Zárt térben úgy izzadtok ám,
Hozzátok érni sem merek,
S verítékben úszik tokám!
Pótbusz nem légkonditerem,
Tömeg orrán nem nő jégcsap,
Szánkon forró sóhaj terem,
S hősugárral ránk az ég csap.
Pesten így jut izzadt hun át,
Néha el pár kipcsak alél,
S nézzük irigyen a Dunát,
Hol hűsben sok éhes hal él.
Hagymaszaggal bődül rekedt
Hangon karszalagos alak:
„Jegyeket és bérleteket!!!” (…)
Puff! Csörömp! Csobb! S falják halak…
„Marhanagyköltőúr! Magának agyára ment a hőség! A Dunában nem élnek ám emberevő halak! Vagy maga szerint az indokolatlanul felpofozott és a kitört ablakon át a folyóba repült BKV ellenőr már nem is ember?! Maga rasszista, marhanagyköltőúr?! MONNYONLE!!!” /Szigony Szilárd, dunai hajós/
„Köszönjük szépen, költő úr, hogy együtt utazott velünk és meg is emlékezett rólunk, keményen buszozó kisemberekről! Versével reményt adott nekünk, hogy amiképpen sok lúd disznót, úgy sok büdösen izzadva pótlóbuszozni kényszerülő proletár hagymaszagú karszalagos karhatalmistát győz! Éljen a szabad bliccelés, a köznépi blicckríg!” /Donnerwetter Dezső, diadalmas dolgozói derékhad dagadtlábú doyenje/
„Jaj, dehogy faltunk mi, költő úr, dehogy faltunk! Járt ugyan a pofánk, de nem azért, mert ettünk, hanem be kellett diktálnunk a személyi adatainkat, mert jegy és bérlet nélkül tartózkodtunk a Dunában, ami a levegőből ránk támadó hagymaszagú úriember szerint közlekedőedény és mint ilyen, a BKV tulajdona! Legközelebb ellenőr helyett inkább tubifexet kérünk!” /a dunai halak/
„Baj van, bizony, eddig stimmel. De a probléma megoldása nem a hagymaszagú karszalagos likvidálása, vagy a pótlóbusz légkondicionálása, hanem a teljes fogyasztói társadalom felszámolása, mielőtt a teljes civilizáció megy a lecsóba... Bocs, már késő, csak a buszozó kisemberek meg ne tudják!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Elképzeltem, ahogy egy valami nagy-nagy tüzet gyújtunk és egy gigantikus kondérban megfőzzük a fogyasztói társadalmat, hozzákeverünk egy hatalmas adag keményen buszozó kisembert és csapunk egy hetedhét országra szóló civilizáció-lecsós utolsó vacsorát! Hú, humán úr, most összefutott a nyál a számban!” /Urdungi Fadurung, kannibál főszakács/
„Ha a Dunát egy a saját medre alá épített csőben vezetnénk és a kiürült medrét leaszfaltoznánk, akkor lenne egy észak-déli irányú sokszor-sok sávos autópályánk széles kerékpárutakkal és gyalogjárdákkal, oszt’ úgy haladhatna a forgalom, ahogy csak szeretne! A Margitszigetet meg megemelnénk és 90°-kal elforgatnánk, úgyhogy keletkezne egy gyönyörű parkos hidunk! Tessék, hogy mi lenne a halakkal?! Hát megsütnénk és megennénk őket! Utána pedig megrendeznénk az első budapesti szálkaköpő bajnokságot! Jó étvágyat!” /Horogharapó Huba, a János Kórház vigyorgójának kiemelten kezelt bentlakója/
„Ha a Költő azt hiszi, hogy csak nyáron lehet izzadni az ellenőr miatt, szálljon fel télen jegy és bérlet nélkül a 7-es buszra! Egyből rájön, hogy a fűtés feleslegesen jön rá!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mű szaki ellenőr/
„Ház úr, jóval túl a húszon
Buszban utazom, nem buszon,
Mert a tetőn hideg vagyon,
S télen megfázhatok nagyon!”
/Lajhár Lajos, nyugdíjas nyelvtannáci/
„A hőguta okozta önbíráskodás és egyéb fajsúlyos témák önfeledt megéneklése ugyanolyan sajátja Frady Endrének, mint egyszeri proletár sportolónak a klott gatya, vagy zöld bogyómászó poloskának (palomena prasina) a penetráns bűz. Nagy költők tudják csak igazán szellemi síkra emelni a mindennapi élet profán földhözragadtságát, csak ők képesek fényárba borítani a szurokfekete vaksötétséget. Frady Endre a költészet Midas királyaként bármihez nyúl, az a kezei között arannyá változik. A keményen buszozó kisemberek poétikus megragadása a könnyed keresztrímek folytán szinte olvastatja magát, ha már mást nem olvastat, mivel nem célja a didaktikus szájbarágás, miáltal az egyszeri olvasónak saját nyálát felharákolva kell pépessé előemésztenie a kemény eledelt, ami nem a szájában olvad, hanem csak a belében. Jó étvágyat és sok sikert hozzá!” /Szaft Szidónia, a Totálisan Univerzális Nemzetközi Költészet (TUNK) c. mélyirodalmi megaménkű főszerkesztője/
„A BKV nagyon buta,
Nincs a buszon nyitott ablak,
Így lesz út közben hőguta,
Amit az utasok kapnak.”
/M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/
„Nem kérdés, szellőzés lesz-e
Ha tört ablakon át messze
Száll a kaller mély Dunába
S kalimpál a keze-lába.
eM úr, legyen békés máma,
Akár a dalai láma,
Mert ha ablak kitör-betör,
Everything will be much better!”
/Békávé Béliánné Békáká Belladonna, a közlekedési vállalat irodalmi szóvivője/
„Mi ez a traumaterhelt tudálékoskodás?! Kit érdekel a hagymaszagú kalauz megverésének megverselése?! Miért nem az a téma, hogy a főispán pótlovaskocsin próbálja megközelíteni a vármegyeházát a székesfővárosi dugóban, miközben a Várból a főkormányzó gulyáságyúval löveti a liberális rakpartot?! Akkor legalább egyformán vérlázítóan agyament lenne a téma és a feldolgozása is! Ha anyám annak idején ilyen tömegben vitt volna óvodába, akkor a mostani békés énem helyett biztosan egy örökké idegesen ordibáló, mindenkinél mindent jobban tudó sznobjektív megmondóember és véleményvezérürü lennék! Szörnyű lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Minek kell a rakparton tömegközlekedni, amikor a Dunában úszva sokkal gyorsabban lehet haladni? Ezt csak az a jóval mögöttem lemaradva erőlködő színes csík sínyli meg, ami a fennálló világcsúcsot mutatja, amíg el nem süllyed a lábtempómtól.” /Chuck Norris/
