Megyer,
Tavaszoljon, aki magyar!

refr.:
  Aki magyar, tavaszol,
  Lapos tevét teve szül,
  Ez a kis dal tovaszáll.

Sálá-lálá-lálááááááá…

„A költő remekül vette észre, hogy a világos hámborítású és laza szerkezetű női nyaknak, illetve a sötét bőrburkolatú erőteljes mór kéznek egymástól eltérő a hőtágulási együtthatója, így Desdemona megfojtásának paraméterei nem lehetnek függetlenek az eltérő évszakok eltérő hőmérsékleteitől. A mór szó pedig helyesen van kisbetűvel írva, mert nem a Jókai bableves névadójának keresztnevére, hanem a velencei Otelló származására utal. Miáúúú!” /Mirr-Murr, a macska/

„Hé, a Jókai bablevesnek én vagyok a keresztneve, mégse írnak nagybetűvel! Lehet, hogy a betűtésztában nem volt B? Amúgy az elnevezés a Jó kaja a bableves kifejezésnek a már idős és szenilis író általi kisajátításából ered! Az az aranyember álcában képmutatóskodó kőszívű ember magára irányította a teljes dicsfényt! Pfúj!” /a bableves/

„A költő a tavasz közeledtével nem csak a láncait veszítette el, hanem a józan eszét is, és az emberiség eddig megállapodott irodalmi és költészeti alapelveit elfeledve sugárba hányta ránk az arcából a sületlen gyomorforgatást. Ez a vers kétségtelenül irányt mutat, ám sajnos olyat, amiről nem szeretnénk tudni, hogy hová vezet. Emellett a vers által súlyos időzavar, magyarul anakronizmus is támadt az Erőben, hiszen semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a sosem létező Otelló márciusban fojtotta volna meg a szintén fiktív Desdemonát. NEM ENG.!” /O’cto Berry, a Csak Őszi Színekbe Burkolózó Állami Csodavers Intézet (CSŐSZBÁCSI) betanítatlan nemengedélyezési főelőadója/

„Frady Endre nem csak a tekintetét emelte a távoli jövőbe, hanem költészetének mutatóujját is rászegezte arra az ajtóra, melyen keresztül a földhözragadt háromdimenziós terünket lelki síkba fejtve spirituális megtáltosodás vesz erőt rajtunk és önmagunkból kifordulva kezdjük vágyni a katartikus mindenbírást. Frady Endre horizontján közel jön hozzánk a perspektivikus végtelen és bátran megérinthetjük a ’Ne érintsd!’ vagy a ’Vigyázz, magasfeszültség!’ álcával eltakart megérinthetetlenséget, majd hamuként hullunk az örökkévalóság szelektív gyűjtőjébe. Ha van valami - sőt bármi, vagy még sőtebb akármi - ami nem semmi, akkor ez az a minden, a legsőtebb mindenek legeslegkifejezhetetlenebbje. Olvassuk el végtelenszer és meg fogjuk érteni! Vagy magát a verset, vagy azt, hogy miért nem értjük, miáltal megismerjük önmagunkat és már nem is bánjuk, hogy olyan rövid az élet. Igen, főnővér, Jókai bablevest kérek! Betűtésztával!” /Lyókai Moore, Roger Moore és Jókai Anna méltán eltitkolt márciusi fogantatású szerelemgyereke/

„Bablevest betűtésztával?! Márciusban, amikor még csak épp rügyeznek a betűtészta bokrok?! Idióta! Ez most kivételesen nem a főorvos úrnak lejelentett diagnózisa, hanem indulatból elkövetett sértés! Na, sipirc befele a kényszerzubbonyba!” /Bodybuilder Brünhilda főnővér, a Hidegzuhanyos Elme-Gyógy Intézet Józan Eszet Tesztelő Idegosztálya (HEGYIJETI) elemi ereje/

„Olyan aranyos és mély ez a dalszövegecske, hogy négy húrral is meg tudom zenésíteni. Majd körbeülöm a tábortüzet a személyiségeimmel és kánonban eléneklem.” /Basszusukulele Budspencer, disszociatív személyiségzavaros akusztikus frontember/

„Te énekeld, hogy Sálá-lálá-lálááááááá…, mert a te hangod mélyebb!” /Tenorukulele Terencehill, Basszusukulele Budspencer második számú személyisége/

„Sá-lálá-lálá? Költő Gigásznál a reggeli olvadással együtt megindult az agylágyulás is? Nem baj, a zord sztyeppéken majd helyreáll a rend! Irány Szibéria!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Tégla/

„Ne aggódjon a költő elvtársért, táváris vrács Dóma, mire az oligarcháink által off-shore-ba szétlopott hadi költségvetés miatt kicsit visszafogottabb csapataink Budapestre érnek, addigra már az elégedetlen elnökünkkel együtt a nyár is tombolni fog, így Szibériában a költő táváris agya nem megfagyni fog, hanem tovább lágyul és könnyebben befogadja az átnevelő táborunk propagandaanyagát! Ahogy Lenin elvtárs mondta, aki élt, él és élni fog: Tanulni, tanulni, tanulni! Gurááááá!!!” /Tarakan Torkonragadovics Turhakán, teljesmellszélességbenkitüntetéskötegethordozó tábornok/

„A verset - ez vers?!?!?!?! - olvasva sztereóban forgok mindkét síromban! Remélem, hogy ezáltal Segesvár és Barguzin között olyan rezonancia jön létre, ami egy soha nem látott földrengést gerjesztve a földdel tesz egyenlővé minden olyan helyet, hol sírjaink domborulnak és unokáinkra pedig ráborul a világszabadság szobra, mert megérdemlik! Abcúg Putyin, abcúg Frady Endre!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics, magyar-orosz költő/

„Te jó ég, itt a hónap közepe és még nem készültünk fel Julius Caesar halálának 2066-ik évfordulós rekonstruálására! Elfelejtetted te is, keresztfiam, Brutus?” /Márciusi Dusán, késedelmesen késelő keresztapa/

„Vendetta!!! Négy hónap múlva végzek Marcius Ceasar-ral! Megmártom benne a konyhán kirügyező fakésemet!” /Júliusi Dusán, a győztesek által átírt történelmi személyiségzavar az Erőben/

„Ilyen verstől még a tavasz is gyorsabban jön.” /M. András, a költő legállandóbb és legrényegretörőbb kommentelője/

„Ne legyen olyan biztos a dolgában, M. úr, én attól jövök el, amitől nekem tetszik! Ilyen verstől egyébként mindenki eljön, méghozzá jó messzire, hogy ne is lássa! Ja, és magát sem akarom többé meglátni, mert kisbetűvel írta a nevemet! Nem volt T a betűtésztájában?!” /a Tavasz/

„Ó, édes istenem, kancsal bokorrímek! Köszönöm, hogy megérhettem, hogy a költészet eljut erre a magaslatra is! És mindezt úgy, hogy nem csak nyomokban tartalmaz világirodalmi naturalizmust, hanem telitalálatban! Churchill csak vért ígért, meg verítéket és könnyeket, ám Frady Endre bevállalta a taknyot is! Sosem hittem volna, hogy mire eltemetnek, beköszönt a XXIII. század világirodalma! Éljen, hogy nem halok hiába!” /özv. Jövőkép Jenőné Hanyatthomloki Heuréka, a Jövőbemutató Ajtót Kitáró Zsigeri Írók Regimentje (JAKZSÍR) című világirodalmi letétemény kisnyugdíjas nagyasszonya/

„Mi ez a bár ne lenne, de mégis van tipikus esete Tóth Marival rettenet?! Ki ez a márciusi ifjúnak maszkírozott októberi ősbölény?! Mi ez a levesből szökött betűtészta szétszórmányt véletlenszerű alakzatba összerántó alhasgörcs?! Értem én, hogy forradalmi szelek bántotta szólásszabadság, meg kontroll nélkül bármi, ami eszünkbe jut, de minek?! Szegény anyám is átélte velem a kötelező olvasmányok kincskereső kisködmöneinek minden borzalmát, de ilyen szellemi tortúra láttán visszakézből kivett volna az iskolából és még a szocialista társbérletünket is elzálogosította volna, hogy rendszerelhajló magántanárokat béreljen mellém, akik zsigerből nyújtottak volna védelmet a lesből támadó fradyendre ármányok ellen! Ne lássam Putyint a dácsájában berendezett elmegyógyintézetében balalajkázni, ha egyszer is meghallgatom ennek a szellemi rühfelhőnek a megzenésített változatát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem harminc a nyugalmi pulzusom és akkor sem emelkedik, amikor Frady Endre verset olvasok és akkor sem, amikor büntetésből kinyújtom a költőt és rátekerem az Egyenlítőre.” /Chuck Norris/

2017. május 4., csütörtök

Lövöldözős népdal

- Kisangyalom, fáj a sorsom,
S nem is ízlik már a sör sem.
Nobel-díjam semmivé lett,
Ha van nálad puska vélet-

-lenül, akkor lőjél agyon!
- Nem lőlek én agyon nagyon,
Rossz egy lyánynak, gyilkot, ha gyón,
Meg agyad is alig vagyon!

- Hinnye, agyam van egy alom,
Lőjél hát le kisangyalom,
S megsirat az Irodalom!

- Jól van, legyél véres halom!
Piff-puff-piff-puff, dirr-durr-dirr-durr,
Faljon fel téged a Mirr-Murr!

(haláltánc!)

„Hé, én sosem fogyasztok péppé lőtt népi költőket! Nem vagyok én dögevő, mert azzal sosem lennék dagivá!” /Mirr-Murr, a kandúr/

„Persze, már megint a Mirr-Murr főszerepel egy versben, engem még csak meg sem említenek! Én akár éhen is halhatok?!” /Oriza-Triznyák, szintén kandúr/

„Jaj, én nem akartam lelőni, de jogos önvédelemből muszáj volt megtennem! Most a pokolra fogok kerülni?” /a költői kisangyal/

„Ne aggódj leányom, ha meggyónod ezt a lelövést, én biztosan fel foglak oldozni, sőt még a vezeklést is elengedem! E verset látva, már eddig is eleget szenvedhettél!” /Kötöny atya, helybeli plébános/

„Te jóóó Isten. Ez a vers felér egy tömegpusztítással. What a ***? Holy ***! - ahogy a művelt amerikai mondaná. Erre már nincsenek szavak. A múzsatanonc vagy szabin van, vagy most rúgták ki végleg még az OKJ-ről is...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A múzsa megint lekéste a csatlakozást... A további irodalmi apokalipszisek elkerülése végett javaslom, hogy dobjunk össze egy hordozhatóra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Csodaszép ez a megzenésítésért kiáltó népi szonett! Kancsal rím, enjambement, bokorrím, önfeledt szóviccek és népi humor – micsoda szellemes sziporkákkal van kiszidolozva Frady Endre pszeudo-antihősszerelmes mélylírája! Az egyén és a társadalom békétlen egymás mellett létezésének irreverzibilis antikatarzisa tragikomikus nyomot hagy a csökkenő utókor vérgőzös aurájában. A kikapcsolt tudat alól végre felszárnyalhat a képzelet! Éljen a szabad asszocializmus!” /Szotyolai Szörényné Kalkuttai Katartika, a Téridőbe Dermedt Érzésvilágegyetem c. mélyirodalmi kitettség főszerkesztője/

„Mi ez a grafomán dögkútrobbanás?! Mi ez a mindent elborító szellemi lepedék?! Megint kiüt rajtam a klapanciaallergiám! Anyám most keresi elő a nagyszekrény mélyéről a bolgár import zarándokruháját, hogy bűnbánóan megszaggassa, amiért engem Frady Endre kortársának szült! Én addig áthívom a szomszéd javasasszonyt, hogy készítse el nekem ennek a literatúrai elfajzásnak a viaszbábját, hogy tűvel szurkálhassam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„A vers alapján Frady Endre agya – illetve ami még megmaradt belőle – olyan állapotban van, mintha saját kezűleg rúgtam volna fejbe. Agyhalott!” /Chuck Norris/

„Tisztelt költő úr! Önnek nem a sosem volt irodalmi Nobel-díja lett semmivé, hanem a jövőbeninek még a reménye is! Szakfordítónkkal, Translars Googlessonnal lefordíttattuk az ön versét svédre és elborzadtunk. Hogy értse az érzelmeinket, egy visszafordítással megmutatom, mit kaptunk:

Slide népdalok

- Az én kis angyalom, fáj a sors,
És még csak nem is mint a sör ízét még nem
A Nobel-díj eltűnt,
Ha véletlenül pisztoly

-lenül akkor lőjél shot!
- Nem vagyok halott Lole,
Lányok, egy szegény, Gyilkostó, ha te is elismered,
Aligha érdemes az agyad!

- Hinnye van agyam egy alom,
Így lő le a kis angyal,
S sirató irodalom!

- Oké, egy véres magas!
Piff Piff-puff-puff, DIRR-bam-bam-DIRR,
Fallak Mirr-Murr!

(Haláltánc)

Ezek után legfeljebb egy IKEA-ban vásárolt lapra szerelt félfamentes irodalmi Nobel-díjban reménykedhet! A jövőben ne is keressen minket, mert magunkon kívül leszünk!” /Dr. Zlatan Mirrmurrson, a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díj Bizottság alelnöke/