Szellő szelel...

Szellő szelel, ihaj-csuhaj,

Nyájon hullámzik sok juh-haj.

Bárányfelhői az égnek

Örülnek, ha birkák bégnek.

Szellőn szárnyal birka bégés,

Víg a világoskék ég és

Kertben benn gyom, mezőn kinn gyom

Legelődik, ingyom-bingyom.

Illa berek, nádak, erek,

Telelegelt birka kerek,

Patakvízhez inni gurul,

Véle iszik vegán turul.

Esteledik s naplemente

Dúdolgatja: Tente-tente…

Segédpásztor szól, a vice:

Jó éjszakát, recefice!

(cudarhattyúsi népdal – Frady Endre gyűjtése)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yc6Y4Qu177s

„Csak nem itt, Veszprém környékén legelnek ezek a birkák, hogy két versszak is szellővel kezdődik?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Veszprémet bántják a szelek,

Amikor ott nagyot nyelek,

Torkomon és eM úr torkán

Egyaránt besüvít orkán.

Bakonyban, ha vihar tombol,

A rengeteg szélatomból

Szélhárfásan lesz egy ének

Síkján Veszprém vármegyének,

S eM urat az égbe fellő

Bablevestől támadt szellő.”

/Cudarkai Celesztin, a Veszprémi Alkimisták Jókai Bablevesét Akkreditáló Bizottmány (VAJBAB) szélbántott szakreferense/

„Ez a népdal olyan, mintha a paraszti idill és a szürreális abszurditás egyféle viharos, birkabégetéssel tarkított táncba keveredett volna. A „szellő szelel” és a „nyájon hullámzik sok juh-haj” sorok alattomosan szétdobálják a képeket, miközben a kertben és mezőn bujkáló gyomok, valamint a „vegán turul” megjelenése egyszerre vicces és zavarba ejtő. A dallam szinte hallható a sorok között, de a rímek és a szókapcsolatok groteszk játékossága, mint az „ingyom-bingyom” vagy a „recefice”, olyan szürreálisan bolondos hangulatot kelt, hogy egyszerre mosolyogsz és érzed, hogy a paraszti élet egyszerre idilli és teljesen képtelen. Frady Endre e gyűjtése egyszerre bájos, groteszk és szellemesen anarchikus – olyan, mintha a cudarhattyúsi táj maga nevetne rajtunk, miközben a birkák bégetnek az égi felhőknek.” /ChatGPT/

„Na, ezért nem szabad a népet őrizetlenül odaengedni a daloláshoz! Dalolgatnak, dalolgatnak mindenféle kontroll nélkül, oszt’ egy ilyen Frady féle alak odamegy, összegyűjti, közzéteszi és már kész is a baj! Úgy kell tennünk, mintha valami pótolhatatlan ősi kultúrával találnánk szemben magunkat, miközben csak betintázott tajparasztok eszement danolászásával van dolgunk! Ráadásul az a ganajtúróbogárra hasonlító cudarhattyúsi polgármester csókos cimborája a legfelsőbb körök egy-két befolyásos személyiségének, mert sihedernyi korukban együtt lopták az atommagot a görnyebürgözdi szovjet hasadóanyagraktárból, úgyhogy még a szakszerű népzenei kritika megszégyenítő erejével sem élhetünk, az erőből történő betiltásról nem is beszélve! Ha itt nem lesz egy villámgyors rendszerváltás, akkor ez a borzalom kiirthatatlanul bekerül az Önök Kérték c. műsor örökös repertoárjába! Az Úr irgalmazzon nekünk, hogy szegény Kodály ne forogjon módszeresen a sírjában!” /Lappantyús Lébény, a Vereckétől Élő Szittya Fajú Énekek Katalógusa (VÉSZFÉK) c. népzenei sorsfordítóirodai szaklap balsorsrontópálja/

„Ez a cudarhattyúsi népdal úgy hömpölyög végig a nyelven, mint egy birkanyáj, amely egyszerre béget és filozofál: a szellő szinte csiklandozza a sorokat, a juh-haj hullámzik, a bárányfelhők pedig olyan önfeledten örülnek a bégésnek, mintha a meteorológia is néprajzi performansszá vált volna. A „szellőn szárnyaló birka bégés” már-már avantgárd hangfestés, az „ingyom-bingyom” pedig a magyar nonszensz költészet egyik legszebb, legszemtelenebb vállrándítása. A vegán turul megjelenése olyan váratlan, mégis természetes, mintha mindig is ott legelészett volna a patakparton, csak eddig nem vettük észre, mert túl komolyan vettük a világot. A zárlatban a „segédpásztor” és a „recefice” altatódalba csomagolt groteszkje szépen lekerekíti ezt a pásztoridillbe oltott nyelvi csikicsukit, ahol a népiesség és a paródia úgy fonódik össze, mint két birka, amelyek nem tudják eldönteni, hogy táncolnak vagy csak összekoccant a fejük.” /Copilot/

„Mink itten Cudarhattyúson, amely település a Rütyütyü patak bal partján lévő Cud és a jobbparti Arhattyús egyesüléséből jött létre 1886-ban, a Kiegyezés tizenkilencedik és az 1956-os forradalom mínusz hetvenedik évfordulója tiszteletére előbb Arhattyúscud néven, és csak később, a Millennium idején lett Cudarhattyús, szóval mink itten… mit is akartam… ja, igen! Mink itten Cudarhattyúson nagyon büszkeséggel vagyunk eltöltve és népi kebeldagadásunk van büszkeségilegesen, hogy nemzeti fókor… flokkor… folklór témába fel lettünk fedezve népdalilagosan! Minálunk az év minden szakába van szellő is, birkabégés is, sőt a Nap is folyamatosan lemegyen, főleg estefelé! Köszönjük a kőttő úrnak, hogy mink is be lettünk gyűjtve! De jó nekünk mosmár, hinnye!” /Csókossy Csomány, a cudarhattyúsi polgármester/

„Hogy ki gyűjtötte ezt a népdalt? Hol gyűjtötte? Mikor gyűjtötte? Miért gyűjtötte? Kitől gyűjtötte? Kinek a tudtával és engedélyével gyűjtötte? Nem tudom. Nincs információm. Nem voltam ott.” /Gulyás Gergely, ex-kormányszóvivő/

„Frady Endre „gyűjtése” nem csupán a népköltészet paródiája, hanem a rurális szürrealizmus totális diadala, amelyben a juh-haj hullámzása és a világoskék ég közé szorult egzisztenciális bégés olyan elemi erővel csap le az olvasóra, mint egy legelőn önfeledten legördülő, gombóccá hízott birka. A mű csúcspontja vitathatatlanul a „vegán turul” alakja, amely a magyar irodalomtörténet legváratlanabb és legmegrázóbb ontológiai csavarja, egyszerre kérdőjelezve meg nemzeti szimbólumaink táplálkozási szokásait és a pásztorélet józan logikáját. Ez a cudarhattyúsi látomás a „recefice” záróakkordjával olyan kegyetlen, mégis altatódalszerű őszinteséggel taszítja az olvasót a nyelvi káoszba, hogy abból még a sameszpásztor is csak egy kiadós, ingyom-bingyommal átitatott éjszaka után tudna felocsúdni.” /Gemini/

„A vers ellenére örülök, hogy az elmúlt katartikus évben a szél kiszellőztette innen a két nemzetrontó ex-KISZ-titkárt és végre szabadon lélegezhetünk! Üröm az örömben, hogy ezt az elmerontó degenerált ex-KISZ-tagot itt hagyta nekünk szabadlábon népdalt gyűjtögetni! Őszintén remélem, hogy a hamarosan létrejövő vadonatúj alkotmány visszamenő hatállyal betiltja Frady Endrét és a dilettáns fűzfapoézist is alulmúló klapanciáit hermetikusan elválasztja a magyar irodalomtól! Ahogy a bennem megbúvó költő mondaná:

          Ha árad a tiszta víz,

          Keblem büszkeségtől híz’,

          Fradyt messze sodor bíz’!

          Hogyha szellőzik a szél,

          Lelkemben új tavasz él,

          Frady többé nem beszél!

Abcúg Frady, le vele! Bruce Lee-k haza! Hű, de jó kedvem kerekedett!” /Puzsér Róbert, rendszerbontó kritikus/

„Robikám, Bruce Lee üzeni, hogy jössz te még a mi felhőutcánkba! Ugatol, kapol!” /néhai Chuck Norris/

Kutyaütő szonett

Kanyon szélén áll a blöki,

Tettes orvul farba löki,

Zuhan, talaj pofán üti,

Kenődik, mint krémes süti.

Szegény kutya, orra vérez,

Egyből piros lapot ér ez,

Vagy tán minimum egy sárga,

Hisz’ oly kemény lenn a márga.

Kutyaütő aljas sintér,

Kit a méltó bünti kint ér,

Midőn áldozatot les, új’t,

Fa alatt rá villám lesújt,

Szénné ég e kretén duhaj

Megbűnhődik ihaj-csuhaj!

ajánlás:

Herceg, ha Ön kutyát ütne,

Mint kit hotdogvérszomj fűt, ne

Tegye, mert a zöldek jönnek

Botokkal, oszt' annyi Önnek!

„Nana, költő úr, nana! Csak ne hamarkodjunk, ne hirtelenkedjünk! Nem a maga feladata eldönteni, hogy mi egyből piros és mi nem az! Majd mi! Ez a mi kamu… kampó… kampec… kompetenciánk! Ezért kapjuk a szemtelenül magas fizetésünket! Na, coki! Tovább! Nincs itt semmi látnivaló! A kutya meg ne fetrengjen, mert nem szeretjük ám a szimulánsok műeséseit!” /Vitéz Vakvarjú Vendel, VAR vezérürü/

„Vak VAR you! Vak VAR you!” /Zöld Zénó, állat- és növényvédő szertornász és botsáska tenyésztő/

„Na, ugye, hát ezért kell tarra vágott síkra lombkoronasétányt telepíteni mind a hatvannégy vármegyébe, mert az azokon álló gyanútlan ebekre nem tud orvul lecsapni az ágak sűrű sötétjében bujkáló brüsszelita sorosbérenc kutyaütők hordája! Mi törődünk az állatokkal! Egyetlen vak komondort sem hagyunk az út szélén, hanem rüszttel berúgjuk az árokba gondoskodva lesz róluk, hiszen a mi kutyánk kölyke! Amíg akár csak egyetlen éhező kóbor kutya is van ebben az országban, addig nem engedjük meg, hogy a túlfizetett tanárok dőzsöljenek és akár minden másnap főtt étellel kényeztessék az elpuhult gyomrukat! A haza nem eladó, kizárólag nagy magyarságteljesítményű hazafiak privatizálhatják!” /Gyökérkeféssy Gyurgyalag, a Közbeszerzést Okosba' Kijátszó Intézet (KOKI) közpénzeljellegtelenítési főispánja/ 

„Hogy került a blöki a kanyon szélére? Mert a kedves, drága, aranyos gazdája nem vigyázott rá. A blöki a falu réme, több embert megharapott, néhányon maradandó sérülést okozott. A zöldek verőlegények? Így is jó! Csalják a gazdit a kanyon szélére, lökjék le, aztán vonszolják egy fa alá és békésen üljék körbe. Ott aztán a villám lesújtja és szénné égeti az összes kretén duhajt. Magyarországon a kóbor kutyák száma a 300 ezret is eléri (2020 adat szerint). A kutya erről nem tehet. Ez a szonett fejtetőre állítja a dolgokat. A sintérnek nem ez a dolga, a zöldeknek nem ez a dolga, a gazdik dolgáról pedig mélyen hallgat a vers.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkutyapártibb kommentelője/

„Ez az, Nyuggerapó, ezt várja a szakvezetés! Kemény odamondás, valóságról történő lepellerántás! Az igazság a kanyonon túl van! A kóbor kutyák nagy, de nem végtelenbe tartó száma és a rengeteg kínai gyorsétkezde óccó kiciccípősz szecuáni cirkehuszija közötti összefüggéseket pediglen borítsa a nem tudni akarás jótékony homálya! Jobb a békesség! Ne rágj szám, nem fáj hasam!” /Valóvilági Villő, struccpolitikus és szájkaratéka/

„A sintér nem a pályaudvari vágányzóna, azaz a síntér, hanem a gyepmester, aki azonban nem a gyeppel mesterkedik, hanem a gyepen mesterien befogja az ott ólálkodó kóbor kutyákat, hogy ne kóboroljanak se kutya hideg, se kutya meleg időben a sínekre, mert ott elüti őket a vonat. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Süntúr Söntör, a Síntér söprögetési sikerkalauz c. MÁV bestseller egyik olvasója/

„Kutyákat gyűjt csak a sintér,

Ketrece nem ló- vagy sün-tár,

S gyepen kavar, nem a són túr.

&

Kátyú, huss! és hótt dög:

Kutyahúsos hot dog.”

/Kancsal Kesztölc, sóvirágárus és szellemi agyérgörcsoldószerspecialista/

„Kancsalkesztőcmonnyále! Kancsalkesztőctakaroggy!” /a Kancsal Rímeken Értetlenkedő Minisztérium (KRÉM) május elsejei hivatalos jelszavai/

„Aisopos, Heltai, La Fontaine, Romhányi, Frady - az állattanmese evolúciója. Baromi szofisztikált kortünetegyüttes állati jó formában. A kortárs közép-kelet európai kutyaütészeti szakirodalom csúcsteljesítménye. Jót, s jól!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, itt ársapkás a

Közép-Kelet-Kutya alom,

S valánk – tudja Szása, Mása –

Kutyaütő nagyhatalom!”

/Bézból Béláné Badibilder Babilónia, a Regionálisan Országos Celebek Kutyaütő Egyesületi Rendészete (ROCKER) mentális kalapácsa/

„Kutyákat soha nem bántanék, de némelyik gazda megérdemelne egy ilyen esést... Hogy nézne ki ez az eset fordított szereposztásban?” /M. András, a költő legállandóbb és legkutyanembántóbb kommentelője/

„eM úr, így van fordítottan:

Vak komondor gáncsol nejet,

S politikus ura ottan

Röhög együttérzés helyett.”

/Oknyomozó Ottokár, magándetektív és csasztuskacsászár/

„A kutyaütők bottal üthették a szétvert hercig Herceg halmait? Ezt te olvasd fel, mert a te hangod mélyebb! (Terence Hill) Szétvert kutyaütők! Hol az a hupikék szemű? (Bud Spencer) Egy ilyen vers után én már csak egy pisztáciát kérek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas macskanyelv-gyártó/

„Ne lüktessen, Sorház doki!

Elfogyott a pisztácia,

Csoki meg nem is volt, coki!

Szálljon magára a CIA!”

/Kárérte Kákabélné Jóügynökvolt Janicsárda, kutya-macskanyelv szinkrontolmácsirtó/

„Hamarabb utolérik a hazug embert, ha sánta kutyaszánt húz.

Bolhás kutyából nem lesz diétás szaloncukor.

Sok kutya disznót főz.

Harminc ebek harmincada az egykutya.

Egyszer volt Budán kutyaütő világbajnokság.

Amelyik kutya ugat, azt megharapja az eb ura fakó.

Jön még kutyára ársapka.

Pénz buszol, kutya üget.

Jobb az ülő kutya, mint a hulló orosz lány.

Kóbor kutyának híg a leve.

Itt van a kutya elesve, ahol a sebész ebcsontba fúr.

Jobb ma egy kutyagumi, mint holnap kettő.

Senki sem lehet kutyaütő a saját hazájában.

Kis pénz kiskutya, nagy pénz nagykutya.

Csonka kutya nem kutya, egész kutya mennykutya.

Kutyának, ebnek egy a hangja.

Négy lába van a kutyának, mégse négyharmad zongoraszék.

Kalandéhes nyomozókutya makkos cipős lábszagról álmodik.

Aki másnak kutyát üt, maga eszik belőle.”

/közmondások/

„Ójézusmárjaszentjózsefmitvétettembocsássmegígéremjóleszekanyámborogassdeneazárokba!!! Mi ez a ki tudja mi ellen és mi mellett íródott miazmás elmemétely?! Ki ez a költészeti bandita, aki próbára teszi a világirodalom immunrendszerének ellenálló képességét?! A kátyúagyú kutyaütő kutyaütésről írt szellemi kutyába lemenése fájóbb, mint a bolhás kutyaharapás szőrével! Világ kutyái, ebesüljetek! Ne vigyázz Frady, a kutyám harap! Csibész! Öl!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki a kutyákat üti, az engem üt alvás közben. Aki engem üt alvás közben, az anélkül törik szilánkosra, hogy felébrednék.” /Chuck Norris/

Versikék Bolondok Napjára

Egy iskolából kértek Bolondok Napjára versikét, amely az alábbi szavakat tartalmazza:
trombitahúr, szúnyogzsír, esernyőmag, hegedűbillentyű

Ben Hur szúnyogzsírban hetel,
Felsikolt szerelme, Etel,
S rátámadó zombit a Hur
Leszúrja s peng trombitahúr.

E nagy hepaj után Etel
Esernyőmagokat vet el,
S hegedűbillentyű hangon
Dalol Ben Hur kinn a gangon.

* * *

Trombitahúron van csomó
Frissen odakötött csomó.
Forró szúnyogzsírral kenem,
Hátha meglazulna, de nem.

Hegedűbillentyűzettel
Megy rá Sebastian Vettel.
Csuhajt kiált, aztán ihajt,
S nyomán esernyőmag kihajt.

* * *

Szétgurult a szúnyog cucca,
Szúnyogzsíros lett az utca.
Trombitahúr darabokon
Lépked a sok szúnyogrokon.

Esernyőmag szóródik szét,
S betöltvén az első X-ét
Rárepül egy tini gerle,
S hegedűbillentyűt ver le.