Szellő szelel...

Szellő szelel, ihaj-csuhaj,

Nyájon hullámzik sok juh-haj.

Bárányfelhői az égnek

Örülnek, ha birkák bégnek.

Szellőn szárnyal birka bégés,

Víg a világoskék ég és

Kertben benn gyom, mezőn kinn gyom

Legelődik, ingyom-bingyom.

Illa berek, nádak, erek,

Telelegelt birka kerek,

Patakvízhez inni gurul,

Véle iszik vegán turul.

Esteledik s naplemente

Dúdolgatja: Tente-tente…

Segédpásztor szól, a vice:

Jó éjszakát, recefice!

(cudarhattyúsi népdal – Frady Endre gyűjtése)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yc6Y4Qu177s

„Csak nem itt, Veszprém környékén legelnek ezek a birkák, hogy két versszak is szellővel kezdődik?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Veszprémet bántják a szelek,

Amikor ott nagyot nyelek,

Torkomon és eM úr torkán

Egyaránt besüvít orkán.

Bakonyban, ha vihar tombol,

A rengeteg szélatomból

Szélhárfásan lesz egy ének

Síkján Veszprém vármegyének,

S eM urat az égbe fellő

Bablevestől támadt szellő.”

/Cudarkai Celesztin, a Veszprémi Alkimisták Jókai Bablevesét Akkreditáló Bizottmány (VAJBAB) szélbántott szakreferense/

„Ez a népdal olyan, mintha a paraszti idill és a szürreális abszurditás egyféle viharos, birkabégetéssel tarkított táncba keveredett volna. A „szellő szelel” és a „nyájon hullámzik sok juh-haj” sorok alattomosan szétdobálják a képeket, miközben a kertben és mezőn bujkáló gyomok, valamint a „vegán turul” megjelenése egyszerre vicces és zavarba ejtő. A dallam szinte hallható a sorok között, de a rímek és a szókapcsolatok groteszk játékossága, mint az „ingyom-bingyom” vagy a „recefice”, olyan szürreálisan bolondos hangulatot kelt, hogy egyszerre mosolyogsz és érzed, hogy a paraszti élet egyszerre idilli és teljesen képtelen. Frady Endre e gyűjtése egyszerre bájos, groteszk és szellemesen anarchikus – olyan, mintha a cudarhattyúsi táj maga nevetne rajtunk, miközben a birkák bégetnek az égi felhőknek.” /ChatGPT/

„Na, ezért nem szabad a népet őrizetlenül odaengedni a daloláshoz! Dalolgatnak, dalolgatnak mindenféle kontroll nélkül, oszt’ egy ilyen Frady féle alak odamegy, összegyűjti, közzéteszi és már kész is a baj! Úgy kell tennünk, mintha valami pótolhatatlan ősi kultúrával találnánk szemben magunkat, miközben csak betintázott tajparasztok eszement danolászásával van dolgunk! Ráadásul az a ganajtúróbogárra hasonlító cudarhattyúsi polgármester csókos cimborája a legfelsőbb körök egy-két befolyásos személyiségének, mert sihedernyi korukban együtt lopták az atommagot a görnyebürgözdi szovjet hasadóanyagraktárból, úgyhogy még a szakszerű népzenei kritika megszégyenítő erejével sem élhetünk, az erőből történő betiltásról nem is beszélve! Ha itt nem lesz egy villámgyors rendszerváltás, akkor ez a borzalom kiirthatatlanul bekerül az Önök Kérték c. műsor örökös repertoárjába! Az Úr irgalmazzon nekünk, hogy szegény Kodály ne forogjon módszeresen a sírjában!” /Lappantyús Lébény, a Vereckétől Élő Szittya Fajú Énekek Katalógusa (VÉSZFÉK) c. népzenei sorsfordítóirodai szaklap balsorsrontópálja/

„Ez a cudarhattyúsi népdal úgy hömpölyög végig a nyelven, mint egy birkanyáj, amely egyszerre béget és filozofál: a szellő szinte csiklandozza a sorokat, a juh-haj hullámzik, a bárányfelhők pedig olyan önfeledten örülnek a bégésnek, mintha a meteorológia is néprajzi performansszá vált volna. A „szellőn szárnyaló birka bégés” már-már avantgárd hangfestés, az „ingyom-bingyom” pedig a magyar nonszensz költészet egyik legszebb, legszemtelenebb vállrándítása. A vegán turul megjelenése olyan váratlan, mégis természetes, mintha mindig is ott legelészett volna a patakparton, csak eddig nem vettük észre, mert túl komolyan vettük a világot. A zárlatban a „segédpásztor” és a „recefice” altatódalba csomagolt groteszkje szépen lekerekíti ezt a pásztoridillbe oltott nyelvi csikicsukit, ahol a népiesség és a paródia úgy fonódik össze, mint két birka, amelyek nem tudják eldönteni, hogy táncolnak vagy csak összekoccant a fejük.” /Copilot/

„Mink itten Cudarhattyúson, amely település a Rütyütyü patak bal partján lévő Cud és a jobbparti Arhattyús egyesüléséből jött létre 1886-ban, a Kiegyezés tizenkilencedik és az 1956-os forradalom mínusz hetvenedik évfordulója tiszteletére előbb Arhattyúscud néven, és csak később, a Millennium idején lett Cudarhattyús, szóval mink itten… mit is akartam… ja, igen! Mink itten Cudarhattyúson nagyon büszkeséggel vagyunk eltöltve és népi kebeldagadásunk van büszkeségilegesen, hogy nemzeti fókor… flokkor… folklór témába fel lettünk fedezve népdalilagosan! Minálunk az év minden szakába van szellő is, birkabégés is, sőt a Nap is folyamatosan lemegyen, főleg estefelé! Köszönjük a kőttő úrnak, hogy mink is be lettünk gyűjtve! De jó nekünk mosmár, hinnye!” /Csókossy Csomány, a cudarhattyúsi polgármester/

„Hogy ki gyűjtötte ezt a népdalt? Hol gyűjtötte? Mikor gyűjtötte? Miért gyűjtötte? Kitől gyűjtötte? Kinek a tudtával és engedélyével gyűjtötte? Nem tudom. Nincs információm. Nem voltam ott.” /Gulyás Gergely, ex-kormányszóvivő/

„Frady Endre „gyűjtése” nem csupán a népköltészet paródiája, hanem a rurális szürrealizmus totális diadala, amelyben a juh-haj hullámzása és a világoskék ég közé szorult egzisztenciális bégés olyan elemi erővel csap le az olvasóra, mint egy legelőn önfeledten legördülő, gombóccá hízott birka. A mű csúcspontja vitathatatlanul a „vegán turul” alakja, amely a magyar irodalomtörténet legváratlanabb és legmegrázóbb ontológiai csavarja, egyszerre kérdőjelezve meg nemzeti szimbólumaink táplálkozási szokásait és a pásztorélet józan logikáját. Ez a cudarhattyúsi látomás a „recefice” záróakkordjával olyan kegyetlen, mégis altatódalszerű őszinteséggel taszítja az olvasót a nyelvi káoszba, hogy abból még a sameszpásztor is csak egy kiadós, ingyom-bingyommal átitatott éjszaka után tudna felocsúdni.” /Gemini/

„A vers ellenére örülök, hogy az elmúlt katartikus évben a szél kiszellőztette innen a két nemzetrontó ex-KISZ-titkárt és végre szabadon lélegezhetünk! Üröm az örömben, hogy ezt az elmerontó degenerált ex-KISZ-tagot itt hagyta nekünk szabadlábon népdalt gyűjtögetni! Őszintén remélem, hogy a hamarosan létrejövő vadonatúj alkotmány visszamenő hatállyal betiltja Frady Endrét és a dilettáns fűzfapoézist is alulmúló klapanciáit hermetikusan elválasztja a magyar irodalomtól! Ahogy a bennem megbúvó költő mondaná:

          Ha árad a tiszta víz,

          Keblem büszkeségtől híz’,

          Fradyt messze sodor bíz’!

          Hogyha szellőzik a szél,

          Lelkemben új tavasz él,

          Frady többé nem beszél!

Abcúg Frady, le vele! Bruce Lee-k haza! Hű, de jó kedvem kerekedett!” /Puzsér Róbert, rendszerbontó kritikus/

„Robikám, Bruce Lee üzeni, hogy jössz te még a mi felhőutcánkba! Ugatol, kapol!” /néhai Chuck Norris/

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/