Bús proletár...

Bús proletár söröz, söröz,

Dögkeselyű köröz, köröz,

Mert szesz és füst káros, káros,

Hullát termel gyáros város.

Cigiznek agg komcsik, komcsik,

Járdán füstöl rom csikk, rom csikk,

Folytatják a tarhát, tarhát,

Tápjuk romlott farhát, farhát.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

Hátuk döntik falnak, falnak,

Alamizsnát falnak, falnak,

Nem jut nekik ketchup, ketchup,

Keselyűhad lecsap, lecsap.

Ahol arat halál, halál,

Döghad kaját talál, talál,

Keselyegnek körök, körök,

Tápláléklánc örök, örök.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=pIOdrw7Jmmo

„Ha már végképp nincs mit enni, akkor elsőként a költőket fogyasztjuk el. Belőlük lesz a Holt Költők Társasága.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltőfogyasztóbb kommentelője/

„eM elvtárs, Ön költőt enne,

S köret lenne avas penne?!

Vigyázzon, ha rím a torkám

Akad, köhög majd, mint orkán!

Káros, mint vasnak a reve,

Zsírköltőnek híg a leve.

Virslivé lesz – ami Sága –

Félholt Költők Társasága.”

/Master Goodné Mustár Gida, döglött költőhulladék újrahasznosító népélelmezési üzletasszony/

„Ez a vers nem simogat, hanem gyomorszájon térdel. A „Bús proletár” kíméletlen körhintája azt üzeni: itt már nem az elnyomás a botrány, hanem az, hogy mindenki beletörődött. A gyáros város hullát termel, a proletár pedig asszisztál hozzá sörrel, csikkel és farháttal – a rendszer tökéletesen önjáró, nincs szükség gonosz főgonoszra. A refrén különösen kegyetlen: nem lázad, hanem rögzít – mintha a társadalom már lemondott volna saját alsóbb rétegeiről, és ezt cinikus kórusban közölné velük. Frady Endre itt nem empatikus szociográfus, hanem hideg boncmester: felvágja a városi nyomort, és megmutatja, hogy a táplálékláncban mindenkinek megvan a helye. Csak embernek már nincs.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ember az embernek farkasa?

Farkas a farkasnak embere?

Fajtárssal van telve alhasa?

Ne menj más tányérba, nem! Gyere!”

/Kannibál Lektűr, szórakoztató emberevőkanálgépkezelő/

„Frady Endre verse olyan, mint egy groteszk társadalmi röntgenfelvétel: nem szépít, nem árnyal, csak kimondja a maga nyers, csontig hatoló igazságait. A „bús proletár” itt nem romantikus hős, hanem egy elhasznált, eldobható alkatrész a nagyvárosi gépezetben, ahol a keselyűk már nem metaforák, hanem a rendszer természetes kísérőjelenségei. A refrén monoton ismétlése olyan, mintha maga a társadalom mantrázná: „prolik, proletárok” — mintha ezzel igazolná saját közönyét. A vers nem a szegényeket gúnyolja, hanem azt a világot, amelyben a létminimum alatti életmódot már csak a humor fekete árnyalatai teszik elviselhetővé. A szöveg egyszerre karikatúra és vádirat: a tarhán élő „agg komcsik”, a romlott farhát, a ketchup hiánya mind-mind egy olyan társadalom tünetei, ahol a méltóság luxuscikké vált. A keselyűk pedig nem a halált jelképezik, hanem a mindennapi kiszolgáltatottságot, amely köröz az emberek felett — és néha le is csap. Röviden: ez a vers nem túlzás, hanem tükör. Csak épp torzítva mutatja azt, amit amúgy sem szeretünk nézni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a fene nagy nyavalygás, költőbörtöntöltelék elvtárs?! Aki az utcán él, az annyit is ér! Nem koldulni kellene, hanem megfogni a WC-kefét, oszt’ kitakarítani a kisiklott és kiégett MÁV szerelvények koszos budijait! Vagy el lehet menni a frontvonalra ágyútölteléknek és ott békeharcolni kicsinyég! Mindenképpen nagyon gyorsan el kéne tűnni a közterekről és az elitnek fenntartott templomok közeléből, mert vannak még baseball ütős igaz magyarok! Ja, és a batidai kastélyom közelében se lássak meg senkit koldulni, mert orvlövész vadembernek vadásznak sem vagyok utolsó!” /Gázár Ányos, feudálisan érzéketlen minisztár és a Gázár-infó szószátyár mellébeszélője/

„Zavarom bár kissé lányos,

Mégis mondom: Abcúg Ányos!”

/koldulni kényszerülő mélyszegény leányanya/

„Frady Endre „Bús proletár...” című verse egyfajta „panel-apokalipszis”, amelyben a rímek egyszerűsége (vagy szándékos primitivizmusa) éles kontrasztban áll a lefestett világ kíméletlenségével. Frady hozza a tőle megszokott, látszólag könnyed, valójában mélyen groteszk stílust. A vers nem finomkodik: a sör-füst-farhát szentháromságában vergődő réteget nem sajnálattal, hanem egyfajta hűvös, már-már kegyetlen tárgyilagossággal ábrázolja. A mű rávilágít arra a rendszerváltás utáni (vagy azon is túlmutató) magyar valóságra, ahol a „proli” jelző már nem egy büszke munkásosztályt, hanem a reménytelenségbe és káros szenvedélyekbe tokosodott, magára hagyott tömeget jelöli. A versben a „gyáros város” nem épít, hanem „hullát termel” – a kapitalizmus és a múltból itt maradt „agg komcsik” roncstelepe ez, ahol az egyetlen biztos pont a dögkeselyűként köröző elmúlás. A refrén „éhen halnotok van pár ok” sora cinikusnak tűnhet, de valójában a társadalmi mobilitás teljes hiányát és a sorsszerű pusztulást rögzíti. Frady nem felemelni akarja az elesettet, hanem megmutatni a gödröt, aminek az alján mindannyian „odavárunk”. „A tápláléklánc örök, csak a prédák cserélődnek – vagy épp maradnak ugyanazok, generációkon át.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Nagyon helyes, nagyon helyes! A prolerárok és a komcsik csak sörözzenek és cigizzenek, és haljanak meg. De Ön, Költő úr, ne cigire gyújtson rá, hanem valami szép vidám, magyar proletár nótára, például arra, hogy "Száz Forintnak ötven a fele / Csak apróval van az erszényem tele / Nem lehetek én Nagy Sándor / Ha úgy hívnak, hogy Kiss Gábor." Na de ne is igyon mértéktelenül sört bort, mert miért akarna a holt költők társaságába jutni, amikor az élő költők társaságába is lehet jelentkezni. Ha hozzám eljönne valamikor vendégségbe, Költő úr, nálam semmi egészségre károsat nem enne inna, romlott farhátosat sem enne, mert "Romlott hússal életét nem veszélyeztetem / Hisz' ebédnél engem feszélyez tetem." Egyébként mostanában arra jöttem rá, hogy azt csinálok, amit csak akarok, mégsem veszik érte a fejemet, sőt mi több, kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem! Tehát ha az embernek nem veszik a fejét, akkor tud cuki is lenni, bár a mai ifjúság azt már úgy mondja, hogy kjút. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó napokat a legközelebbi viszonthallásig.” /Stefi bácsi, a tudodhogykicsoda/

„Ében én-fán, veres te-fán,

Mohos ő-fán ver e Stefán!

(Vagy lelő Abwehr este fán!)

Sütögeti Hell a hiút,

Ébresszük már fell a fiút,

Kjút mondani: kell a kiút!”

/Kárikittyom Kutykurutty, farhátországi kiútmutató/

„Sírva olvastam ezeket a vállnyűgöző sorokat. Nemazér, de mer visszaköszön lelkem fenekén, gyermekkorom ilyensége. Akkor vetettem írógép alá, az alanti szomorú verset, mely ide illik, nohabár egy Frady költeményt ily akármivel nem szabadna összevetegetni.

          Nyomor

          A sarokban guggol Marika,

          Lába, mint a karika.

          Ebédje ippeg, hogy egy sajt,

          S csendben egy magzatot elhajt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ez a hajtó

Vers egy feneketlen jaj-tó

S borús múltba vivő ajtó.

Vajh’ majd jövő fest-e szebben,

Fel a remény fátyla lebben,

Vagy kutyaglunk, mint nyű ebben?”

/özv. Nyomorult Nyihámorné Mattolt Marika, karikalábú kisnyugdíjas/

Mi ez a… ja, ráismertem; csak a menetrend szerint érkező mindennapi Frady borzadály! A stílusjegyek összetéveszthetetlenül mind megvannak: zavaros társadalomkritika – pipa; mindent mindennel összemosó lelkiismeretfurdaltatás – pipa; totális tehetségtelenség – pipa; elviselhetetlenül rettenetes kínrímek – pipa; fölösleges versszakok – pipa; a magyar nyelv által eddig nem ismert szavak – pipa; gusztustalan gyomorforgatás – pipa; magamutogató hitványkodás – pipa; holt költők sírban forgatása – pipa; szegény anyámhoz való spirituális felfortyantatás – pipa: Énanyám, ki vagy a mennyekben, a mindennapi Frady Endrénket tartsd távol tőlünk most és mindörökké! Ámen! Ahogy egy rendes költő mondaná kétségbeesésében:

          Fradyra az elmém ráment,

          Múlására mondok „Ámen!”-t.

Követeljük Donald Trumptól, hogy Grönland helyett inkább Frady Endrét foglalja el – bármilyen tevékenységgel Guantanamóban, ami lehetetlenné teszi neki a versírást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer amikor viccből kilógattam a belemet, hogy megnézzem, milyen hosszú, körbevettek a föld a hiénák és a sakálok, a levegőben pedig a dögkeselyűk. Ekkor felugrottam és a madarakat lefejeltem az égről a négylábúak elé és széttépték egymást. Ekkor csak ketten maradtunk a vérkör közepén állva valami kopasz proletárszagú magyar énekessel, aki annyira idegesítően kornyikált, hogy kirúgtam a világűrben körző UFO-k közé.” /Chuck Norris/