Döner kebab

A jó kebab csakis döner,

Vakon rajong érte the NER.

Népnemzetünk szájat kitát,

S szaftos hússal nyel le pitát.

Török-magyar dva bratanki,

Kebab húsunk sosem monkey,

Hanem inkább birka, marha,

S nagy a jólét, nincsen tarha.

Csíp a táp, az orrod kifúdd,

Nehogy eme nemzeti food

Taknyodat tüsszenttesse szét,

S népek ennek vegyék neszét!

Sült húst szakács szaftba göbbeszt,

Így leend the good-ból thebb best,

S ezzel telik gyomorba’ lik…

Aki hun-türk, ilyet falik!

„Ők egyszer az országunkból haraptak ki egy jó nagyot. Miért ne tegyük ezt most mi is az ételeikkel? Náluk mennyire divat magyar ételt enni?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„Országot az oszmán eszik,

Foga alatt ropog e szik,

Ám mi nem vesztjük el eszünk,

S bosszúból türk tápot eszünk!”

/Hunormagor Hubamuba, hamumamu hamimamizó/

„A híres történész, Bonfini szerint, Dugovics Titusz meglátta régi jó barátját, Ahmedet, ahogy felkúszott a falra lófarkas zászlójával. Utána a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

-Nem vagy éhes?

-Naná, hogy éhes vagyok.

-Alattunk egy kifőzde van, ott jó kebabot lehet enni.

-Jó, hamar megjárjuk. Ugorjunk le, együnk egy tányér kebabot. Ráérünk majd a kajálás után tusakodni.

És mi történt? Jóbarátként átölelték egymást. Aztán leugrottak.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghistorizálóbb kommenetlője/

„Csak kitalált fiktív ficsúr

Vala csupán Dugovics úr,

Nem hullt ő és török beste,

S nem halt nem létező teste.”

/Dr. Toportyáni Töpörtyű, túl tutizó történész/

„Naésasztán! Miccámit az. A lényeg, hogy nemzeti hős volt. És ilyen felfogásban, egy kristálytiszta példa az ősi török-magyar barátságra. Azt is feljegyezték, hogy gyakran teniszeztek. Alinak meg volt egy magyar témájú balladája, a hét vezérről, a címe: Ond, Kont, Tas, Huba, Szendi, Szundi, Vidor, Morgó. (Egyesek szerint ez nyolc, ám ez nagyon besenyő felfogás!)” /Nyuggerapó, k. m. f./

„Apó, ön túl besenyő,

Feje lágya be se nyő!”

/özv. Basányi Busanyű, besenyő bús anyó/

„Egy gyors gyrost azonnal, mert zúzok-török!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas törökverő/

„Hogyha nagyon lüktet, doki,

Gyrososztól jön a koki,

S tör-zúz saller tenyeresen,

S maga leend nagyon esen-

-dő,

S toronyiránt egyenesen

Dő’!”

/Dőlésszög Dezső, irányvektor potrohátor és pofonosztóképzőkör átmérőóraleolvasó/

„Gyerekek, a költő bácsi hű maradt önmagához és ismét heti rendszeres, ezúttal anglicizmus szafttal átitatott táplírájában a költő bácsi ismét példát mutatott, és ismét elrettentőt. Gyerekek, ígérjétek meg, hogy akárhányast is adok nektek irodalomból, sosem fogjátok követni a költő bácsi példáját és eszetekbe sem jut ilyen verseket írni! Ha mégis eszetekbe jutna, gyorsan fojtsátok a szörnyű gondolatotokat erősen fűszerezett döner kebabba! Inkább a taknyotok-nyálatom folyjon, mint a csapból is a költő bácsi utóhatása! Sose majmoljátok a majomtalanul is majomkodó Frady Endrét!” /Éhenkórász Édua, általános iskolai magyartanár és betanított türk büfés/

„Sej, énnékem az a bajom,

A kebabhús mért nem majom?!

Imádom a csimpánz tokát,

Ha torkomon csusszan sok át!

Nincs is jobb egy nagy böjt után,

Mint az átsült orángután!

Olyan helyen sose nyaralj,

Hol nincs abált gibbonkaraj!

Ha konyhának nincsen majma,

Koplalhatunk bizony, jaj, ma!

Jeti jódliz’ jeges hegyen:

Aki éhes, majmot egyen!

Jolaladilijoladalajolidirijahóóóó…”

/Jódli Jenő, juh héj hámozó és az 1000 recept majomból c. bestseller szerzője/

„Költő polgártárs, már megint bérretteg és a lepcses szájára veszi a Nemzeti Együttgügyögés Rendszerét?! Ne lepődjön meg, ha döner kebab helyett egy kordon blőd könnygázát kapja a pofájába! Ahogy az udvari költőnk, Tökös-Tekes Tokmány írja:

          Aki nem együttműköd estére,

          Rája száll meggyütt mű köd testére!

Na, tartsa ide a szemgolyóit, nehogy a tonfától ne lássa az erőt, amit demonstrálunk! Hajtogassa magát papíralapon pontszerűvé és villámgyorsan vesse magát egy békemenet elé, oszt’ többet egy hangot se halljunk magáról! NEM ENG.!” /Vitéz Pofacsapi Satupofa, a Népnemzeti Einstandolási Rendészet (NER) origóig origamizható orgánumának orbitális oberstrurmbannführere/

„Ne legyek Buce Willis magyar hangja, ha értem! Fej vagy gyomor?! /Döner György, kebabcsicsázó szinkronhangember/

„Hé, Döner, ke’ bab vagy nem ke’ bab?! - az itt a kérdés. Na, későn szóltál, mer’ mos’ má’ hiába ke’, elfogyott, mer’ ham lett!” /Dögdog Dezső, dán bűzelzáró/

„A telt halála a torkoskodás!” /Omlett/

„Csak egy rosszabb van a műveletlen embernél, a félművelt! Értem én, hogy szóvicc, meg minden, de ahhoz pontosan kéne tudni, hogy a ’Tett halála az okoskodás’ mondatot nem Hamlet mondja a Lear királyban, hanem Lucifer a Bánk bánban! Na, ezért kell jól ismerni a Molière vígjátékokat!” /Tudom Ányos, betanított polisztirol/

„Mi ez a fékevesztett egyhelyben toporgás, ez a süket csendháborító vaklárma?! Értem én, hogy Frady Endrének eszébe jutott a döner - the NER kínrímpár, de ettől még szép nyugodtan ledőlhetett volna egy számítógép klaviatúrától hermetikusan elzárt kanapéra a kétoldali lágyéksérv műtétét kipihenendő, utókezelendő és a versírás ötletét gyorsan elfelejtendő! Ehelyett most nekünk kell a költeményként kiokádott kebabos klapanciája után pihennünk, utókezelődnünk és vért izzadva felejtenünk! El lehet ezt felejteni?! Nem, nem, soha! Feljelenteni!!! Életfogytiglan vagy halál?! – ez a kérdés, válasszatok! Ítélethirdetésig meg egyen nyers kebabot penészes süntüskelevessel! Anyám, küldj egy jelet fentről, hogy túlélem-e a Frady Endre nyomorkongató tápvers borzalmait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a marhát nem pitában eszem, hanem egyben. Lenyelem a csordát, utána meg kiköpöm a kolompot.” /Chuck Norris/

A kevert fajú nép

A költő és kevert faja /Fekete Doboz felvétele/

Ázsiából jöttünk, hunok,
Elegyedtünk itt-ott s unok-
-áink közt van türk és kipcsak,
Török-tatár s bes'nyő, ipp csak
Az az egy nem látszik rajta,
Hogy ne lenne kevert fajta.

ui.:

Egyik nagymamám volt Lebics,

Másik nagymamám meg Fasching,

Ki nem hiszi, bökje le bics-

-kája s hűljön rá egy vasing!

Rakparti pótlóbusz

Hej, buszozó kisemberek,

Zárt térben úgy izzadtok ám,

Hozzátok érni sem merek,

S verítékben úszik tokám!

Pótbusz nem légkonditerem,

Tömeg orrán nem nő jégcsap,

Szánkon forró sóhaj terem,

S hősugárral ránk az ég csap.

Pesten így jut izzadt hun át,

Néha el pár kipcsak alél,

S nézzük irigyen a Dunát,

Hol hűsben sok éhes hal él.

Hagymaszaggal bődül rekedt

Hangon karszalagos alak:

„Jegyeket és bérleteket!!!” (…)

Puff! Csörömp! Csobb! S falják halak…

„Marhanagyköltőúr! Magának agyára ment a hőség! A Dunában nem élnek ám emberevő halak! Vagy maga szerint az indokolatlanul felpofozott és a kitört ablakon át a folyóba repült BKV ellenőr már nem is ember?! Maga rasszista, marhanagyköltőúr?! MONNYONLE!!!” /Szigony Szilárd, dunai hajós/

„Köszönjük szépen, költő úr, hogy együtt utazott velünk és meg is emlékezett rólunk, keményen buszozó kisemberekről! Versével reményt adott nekünk, hogy amiképpen sok lúd disznót, úgy sok büdösen izzadva pótlóbuszozni kényszerülő proletár hagymaszagú karszalagos karhatalmistát győz! Éljen a szabad bliccelés, a köznépi blicckríg!” /Donnerwetter Dezső, diadalmas dolgozói derékhad dagadtlábú doyenje/

„Jaj, dehogy faltunk mi, költő úr, dehogy faltunk! Járt ugyan a pofánk, de nem azért, mert ettünk, hanem be kellett diktálnunk a személyi adatainkat, mert jegy és bérlet nélkül tartózkodtunk a Dunában, ami a levegőből ránk támadó hagymaszagú úriember szerint közlekedőedény és mint ilyen, a BKV tulajdona! Legközelebb ellenőr helyett inkább tubifexet kérünk!” /a dunai halak/

„Baj van, bizony, eddig stimmel. De a probléma megoldása nem a hagymaszagú karszalagos likvidálása, vagy a pótlóbusz légkondicionálása, hanem a teljes fogyasztói társadalom felszámolása, mielőtt a teljes civilizáció megy a lecsóba... Bocs, már késő, csak a buszozó kisemberek meg ne tudják!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elképzeltem, ahogy egy valami nagy-nagy tüzet gyújtunk és egy gigantikus kondérban megfőzzük a fogyasztói társadalmat, hozzákeverünk egy hatalmas adag keményen buszozó kisembert és csapunk egy hetedhét országra szóló civilizáció-lecsós utolsó vacsorát! Hú, humán úr, most összefutott a nyál a számban!” /Urdungi Fadurung, kannibál főszakács/

„Ha a Dunát egy a saját medre alá épített csőben vezetnénk és a kiürült medrét leaszfaltoznánk, akkor lenne egy észak-déli irányú sokszor-sok sávos autópályánk széles kerékpárutakkal és gyalogjárdákkal, oszt’ úgy haladhatna a forgalom, ahogy csak szeretne! A Margitszigetet meg megemelnénk és 90°-kal elforgatnánk, úgyhogy keletkezne egy gyönyörű parkos hidunk! Tessék, hogy mi lenne a halakkal?! Hát megsütnénk és megennénk őket! Utána pedig megrendeznénk az első budapesti szálkaköpő bajnokságot! Jó étvágyat!” /Horogharapó Huba, a János Kórház vigyorgójának kiemelten kezelt bentlakója/

„Ha a Költő azt hiszi, hogy csak nyáron lehet izzadni az ellenőr miatt, szálljon fel télen jegy és bérlet nélkül a 7-es buszra! Egyből rájön, hogy a fűtés feleslegesen jön rá!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mű szaki ellenőr/

„Ház úr, jóval túl a húszon

Buszban utazom, nem buszon,

Mert a tetőn hideg vagyon,

S télen megfázhatok nagyon!”

/Lajhár Lajos, nyugdíjas nyelvtannáci/

„A hőguta okozta önbíráskodás és egyéb fajsúlyos témák önfeledt megéneklése ugyanolyan sajátja Frady Endrének, mint egyszeri proletár sportolónak a klott gatya, vagy zöld bogyómászó poloskának (palomena prasina) a penetráns bűz. Nagy költők tudják csak igazán szellemi síkra emelni a mindennapi élet profán földhözragadtságát, csak ők képesek fényárba borítani a szurokfekete vaksötétséget. Frady Endre a költészet Midas királyaként bármihez nyúl, az a kezei között arannyá változik. A keményen buszozó kisemberek poétikus megragadása a könnyed keresztrímek folytán szinte olvastatja magát, ha már mást nem olvastat, mivel nem célja a didaktikus szájbarágás, miáltal az egyszeri olvasónak saját nyálát felharákolva kell pépessé előemésztenie a kemény eledelt, ami nem a szájában olvad, hanem csak a belében. Jó étvágyat és sok sikert hozzá!” /Szaft Szidónia, a Totálisan Univerzális Nemzetközi Költészet (TUNK) c. mélyirodalmi megaménkű főszerkesztője/

„A BKV nagyon buta,

Nincs a buszon nyitott ablak,

Így lesz út közben hőguta,

Amit az utasok kapnak.”

/M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„Nem kérdés, szellőzés lesz-e

Ha tört ablakon át messze

Száll a kaller mély Dunába

S kalimpál a keze-lába.

eM úr, legyen békés máma,

Akár a dalai láma,

Mert ha ablak kitör-betör,

Everything will be much better!”

/Békávé Béliánné Békáká Belladonna, a közlekedési vállalat irodalmi szóvivője/

„Mi ez a traumaterhelt tudálékoskodás?! Kit érdekel a hagymaszagú kalauz megverésének megverselése?! Miért nem az a téma, hogy a főispán pótlovaskocsin próbálja megközelíteni a vármegyeházát a székesfővárosi dugóban, miközben a Várból a főkormányzó gulyáságyúval löveti a liberális rakpartot?! Akkor legalább egyformán vérlázítóan agyament lenne a téma és a feldolgozása is! Ha anyám annak idején ilyen tömegben vitt volna óvodába, akkor a mostani békés énem helyett biztosan egy örökké idegesen ordibáló, mindenkinél mindent jobban tudó sznobjektív megmondóember és véleményvezérürü lennék! Szörnyű lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek kell a rakparton tömegközlekedni, amikor a Dunában úszva sokkal gyorsabban lehet haladni? Ezt csak az a jóval mögöttem lemaradva erőlködő színes csík sínyli meg, ami a fennálló világcsúcsot mutatja, amíg el nem süllyed a lábtempómtól.” /Chuck Norris/

Attika

Kis Attika tető szélén
Állt. Azóta megnőtt,
És a bősz hun sereg élén
Gyilkol férfit meg nőt.

Nem észleltük Attikába’
Későbbi nagy vezért,
Most meg, hogy nagy Atti kába,
Zokogunk mi ezért.

Eleredt az orra vére,
Népe érte remeg.
Holnapot meg vajha ér-e,
Vagy de meghal, de meg?

Attiból holt Attila lett,
Sírhelye is kétes.
Gyásztáncot lejt őshun balett,
S birodalma szétes…

„Attika: épületek homlokzatát díszítő függőleges fal, melyet a főpárkány felett helyeznek el, így részben takarja a tetőt is.” /Idegen Szavak Gyűjteménye/

„Értem én, költő úr, hogy humoros próbált lenni azzal, hogy összekeverte az építészeti szakkifejezést a hun hadvezér gyerekkori becenevével, de ebből nem vers lett, hanem egy anakronizmusokkal terhelt képzavarköteg. NEM ENG.!” /Suberda Simon, a Nemzetietlen Alkotókat Gyehennára Kiutasító Országos Köznevelési Intézet (NAGYKOKI) cenzora/

„Hú, ez de bűn rossz lett. Fájt olvasni is. Egy komolyabb terrortámadással felért, Soros pénzelte bomlasztás. JÁJJJJJ....” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, bomlasztani bomlasztok ugyan itt-ott egy-két diktatúrának látszó tárgyat, de ilyen kegyetlen szellemi terrort még én sem mernék pénzelni. Frady Endre mögött nem háttérhatalom áll, hanem a saját sötétsége.” /Soros György, amerikai nyugdíjas/

„Mi ez az álságos kivagyiság, ez a palackból kiengedett poétikai szellentés?! Anyám vérnyomására esküszöm, hogy ennél primitívebb és szánalmasabb verset még sosem írt senki és valószínűleg nem is fog! Ez csak ennek a leláncolt elméjű Frady Endrének sikerülhetett és neki is csak egyetlen egyszer! Ezt már ő sem lesz képes soha alulmúlni! Ennél jobban már ő sem tud többé szétesni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az ilyenkor szokásos ’Mit gondolt a költő?’ kérdés egy ennyire szabadon asszociáló mű esetében már nem teendő fel. Itt olyan mélységek és magasságok – az épület tetei attika és a hármas koporsóban a folyó mélyére süllyesztett Attila – kócolódnak egybe, ami csak egy illuminált állapotban össze-vissza kapcsolgatott tévé előtti félálom esetén jöhetnek létre pszichedelikus rémlátomás – közismertebb nevén: ihlet – formájában. Az attikáról gondolatban le-, majd a hun birodalommal együtt szanaszét eső poéta ismét hozzájárult ahhoz, hogy a világirodalom ne egy unalmasan kiszámítható állóvíz legyen.” /Agyvihar Atanázné Cunami Cecília, a Höccenmöccen Alfonz Klónozott Atommagot Penetrációval Emulgeáló Szakközép Iskola (HAKAPESZI) magyartanára és kendermag díler/

„Heeej, ha feltámadhatnék és találkozhatnék ezzel a fattyú költővel a csatamezőn! Úgy kitapostatnám a lovammal, hogy beterítené az egész Duna-Tisza közét! Isten ostoraként megmutatnám ennek a kerge igricnek, hogy kiről írjon felségsértő klapanciákat!” /Attila, a hun/

„Magamra esküszöm – így szólok Én, a Vagyok – hogy a fegyvereimet orrvérzésben elpusztult földi halandó egyedeknél tartósabb anyagból készítem, így fent nevezett illető sosem volt az én ostorom. Ez csak egy városi legenda.” /az ÚR/

„Szólított valaki? Nem érek rá, épp történeteket színezek és tényeket helyettesítek kiforgatott szavakkal!” /Városi Legenda, pletykafészek és propagandaminiszter/

„Az a pökhendi hun tényleg orrvérzésben halt meg. Miután lefejeltem.” /Chuck Norris/

Hun a szemüveg?

Tengerparti sziklaszirtek
Között nyomulgat a szír TEK.
Célszemélyük is van: Merkel.
Mér’ kell elrabolni? „Mer’ kell!”
- Így szólt hozzájuk az ukáz.

Magyar nyugger közben kukáz
Eltartani menyet, fiat...

S míg felrobban egy-két Fiat,
Volvo, Audi és Opel,
S túszt pár terrorista lop el,
S mindenütt erőszak tombol,
S rendőr bottal ütött nyomból
Elkövetők után kutat,
S sajtó lep el minden utat
Jeleként a világvégnek…

Hunok EB lázban égnek.

„Há’ hun él maga köttő úr, ha nem a Zeebéé lázába’?! Mink itten Ehunfalván nem aggóggyuk tele a gatyánkat a zarabus tenoristák mijatt, mer mink Árpád vére vagyunk, hej! Fegyverünk is van, hinnye, mer a kukából mostan esztet a véres kardot hozom, őseink véres kargyát!” /Dikmán Lajos, ehunfalvi nyugger/

„Ebláz?! Itt a lakótelepen?! Te jó ég, akkor rohanok a Mészáros doktor úrhoz beoltatni a Fifikémet! Jaj, de lehet, hogy már el is késtem és elkapta szegény kutyulimutyulikám?! Biztos azért vizelte tele tegnap este a liftet! Jaj-jaj brühühü!” /özv. Huttingerné, nyugdíjas műlovarnő/

„Ne gondolja, maga kozmopolita költőcske, hogy mi csak a köldökünket nézzük és nem foglalkozunk a külvilággal! Csakhogy mi nem vagyunk olyanok, mint a germánok, akik idegenszívű bevándorlókkal pakolják tele a válogatottjukat! Nálunk csupa echte ősmagyar játszik, mint például a Lovrencsics, a Priskin, a Leandro, a Kleinheisler, a Stieber, a Dzsudzsák, mega Nemanja Nikolics! Utóbbinak egyébként nem anyja Nikolics, hanem az apja, különben nem ő se Nikolics lenne, hanem az a valami más, ami abban az esetben az apja neve lenne, teszem azt Stockenbauer. Riariahungária a riariahungáriaiaké!” /Rüh Rezső, vattacukorárus/

„A lánglelkű européer költő a honi lábszagú euroszkepticizmus pszeudo-érzéketlen kipellengérezésével EB lázálmos morbid jajlírát kreál a III. világháború kitörésének esélyét magában hordozó kataklizma hullámból. A színes ellenpontok, pont ellenszínezik a seszínű nihilt. Mindenki olvassa el, akit a fortélyos félelem izgat!” /Góg Magógné Demagóg Nihilia, a Ködlila Kozmopolitbüro c. irodalmi folyóirat arculattervezője/

„Fortélyos félelem?! Imádom! Kedvenc mazochista szokásom és megélhetési forrásom is egyben a bérrettegés! Nekem mindegy, hogy fehérterror, vörösterror, narancsuralmi rendszer, éhínség, tömeges migráció, vagy véres terror, csak rettegni lehessen! Attól pörög az adrenalin és arra gerjednek az olvasók!” /Gyökér Gyömölcz, a Rémhír c. képes bulvárlap paparazzija/

„A próféta fojtogassa meg a szakállával ezt a nyavalyás költőt, hogy egy idióta rím kedvéért leleplezte a hollétünket! ” /Kalmanszahi ibn Csavasszan őrnagy, a szír Terror Elhárító Központ elfogató parancsnoka/

„Tisztelt alulművelt költő úr! Azt tudja-e, hogy a hun-magyar rokonságot még a brit tudósok többsége is kétkedve fogadja, mert sokkal több tény támasztja alá finnugor vonalat?! A csodaszarvas eredetileg rénszarvas, Csaba királyfi pedig egy Csubakka nevű jeti herceg! Amúgy minden híres ember ősmagyar sé még a híres Winnetou is egy Vén Ottó nevű emigráns erőművész leszármazottja.” /Dr. Ugor Igor, őstörténész/

„Ha Frady Endre versei répaszínűek lennének, nincs emberfia, aki megkülönböztetné őket egy menzaebéd utáni rókarajtól!  Anyám e hasonlatomat hallva elzöldfehérült arccal kirohant a mellékhelyiségbe. A zajokból ítélve éppen a fenti költeményt olvassa, pedig óva intettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer engem is le akartak géppuskázni az ebláztól megveszett terroristák, de végeztek velük a hámrétegeimről visszapattanó golyók.” /Chuck Norris/

Honfoglalás

Ősmagyar hátranyilazás /piréz paparazzi felvétele/

Ráróm hátán foszló nyereg
Alól puhított hús pereg,
S eme sörénytelen tar ló
Lába nyomán döng a tarló.

Üldöz két kun s három avar,
Jobból öt besenyő kavar,
Balról vágtat kilenc piréz,
Csillog rajtuk ünnepi réz.

Lassan bekerítenének,
Zeng belőlük harci ének,
Számon a szó mégsem a zok,
Közéjük jól benyilazok.

Nyilam minden ellent legyűr,
Fejük helyén tátong egy űr,
Kifut mindük alól a ló,
Én győztem, a honfoglaló!

„Ezek a ravasz magyarok folyton hátrafelé nyilaztak! Mire rájöttünk, hogy mi viszont előre nyilazva állandóan fejbe lőjük a saját lovainkat, már el is foglalták az egész Kárpát medencét! Úgy kell nekik! Ők most keményen dolgozó kisemberekként éppen valakinél jobban teljesítenek a trianoni kismedencéjükben, míg mi élvezzük a nyugatnémet nyugdíjunkat! De jó, hogy az indián nyarunkat nem egy stadionépítő közmunkatáborban kell leélnünk! Nyugati nyugdíj jobban tejel!” /Karl-Heinz Lebensmittel, lódoktor és valódi Kárpát medencei őslakos/

„Bár mi csak kitalált népcsoport vagyunk, természetesen folyamatosan élősködünk és az összeesküvés elméletek igazolásaként a komcsi dakotákkal, meg a cionista imperialistákkal együtt ennek a stöpszli 93 ezer négyzetkilométernek az elfoglalásán és tönkretételén munkálkodunk.” /Dr. Pirézzy Pslöfénc, bankár és főpiréz/

„Már megint ez a Habsburgsággal átitatott nyugatbérenc álősmagyar liberálbolsevik történelemhamísítás, ami barbárokként állít be minket, szittya-hun ősmagyarokat! Mi szőrén ültük meg a lovainkat, a nyereg csak gyerekülésként szolgált és nem húst tartottunk alatta, hanem az Attila-féle hőkövető lézernyilaink utántöltő akkumulátorait! Honfoglalás sem volt, mert amikor a világűrből megérkeztünk, hogy civilizáljuk a majmoknak ezt a bolygóját, eleve itt értünk Földet a dobogókői szívcsakránál! Ria, ria, Hungária!!!” /Baskír Bösönc, gyulatáltos és lézerfegyverkovács/

„Nemzeti nagylétünk méltó lírai mementója eme mű, melyben a költő önmagát a honfoglaló őshős archetípusaként aposztrofálva heroikus küzdelmet folytat a téridő különböző pontjain harcoló valós és fiktív ellenségekkel, majd a fájdalmait az őshun leleményességgel palástolva igazi honderűt sugárzó vérfürdőt rendez Attilának, Isten Lézerkardjának nevében és eszmei segedelmével. A győzelem hevében kiáltsuk együtt a költővel az ősi szittya csasztuskát: Szellő ringat búzát, árpát, Legjobb medence a Kártpát!” /Árvalányhajassy Ányosné, Hőssy Heroika, az Árpád-házi Szent Jobb Gimnázium harci ének- és ősmagyartanára/

„MI EZ?! Mi ez a nyereg alatt puhított agyú költőből előfröccsenő versmócsing?! Mi ez a rühös dohszaggal átitatott líraszaftos tócsamaradvány?! Bárgyúbbnál bárgyúbb rímek verik agyon az amúgy is egy szürke ló fantáziatlanságával odahányt képi világot! Anyám szerint ettől még szép lehet a pirézek csillogó ünnepi rézöltözete, de hát nem véletlenül nem volt neki még soha önálló képzőművészeti kiállítása a Műcsarnokban! Ez a borzalom végül mindenkit maga alá gyűr és egy tátongó űrt hagy az ártatlan olvasók agya helyén! Veszélyességi pótlékot kérek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is ősmagyar származású vagyok, de abban a szűk medencében minden pörgőrúgásommal leromboltam egy-egy hegyláncot, úgyhogy a síelők érdekében inkább kivándoroltam Texasba. Azóta rengeteg amerikai gengszterfej helyén tátongó űrt láttam már a lábam nyomán. Szeretem a magyarokat, csak Frady Endre ne jöjjön ide hont foglalni, mert akkor nem állok jót magamért!” /Chuck Norris/