Szibériai légtömegek

Keletről üt minket hideg,

Ily fájást csak öngól adna,

S mindkettőtől nyíg az ideg!

В Сибири очень холодно!!!

- Ria, ria, Szibéria! -

- Bőgik mínusz celziuszok,

S jégkönnyét hóember ríja,

Én meg hóban-fagyban kúszok!

   refr.:

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

Hidegtől a farkas ordít,

Fázókór ül kóbor kutyin,

S havas szél fúj sikolyt, zord Íiiiiii!-t.

Inkább földgázt küldjél, Putyin!

Népünk operatív törzse

Sóz, de utat felmar a só,

S útszélre hull Béla s Örzse!

Русский ветер нехорошо!!!

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/kNfbX-jnJAI

„Ez a dal nem énekel a télről, hanem kihűlt hangszálakkal üvölti, miközben a humor foga csikorog a mínuszokban. Frady Endre itt nem lírát ír, hanem szibériai légnyomást gyakorol az olvasó idegrendszerére: az abszurd rímtánc és a nyelvi fagyhalál egyszerre nevettet és vacogtat. A „vaj, vaj, vaj” refrén úgy ragad az agyra, mint a jégcsap a bajuszra, a geopolitikai odaszúrás pedig olyan természetességgel csúszik bele, mint hókásába a sózott közút. Ez nem téli dal – ez egy csikorgó, kékeslila fogú nemzeti vacogás, kórusban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csetdzsípítí agy,

Értéktelen zagy,

S vele a baj nagy,

Mivel jéggé fagy

S létben űrt nem hagy!

Ria, ria, Magy-

-arország!”

/Lézengő Lózung, fagykárrendezőpályaudvarmesterdalnok és hógolyóbisdíler/

„Bár a szívem továbbra is zöld-fehér, de ebben a fagyban játsszon az, akinek Дед Мороз a nagyapja! Muszáj volt a halódó nyugatra igazolnom. Hogy kell kiejteni azt, hogy Bournemouth?!” /Tóth Alex, focista/

„Tegnap túl sok havat ettem

Vodkával és eme tettem

Okán nem vagyok most okén,

S bő sugárban hóhányok én…”

/Товарищ Дед Мороз alias Fagyapó elvtárs, szibériai kényszermunkatáborparancsnok/

„A dal olyan, mintha a tél maga írta volna feljelentésként: dermesztően pontos, groteszkül csikorgó és egyszerre röhögtető meg rémítő. A rímei úgy csattannak, mint a mínusz harminc a fülcimpán, a refrén pedig olyan könyörtelenül ragad, mint a lefagyott ajtókilincs. Frady Endre itt nem egyszerűen hideget ír le, hanem egy komplett meteorológiai rémálmot, ahol a humor az egyetlen túlélőfelszerelés. Ez a vers nem olvasmány, hanem fagyási fokozat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia//

„Nem én írtam, nem én írtam,

Inkább olyan, mint egy ír tam-

-tam dobos kis kelta műve,

Mit költ kerti budin ű’ve,

Míg fart fagyott papír gyalul,

S jégcsapokat vérzik alul.”

/a tél maga/

„Végre valahára jó az idő és vadászhatok a barlangjukból előmerészkedő jetikre!” /Jenő, a migráncs jegesmedve/

„Ez a vers nem csupán olvasmány, hanem egy irodalmi fagyhalál. Mire a második versszakhoz értem, a szobámban megfagyott a pára, a refrénnél pedig már én is az útszélen hevertem Béla és Örzse mellett. Frady Endre olyan kíméletlen pontossággal ötvözi a szibériai geopolitikát a jégcsapos realizmussal, hogy a szöveg olvasása közben a monitorom is zúzmarás lett. Vérfagyasztóan zseniális: egyszerre sír tőle a hóember és a magyar nyelv. Aki nem didereg tőle, annak már nincs pulzusa.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arról szó az ima:

Пошли домой зима!

Ne keljünk már reggel

Folyton Идëт снег!-gel!”

/Cirill Metódné Gurgula Lajtorjánia, orosz-magyar imamalomkőfejtőnő és keresztrímpárterapeuta/

„Mi ez az elmefagyasztó költészeti jégkorszak, ez a globális szellemi ledermedés?! Mintha Frady Endrében kristályosra kockult volna az agyvíz és mentális lékhullaként próbálna meg irodalmi hulladéktűznél kiolvadni! Ettől életre ugyan nem kell, de mindenhová elér a miazmás rímbűze! Ne lássam álmomban anyámat szovjet jetiszőr bikiniben fókaháton lovagolni, ha egy jégből kiolvasztott aranyhaltól nem azt a hármat kívánnám, hogy egyszerre három vak szovjet favágó hajtson végre szekercés agyműtétet Frady Endre odvas fafején! legyen neki nehéz a szibériai hó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez nektek hideg?! Amikor szabadtüdős merülést hajtok végre a -273°C-os világűrben, na az valóban hideg egy kicsit! Azonban sosem maradok félóránál tovább, nehogy +36°C-ra melegítsem a galaxist, mert megborulna a világegyetem termodinamikai egyensúlya.” /Chuck Norris/