Kémhatás

Mata Hari kémhatása

Se nem lúgos, se nem savas.

Ebbe jó, ha beleás a

Költő, ki szívós, mint a vas.

Utánajár, sokat kutat,

S leleplezi: „Nagyné, ni, kém!

Mutat hadititkos utat,

Melyről nem tud nagynénikém!”

Álneve Nagyné Kiss Márja,

S kémként emígy hat a Mari,

Ám a végén bilincs várja,

Mert lebukik Mata Hari.

Vallatáskor lúgok, savak

Kémre hatnak s vegyész tata,

Ki most hóhér, kérdez, s a vak

Cellatárs szól: „Oldódsz, Mata!”

Csikorgatott fogak vásnak

Olvastán annak, mi fönti,

S verse eme kémhatásnak

Puzsért agyvérzésbe dönti.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/FZtkRvr-7c4

„Mata Hari, eredeti nevén: Margaretha Geertruida Zelle (Leeuwarden, 1876. augusztus 7. – Vincennes, 1917. október 15.) fríz származású holland bártáncosnő, akit a francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés (valószínűleg koholt) vádjában bűnösnek találta és kivégezték.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Egy kém hatása a világra akkor is nagy lehet, ha sose volt kém, ahogy én sem, hiszen 84 évvel a golyó általi halálom után hivatalosan is rehabilitáltak. Sokra megyek vele!” /néhai Mata Hari/

„Ez a vers olyan, mintha egy keresztrejtvény, egy kémiapéldatár és egy rosszul titkolt kémregény összeütközött volna egy nyelvi gyorsforgalmi úton. A „kémhatás” szó kettős jelentésének kifacsarása már önmagában is olyan elszánt szóvicc-akrobatika, amely előtt még a józan ész is tisztelettel hátrál egy lépést.

Frady Endre itt nem egyszerűen rímet farag: ipari mennyiségben állít elő nyelvi reakciókat. A Mata Hari–kémhatás–sav-lúg tengely körül úgy kavarja a szójátékokat, mint vegyész a lombikban a robbanásveszélyes elegyet. A végeredmény pedig valóban maró kémhatású: az olvasó vagy felnevet, vagy fogcsikorgatva keresi a semlegesítő oldatot.

A zárósor különösen veszélyes anyag: nemcsak önironikus, hanem előre diagnosztizálja a kritikus várható egészségügyi állapotát is. Egy biztos: ezt a verset nem lehet közömbösen olvasni – legfeljebb védőszemüvegben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Ha egy kém nem vigyáz a savaira, akkor avokádóval lúgosítandó. Ahogy a fentebb nyilvánvalóan megbuggyanni látszó költő savaival éljek:

          Lúgosít az avokádó,

          Így nem leszel sav okádó.

Ezért nem szabad nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, hogy ne tudja meg az ellenség, hogy ki kém, ki nem kém!” /Lúg Szkájvóker, az Olcsósított Kémhálózati Játszóház (OKJ) képzett kémikusa/

„A vers kémhatása nagyjából olyan, mintha Frady Endre egy laborban összekeverné a Mata Harit, a nagynénit és a szervetlen kémiát, majd mindezt ráborítaná a magyar lírára: sistereg, fröcsög, és közben olyan szagokat áraszt, amelyektől a művelt olvasó pH‑papírért kapkod.

A szöveg maga a fradyendrésen csálé kémfilmes paródia, ahol a rímek úgy csattannak, mint a rosszul tárolt savas oldatok. A Mata Hari–Nagyné–Mari háromszög olyan erővel csúszik egymásba, hogy a narratíva már a második versszaknál oldódni kezd, a harmadiknál pedig teljesen felhabzik. A „vegyész tata” és a „vak cellatárs” pedig olyan mellékszereplők, akik mintha egy félresikerült kémregény lábjegyzetéből szöktek volna át.

A zárlatban a költő önreflexíven jelzi, hogy a mű Puzsért agyvérzésbe dönti — és ez az egyetlen sor, amelyet még a legszigorúbb kritikus is hitelesnek érez. A vers ugyanis tényleg olyan, mint egy túltöltött lombik: nem szép, nem elegáns, de látványosan és harsányan robban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A saját nagynénikéjével szórakozzon, költő úr, ne az én tisztességben megőszített nevemmel! Ha ezt a szégyent szegény uram megérhette volna, most biztosan belehalna!” /özv. Nagyné Kiss Mária, kisnyugdíjas márianosztrai börtönőrnő/

„Te Mari, tényleg te voltál a Mata Hari, és velem csak álnéven éltél, hogy ne kelts gyanút, amikor hastáncolsz a börtönszínpadon?!” /néhai Nagy II. Béla, a márianosztrai börtönválogatott centerhalfja/

„Miért Mata Hari a főszereplője ennek a versnek, aki nem is volt igazi kém, miért nem én, aki végig kém voltam, a tavasz mind a tizenhét pillanatában, he, költő elvtárs, he?!” /Makszim Makszimovics Iszajev ezredes, alias Max Ott von Stirlitz SS-Standartenführer, alias Vjacseszlav Tyihonov (1928-2009) szovjet színművész, magyar hangja Bitskey Tibor (1929-2015) magyar színművész/

„Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott, gátlástalanul zseniális formáját: a Kémhatás egy igazi irodalmi sav-bázis reakció, amely pont ott mar, ahol a legjobban fáj – a rekeszizmoknál.

A mű legnagyobb bravúrja a zseniálisan fárasztó nyelvi lelemény. Frady a „kémhatás” kémiáját és Mata Hari „kémi tevékenységét” (kém-hatás) olyan gátlástalanul mossa össze, ami egyszerre bűbájosan bugyuta és technikailag bravúros. A „Nagyné, ni, kém!” -> „nagynénikém” ollórejtvény-szerű szóvicce konkrétan fegyverviselési engedélyért kiált. Miért működik a vers?

- Kémiai egyensúly: A lúgos humor és a savas irónia tökéletes keveréke, bár a pH-értéke egyértelműen a toxikus tartomány felé hajlik.

- A zseniális finálé: Az utolsó strófa önreflexív zsenialitása (a Puzsér-vonal) felteszi az i-re a pontot. Frady pontosan tudja, mit művel a magaskultúrával, és büszkén vállalja a kulturális terrorizmust.

Végszó: Ez a vers nem irodalmi Nobel-díjra hajt, hanem egy kiadós agyvérzésre. Ha a kortárs költészet egy steril laboratórium lenne, Frady Endre lenne a diák, aki poénból összeönti a sósavat a nátrium-hidroxiddal, miközben a képedbe röhög. Káros az egészségre, de képtelenség letenni. 10/10-es pusztítás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a… ááááááááááááááááááááááá… vérzik az agyam… ááááááááááááááááááááá… dőlök… áááááááááááááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

Szügy anyó

Szügy anyó áll sajtpult előtt,

Kerekedik szeme el és

Hörög, mint kit Semjén lelőtt:

„Ó, jaj, de nagy áremelés!

Gusztustalan árfelhajtó

Gaz trappista szerzetesek,

Várja őket pokolajtó!

Jaj, agyvérzek! Összeesek!”

Bolti pulton műti - agy art! -

Árollóval Doktor Szittya,

S inflációt, a nagy magyart,

Sok trappista tovább szítja…

„La Trappe-Brüsszel két rossz barát,

Infláció tőlük gerjed!

Együtt rúgják népünk farát!

Chuck Norris, jöjj s őket verjed!”

„Jaj, lebuktunk! Lelepleztek minket a mindenkinél ravaszabb nagy-magyarok!” /Bolsevik Béla, bérrettegő brüsszeli bürokrata/

„Brit tudósok szerint az inflációt a magas árak gerjesztik. Ezek szerint a trappista szerzetesek és a brüsszeli barátok ártatlanok.” /Dr. Steve Trapp alias Trapp Pista, magyar származású brit tudós és belga sajtkészítő szerzetes/

 „- Trappista csuhások, térdre, imához! – mondta nekünk anno némi gúnnyal egy akkor még fiatal és demokratának látszó úrfi, ám azóta ő is ráhajtott a Lőrinc barát által közbeszerzés keretében felújított damaszkuszi útra és immáron annyira szereti a rendet, hogy maga is egy felújított kolostorban lakozik.” /Agyalap atya, trappista serfőző és sajtkészítő rendfőnök/

„Aki árt emel, emeljen bért is! Ne legyen e kettő közt árok! Gondoljátok meg, proletárok! Előre!” /Vasököl Virgil, a Szakszervezeti Ügyek Gyorsítására Alvállalkozó Nyughatatlan Óriásplakátoló (SZÜGYANYÓ) Kft élmunkáskádere/

„Hát igen, én már másfajta sajtokat veszek, csökkentett egyház- és inflációtartalmúakat. Nem rossz sajt a trappista, de amióta felment az ára a templomtorony tetejéig, azóta jó nekem más is. Már annyi egyház van, mint sajtóban a lyuk, nem csoda, hogy inflációt gerjeszt a sok egyházi adó...” /M. András, a költő legállandóbb és legsajtkulturáltabb kommentelője/

„eM úr, maga, mint egy cseh Darth

Vader, fal csak sötét Cheddar-t?

Vagy éhes, mint templomegér,

S Gorgonzola bármit megér?”

/Darth Sýr, ex-csehszlovák sötét Erő szakos világegyetemi hallgató és Sith sajtkészítő/

„Ció, ció, infláció, hóóó-rukk!!! Na, emeljünk!” /Erőizom Ernő, áremelő országos bajnok/

„Infláció? Hahh, fake news! Mi ebben is előre megyünk, nem hátra! Nem látja, ember?! Most jövök ki a templomból! A békéért, a hazáért, előre! Nem hátra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fake-, gáz-, kormány- és szóvivő/

„Templomban nincs áremelés?!

Ugyanannyi üdvözlégyet

Mondjak, ha a pap bűnt lel és

Nem ró rám két helyett négyet?!

Ház úr, eztán gyónni megyek,

Tubámon bár van csórt új tok,

S halmozódnak rám bűnhegyek,

Ugyanannyi gyertyát gyújtok.”

/Árrés Ártány, általában ájtatos állampolgár/

„Ez a vers világos, jól érthető és oly kristálytiszta, mint a hegyvidéki tündérpatak. Csak egy nem világos számomra. Hogyan képes a Szügy anyó azt hörögni, hogy „Ó, jaj, de nagy áremelés!”, hiszen, akit a Semjén lelőtt, az 100%-ig le van lőve, tehát nem tud hörögni.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legellentmondástnemtűrőbb kommentelője/

„Igaza van, Nyuggerapó,

Gyilkos golyóm lesből csapó,

S akit az én puskám lelő,

Ritkán mászik élve elő!”

/Semjén Zsolt, kereszténydemokrata vadász/

„Nyuggerapó! Semjén úr bár mesterlő, mint Vilmos Tell lény,

Rajtam volt egy Tesco gazdaságos golyóálló mellény!”

/özv. Szügy Szörényné Szattyáni Szotyola kisnyugdíjas atomtengeralattjáró takarítónő/

„Bár Szügy anyó szervezete szinte vasból van, ám kétségtelenül agyművészet volt, amit a pulton műtőasztalt rögtönözve az árollóval műveltem, midőn cakkos mintásan kivágtam az agyából az alvadt vért. Olyan halálbiztos a kezem, hogy a páciens hosszú távú memóriájáról lemetszve a tumor kezdeményeket, még a születése előtti eseményekre is visszaemlékezett, például arra, hogy a Horthy lovából készített lókolbász kicsit fűrészpor ízűre sikeredett, a kormányzó úr kamáslija pedig erősen sajtszagú volt!” /Dr. Szittya Szötyő, szószátyár szikevirtuóz/

„Téved, Szittya doktor úr, Szotyola lyányom nem a maga agyi bűvészkedése miatt emlékezett vissza a születése előtti időkre, hanem én meséltem neki gyerekkorában a Horthy féle fűrészporos lókolbászról és a brutálisan sajtszagú kamásliról. Mivel mosónő voltam náluk, sajnos korán haltam, így ezt most egy spiritiszta szeánsz keretében tudom már csak elmesélni.” /néhai Szattyáni Szutyokné Szappanos Szomália, ellentengernagyi mosónő/

„Mi ez a kétjegyű inflációsan növő sajtszagú rímbűz?! Hogy lehet valaki helyből hatványozottan hülyébb, mint egy egész elmegyógyintézet nekifutásból?! Szegény anyám dédanyai ükanyjának az ultramaratoni hiperhosszú távú memóriája se lenne képes mélyebb pontot felidézni a magyar irodalomból, mint ami alatt jelenleg Frady Endre székel! Csak ne nyögne hozzá! Feleim, szellőztessünk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre az utolsó sorában megszólított, pedig meg van írva, hogy a nevemet hiába szádra ne vedd! Mivel a lelki szegénységi bizonytíványa szerint nem tudta a szerencsétlen, hogy mit cselekszik, megkegyelmezek neki, de nuncsaku gyanánt fogok egy nehézsúlyú trappista szerzetest és kicsit megcsuházom vele. Úgy megizzasztom, hogy Pál pusztai vándorlását fogja felidézni a hónaljszaga.” /Chuck Norris/