Vakon rajong érte the NER.
Népnemzetünk szájat kitát,
S szaftos hússal nyel le pitát.
Török-magyar dva bratanki,
Kebab húsunk sosem monkey,
Hanem inkább birka, marha,
S nagy a jólét, nincsen tarha.
Csíp a táp, az orrod kifúdd,
Nehogy eme nemzeti food
Taknyodat tüsszenttesse szét,
S népek ennek vegyék neszét!
Sült húst szakács szaftba göbbeszt,
Így leend the good-ból thebb best,
S ezzel telik gyomorba’ lik…
Aki hun-türk, ilyet falik!
„Ők egyszer az országunkból haraptak ki egy jó nagyot. Miért ne tegyük ezt most mi is az ételeikkel? Náluk mennyire divat magyar ételt enni?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/
„Országot az oszmán eszik,
Foga alatt ropog e szik,
Ám mi nem vesztjük el eszünk,
S bosszúból türk tápot eszünk!”
/Hunormagor Hubamuba, hamumamu hamimamizó/
„A híres történész, Bonfini szerint, Dugovics Titusz meglátta régi jó barátját, Ahmedet, ahogy felkúszott a falra lófarkas zászlójával. Utána a következő párbeszéd zajlott le közöttük:
-Nem vagy éhes?
-Naná, hogy éhes vagyok.
-Alattunk egy kifőzde van, ott jó kebabot lehet enni.
-Jó, hamar megjárjuk. Ugorjunk le, együnk egy tányér kebabot. Ráérünk majd a kajálás után tusakodni.
És mi történt? Jóbarátként átölelték egymást. Aztán leugrottak.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghistorizálóbb kommenetlője/
„Csak kitalált fiktív ficsúr
Vala csupán Dugovics úr,
Nem hullt ő és török beste,
S nem halt nem létező teste.”
/Dr. Toportyáni Töpörtyű, túl tutizó történész/
„Naésasztán! Miccámit az. A lényeg, hogy nemzeti hős volt. És ilyen felfogásban, egy kristálytiszta példa az ősi török-magyar barátságra. Azt is feljegyezték, hogy gyakran teniszeztek. Alinak meg volt egy magyar témájú balladája, a hét vezérről, a címe: Ond, Kont, Tas, Huba, Szendi, Szundi, Vidor, Morgó. (Egyesek szerint ez nyolc, ám ez nagyon besenyő felfogás!)” /Nyuggerapó, k. m. f./
„Apó, ön túl besenyő,
Feje lágya be se nyő!”
/özv. Basányi Busanyű, besenyő bús anyó/
„Egy gyors gyrost azonnal, mert zúzok-török!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas törökverő/
„Hogyha nagyon lüktet, doki,
Gyrososztól jön a koki,
S tör-zúz saller tenyeresen,
S maga leend nagyon esen-
-dő,
S toronyiránt egyenesen
Dő’!”
/Dőlésszög Dezső, irányvektor potrohátor és pofonosztóképzőkör átmérőóraleolvasó/
„Gyerekek, a költő bácsi hű maradt önmagához és ismét heti rendszeres, ezúttal anglicizmus szafttal átitatott táplírájában a költő bácsi ismét példát mutatott, és ismét elrettentőt. Gyerekek, ígérjétek meg, hogy akárhányast is adok nektek irodalomból, sosem fogjátok követni a költő bácsi példáját és eszetekbe sem jut ilyen verseket írni! Ha mégis eszetekbe jutna, gyorsan fojtsátok a szörnyű gondolatotokat erősen fűszerezett döner kebabba! Inkább a taknyotok-nyálatom folyjon, mint a csapból is a költő bácsi utóhatása! Sose majmoljátok a majomtalanul is majomkodó Frady Endrét!” /Éhenkórász Édua, általános iskolai magyartanár és betanított türk büfés/
„Sej, énnékem az a bajom,
A kebabhús mért nem majom?!
Imádom a csimpánz tokát,
Ha torkomon csusszan sok át!
Nincs is jobb egy nagy böjt után,
Mint az átsült orángután!
Olyan helyen sose nyaralj,
Hol nincs abált gibbonkaraj!
Ha konyhának nincsen majma,
Koplalhatunk bizony, jaj, ma!
Jeti jódliz’ jeges hegyen:
Aki éhes, majmot egyen!
Jolaladilijoladalajolidirijahóóóó…”
/Jódli Jenő, juh héj hámozó és az 1000 recept majomból c. bestseller szerzője/
„Költő polgártárs, már megint bérretteg és a lepcses szájára veszi a Nemzeti Együttgügyögés Rendszerét?! Ne lepődjön meg, ha döner kebab helyett egy kordon blőd könnygázát kapja a pofájába! Ahogy az udvari költőnk, Tökös-Tekes Tokmány írja:
Aki nem együttműköd estére,
Rája száll meggyütt mű köd testére!
Na, tartsa ide a szemgolyóit, nehogy a tonfától ne lássa az erőt, amit demonstrálunk! Hajtogassa magát papíralapon pontszerűvé és villámgyorsan vesse magát egy békemenet elé, oszt’ többet egy hangot se halljunk magáról! NEM ENG.!” /Vitéz Pofacsapi Satupofa, a Népnemzeti Einstandolási Rendészet (NER) origóig origamizható orgánumának orbitális oberstrurmbannführere/
„Ne legyek Buce Willis magyar hangja, ha értem! Fej vagy gyomor?! /Döner György, kebabcsicsázó szinkronhangember/
„Hé, Döner, ke’ bab vagy nem ke’ bab?! - az itt a kérdés. Na, későn szóltál, mer’ mos’ má’ hiába ke’, elfogyott, mer’ ham lett!” /Dögdog Dezső, dán bűzelzáró/
„A telt halála a torkoskodás!” /Omlett/
„Csak egy rosszabb van a műveletlen embernél, a félművelt! Értem én, hogy szóvicc, meg minden, de ahhoz pontosan kéne tudni, hogy a ’Tett halála az okoskodás’ mondatot nem Hamlet mondja a Lear királyban, hanem Lucifer a Bánk bánban! Na, ezért kell jól ismerni a Molière vígjátékokat!” /Tudom Ányos, betanított polisztirol/
„Mi ez a fékevesztett egyhelyben toporgás, ez a süket csendháborító vaklárma?! Értem én, hogy Frady Endrének eszébe jutott a döner - the NER kínrímpár, de ettől még szép nyugodtan ledőlhetett volna egy számítógép klaviatúrától hermetikusan elzárt kanapéra a kétoldali lágyéksérv műtétét kipihenendő, utókezelendő és a versírás ötletét gyorsan elfelejtendő! Ehelyett most nekünk kell a költeményként kiokádott kebabos klapanciája után pihennünk, utókezelődnünk és vért izzadva felejtenünk! El lehet ezt felejteni?! Nem, nem, soha! Feljelenteni!!! Életfogytiglan vagy halál?! – ez a kérdés, válasszatok! Ítélethirdetésig meg egyen nyers kebabot penészes süntüskelevessel! Anyám, küldj egy jelet fentről, hogy túlélem-e a Frady Endre nyomorkongató tápvers borzalmait!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Én a marhát nem pitában eszem, hanem egyben. Lenyelem a csordát, utána meg kiköpöm a kolompot.” /Chuck Norris/
