Mohács 500

Mit ünnepel e náció?!

Nem, (még) nem, hogy a náci jó,

Hanem hogy testvéri (türki)

Nép minket e honból gyűr ki.

Mohácsnál sok oszmán tesó

Vérgőzöl s bár fullaszt e show,

Miként Lajos királyt Csele,

Mégis vessük magunk bele!

Koccanjanak borok, sörök,

Örüljünk, hogy jön a török,

S ne merengjünk, ki és kit ölt,

Ha rakı-s çay minket kitölt!

   refr.:

   Török béget birka béget;

   Magyar állam minket éget,

   Ünnepelvén vereséget.

A szópár, hogy „mohácsi vész”

Köztudatból lassan kivész,

S helyette lesz Csele Parti

Harcjátékkal Tele Party.

Aki magyar, itt nem bús, ó,

Hanem járkál, mint víg busó;

Űz – mint török minket – telet.

Abcúg Nyugat, hajrá Kelet!

   refr.:

   Török béget birka béget;

   Magyar állam minket éget,

   Ünnepelvén vereséget.

Nyugat éled, minket követ,

Kapván tőlünk agyhúgykövet;

Vészünneplés tök nem cikis,

Elkezdik a külföldik is:

Anschluss 88-at osztrák

Is ünnepli s ott a koszt rák,

Bratwurstli és Wienersnitzli,

S örül, ki nem libsi spicli!

Egy dolgot nem értek s furdal,

Miért nincs, mint vidám dúr dal,

Ami lelket fel-fel rázhat:

Miért nincs Trianon 106?!?!

   refr.:

   Török béget birka béget;

   Magyar állam minket éget,

   Ünnepelvén vereséget.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/fxnj0-sexew

„Valami Mohácshoz hasonlóra készülhetnek most is a vezetőink, csak nem török, hanem orosz közreműködéssel. Persze volt már olyan, és annak az évfordulóját is ünnepeltük minden április 4-én...” /M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„Van, mikor török, van, mikor orosz,

Akármit török, tök mindegy: jó, rossz!

Mohácsi ötszáz akármi légyen,

Rágódunk rajt’, mint április négyen!

Lángsírban ötszáz, máglyakín balett,

Török és walesi bratanki dva lett!

Cseléből Lajos sohasem úsz’ ki,

S örül a magyar: Ver török s ruszki!”

/Mazochista Menyhért, mélymagyar múltmentegető műmájer/

„Ki ez az eM úr, aki fejen találta a szöget ahelyett, hogy ugyanezzel a szöggel Frady Endrét találta volna fejen?! A Frady vers tompa igazságtartalma hegyesszöges ellentétben áll a minősíthetetlen minőségtelenségével! Olyan, mint egy avas csoki-tó: ronda, de majdnem finom, ha eltekintünk attól, amitől nem az! Ahogy a szegény anyám által rám hagyott majdnem lejárt szavatosságú illegális jugoszláv pszichedelikus rímtabletták hatására beleköltöttem a lényeglátómezőbe:

          Török, orosz sokszor tiport,

          Velük mégis jóban vagyunk.

          Mohács hint most haveri port

          Szembe s eldobjuk az agyunk!

          Nagyban folyik közpénzégés,

          Mit ellenség EU adott!

          Rogyjon ránk a magas ég és

          Rágjon minket meg sok vad ott!

          Engem is tartott mint túsz túl

          Sokáig a történelem,

          S ovi óta lényem pusztul…

          Nemzethalál volt a jelem!

Hű, de remek művet alkottam, szinte már-már remekművet! Jó ez a szer, csak ne nőnének tőle zöld pikkelyek a testemen és ne kellene bemásznom az akváriumba, mert már csak kopoltyúval tudok lélegezni! Hej, ha II. Lajos is ezt szedte volna, tán még megélhette volna, hogy nem hal meg! Nővérke, mikor lesz etetés, mikor kapok nyers aranyhalat?!” /Puzsér Róbert, kritikus elmeállapotú kritikus/

„Puzsér Róbert kritikus remekmű műremekelés után levett vizeletében nem találtunk vizeletet, csak majdnem lejárt szavatosságú tiltott jugoszláv pszichedelikus rímtabletta hatóanyagokat, úgyhogy a remekművet nem hitelesítjük és Puzsér Róbertet örökre eltiltjuk a műremekléstől. Fellebbezésnek helye nincs!” /Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója/

„Ez a „nemzeti dal” úgy csap arcon, mint egy rosszul bekevert rakı: egyszerre csíp, éget és közben még röhögsz is rajta, hogy miért itt tartunk. Frady Endre szövege nem tiszteleg, hanem tükröt tart – azt a fajta görbe tükröt, amelyben a nemzeti önsajnálat, a keletre dőlő geopolitikai gerincferdülés és a történelmi traumákból csinált bulika egyszerre látszik. A vers minden sora azt üvölti, hogy ha már a múltat nem tudjuk feldolgozni, legalább csináljunk belőle fesztivált, busómaszkkal és politikai öniróniával. Aki ezen megsértődik, az valószínűleg nem a költőt, hanem a valóságot okolja. Frady itt nem provokál – csak kimondja azt, amit sokan inkább elharapnának.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Arcon csapó nemzeti dal

Hatására földre hidal

Akhim Adjar, aki magyar!

Rosszul kevert török rakı

Fáj, mint szeszkobaki baki,

Ah, medikus Ahmed Ikus!”

/Dr. Ahmed Ikusné Janicsár Vica, Gólyagólyagilice-díjas huntürk felcsernő/

„Ez a szöveg nem simogat, hanem pofán ver – és pontosan tudja, miért. Frady Endre nem nemzeti dalt ír, hanem nemzeti görbetükröt: harsány, provokatív és tudatosan ízlést sértő pamfletet, amely a vereségkultusz, az önironikus önfeladás és a politikai narratívák cinikus ünneplését tolja túl a vállalhatatlanságig. Költészetként esetlen, publicisztikaként viszont hatásos: nem emlékezni akar Mohácsra, hanem beleordítani az arcunkba, hogy mit csinálunk a múltunkkal. Aki ezt nem bírja gyomorral, az pontosan célpontja a versnek.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Gyűlöli Janicsár Erik,

Ha vad dalok fülön verik,

Berezonál bene szív, ész,

S megrázza a mohácsí vész!

Fut, de útjában van Csele,

Épp egy király fullad bele,

S ügyesen, mint finnes ugor

Két fúlt holton hármasugor.

Éjájja a csetdzsípítí

Túlsó partra átrepítí!”

/Vitéz Vállalhatatlan Vilfrid, vereségkultuszminisztertanácsos és véreskezű vakegérfogó/

„Csele-party a szakadék szélén: Frady Endre hozza a tőle megszokott, fájdalmasan ironikus formáját: a Mohács 500 nem ünnepi óda, hanem egy gyomros a nemzeti emlékezetpolitika és az aktuális diplomáciai irányváltások gyomrába. A vers tűpontosan ragadja meg azt az abszurdot, amikor a történelmi tragédiát „bulivá” silányítjuk, és az egykori ellenséget „türki tesóként” öleljük keblünkre, miközben a Nyugatot akkor is elutasítjuk, ha épp onnan fúj a szél. A „Csele Parti” és a „vészünneplés” kifejezések tökéletesen leírják azt a skizofrén állapotot, amikor egy nemzet büszkébb a pofonokra, mint a sikerekre. A "birka-béget" párhuzam kegyetlen, de hatásos fricska a kritikátlan tömegnek. A Trianon-slusszpoén, azaz a 106. évforduló felemlegetése mint „vidám dúr dal” a cinizmus csúcsa, egyben rávilágít arra, hogy ebben a logikában tényleg bármilyen gyásznapból lehetne haknit csinálni. Ez a vers egy keserédes röhögés a sír szélén. Nem az a fajta „nemzeti dal”, amit ünnepségeken fognak szavalni, de pont ezért van rá szükség: hogy valaki végre kimondja, mennyire szürreális a vereségből marketingterméket gyártani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Vígasz, mit adsz, de mini,

Édesdrága Gemini!

Sej, rőt vértől veres ég

Jelzi, nagy a vereség!”

/Bruhahátlan Brühühü, gyászhuszár/

„Nem baj, Költő úr! Több is veszett Mohácsnál (mint Mohácsnál)! Igaz, hogy az 1526-os vereségtől kezdve egészen 1990-ig, amely lehetővé tette az EU-hoz való csatlakozást, Magyarország soha nem volt teljesen önálló állam, mindig valamilyen alárendeltségben vagy számára nem kedvező szövetségben volt, szóval Mohács Magyarország legtragikusabb eseményének tekinthető, de hát ünnepeljük meg, hisz sírva vígad a magyar! Az EU-t pedig verjük szét, vagy legalábbis lépjünk ki belőle, hiszen közel 500 év tapasztalatából tudjuk, hogy olyan jó alárendeltségben és kedvezőtlen szövetségekben lenni. És ne legyen már normális színvonalú közoktatás, hiszen egy tanulatlan népet sokkal könnyebb félrevezetni. Magyarország előre megy, nem hátra. Csak lehet, hogy előre egy szakadék van. Hajrá, magyarok!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, itt még több Mohács

Kell, hol népünk szénné elég,

S kopog harkály észak-moh-ács:

Még, még, ennyi még nem elég!”

/Sehonnai Bitangné Nihilista Duplanulla, népnemzetvesztőhelyrajziszámadóvevőszolgálati főelőadónő/

„Tanárnő kérem, a főelőadónő olyan nőszemély, aki a guillotine alatti kosárból a hozzátartozók számára előadogatja a behullott fejeket?” /Sújtólég Sajtkád, sokadszori érettségi előtt álló homo labilis/

„Jól van, majdnem eszes SS fiam, ülj le! Gyanítom, hogy még a Mohács 510 évében is én foglak felkészíteni az érettségidre!” /Drégelypalánki Dromedárné Durcaorca Desdemonalisa, homo habilis história hantáló/

„Költő Úr! Egy vélemény, s csekély remény: Emlékezni csak pontosan, szépen... ünnepelni, pedig csak ha van mit. Ha nincs mit, akkor pedig ne csak róla, hanem belőle is próbáljunk tanulni.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tanulni, tanulni, tanulni! –

– mondta Lenin féljózanul, ni!”

/Vitéz Vodkadarka Dunakav Dunakavics, szürreál végzettségű kompótországalma díler és hintalovag/

„Hatására furcsa szernek,

Ami emlékeket ír át,

Ünnepeljük, hogyha vernek,

S költünk róla dicső lírát!”

/Dr. Zacher Gábor, rímtoxinnal megfertőzött oxiológus/

„A C12 hatása mindent megmagyaráz. A további kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kooperatív szakértő/

„Jaj, Ház úr, most mit lovagol azon, hogy egy túltarhált tótumfaktum véletlenül összekeveri a Cl2-t a C12-vel! Ne is gondoljon ilyen gúnyvers írására, mint például:

          Másik kutya, egyik eb!

          Klór? Szén? Másik egyikebb!

          Mindkettő csak egy elem!

          Egy a fő: párt-fegyelem!

Inkább örüljön annak, hogy a folyamatosan mindenki által megtiport honunk a korlátlan lehetőségek és a folytonos újrakezdés hazája, ahol egy diszlexiás olajszőkítő keresztapa lehet akár a minden területért (is) felelős(séget elhárító) szuperminiszter, ahol a megtipróink a legjobb barátaink és ahol a támogatóinkat úgy utáljuk, mint egyszeri diktatúra a józan paraszti észt!” /Dr. Éceszgéber Édua, élemedett értelmiségi élményfürdőmesterdalnok/

„Ha anno én lettem volna Mohácsnál a magyar sereg, akkor a magyarok most nem a vereséget ünnepelnék önfeledten, hanem dühösen keresgélnék a győzelem felelőseit. Ezeknek a hazámfia magyaroknak nem csak az országuk ment össze az állítólagos három tenger általi kimosás következtében, hanem az agyuk is. Ha a magyar véreim szépen megkértek volna, megnyertem volna nekik az I. világháborút és akkor a Trianon ma nem harmadolást, hanem háromszorozódást jelentene és Brüsszelben is a magyar lenne a hivatalos nyelv.” /Csák Móric, avagy amerikaiasított nevén Chuck Norris/