A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pál. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 6., szerda

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/

2017. október 18., szerda

Pálfordulás

Damaszkuszi úton
Hajt a vérszomj tünet!
Ölést meg nem unom…
(Dörgő Menny-fény szünet…)

Nem látok, de érzem,
Ahogy körbeálltok
S nézitek, hogy éppen
Paradigmát váltok…

„Há’ nyalom a hangját méltóságos apostol úr, de ne lássam anyámat bambuszbottal rúdugrani, ha nem váltom sokkal sukárabb árfolyamon a paradigmát, mint maga! Négyet egy százasér’! Reklámáron a paradigma! Na, csumida!” /Sárközi Csáknorisz, paradigmaváltó és devladíler/

„Térjél meg Sárközi fiam, vagy vakuljál meg, úgy szeretlek, hogy nekem ez az áldozat sem elég nagy a lelked üdvösségéért! Inkább menjél egy szemmel a mennybe, mint kettővel a forró levesbe!” /Saul Pál, pályakezdő apostol/

„Ez a Saul annyira berezgett és annyira beleállt a lábába a bugivugi a hangos fényártól, hogy nem győztem ámulattal figyelni a nézését meg a járását, a csípőjének a ringását! Száz aranyért nem adnám ezt a feledhetetlen élményt!” /Manassé Juszuf, kocsihajtó/

„A lehetőségekhez képest minimalizáltam a kisugárzásomat, de annyira terhelt volt a lelkiismerete, hogy ott helyben összeesett és megvakult. Nem könnyű hordoznom a tökéletesség terhét, de tökéletesen megbirkózom vele. Lám, ezt a tökéletlent is három nap alatt meggyógyítottam és milyen remek apostol lett belőle! Azóta nem tud nélkülem élni.” /Jézus/

„Nem tudok élni nélküled. Engedd, hogy élhessek veled! Nem tudok mással élni már, emléked úgy börtönbe zár! Nem tudok élni nélküled. Engedd, hogy élhessek veled! Esküszöm, mindent megteszek, hogy ezt soha ne bánd te meg!” /Apostol együttes/

„Költő gyermekem, ez a versed is rossz lett, de legalább teológiailag hozzávetőlegesen helytálló. Mivel hozzám hasonlóan a te legnagyobb kísértésed a futball, így penitenciaként elég elmondanod tíz Miatyánkot és százszor leírni, hogy ’Ma már nem írok több verset!’. Utána irány a pálya! Csak meg ne vakulj útközben!” /apostoli őszentsége Ferenc pápa/

„Tolom itt az apósomat ezen a fataligán és szalonnabüdösre izzadom magam a közel-keleti nap hevétől! Messze van még a Damaszkusz tábla?!” /Apóstoló Ajtony, maratonaligai fataliga tologató kisiparos/

„A reneszánszát élő mérnökteológia koronázatlan fenegyereke, a nonstop rímmámorban derengő Frady Endre egyetlen verscsapással ütött ketté egy spirituális légyottot! A Saul-Paul, vagy magyarul Sál-Pál kettősség egy tudathasadó anyagi világ markánsan bipoláris vihar előtti kreszcsendója! Nem, Sombereki fiam, a vihar előtti kresz csend nem a bokor mögött kinnfelejtett 30-as tábla tövében némán megbúvó traffipaxos rendőr szinonimája! Holnapra megfürdesz és paradigmát váltasz, mert bűzlesz a műveletlenségtől! Ülj le, egyes alá! Jövő órára kívülről kérem, vagy kicsontozlak!” /Szigor Igorné Felsál Paula, középiskolai magyar-testnevelés szakos tanár és feketeöves látványhentes/

„Én nem a damaszkuszi, hanem a texasi úton szoktam megjelenni vérszomjas embereknek, de azok nem gyógyulnak meg három nap alatt.” /Chuck Norris/

„Ha a Frigyláda annak idején megölte az illetéktelenül hozzáérőket és belenézőket, akkor nem értem, hogy a Biblia miért nem pusztítja el a debilitás dilettáns dalnokaként elhírhedt Frady Endrét?! Ez az ámokfutó bárdolatlan bárd, ez a töketlen trubadúr fogja a spirituális témát, ledarálja, megrágja, majd elénk öklendezi és nyálas tenyérrel tapicskál benne! Lassan már nem tudom, hová rejtsem el anyámat ennek a líraleprának a fertőzésveszélye elől! Uram, küldj Frady Endrére tíz csapást, de lehetőleg egyszerre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2012. november 1., csütörtök

Lepke Pál

A végzetes pillanat (özv. Lepke Pálné felvétele)

Megláttam a bokor mögött
Hernyóból lett Lepke Pált.
Cinikusan rám röhögött!
Odacsaptam, megkrepált.

Veres pillangóvérrögöt,
A'la bús végrendelet,
Lepke Pali rám fröcsögött
S nem érte meg e delet.

Ő  ideje már lement, ó!
Emléke úgy meggyepál.
Ez a vers egy bús mementó,
Lepke Pál, hej, Lepke Pál!