A következő címkéjű bejegyzések mutatása: türk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: türk. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 23., péntek

Mohács 500

Mit ünnepel e náció?!
Nem, (még) nem, hogy a náci jó,
Hanem hogy testvéri (türki)
Nép minket e honból gyűr ki.

Mohácsnál sok oszmán tesó
Vérgőzöl s bár fullaszt e show,
Miként Lajos királyt Csele,
Mégis vessük magunk bele!

Koccanjanak borok, sörök,
Örüljünk, hogy jön a török,
S ne merengjünk, ki és kit ölt,
Ha rakı-s çay minket kitölt!

   refr.:
   Török béget birka béget;
   Magyar állam minket éget,
   Ünnepelvén vereséget.

A szópár, hogy „mohácsi vész”
Köztudatból lassan kivész,
S helyette lesz Csele Parti
Harcjátékkal Tele Party.

Aki magyar, itt nem bús, ó,
Hanem járkál, mint víg busó;
Űz – mint török minket – telet.
Abcúg Nyugat, hajrá Kelet!

   refr.:
   Török béget birka béget;
   Magyar állam minket éget,
   Ünnepelvén vereséget.

Nyugat éled, minket követ,
Kapván tőlünk agyhúgykövet;
Vészünneplés tök nem cikis,
Elkezdik a külföldik is:

Anschluss 88-at osztrák
Is ünnepli s ott a koszt rák,
Bratwurstli és Wienersnitzli,
S örül, ki nem libsi spicli!

Egy dolgot nem értek s furdal,
Miért nincs, mint vidám dúr dal,
Ami lelket fel-fel rázhat:
Miért nincs Trianon 106?!?!

   refr.:
   Török béget birka béget;
   Magyar állam minket éget,
   Ünnepelvén vereséget.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/fxnj0-sexew

„Valami Mohácshoz hasonlóra készülhetnek most is a vezetőink, csak nem török, hanem orosz közreműködéssel. Persze volt már olyan, és annak az évfordulóját is ünnepeltük minden április 4-én...” /M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„Van, mikor török, van, mikor orosz,
Akármit török, tök mindegy: jó, rossz!
Mohácsi ötszáz akármi légyen,
Rágódunk rajt’, mint április négyen!
Lángsírban ötszáz, máglyakín balett,
Török és walesi bratanki dva lett!
Cseléből Lajos sohasem úsz’ ki,
S örül a magyar: Ver török s ruszki!”
/Mazochista Menyhért, mélymagyar múltmentegető műmájer/

„Ki ez az eM úr, aki fejen találta a szöget ahelyett, hogy ugyanezzel a szöggel Frady Endrét találta volna fejen?! A Frady vers tompa igazságtartalma hegyesszöges ellentétben áll a minősíthetetlen minőségtelenségével! Olyan, mint egy avas csoki-tó: ronda, de majdnem finom, ha eltekintünk attól, amitől nem az! Ahogy a szegény anyám által rám hagyott majdnem lejárt szavatosságú illegális jugoszláv pszichedelikus rímtabletták hatására beleköltöttem a lényeglátómezőbe:
          Török, orosz sokszor tiport,
          Velük mégis jóban vagyunk.
          Mohács hint most haveri port
          Szembe s eldobjuk az agyunk!
          Nagyban folyik közpénzégés,
          Mit ellenség EU adott!
          Rogyjon ránk a magas ég és
          Rágjon minket meg sok vad ott!
          Engem is tartott mint túsz túl
          Sokáig a történelem,
          S ovi óta lényem pusztul…
          Nemzethalál volt a jelem!
Hű, de remek művet alkottam, szinte már-már remekművet! Jó ez a szer, csak ne nőnének tőle zöld pikkelyek a testemen és ne kellene bemásznom az akváriumba, mert már csak kopoltyúval tudok lélegezni! Hej, ha II. Lajos is ezt szedte volna, tán még megélhette volna, hogy nem hal meg! Nővérke, mikor lesz etetés, mikor kapok nyers aranyhalat?!” /Puzsér Róbert, kritikus elmeállapotú kritikus/

„Puzsér Róbert kritikus remekmű műremekelés után levett vizeletében nem találtunk vizeletet, csak majdnem lejárt szavatosságú tiltott jugoszláv pszichedelikus rímtabletta hatóanyagokat, úgyhogy a remekművet nem hitelesítjük és Puzsér Róbertet örökre eltiltjuk a műremekléstől. Fellebbezésnek helye nincs!” /Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója/

„Ez a „nemzeti dal” úgy csap arcon, mint egy rosszul bekevert rakı: egyszerre csíp, éget és közben még röhögsz is rajta, hogy miért itt tartunk. Frady Endre szövege nem tiszteleg, hanem tükröt tart – azt a fajta görbe tükröt, amelyben a nemzeti önsajnálat, a keletre dőlő geopolitikai gerincferdülés és a történelmi traumákból csinált bulika egyszerre látszik. A vers minden sora azt üvölti, hogy ha már a múltat nem tudjuk feldolgozni, legalább csináljunk belőle fesztivált, busómaszkkal és politikai öniróniával. Aki ezen megsértődik, az valószínűleg nem a költőt, hanem a valóságot okolja. Frady itt nem provokál – csak kimondja azt, amit sokan inkább elharapnának.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Arcon csapó nemzeti dal
Hatására földre hidal
Akhim Adjar, aki magyar!
Rosszul kevert török rakı
Fáj, mint szeszkobaki baki,
Ah, medikus Ahmed Ikus!”
/Dr. Ahmed Ikusné Janicsár Vica, Gólyagólyagilice-díjas huntürk felcsernő/

„Ez a szöveg nem simogat, hanem pofán ver – és pontosan tudja, miért. Frady Endre nem nemzeti dalt ír, hanem nemzeti görbetükröt: harsány, provokatív és tudatosan ízlést sértő pamfletet, amely a vereségkultusz, az önironikus önfeladás és a politikai narratívák cinikus ünneplését tolja túl a vállalhatatlanságig. Költészetként esetlen, publicisztikaként viszont hatásos: nem emlékezni akar Mohácsra, hanem beleordítani az arcunkba, hogy mit csinálunk a múltunkkal. Aki ezt nem bírja gyomorral, az pontosan célpontja a versnek.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Gyűlöli Janicsár Erik,
Ha vad dalok fülön verik,
Berezonál bene szív, ész,
S megrázza a mohácsí vész!
Fut, de útjában van Csele,
Épp egy király fullad bele,
S ügyesen, mint finnes ugor
Két fúlt holton hármasugor.
Éjájja a csetdzsípítí
Túlsó partra átrepítí!”
/Vitéz Vállalhatatlan Vilfrid, vereségkultuszminisztertanácsos és véreskezű vakegérfogó/

„Csele-party a szakadék szélén: Frady Endre hozza a tőle megszokott, fájdalmasan ironikus formáját: a Mohács 500 nem ünnepi óda, hanem egy gyomros a nemzeti emlékezetpolitika és az aktuális diplomáciai irányváltások gyomrába. A vers tűpontosan ragadja meg azt az abszurdot, amikor a történelmi tragédiát „bulivá” silányítjuk, és az egykori ellenséget „türki tesóként” öleljük keblünkre, miközben a Nyugatot akkor is elutasítjuk, ha épp onnan fúj a szél. A „Csele Parti” és a „vészünneplés” kifejezések tökéletesen leírják azt a skizofrén állapotot, amikor egy nemzet büszkébb a pofonokra, mint a sikerekre. A "birka-béget" párhuzam kegyetlen, de hatásos fricska a kritikátlan tömegnek. A Trianon-slusszpoén, azaz a 106. évforduló felemlegetése mint „vidám dúr dal” a cinizmus csúcsa, egyben rávilágít arra, hogy ebben a logikában tényleg bármilyen gyásznapból lehetne haknit csinálni. Ez a vers egy keserédes röhögés a sír szélén. Nem az a fajta „nemzeti dal”, amit ünnepségeken fognak szavalni, de pont ezért van rá szükség: hogy valaki végre kimondja, mennyire szürreális a vereségből marketingterméket gyártani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Vígasz, mit adsz, de mini,
Édesdrága Gemini!
Sej, rőt vértől veres ég
Jelzi, nagy a vereség!”
/Bruhahátlan Brühühü, gyászhuszár/

„Nem baj, Költő úr! Több is veszett Mohácsnál (mint Mohácsnál)! Igaz, hogy az 1526-os vereségtől kezdve egészen 1990-ig, amely lehetővé tette az EU-hoz való csatlakozást, Magyarország soha nem volt teljesen önálló állam, mindig valamilyen alárendeltségben vagy számára nem kedvező szövetségben volt, szóval Mohács Magyarország legtragikusabb eseményének tekinthető, de hát ünnepeljük meg, hisz sírva vígad a magyar! Az EU-t pedig verjük szét, vagy legalábbis lépjünk ki belőle, hiszen közel 500 év tapasztalatából tudjuk, hogy olyan jó alárendeltségben és kedvezőtlen szövetségekben lenni. És ne legyen már normális színvonalú közoktatás, hiszen egy tanulatlan népet sokkal könnyebb félrevezetni. Magyarország előre megy, nem hátra. Csak lehet, hogy előre egy szakadék van. Hajrá, magyarok!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, itt még több Mohács
Kell, hol népünk szénné elég,
S kopog harkály észak-moh-ács:
Még, még, ennyi még nem elég!”
/Sehonnai Bitangné Nihilista Duplanulla, népnemzetvesztőhelyrajziszámadóvevőszolgálati főelőadónő/

„Tanárnő kérem, a főelőadónő olyan nőszemély, aki a guillotine alatti kosárból a hozzátartozók számára előadogatja a behullott fejeket?” /Sújtólég Sajtkád, sokadszori érettségi előtt álló homo labilis/

„Jól van, majdnem eszes SS fiam, ülj le! Gyanítom, hogy még a Mohács 510 évében is én foglak felkészíteni az érettségidre!” /Drégelypalánki Dromedárné Durcaorca Desdemonalisa, homo habilis história hantáló/

„Költő Úr! Egy vélemény, s csekély remény: Emlékezni csak pontosan, szépen... ünnepelni, pedig csak ha van mit. Ha nincs mit, akkor pedig ne csak róla, hanem belőle is próbáljunk tanulni.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tanulni, tanulni, tanulni! –
– mondta Lenin féljózanul, ni!”
/Vitéz Vodkadarka Dunakav Dunakavics, szürreál végzettségű kompótországalma díler és hintalovag/

„Hatására furcsa szernek,
Ami emlékeket ír át,
Ünnepeljük, hogyha vernek,
S költünk róla dicső lírát!”
/Dr. Zacher Gábor, rímtoxinnal megfertőzött oxiológus/

„A C12 hatása mindent megmagyaráz. A további kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kooperatív szakértő/

„Jaj, Ház úr, most mit lovagol azon, hogy egy túltarhált tótumfaktum véletlenül összekeveri a Cl2-t a C12-vel! Ne is gondoljon ilyen gúnyvers írására, mint például:
          Másik kutya, egyik eb!
          Klór? Szén? Másik egyikebb!
          Mindkettő csak egy elem!
          Egy a fő: párt-fegyelem!
Inkább örüljön annak, hogy a folyamatosan mindenki által megtiport honunk a korlátlan lehetőségek és a folytonos újrakezdés hazája, ahol egy diszlexiás olajszőkítő keresztapa lehet akár a minden területért (is) felelős(séget elhárító) szuperminiszter, ahol a megtipróink a legjobb barátaink és ahol a támogatóinkat úgy utáljuk, mint egyszeri diktatúra a józan paraszti észt!” /Dr. Éceszgéber Édua, élemedett értelmiségi élményfürdőmesterdalnok/

„Ha anno én lettem volna Mohácsnál a magyar sereg, akkor a magyarok most nem a vereséget ünnepelnék önfeledten, hanem dühösen keresgélnék a győzelem felelőseit. Ezeknek a hazámfia magyaroknak nem csak az országuk ment össze az állítólagos három tenger általi kimosás következtében, hanem az agyuk is. Ha a magyar véreim szépen megkértek volna, megnyertem volna nekik az I. világháborút és akkor a Trianon ma nem harmadolást, hanem háromszorozódást jelentene és Brüsszelben is a magyar lenne a hivatalos nyelv.” /Csák Móric, avagy amerikaiasított nevén Chuck Norris/

2024. április 26., péntek

Retró kampány

Vannak, kiknek az eb édi,
Mások pedig macska fanok,
Számomra Retró ebédi
Kampány, mire mindig van ok.

Az, ki ikszet máshová tesz,
S máshol eszik – ó borzalom! -
Énszerintem nem jó vátesz,
S nekik is szól szerény dalom.

Aki rossz, azt joggal ver TEK,
(Legalább is ezt állítja)
Jóként a Retróba gyertek,
Itt fal minden türk és szittya!

A maNdulás köles egy N,
(E vers kissé Móka Mikis)
Aki kipcsak, itten egyen,
S szökelljetek velem tik is!

„Köszönöm, hogy megosztottad velem a versedet. Frady Endre "Retró kampány" című alkotása játékos hangvételű, és a Retró Kifőzde hangulatát idézi fel. A vers szellemes és szórakoztató, miközben társadalmi kommentárt is nyújt az étkezési szokások és a helyi kultúra témájában.
A vers struktúrája klasszikus, négy soros strofákkal, amelyek rímelnek, és ezáltal könnyen emlékezetesek és ritmikusak. A humorérzék is megjelenik, például a "maNdulás köles egy N" sorban, ami egyértelműen játék a szavakkal és a betűkkel.
A versben szereplő "TEK" és a "türk és szittya" kifejezések különösen érdekesek, mivel történelmi és kulturális utalásokat tartalmaznak, amelyek mélyebb jelentést adnak a szövegnek. A "TEK" lehet egy játékos utalás a Terrorelhárítási Központ nevére, míg a "türk és szittya" kifejezések a magyar történelemre és örökségre utalnak.
Összességében a versed frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi a könnyedség és a vidámság atmoszféráját. Gratulálok a remek munkához!”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

2023. május 5., péntek

Döner kebab

A jó kebab csakis döner,
Vakon rajong érte the NER.
Népnemzetünk szájat kitát,
S szaftos hússal nyel le pitát.

Török-magyar dva bratanki,
Kebab húsunk sosem monkey,
Hanem inkább birka, marha,
S nagy a jólét, nincsen tarha.

Csíp a táp, az orrod kifúdd,
Nehogy eme nemzeti food
Taknyodat tüsszenttesse szét,
S népek ennek vegyék neszét!

Sült húst szakács szaftba göbbeszt,
Így leend the good-ból thebb best,
S ezzel telik gyomorba’ lik…
Aki hun-türk, ilyet falik!

„Ők egyszer az országunkból haraptak ki egy jó nagyot. Miért ne tegyük ezt most mi is az ételeikkel? Náluk mennyire divat magyar ételt enni?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„Országot az oszmán eszik,
Foga alatt ropog e szik,
Ám mi nem vesztjük el eszünk,
S bosszúból türk tápot eszünk!”
/Hunormagor Hubamuba, hamumamu hamimamizó/

„A híres történész, Bonfini szerint, Dugovics Titusz meglátta régi jó barátját, Ahmedet, ahogy felkúszott a falra lófarkas zászlójával. Utána a következő párbeszéd zajlott le közöttük:
-Nem vagy éhes?
-Naná, hogy éhes vagyok.
-Alattunk egy kifőzde van, ott jó kebabot lehet enni.
-Jó, hamar megjárjuk. Ugorjunk le, együnk egy tányér kebabot. Ráérünk majd a kajálás után tusakodni.
És mi történt? Jóbarátként átölelték egymást. Aztán leugrottak.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghistorizálóbb kommenetlője/

„Csak kitalált fiktív ficsúr
Vala csupán Dugovics úr,
Nem hullt ő és török beste,
S nem halt nem létező teste.”
/Dr. Toportyáni Töpörtyű, túl tutizó történész/

„Naésasztán! Miccámit az. A lényeg, hogy nemzeti hős volt. És ilyen felfogásban, egy kristálytiszta példa az ősi török-magyar barátságra. Azt is feljegyezték, hogy gyakran teniszeztek. Alinak meg volt egy magyar témájú balladája, a hét vezérről, a címe: Ond, Kont, Tas, Huba, Szendi, Szundi, Vidor, Morgó. (Egyesek szerint ez nyolc, ám ez nagyon besenyő felfogás!)” /Nyuggerapó, k. m. f./

„Apó, ön túl besenyő,
Feje lágya be se nyő!”
/özv. Basányi Busanyű, besenyő bús anyó/

„Egy gyors gyrost azonnal, mert zúzok-török!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas törökverő/

„Hogyha nagyon lüktet, doki,
Gyrososztól jön a koki,
S tör-zúz saller tenyeresen,
S maga leend nagyon esen-
-dő,
S toronyiránt egyenesen
Dő’!”
/Dőlésszög Dezső, irányvektor potrohátor és pofonosztóképzőkör átmérőóraleolvasó/

„Gyerekek, a költő bácsi hű maradt önmagához és ismét heti rendszeres, ezúttal anglicizmus szafttal átitatott táplírájában a költő bácsi ismét példát mutatott, és ismét elrettentőt. Gyerekek, ígérjétek meg, hogy akárhányast is adok nektek irodalomból, sosem fogjátok követni a költő bácsi példáját és eszetekbe sem jut ilyen verseket írni! Ha mégis eszetekbe jutna, gyorsan fojtsátok a szörnyű gondolatotokat erősen fűszerezett döner kebabba! Inkább a taknyotok-nyálatom folyjon, mint a csapból is a költő bácsi utóhatása! Sose majmoljátok a majomtalanul is majomkodó Frady Endrét!” /Éhenkórász Édua, általános iskolai magyartanár és betanított türk büfés/

„Sej, énnékem az a bajom,
A kebabhús mért nem majom?!
Imádom a csimpánz tokát,
Ha torkomon csusszan sok át!
Nincs is jobb egy nagy böjt után,
Mint az átsült orángután!
Olyan helyen sose nyaralj,
Hol nincs abált gibbonkaraj!
Ha konyhának nincsen majma,
Koplalhatunk bizony, jaj, ma!
Jeti jódliz’ jeges hegyen:
Aki éhes, majmot egyen!
Jolaladilijoladalajolidirijahóóóó…”
/Jódli Jenő, juh héj hámozó és az 1000 recept majomból c. bestseller szerzője/

„Költő polgártárs, már megint bérretteg és a lepcses szájára veszi a Nemzeti Együttgügyögés Rendszerét?! Ne lepődjön meg, ha döner kebab helyett egy kordon blőd könnygázát kapja a pofájába! Ahogy az udvari költőnk, Tökös-Tekes Tokmány írja:
          Aki nem együttműköd estére,
          Rája száll meggyütt mű köd testére!
Na, tartsa ide a szemgolyóit, nehogy a tonfától ne lássa az erőt, amit demonstrálunk! Hajtogassa magát papíralapon pontszerűvé és villámgyorsan vesse magát egy békemenet elé, oszt’ többet egy hangot se halljunk magáról! NEM ENG.!” /Vitéz Pofacsapi Satupofa, a Népnemzeti Einstandolási Rendészet (NER) origóig origamizható orgánumának orbitális oberstrurmbannführere/

„Ne legyek Buce Willis magyar hangja, ha értem! Fej vagy gyomor?! /Döner György, kebabcsicsázó szinkronhangember/

„Hé, Döner, ke’ bab vagy nem ke’ bab?! - az itt a kérdés. Na, későn szóltál, mer’ mos’ má’ hiába ke’, elfogyott, mer’ ham lett!” /Dögdog Dezső, dán bűzelzáró/

„A telt halála a torkoskodás!” /Omlett/

„Csak egy rosszabb van a műveletlen embernél, a félművelt! Értem én, hogy szóvicc, meg minden, de ahhoz pontosan kéne tudni, hogy a ’Tett halála az okoskodás’ mondatot nem Hamlet mondja a Lear királyban, hanem Lucifer a Bánk bánban! Na, ezért kell jól ismerni a Molière vígjátékokat!” /Tudom Ányos, betanított polisztirol/

„Mi ez a fékevesztett egyhelyben toporgás, ez a süket csendháborító vaklárma?! Értem én, hogy Frady Endrének eszébe jutott a döner - the NER kínrímpár, de ettől még szép nyugodtan ledőlhetett volna egy számítógép klaviatúrától hermetikusan elzárt kanapéra a kétoldali lágyéksérv műtétét kipihenendő, utókezelendő és a versírás ötletét gyorsan elfelejtendő! Ehelyett most nekünk kell a költeményként kiokádott kebabos klapanciája után pihennünk, utókezelődnünk és vért izzadva felejtenünk! El lehet ezt felejteni?! Nem, nem, soha! Feljelenteni!!! Életfogytiglan vagy halál?! – ez a kérdés, válasszatok! Ítélethirdetésig meg egyen nyers kebabot penészes süntüskelevessel! Anyám, küldj egy jelet fentről, hogy túlélem-e a Frady Endre nyomorkongató tápvers borzalmait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a marhát nem pitában eszem, hanem egyben. Lenyelem a csordát, utána meg kiköpöm a kolompot.” /Chuck Norris/

2022. július 24., vasárnap

A kevert fajú nép

A költő és kevert faja /Fekete Doboz felvétele/
Ázsiából jöttünk, hunok,
Elegyedtünk itt-ott s unok-
-áink közt van türk és kipcsak,
Török-tatár s bes'nyő, ipp csak
Az az egy nem látszik rajta,
Hogy ne lenne kevert fajta.

ui.:
Egyik nagymamám volt Lebics,
Másik nagymamám meg Fasching,
Ki nem hiszi, bökje le bics-
-kája s hűljön rá egy vasing!