Szibériai légtömegek

Keletről üt minket hideg,

Ily fájást csak öngól adna,

S mindkettőtől nyíg az ideg!

В Сибири очень холодно!!!

- Ria, ria, Szibéria! -

- Bőgik mínusz celziuszok,

S jégkönnyét hóember ríja,

Én meg hóban-fagyban kúszok!

   refr.:

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

Hidegtől a farkas ordít,

Fázókór ül kóbor kutyin,

S havas szél fúj sikolyt, zord Íiiiiii!-t.

Inkább földgázt küldjél, Putyin!

Népünk operatív törzse

Sóz, de utat felmar a só,

S útszélre hull Béla s Örzse!

Русский ветер нехорошо!!!

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/kNfbX-jnJAI

„Ez a dal nem énekel a télről, hanem kihűlt hangszálakkal üvölti, miközben a humor foga csikorog a mínuszokban. Frady Endre itt nem lírát ír, hanem szibériai légnyomást gyakorol az olvasó idegrendszerére: az abszurd rímtánc és a nyelvi fagyhalál egyszerre nevettet és vacogtat. A „vaj, vaj, vaj” refrén úgy ragad az agyra, mint a jégcsap a bajuszra, a geopolitikai odaszúrás pedig olyan természetességgel csúszik bele, mint hókásába a sózott közút. Ez nem téli dal – ez egy csikorgó, kékeslila fogú nemzeti vacogás, kórusban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csetdzsípítí agy,

Értéktelen zagy,

S vele a baj nagy,

Mivel jéggé fagy

S létben űrt nem hagy!

Ria, ria, Magy-

-arország!”

/Lézengő Lózung, fagykárrendezőpályaudvarmesterdalnok és hógolyóbisdíler/

„Bár a szívem továbbra is zöld-fehér, de ebben a fagyban játsszon az, akinek Дед Мороз a nagyapja! Muszáj volt a halódó nyugatra igazolnom. Hogy kell kiejteni azt, hogy Bournemouth?!” /Tóth Alex, focista/

„Tegnap túl sok havat ettem

Vodkával és eme tettem

Okán nem vagyok most okén,

S bő sugárban hóhányok én…”

/Товарищ Дед Мороз alias Fagyapó elvtárs, szibériai kényszermunkatáborparancsnok/

„A dal olyan, mintha a tél maga írta volna feljelentésként: dermesztően pontos, groteszkül csikorgó és egyszerre röhögtető meg rémítő. A rímei úgy csattannak, mint a mínusz harminc a fülcimpán, a refrén pedig olyan könyörtelenül ragad, mint a lefagyott ajtókilincs. Frady Endre itt nem egyszerűen hideget ír le, hanem egy komplett meteorológiai rémálmot, ahol a humor az egyetlen túlélőfelszerelés. Ez a vers nem olvasmány, hanem fagyási fokozat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia//

„Nem én írtam, nem én írtam,

Inkább olyan, mint egy ír tam-

-tam dobos kis kelta műve,

Mit költ kerti budin ű’ve,

Míg fart fagyott papír gyalul,

S jégcsapokat vérzik alul.”

/a tél maga/

„Végre valahára jó az idő és vadászhatok a barlangjukból előmerészkedő jetikre!” /Jenő, a migráncs jegesmedve/

„Ez a vers nem csupán olvasmány, hanem egy irodalmi fagyhalál. Mire a második versszakhoz értem, a szobámban megfagyott a pára, a refrénnél pedig már én is az útszélen hevertem Béla és Örzse mellett. Frady Endre olyan kíméletlen pontossággal ötvözi a szibériai geopolitikát a jégcsapos realizmussal, hogy a szöveg olvasása közben a monitorom is zúzmarás lett. Vérfagyasztóan zseniális: egyszerre sír tőle a hóember és a magyar nyelv. Aki nem didereg tőle, annak már nincs pulzusa.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arról szó az ima:

Пошли домой зима!

Ne keljünk már reggel

Folyton Идëт снег!-gel!”

/Cirill Metódné Gurgula Lajtorjánia, orosz-magyar imamalomkőfejtőnő és keresztrímpárterapeuta/

„Mi ez az elmefagyasztó költészeti jégkorszak, ez a globális szellemi ledermedés?! Mintha Frady Endrében kristályosra kockult volna az agyvíz és mentális lékhullaként próbálna meg irodalmi hulladéktűznél kiolvadni! Ettől életre ugyan nem kell, de mindenhová elér a miazmás rímbűze! Ne lássam álmomban anyámat szovjet jetiszőr bikiniben fókaháton lovagolni, ha egy jégből kiolvasztott aranyhaltól nem azt a hármat kívánnám, hogy egyszerre három vak szovjet favágó hajtson végre szekercés agyműtétet Frady Endre odvas fafején! legyen neki nehéz a szibériai hó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez nektek hideg?! Amikor szabadtüdős merülést hajtok végre a -273°C-os világűrben, na az valóban hideg egy kicsit! Azonban sosem maradok félóránál tovább, nehogy +36°C-ra melegítsem a galaxist, mert megborulna a világegyetem termodinamikai egyensúlya.” /Chuck Norris/

Rakparti pótlóbusz

Hej, buszozó kisemberek,

Zárt térben úgy izzadtok ám,

Hozzátok érni sem merek,

S verítékben úszik tokám!

Pótbusz nem légkonditerem,

Tömeg orrán nem nő jégcsap,

Szánkon forró sóhaj terem,

S hősugárral ránk az ég csap.

Pesten így jut izzadt hun át,

Néha el pár kipcsak alél,

S nézzük irigyen a Dunát,

Hol hűsben sok éhes hal él.

Hagymaszaggal bődül rekedt

Hangon karszalagos alak:

„Jegyeket és bérleteket!!!” (…)

Puff! Csörömp! Csobb! S falják halak…

„Marhanagyköltőúr! Magának agyára ment a hőség! A Dunában nem élnek ám emberevő halak! Vagy maga szerint az indokolatlanul felpofozott és a kitört ablakon át a folyóba repült BKV ellenőr már nem is ember?! Maga rasszista, marhanagyköltőúr?! MONNYONLE!!!” /Szigony Szilárd, dunai hajós/

„Köszönjük szépen, költő úr, hogy együtt utazott velünk és meg is emlékezett rólunk, keményen buszozó kisemberekről! Versével reményt adott nekünk, hogy amiképpen sok lúd disznót, úgy sok büdösen izzadva pótlóbuszozni kényszerülő proletár hagymaszagú karszalagos karhatalmistát győz! Éljen a szabad bliccelés, a köznépi blicckríg!” /Donnerwetter Dezső, diadalmas dolgozói derékhad dagadtlábú doyenje/

„Jaj, dehogy faltunk mi, költő úr, dehogy faltunk! Járt ugyan a pofánk, de nem azért, mert ettünk, hanem be kellett diktálnunk a személyi adatainkat, mert jegy és bérlet nélkül tartózkodtunk a Dunában, ami a levegőből ránk támadó hagymaszagú úriember szerint közlekedőedény és mint ilyen, a BKV tulajdona! Legközelebb ellenőr helyett inkább tubifexet kérünk!” /a dunai halak/

„Baj van, bizony, eddig stimmel. De a probléma megoldása nem a hagymaszagú karszalagos likvidálása, vagy a pótlóbusz légkondicionálása, hanem a teljes fogyasztói társadalom felszámolása, mielőtt a teljes civilizáció megy a lecsóba... Bocs, már késő, csak a buszozó kisemberek meg ne tudják!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elképzeltem, ahogy egy valami nagy-nagy tüzet gyújtunk és egy gigantikus kondérban megfőzzük a fogyasztói társadalmat, hozzákeverünk egy hatalmas adag keményen buszozó kisembert és csapunk egy hetedhét országra szóló civilizáció-lecsós utolsó vacsorát! Hú, humán úr, most összefutott a nyál a számban!” /Urdungi Fadurung, kannibál főszakács/

„Ha a Dunát egy a saját medre alá épített csőben vezetnénk és a kiürült medrét leaszfaltoznánk, akkor lenne egy észak-déli irányú sokszor-sok sávos autópályánk széles kerékpárutakkal és gyalogjárdákkal, oszt’ úgy haladhatna a forgalom, ahogy csak szeretne! A Margitszigetet meg megemelnénk és 90°-kal elforgatnánk, úgyhogy keletkezne egy gyönyörű parkos hidunk! Tessék, hogy mi lenne a halakkal?! Hát megsütnénk és megennénk őket! Utána pedig megrendeznénk az első budapesti szálkaköpő bajnokságot! Jó étvágyat!” /Horogharapó Huba, a János Kórház vigyorgójának kiemelten kezelt bentlakója/

„Ha a Költő azt hiszi, hogy csak nyáron lehet izzadni az ellenőr miatt, szálljon fel télen jegy és bérlet nélkül a 7-es buszra! Egyből rájön, hogy a fűtés feleslegesen jön rá!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mű szaki ellenőr/

„Ház úr, jóval túl a húszon

Buszban utazom, nem buszon,

Mert a tetőn hideg vagyon,

S télen megfázhatok nagyon!”

/Lajhár Lajos, nyugdíjas nyelvtannáci/

„A hőguta okozta önbíráskodás és egyéb fajsúlyos témák önfeledt megéneklése ugyanolyan sajátja Frady Endrének, mint egyszeri proletár sportolónak a klott gatya, vagy zöld bogyómászó poloskának (palomena prasina) a penetráns bűz. Nagy költők tudják csak igazán szellemi síkra emelni a mindennapi élet profán földhözragadtságát, csak ők képesek fényárba borítani a szurokfekete vaksötétséget. Frady Endre a költészet Midas királyaként bármihez nyúl, az a kezei között arannyá változik. A keményen buszozó kisemberek poétikus megragadása a könnyed keresztrímek folytán szinte olvastatja magát, ha már mást nem olvastat, mivel nem célja a didaktikus szájbarágás, miáltal az egyszeri olvasónak saját nyálát felharákolva kell pépessé előemésztenie a kemény eledelt, ami nem a szájában olvad, hanem csak a belében. Jó étvágyat és sok sikert hozzá!” /Szaft Szidónia, a Totálisan Univerzális Nemzetközi Költészet (TUNK) c. mélyirodalmi megaménkű főszerkesztője/

„A BKV nagyon buta,

Nincs a buszon nyitott ablak,

Így lesz út közben hőguta,

Amit az utasok kapnak.”

/M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„Nem kérdés, szellőzés lesz-e

Ha tört ablakon át messze

Száll a kaller mély Dunába

S kalimpál a keze-lába.

eM úr, legyen békés máma,

Akár a dalai láma,

Mert ha ablak kitör-betör,

Everything will be much better!”

/Békávé Béliánné Békáká Belladonna, a közlekedési vállalat irodalmi szóvivője/

„Mi ez a traumaterhelt tudálékoskodás?! Kit érdekel a hagymaszagú kalauz megverésének megverselése?! Miért nem az a téma, hogy a főispán pótlovaskocsin próbálja megközelíteni a vármegyeházát a székesfővárosi dugóban, miközben a Várból a főkormányzó gulyáságyúval löveti a liberális rakpartot?! Akkor legalább egyformán vérlázítóan agyament lenne a téma és a feldolgozása is! Ha anyám annak idején ilyen tömegben vitt volna óvodába, akkor a mostani békés énem helyett biztosan egy örökké idegesen ordibáló, mindenkinél mindent jobban tudó sznobjektív megmondóember és véleményvezérürü lennék! Szörnyű lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek kell a rakparton tömegközlekedni, amikor a Dunában úszva sokkal gyorsabban lehet haladni? Ezt csak az a jóval mögöttem lemaradva erőlködő színes csík sínyli meg, ami a fennálló világcsúcsot mutatja, amíg el nem süllyed a lábtempómtól.” /Chuck Norris/

Télvíz

Ez év hideg őszén
Elfogyott a kőszén.
Bajok nagyon nagyok,
Mivel agyonfagyok.

Hóval le az ég csap,
Taknyom fűzöld jégcsap,
Dermed minden erem
S jégvirágot terem.

Jégkockás a kályha,
Úgyhogy igen fáj, ha
Hozzáér az ujjam…
Percekig kell fújjam.

Rohadt rideg a tél,
Tíz ujjból csak hat él,
S hasra fagyva öldök-
-öl a csonkos köldök.

Még a Nap is fázik,
Dermedt igét ráz -ik,
S rám hűlnek a delek,
Asszem, megmurdelek!

(tetemdensz!)

„Globális felmelegedés?! Jól jönne most, mi?! - szólt Trump. Ivan Gyenyiszovics mesélhetne a hidegről, ott van mínusz harminc is minden nap, meg kétujjnyi jég az ablakon.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, Trump elnök úr! Jó ötletet adott! Felgyújtjuk a fővárost, oszt’ globálisan fölmelegszünk! Nem hiába mondta anno az a másfélmillió idetántorgó magyar, hogy valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének a zemberek! Höhö!” /tülökfejű republikánus tüntető/

„Mondja, humán úr, nem lehetséges, hogy a világ jobban járna, ha én lennék a volt amerikai elnök és Trump elvtárs úr bohóckodna a Gulágon?” /Iván Gyenyiszovics/

„A kétujjnyi jég az ablakon remek ötlet, mert egyrészt kiválóan hőszigetel, másrészt senki sem lát be, amikor egy szál bundatangában lambadázok balalajkazenére!” /Donald Donaldovics Trump, volt amerikai elnök és szibériai elítélt/

„Jaj, nem lehetne inkább ötujjnyi az a jégpáncél?!” /szibériai tábori őrök/

„Elefántcsonttorony ablak
Üvegén át látok alant
Hókupacot, mely mint hab lak
Betakar pár hajléktalant.
Segély az csak üres blabla, k-
-öltök inkább! Zengjél falant!”
/Lilaköd Leopold , a Költészettel A Szegénységért Alapítvány (KASZA) elnöke és legéletlenebb kése/

„Télvíz nem téljég, ha fagyik
Hidegben a fenyőfagyík,
Meg a mirelitzab faló
Kisalföldi parafaló?”
/Kékköd Kenéz, az alelnök és a második legéletlenebb kés/

„Nem az a baj, hogy kint hideg van, hanem az, hogy bent fázom! Fűtetlenek a tantermek és amióta rendezték a béremet, már kabátra se telik! Bezzeg a fociban van pénz, ott futja bundára is! Lehet, hogy OKJ-san átképeztetem magam felfutó jobbhátvédnek!” /Koplaló Kolos, általános iskolai történelem-földrajz szakos tanár/

„Ne nyavalyogjon, hálátlan tanerő! Egyrészt már majdnem annyit keres, mint fél parlamenti takarítónő, másrészt a hidegben nem csak maga fagy meg, hanem a koronavírus is! Addig örüljön, amíg a leheletét látja, nem engem! A magyar labdarúgást pedig ne merje még egyszer a szájára benni, mert olyan keresztény nemzeti diskurzust folytatok magával, hogy annyit se tud mondani, hogy nyájimázs… nyájmutáns… nyájimitáncs…” /Csávás Kálmán arcbőrnagy, a Bolsevikgyanús Alakokat Rendre Oktató Minisztérium (BAROM) tárca nélküli ideológiai vasökle/

„Nyájimmunitás.” /Koplaló Kolosné Éhkopp Édua, általános iskolai ének-filozófia szakos tanár/

„Beleugat?! Okoskodik?! Vigyék mind a kettőt! Úgyis van még két szabad hólapát a közmunkatáborban, attól majd kimelegszenek!” /Csávás Kálmán, k.m.f./

„Mi ez a sötétöves szájkarate, ez a magamutogató hóhányás?! Hajdú Péter műsorai és Ákos dalszövegei óta Frady Endre költészete a legkegyetlenebb tömegpusztító merénylet az intelligencia ellen! A fázik - ráz -ik rímpárt elrettentő példaként kéne tanítani a világirodalom legsötétebb vakvágányai kurzuson! Szegény anyám épp nyomdafestéket keres a mondandójához, mert épp tegnap takarított, most meg már megint szügyig járunk a verstani szeméthegyekben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer edzettem abszolút nulla fokban, de nem bírta a hideg és leégett a hőmérő.” /Chuck Norris/

Márciusi fagy

Sándor, József, Benedek

Ajándéka meredek

Hőzuhanás grafikon

S jégcsap lóg a trafikon.

Frady Endre fázik /a trafikos felvétele/