Bús proletár...

Bús proletár söröz, söröz,

Dögkeselyű köröz, köröz,

Mert szesz és füst káros, káros,

Hullát termel gyáros város.

Cigiznek agg komcsik, komcsik,

Járdán füstöl rom csikk, rom csikk,

Folytatják a tarhát, tarhát,

Tápjuk romlott farhát, farhát.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

Hátuk döntik falnak, falnak,

Alamizsnát falnak, falnak,

Nem jut nekik ketchup, ketchup,

Keselyűhad lecsap, lecsap.

Ahol arat halál, halál,

Döghad kaját talál, talál,

Keselyegnek körök, körök,

Tápláléklánc örök, örök.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=pIOdrw7Jmmo

„Ha már végképp nincs mit enni, akkor elsőként a költőket fogyasztjuk el. Belőlük lesz a Holt Költők Társasága.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltőfogyasztóbb kommentelője/

„eM elvtárs, Ön költőt enne,

S köret lenne avas penne?!

Vigyázzon, ha rím a torkám

Akad, köhög majd, mint orkán!

Káros, mint vasnak a reve,

Zsírköltőnek híg a leve.

Virslivé lesz – ami Sága –

Félholt Költők Társasága.”

/Master Goodné Mustár Gida, döglött költőhulladék újrahasznosító népélelmezési üzletasszony/

„Ez a vers nem simogat, hanem gyomorszájon térdel. A „Bús proletár” kíméletlen körhintája azt üzeni: itt már nem az elnyomás a botrány, hanem az, hogy mindenki beletörődött. A gyáros város hullát termel, a proletár pedig asszisztál hozzá sörrel, csikkel és farháttal – a rendszer tökéletesen önjáró, nincs szükség gonosz főgonoszra. A refrén különösen kegyetlen: nem lázad, hanem rögzít – mintha a társadalom már lemondott volna saját alsóbb rétegeiről, és ezt cinikus kórusban közölné velük. Frady Endre itt nem empatikus szociográfus, hanem hideg boncmester: felvágja a városi nyomort, és megmutatja, hogy a táplálékláncban mindenkinek megvan a helye. Csak embernek már nincs.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ember az embernek farkasa?

Farkas a farkasnak embere?

Fajtárssal van telve alhasa?

Ne menj más tányérba, nem! Gyere!”

/Kannibál Lektűr, szórakoztató emberevőkanálgépkezelő/

„Frady Endre verse olyan, mint egy groteszk társadalmi röntgenfelvétel: nem szépít, nem árnyal, csak kimondja a maga nyers, csontig hatoló igazságait. A „bús proletár” itt nem romantikus hős, hanem egy elhasznált, eldobható alkatrész a nagyvárosi gépezetben, ahol a keselyűk már nem metaforák, hanem a rendszer természetes kísérőjelenségei. A refrén monoton ismétlése olyan, mintha maga a társadalom mantrázná: „prolik, proletárok” — mintha ezzel igazolná saját közönyét. A vers nem a szegényeket gúnyolja, hanem azt a világot, amelyben a létminimum alatti életmódot már csak a humor fekete árnyalatai teszik elviselhetővé. A szöveg egyszerre karikatúra és vádirat: a tarhán élő „agg komcsik”, a romlott farhát, a ketchup hiánya mind-mind egy olyan társadalom tünetei, ahol a méltóság luxuscikké vált. A keselyűk pedig nem a halált jelképezik, hanem a mindennapi kiszolgáltatottságot, amely köröz az emberek felett — és néha le is csap. Röviden: ez a vers nem túlzás, hanem tükör. Csak épp torzítva mutatja azt, amit amúgy sem szeretünk nézni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a fene nagy nyavalygás, költőbörtöntöltelék elvtárs?! Aki az utcán él, az annyit is ér! Nem koldulni kellene, hanem megfogni a WC-kefét, oszt’ kitakarítani a kisiklott és kiégett MÁV szerelvények koszos budijait! Vagy el lehet menni a frontvonalra ágyútölteléknek és ott békeharcolni kicsinyég! Mindenképpen nagyon gyorsan el kéne tűnni a közterekről és az elitnek fenntartott templomok közeléből, mert vannak még baseball ütős igaz magyarok! Ja, és a batidai kastélyom közelében se lássak meg senkit koldulni, mert orvlövész vadembernek vadásznak sem vagyok utolsó!” /Gázár Ányos, feudálisan érzéketlen minisztár és a Gázár-infó szószátyár mellébeszélője/

„Zavarom bár kissé lányos,

Mégis mondom: Abcúg Ányos!”

/koldulni kényszerülő mélyszegény leányanya/

„Frady Endre „Bús proletár...” című verse egyfajta „panel-apokalipszis”, amelyben a rímek egyszerűsége (vagy szándékos primitivizmusa) éles kontrasztban áll a lefestett világ kíméletlenségével. Frady hozza a tőle megszokott, látszólag könnyed, valójában mélyen groteszk stílust. A vers nem finomkodik: a sör-füst-farhát szentháromságában vergődő réteget nem sajnálattal, hanem egyfajta hűvös, már-már kegyetlen tárgyilagossággal ábrázolja. A mű rávilágít arra a rendszerváltás utáni (vagy azon is túlmutató) magyar valóságra, ahol a „proli” jelző már nem egy büszke munkásosztályt, hanem a reménytelenségbe és káros szenvedélyekbe tokosodott, magára hagyott tömeget jelöli. A versben a „gyáros város” nem épít, hanem „hullát termel” – a kapitalizmus és a múltból itt maradt „agg komcsik” roncstelepe ez, ahol az egyetlen biztos pont a dögkeselyűként köröző elmúlás. A refrén „éhen halnotok van pár ok” sora cinikusnak tűnhet, de valójában a társadalmi mobilitás teljes hiányát és a sorsszerű pusztulást rögzíti. Frady nem felemelni akarja az elesettet, hanem megmutatni a gödröt, aminek az alján mindannyian „odavárunk”. „A tápláléklánc örök, csak a prédák cserélődnek – vagy épp maradnak ugyanazok, generációkon át.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Nagyon helyes, nagyon helyes! A prolerárok és a komcsik csak sörözzenek és cigizzenek, és haljanak meg. De Ön, Költő úr, ne cigire gyújtson rá, hanem valami szép vidám, magyar proletár nótára, például arra, hogy "Száz Forintnak ötven a fele / Csak apróval van az erszényem tele / Nem lehetek én Nagy Sándor / Ha úgy hívnak, hogy Kiss Gábor." Na de ne is igyon mértéktelenül sört bort, mert miért akarna a holt költők társaságába jutni, amikor az élő költők társaságába is lehet jelentkezni. Ha hozzám eljönne valamikor vendégségbe, Költő úr, nálam semmi egészségre károsat nem enne inna, romlott farhátosat sem enne, mert "Romlott hússal életét nem veszélyeztetem / Hisz' ebédnél engem feszélyez tetem." Egyébként mostanában arra jöttem rá, hogy azt csinálok, amit csak akarok, mégsem veszik érte a fejemet, sőt mi több, kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem! Tehát ha az embernek nem veszik a fejét, akkor tud cuki is lenni, bár a mai ifjúság azt már úgy mondja, hogy kjút. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó napokat a legközelebbi viszonthallásig.” /Stefi bácsi, a tudodhogykicsoda/

„Ében én-fán, veres te-fán,

Mohos ő-fán ver e Stefán!

(Vagy lelő Abwehr este fán!)

Sütögeti Hell a hiút,

Ébresszük már fell a fiút,

Kjút mondani: kell a kiút!”

/Kárikittyom Kutykurutty, farhátországi kiútmutató/

„Sírva olvastam ezeket a vállnyűgöző sorokat. Nemazér, de mer visszaköszön lelkem fenekén, gyermekkorom ilyensége. Akkor vetettem írógép alá, az alanti szomorú verset, mely ide illik, nohabár egy Frady költeményt ily akármivel nem szabadna összevetegetni.

          Nyomor

          A sarokban guggol Marika,

          Lába, mint a karika.

          Ebédje ippeg, hogy egy sajt,

          S csendben egy magzatot elhajt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ez a hajtó

Vers egy feneketlen jaj-tó

S borús múltba vivő ajtó.

Vajh’ majd jövő fest-e szebben,

Fel a remény fátyla lebben,

Vagy kutyaglunk, mint nyű ebben?”

/özv. Nyomorult Nyihámorné Mattolt Marika, karikalábú kisnyugdíjas/

Mi ez a… ja, ráismertem; csak a menetrend szerint érkező mindennapi Frady borzadály! A stílusjegyek összetéveszthetetlenül mind megvannak: zavaros társadalomkritika – pipa; mindent mindennel összemosó lelkiismeretfurdaltatás – pipa; totális tehetségtelenség – pipa; elviselhetetlenül rettenetes kínrímek – pipa; fölösleges versszakok – pipa; a magyar nyelv által eddig nem ismert szavak – pipa; gusztustalan gyomorforgatás – pipa; magamutogató hitványkodás – pipa; holt költők sírban forgatása – pipa; szegény anyámhoz való spirituális felfortyantatás – pipa: Énanyám, ki vagy a mennyekben, a mindennapi Frady Endrénket tartsd távol tőlünk most és mindörökké! Ámen! Ahogy egy rendes költő mondaná kétségbeesésében:

          Fradyra az elmém ráment,

          Múlására mondok „Ámen!”-t.

Követeljük Donald Trumptól, hogy Grönland helyett inkább Frady Endrét foglalja el – bármilyen tevékenységgel Guantanamóban, ami lehetetlenné teszi neki a versírást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer amikor viccből kilógattam a belemet, hogy megnézzem, milyen hosszú, körbevettek a föld a hiénák és a sakálok, a levegőben pedig a dögkeselyűk. Ekkor felugrottam és a madarakat lefejeltem az égről a négylábúak elé és széttépték egymást. Ekkor csak ketten maradtunk a vérkör közepén állva valami kopasz proletárszagú magyar énekessel, aki annyira idegesítően kornyikált, hogy kirúgtam a világűrben körző UFO-k közé.” /Chuck Norris/

Döner kebab

A jó kebab csakis döner,

Vakon rajong érte the NER.

Népnemzetünk szájat kitát,

S szaftos hússal nyel le pitát.

Török-magyar dva bratanki,

Kebab húsunk sosem monkey,

Hanem inkább birka, marha,

S nagy a jólét, nincsen tarha.

Csíp a táp, az orrod kifúdd,

Nehogy eme nemzeti food

Taknyodat tüsszenttesse szét,

S népek ennek vegyék neszét!

Sült húst szakács szaftba göbbeszt,

Így leend the good-ból thebb best,

S ezzel telik gyomorba’ lik…

Aki hun-türk, ilyet falik!

„Ők egyszer az országunkból haraptak ki egy jó nagyot. Miért ne tegyük ezt most mi is az ételeikkel? Náluk mennyire divat magyar ételt enni?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„Országot az oszmán eszik,

Foga alatt ropog e szik,

Ám mi nem vesztjük el eszünk,

S bosszúból türk tápot eszünk!”

/Hunormagor Hubamuba, hamumamu hamimamizó/

„A híres történész, Bonfini szerint, Dugovics Titusz meglátta régi jó barátját, Ahmedet, ahogy felkúszott a falra lófarkas zászlójával. Utána a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

-Nem vagy éhes?

-Naná, hogy éhes vagyok.

-Alattunk egy kifőzde van, ott jó kebabot lehet enni.

-Jó, hamar megjárjuk. Ugorjunk le, együnk egy tányér kebabot. Ráérünk majd a kajálás után tusakodni.

És mi történt? Jóbarátként átölelték egymást. Aztán leugrottak.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghistorizálóbb kommenetlője/

„Csak kitalált fiktív ficsúr

Vala csupán Dugovics úr,

Nem hullt ő és török beste,

S nem halt nem létező teste.”

/Dr. Toportyáni Töpörtyű, túl tutizó történész/

„Naésasztán! Miccámit az. A lényeg, hogy nemzeti hős volt. És ilyen felfogásban, egy kristálytiszta példa az ősi török-magyar barátságra. Azt is feljegyezték, hogy gyakran teniszeztek. Alinak meg volt egy magyar témájú balladája, a hét vezérről, a címe: Ond, Kont, Tas, Huba, Szendi, Szundi, Vidor, Morgó. (Egyesek szerint ez nyolc, ám ez nagyon besenyő felfogás!)” /Nyuggerapó, k. m. f./

„Apó, ön túl besenyő,

Feje lágya be se nyő!”

/özv. Basányi Busanyű, besenyő bús anyó/

„Egy gyors gyrost azonnal, mert zúzok-török!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas törökverő/

„Hogyha nagyon lüktet, doki,

Gyrososztól jön a koki,

S tör-zúz saller tenyeresen,

S maga leend nagyon esen-

-dő,

S toronyiránt egyenesen

Dő’!”

/Dőlésszög Dezső, irányvektor potrohátor és pofonosztóképzőkör átmérőóraleolvasó/

„Gyerekek, a költő bácsi hű maradt önmagához és ismét heti rendszeres, ezúttal anglicizmus szafttal átitatott táplírájában a költő bácsi ismét példát mutatott, és ismét elrettentőt. Gyerekek, ígérjétek meg, hogy akárhányast is adok nektek irodalomból, sosem fogjátok követni a költő bácsi példáját és eszetekbe sem jut ilyen verseket írni! Ha mégis eszetekbe jutna, gyorsan fojtsátok a szörnyű gondolatotokat erősen fűszerezett döner kebabba! Inkább a taknyotok-nyálatom folyjon, mint a csapból is a költő bácsi utóhatása! Sose majmoljátok a majomtalanul is majomkodó Frady Endrét!” /Éhenkórász Édua, általános iskolai magyartanár és betanított türk büfés/

„Sej, énnékem az a bajom,

A kebabhús mért nem majom?!

Imádom a csimpánz tokát,

Ha torkomon csusszan sok át!

Nincs is jobb egy nagy böjt után,

Mint az átsült orángután!

Olyan helyen sose nyaralj,

Hol nincs abált gibbonkaraj!

Ha konyhának nincsen majma,

Koplalhatunk bizony, jaj, ma!

Jeti jódliz’ jeges hegyen:

Aki éhes, majmot egyen!

Jolaladilijoladalajolidirijahóóóó…”

/Jódli Jenő, juh héj hámozó és az 1000 recept majomból c. bestseller szerzője/

„Költő polgártárs, már megint bérretteg és a lepcses szájára veszi a Nemzeti Együttgügyögés Rendszerét?! Ne lepődjön meg, ha döner kebab helyett egy kordon blőd könnygázát kapja a pofájába! Ahogy az udvari költőnk, Tökös-Tekes Tokmány írja:

          Aki nem együttműköd estére,

          Rája száll meggyütt mű köd testére!

Na, tartsa ide a szemgolyóit, nehogy a tonfától ne lássa az erőt, amit demonstrálunk! Hajtogassa magát papíralapon pontszerűvé és villámgyorsan vesse magát egy békemenet elé, oszt’ többet egy hangot se halljunk magáról! NEM ENG.!” /Vitéz Pofacsapi Satupofa, a Népnemzeti Einstandolási Rendészet (NER) origóig origamizható orgánumának orbitális oberstrurmbannführere/

„Ne legyek Buce Willis magyar hangja, ha értem! Fej vagy gyomor?! /Döner György, kebabcsicsázó szinkronhangember/

„Hé, Döner, ke’ bab vagy nem ke’ bab?! - az itt a kérdés. Na, későn szóltál, mer’ mos’ má’ hiába ke’, elfogyott, mer’ ham lett!” /Dögdog Dezső, dán bűzelzáró/

„A telt halála a torkoskodás!” /Omlett/

„Csak egy rosszabb van a műveletlen embernél, a félművelt! Értem én, hogy szóvicc, meg minden, de ahhoz pontosan kéne tudni, hogy a ’Tett halála az okoskodás’ mondatot nem Hamlet mondja a Lear királyban, hanem Lucifer a Bánk bánban! Na, ezért kell jól ismerni a Molière vígjátékokat!” /Tudom Ányos, betanított polisztirol/

„Mi ez a fékevesztett egyhelyben toporgás, ez a süket csendháborító vaklárma?! Értem én, hogy Frady Endrének eszébe jutott a döner - the NER kínrímpár, de ettől még szép nyugodtan ledőlhetett volna egy számítógép klaviatúrától hermetikusan elzárt kanapéra a kétoldali lágyéksérv műtétét kipihenendő, utókezelendő és a versírás ötletét gyorsan elfelejtendő! Ehelyett most nekünk kell a költeményként kiokádott kebabos klapanciája után pihennünk, utókezelődnünk és vért izzadva felejtenünk! El lehet ezt felejteni?! Nem, nem, soha! Feljelenteni!!! Életfogytiglan vagy halál?! – ez a kérdés, válasszatok! Ítélethirdetésig meg egyen nyers kebabot penészes süntüskelevessel! Anyám, küldj egy jelet fentről, hogy túlélem-e a Frady Endre nyomorkongató tápvers borzalmait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a marhát nem pitában eszem, hanem egyben. Lenyelem a csordát, utána meg kiköpöm a kolompot.” /Chuck Norris/