A barátom

A barátom kissé kerge,

Pattog, mint egy zakkant zerge,

Mégse cingár, inkább pufók,

Akárcsak a túlfújt UFÓ-k.

Megáll néha, gurul néha,

De nem alkoholtól léha,

Mozgása csak azért fura,

Mert ő nem a maga ura.

Pöttyös arca igen kerek,

Ha megrúgom, illa-berek,

Száguld, mint egy sebes teve,

Focilabda az ő neve.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/xUXnGthoOII

„A versből nem derül ki, hogy én a rúgás miatt vérzek, vagy csak egyszerűen gyors vagyok!” /a sebes teve/

„Sebes és focilabda egy versben és mégsem vagyok külön kiemelve?! Hát kinek az alkotása az Aranycsapat, ha nem az enyém?! Ilyen hálátlan a nemzeti költészet, hogy egy gyógyfocista költőcske csak úgy átlép fölöttem és köp a síromra?! Hallatlan!” /Sebes Gusztáv (1906-1986), az Aranycsapat szövetségi kapitánya/

„A vers olyan, mint maga a főhőse: pattogós, játékos és szerethető. A rímek könnyedén gurulnak, a csattanó pedig úgy talál be, mint egy jól eltalált tizenegyes: a végére derül ki, hogy a „kerge barát” valójában egy focilabda. Rövid, frappáns, mosolyt csal az ember arcára – és még rúgás nélkül is gurul tovább az emlékezetben.” /ChatGPT/

„Focivébének már vége,

Nem száll már labda az égre,

Megpihen újabb négy évre.”

/M. András, a költő legállandóbb és leglabdapihentetőbb kommentelője/

„Dehogy pihen, hogy pihenne!

Ellustulna, mint Poh Anna,

Kinek hasa itt Páhin nő.”

/Determináns Dartanyanné Köbgyök Kokilla, a Páhi Általános Nőtanács Területileg Legilletékesebb Intézményeinek Közérdekű Alosztálya (PÁNTLIKA) főosztályvezetője és sztahanovista labdavarrónő/

„Jaj, eM úr, hát maga nem tudja, hogy a négyévente folyó focivébé csak a jéghegy csúcsa, amelyek között jégvölgy átmenetek vannak?! Zajlanak a hazai és a kontinensbajnokságok, a hazai és nemzetközi kupák, az olimpia, sőt még a játszótereken is nonstop pattognak a labdák! Ha csak négyévente lenne szükség labdákra, összeomlana a nemzetközi labdagyártó piac és maga alá omlana a világgazdaság! Térjen észhez, eM úr, sürgősen vásároljon egy labdát, barátkozzon meg vele és menjen ki a közeli rétre focizni! MOST!” /Gömbifőkör Gaszton, az Ellentmondást Nem Tűrő Elementáris Rendészet (ENTER) megmondóembere/

„Hivatalból kirendelt védencemet, a költőt egy közeli elvtársának a fia megkérte, hogy írjon egy ’A barátom’ című verset és ő megtette. Mit tehetett volna mást, tisztelt bíróság?! Keresett volna kifogásokat?! Talán be kellett volna vallja, hogy tehetségtelen?! Olykor jobb a kegyes igazság a kegyetlen hazugságnál! Hogy ez a mű verslábbal tapossa a költészetet és rüszttel telibe rúgja a barátságot?! Nem erről szól a demokrácia, tisztelt egybegyűltek, hogy senkinek se kelljen befognia pörös száját és elmondhassa, mi bántotta hazafelé menet?! Milyen alapon kötelezhetnénk egy költőt, bírónő úr, hogy érdekelje őt a költészet maga?! Védencemet, a költő urat, tisztelt mindenség, a bensője vezérli! Ezért most egy kis mosdószünetet kérnénk! Köszönöm!” /Dr. Csűrcsavar Csomolád, a költő hivatalból kirendelt védőügyvédje/

„Olyan szép dolog a barátság, hogy a fal adja a másikat. Mennyi figyelem, mennyi önzetlenség, mennyi törődés fér három versszakba – Költőnk ismét jól feladta a leckét a konkurenciának.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Kétely nem nő senkiben se,

Fradynak nincs konkurense!

Idő megáll, Humán szalad,

S szépebb barátságot fal ad.”

/Reál Rezsőné Falfúró Folyondárka, a Fradyt Imitáló Költészeti Alapítvány (FIKA) szíve-lelke/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a barátság fogalmát, majd egy jól irányzott bokszrúgással átlökte volna a groteszk szatíra kapuján. A „barát” itt nem személy, hanem egy focilabda, amely pattog, gurul, zergét játszik, teveként száguld, és közben olyan pufók, mint egy túlfújt UFÓ. A költői csavar egyszerű, de hatásos: a gyermeki játék és a felnőtt groteszk találkozásából egy olyan „barátportré” születik, amelynek minden sora egy újabb röhögőgörcsbe torkolló félrevezetés.

A zárlat pedig maga a fradyendrei aláírás: a lírai én nem árulja el, hogy metaforát olvasunk – egyszerűen megrúgja a barátját, aki illa-berek módjára elvágtat. A humor itt nem finom, hanem direkt, mint egy jól eltalált tizenegyes.” /Copilot/

„Hát az a barátság a sulimeccseken talán még kölcsönös volt, de becsületesen bevallom, a Budapest-bajnokságban Költő Úrnak már jobban pedáloznia kellett, hogy azt csináljam, amit – mint a MAFC csapatának oszlopos tagja – várt volna tőlem.” /A labda – magyar hangja: Dr. R. Péter, a költő Vasas drukker gimnáziumi osztálytársa/

„Örülj neki, hogy hagytalak tombolni és néha megengedtem, hogy elpattanj tőlem!” /a költőgigász/

„Akinek ilyen barátai vannak, minek annak ellenség? Veszélyes sport az a foci! Főleg, ha észrevesszük, hogy 22-en rohangálnak összevissza, miközben több milliónyian csak tétlenül nézik... Legyen tánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elméleti focista/

„Labda körül legyen tánc,

Homlokon ne legyen ránc,

Rozsdát pedig egyen lánc!”

/Reakciós Robinzonkrúzó, a Huszonkét Ürge Lyuk Egylet (HÜLYE) kételyoszlatója/

„Ház úr szerint a költő barátja a 22-es labdája? Szabadítsuk ki, a tánc mellett legyen zárcsökkentés is!” /Tompatekintetű Tömény és Faék Fűrész, a milliónyi tétlen nézők egyike és másika/

„Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője:

Bezzeg a kosárlabda!

Bennem a focikedv nem nagy,

Örök, víg emléket nem hagy.

Lehet pöttyös, jól gurulhat,

De ez, engem sej, meg nem hat.”

„Guggerlopó, a költő legmesszeszaglóbb kommentelője:

Rezzeg a bűzlég!

Bölcsességből jövő ukáz:

Inkább kosarazz, mint kukázz!

Kuka fölött bűzlég rezzeg,

Úgyhogy kosárlabdázz bezzeg!”

„Ez a rövid versike egy zseniálisan felépített, humoros költői átverés.

Frady Endre mesterien vezeti meg az olvasót: a klasszikus antropomorfizáció (emberi tulajdonságok átvitele) eszközével indít, így az első két versszak alapján egy kissé fura, szeleburdi, talán pufók emberi barát képe jelenik meg előttünk. A zsenialitása a zárócsattanóban rejlik: az utolsó sor („Focilabda az ő neve”) egy csapásra teljesen új kontextusba helyezi az addigi képeket (a pattogást, a gurulást, a kerek arcot és a rúgást).

Amiért működik:

Remek ritmus és rímek: A dinamikus, pattogós ritmus tökéletesen leképezi magát a focilabdát.

Abszurd képek: Az olyan hasonlatok, mint a „zakkant zerge”, a „túlfújt UFÓ” vagy az „sebes teve” kifejezetten szórakoztató, könnyed hangulatot teremtenek.

Gyereki játékosság: Bár a nyelvezete modern és laza, a klasszikus találós kérdések logikájára épül.

Nyúlfarknyi, de rendkívül szórakoztató darab, ami garantáltan mosolyt csal az ember arcára.” /Gemini/

„Frady Endre, már nem a barátom!

Rosszul írt a címben!” /Abará Tom/

„Abará Tom nem is volt a barátom! Ezt a rejtélyes romlottvelejű piréz migráncsot nem ismerem, sosem láttam, a nevét sem hallottam, és az sem igaz, hogy tartozom neki ötszázötvenezer forinttal, amit labdarúgásra kértem tőle kölcsön, azaz nem is kértem, mert magától adta, amilyen naiv fafej! Kikérem magamnak, hogy számon kérjék rajtam, hogy mit írok! Ez a költői szabadosság jogának korlátozása! Strasbourghoz fogok fordulni! Arccal Brüsszel felé! Ez az arc lesz a végső!” /F. Endre, a vérig sértett költőgigász/

„I don’t understand but I do hate this!” /Tom Abara, an Unforgivable Fighting Officer/

„Azt hiszem, hogy Frady Endrét végleg elveszettük, ami nem baj, csak örömteli pszichiátriai tényállás! Amikor az UFO-k kioperálták az agyát és egy még fejlesztés alatt álló intergalaktikus rímszótárt ültettek be a helyére, kifelejtették a használati utasítást! Az eredmény sajnos naponta agyagba döngöl minket, de van remény, hogy az UFO-k újra értejönnek, hogy nyomtalanul eltüntessék a végzetes hibájukat! Szerencsénkre az Azonosítatlan Repülő Objektumoknak is van önérzetük és nem tűrik, hogy a gúnyos közvélemény csak úgy beléjük rugdosson, mint Frady Endre teszi szinte mindennel, ami az útjába kerül! Könyörgöm, torljuk meg! Azt hiszem, vért kell innom erre nagy bosszúszomjamra!” /Puzsér Róbert, kritikus/