Ebédre megin’ ez van, na!!!
Mikó’ eszünk végre marhát,
Mikó’ lesz má’ kóser farhát?!
El Shaddaj el minket mé’ vet,
Mé’ vándorlunk negyven évet?!
Választottként vétkünk van-e?!
Mi, hogy lázadoztunk?! Na, ne!”
Zokszós népet elkísérve
Mózesnek lett lelki sérve,
S habár Ábrahám az őse,
Tutiba be nem ment ő se.
Túravég lett kánaáni,
Nem kellett má’ pusztát já’ni,
Mózeskalács többé nöm köll’t,
Hisz’ ott vót má’ birkapörkölt:
„Vándorlásunk eme réve
Bálványhely bár ezer éve,
Mégis jó a táp, mer’ kóser,
Koccintsunk hát! Itt egy jó ser!”
לחיים! (Egs!)
„Tyű, de remek dalszöveg! Beleírok egy iskolai történelemóra jelenetet a Hegedűs a háztetőn című filmembe és ott előadatom megzenésítve! Igyunk rá! Lechaim!” /Norman Jewison, az Oscar-díjas Fiddler on the Roof rendezője és producere/
„Ööö… értem én, költő úr, hogy ó-héber tudás híján nem érti az eredeti ószövetségi szöveget, de a fordításokat azért elolvashatta volna! Maga szerint a derekamra tekert öv egy lelki sérvkötő akart lenni?! Még egy ilyen zsoltárparódia, és úgy kettévágom a botommal, mint anno a Vörös-tengert! Bálványimádó pogányfattyú!” /Lévi Mózes, ószövetségi próféta/
„No, erről a témáról okvetlenül szervezek egy nemzetközi konferenciát! Lesz mózeskalácsos és mannás szendvicses svédasztal is! Ez nekem hazai pálya!” /Dr. Nemzet Köziné Kohn Ferencia, szervezőnő/
„A vers a Mózeskalács címet viseli, ami a mézeskalács és a Mózes szavak szójátéka. A kivonulás bibliai történetének humoros újra beszélése, amikor az izraeliták 40 évig vándoroltak a sivatagban, és mennyei mannát ettek. A vers köznyelvet és szlenget használ, és néhány héber szót is tartalmaz, mint például az El Shaddai (Mindenható Isten), a kóser (kóser) és a l'chaim (egészségedre). A vers kigúnyolja az izraeliták panaszait és türelmetlenségét, és szembe állítja a mannával való elégedetlenségüket a húsevés örömével az ígéret földjén. A vers arra is utal, hogy Mózes nem lépett be az országba, és hogy az izraeliták átvették ott néhány pogány gyakorlatot. A vers az emberi természet és a vallásos hit szatírája, és a szerző kreativitását és humorérzékét is megmutatja.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
Vesztettem egy lelki aput!
Vadul a nép újra, jaj, vét!
Nő a córesz, nyögök ajvét!
Ezér’ kérdem újra, ezér,
Hogy legyek így népi vezér?!”
/Józsué, Mózes utóda/
„Ne félj Jóska, legyél bátor!
Kész van rég a templomsátor,
Áldoztassál benne bikát
(Bikacsorda legjobbikát),
S örvendezvén eme csordán
Ketté nyílik majd a Jordán,
Szabad lesz a meder, száraz,
Túlparton meg rátok vár az
Ígéretnek földje, hinnye,
Hol terem sok szőlő, dinnye,
Füge, alma s kesudió…
Úgyhogy menj és lesz csudijó!”
/az ÚR angyala/
„Na, ez a Mózeskalácstól elhízott tohonya menőmanóbanda sosem veszi be a mi sziklaszilárd városunkat! Hiába köröznek itt a falaink körül lihegve, mint a dagadt keselyűk a partra vetett fapados tengeralattjáróként utolsókat rúgó oroszlánfóka szikkadt habteste fölött, nincs semmi félnivalónk! A várunk bevehetetlen!” /Járóka Jenő, Jerikó főispánja/
„Tyű, ez a tekercs jól be lett most csévélve - feltéve, de meg nem engedve, hogy aktuál a líra. De mi is az, hogy aktuál, mert olyan itt a fíling, mintha valaki egyszerre több helyen szállt volna ki egy régebbi típusú időgépből, és erről egy Nirvana afterparty keretében tartana kiselőadást. Te jó ég, mi minden zajlik ebben a téridőben Édentől keletre, avagy az ókori termékeny félhold közepibe: zokszó, tuti, túra, kóser, undzóvájter! Az érme összes oldalának van egy csomó olvasata, narratívája, krónikása, a sorok közötti konteókról nem is beszélve. Célok, eszközök, hősök, haramiák, erények és merények kavarognak mámeg az egymást kölcsönösen kizáró valóságbuborékokban, de úgy, hogy ahhoz képest Schrödinger bipoláris macskája a nagy hadronütköztetőben egy hatezer éve otthon ülő fosszília. Hááát, hirtelen ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Tisztelt Humán úr, több évnyi tagadás után végül Paul McCartney is elismerte, hogy a másik három gombafejű nem nélküle próbálta ki a meg nem engedett, ám feltett tudatmódosítókat, amin a Maxwell's silver hammer ismeretében senki sem lepődött meg, és a fentiekhez hasonlóan kis hazánk mérnöki köreiben eddig is sejtettük, hogy az ELTE bölcsészkari büféjében sem csak mannás porcukrot adtak a nehézvizezett kannás neszkávéhoz. Ideje volt már egy ajzószertelenkedő közvetett coming outnak! Hiába, na, végül minden út kómába vezet!” /Dr. Tütüs Titusz, az Elvarázsolt Látomású Tanszékek Energiaközpontja (ELTE) pszichedelikus idegvégítéleti adjunktusa/
„Táplálkozási szokások a Bibliában? Már akkor is ez volt a fő kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és legrácsodálkozóbb kommentelője/
„Jöhetnek a népek sorba’,
Akár héber, akár maja,
Minden óbb és újabb korba’
Legfőbb kérdés volt a kaja.”
/Dr. Haspók Huba, héber habcsókkirály/
„Mózeskalács? A Költő Gigász megint sok sert ivott! Vegyétek el tőle, de izibe'!
Aztán Tanár Úr, kérem! Álljunk meg egy szóra!
Mézeskalács - rendben.
Mózeskosár - rendben
Költő Gigász térde kalácsa - rendben... még. Majd elmúlik.
De Mózeskalács? Ki látott már ilyet?”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kalácsképű kalácskészítő/
„- Mari Néném! Látott már Mózeskalácsot?
- Ja, kétszer is, de egyik sem volt az!”
/Dr. Ház, k. m. f./
„Ház úr, maga beleesett
Centrifugált pálinkába,
S körívben köp egyeneset,
Mer’hogy szédítetten kába?”
/Külpontos Kenéz, kánaáni ex-center/
„Amióta Frady Endre belső kényszeres szakrális missziójának tekinti, hogy szentírási történeteket népszerűsítő versekkel szórakoztassa a nagyérdemű publikumot, azóta drasztikusan visszaesett a korábban örökös eladási listavezető Biblia vásárlása. Eddig ennyire még az inkvizíciónak, a kommunistáknak és az Anonim Ateistáknak se sikerült ekkora spirituális érdektelenséget kiváltaniuk, mint a Frady Endre tehetségtelensége köré artikulálódott antikrisztológiának. Ez az ember csonthülye! NEM ENG.!” /Seol Saul, a Halálosan Álmosító Didaktikájú Értelmiségi Szakfolyóirat (HÁDÉSZ) balsorsmegpecsételője/
„A pszichoanalitikusom megállapította, hogy olyankor, amikor egy mélytengeri árokba szorult szarvasbálna segélyhívó bőgésére hajazó halálsikolyomra ébredek szalonnabüdös verítékben úszva, akkor az csakis egy előző nap elolvasott Frady Endre betűkupac következménye lehet! Ennek a kulturális hiánybetegnek a senkisége abban áll, hogy még a legérdekesebb témákat is képes semmitmondó érdektelenséggé silányítva felszántani és Mónika-sóval behinteni! Ez a vérlázítóan siralmas Mózes - mézeskalács szójáték olyan pusztítóan hitvány, olyan sötét középkorian avítt, hogy még az akváriumi barnamoszatokat is szekunder szégyenérzet fogja el! Frady Endre álművészeti tevékenységéhez képest még egy pusztában felejtett vasbeton kerítésoszlop nekifutásból történő levizelése is kreatív performansznak számít! Ne lássam anyám reinkarnációját puszta mannaesőben bűnbakon lovagolni, ha bekötött szemmel, gúzsba kötve és áldozati bárányként félig kibelezve nem írok jobb verset ó-héberül, mint Frady Endre magyarul valaha! Könyörgöm, kövezzük meg!” /Puzsér Róbert, kritikus tömegű kultúrpróféta/
„Amikor Mózes felemelte a botját a tengerparton, az ÚR engem kért meg, hogy fejeljem ketté és spárgázva tartsam a vizet kicsinyég.” /Chuck Norris/
