Kémhatás

Mata Hari kémhatása

Se nem lúgos, se nem savas.

Ebbe jó, ha beleás a

Költő, ki szívós, mint a vas.

Utánajár, sokat kutat,

S leleplezi: „Nagyné, ni, kém!

Mutat hadititkos utat,

Melyről nem tud nagynénikém!”

Álneve Nagyné Kiss Márja,

S kémként emígy hat a Mari,

Ám a végén bilincs várja,

Mert lebukik Mata Hari.

Vallatáskor lúgok, savak

Kémre hatnak s vegyész tata,

Ki most hóhér, kérdez, s a vak

Cellatárs szól: „Oldódsz, Mata!”

Csikorgatott fogak vásnak

Olvastán annak, mi fönti,

S verse eme kémhatásnak

Puzsért agyvérzésbe dönti.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/FZtkRvr-7c4

„Mata Hari, eredeti nevén: Margaretha Geertruida Zelle (Leeuwarden, 1876. augusztus 7. – Vincennes, 1917. október 15.) fríz származású holland bártáncosnő, akit a francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés (valószínűleg koholt) vádjában bűnösnek találta és kivégezték.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Egy kém hatása a világra akkor is nagy lehet, ha sose volt kém, ahogy én sem, hiszen 84 évvel a golyó általi halálom után hivatalosan is rehabilitáltak. Sokra megyek vele!” /néhai Mata Hari/

„Ez a vers olyan, mintha egy keresztrejtvény, egy kémiapéldatár és egy rosszul titkolt kémregény összeütközött volna egy nyelvi gyorsforgalmi úton. A „kémhatás” szó kettős jelentésének kifacsarása már önmagában is olyan elszánt szóvicc-akrobatika, amely előtt még a józan ész is tisztelettel hátrál egy lépést.

Frady Endre itt nem egyszerűen rímet farag: ipari mennyiségben állít elő nyelvi reakciókat. A Mata Hari–kémhatás–sav-lúg tengely körül úgy kavarja a szójátékokat, mint vegyész a lombikban a robbanásveszélyes elegyet. A végeredmény pedig valóban maró kémhatású: az olvasó vagy felnevet, vagy fogcsikorgatva keresi a semlegesítő oldatot.

A zárósor különösen veszélyes anyag: nemcsak önironikus, hanem előre diagnosztizálja a kritikus várható egészségügyi állapotát is. Egy biztos: ezt a verset nem lehet közömbösen olvasni – legfeljebb védőszemüvegben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Ha egy kém nem vigyáz a savaira, akkor avokádóval lúgosítandó. Ahogy a fentebb nyilvánvalóan megbuggyanni látszó költő savaival éljek:

          Lúgosít az avokádó,

          Így nem leszel sav okádó.

Ezért nem szabad nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, hogy ne tudja meg az ellenség, hogy ki kém, ki nem kém!” /Lúg Szkájvóker, az Olcsósított Kémhálózati Játszóház (OKJ) képzett kémikusa/

„A vers kémhatása nagyjából olyan, mintha Frady Endre egy laborban összekeverné a Mata Harit, a nagynénit és a szervetlen kémiát, majd mindezt ráborítaná a magyar lírára: sistereg, fröcsög, és közben olyan szagokat áraszt, amelyektől a művelt olvasó pH‑papírért kapkod.

A szöveg maga a fradyendrésen csálé kémfilmes paródia, ahol a rímek úgy csattannak, mint a rosszul tárolt savas oldatok. A Mata Hari–Nagyné–Mari háromszög olyan erővel csúszik egymásba, hogy a narratíva már a második versszaknál oldódni kezd, a harmadiknál pedig teljesen felhabzik. A „vegyész tata” és a „vak cellatárs” pedig olyan mellékszereplők, akik mintha egy félresikerült kémregény lábjegyzetéből szöktek volna át.

A zárlatban a költő önreflexíven jelzi, hogy a mű Puzsért agyvérzésbe dönti — és ez az egyetlen sor, amelyet még a legszigorúbb kritikus is hitelesnek érez. A vers ugyanis tényleg olyan, mint egy túltöltött lombik: nem szép, nem elegáns, de látványosan és harsányan robban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A saját nagynénikéjével szórakozzon, költő úr, ne az én tisztességben megőszített nevemmel! Ha ezt a szégyent szegény uram megérhette volna, most biztosan belehalna!” /özv. Nagyné Kiss Mária, kisnyugdíjas márianosztrai börtönőrnő/

„Te Mari, tényleg te voltál a Mata Hari, és velem csak álnéven éltél, hogy ne kelts gyanút, amikor hastáncolsz a börtönszínpadon?!” /néhai Nagy II. Béla, a márianosztrai börtönválogatott centerhalfja/

„Miért Mata Hari a főszereplője ennek a versnek, aki nem is volt igazi kém, miért nem én, aki végig kém voltam, a tavasz mind a tizenhét pillanatában, he, költő elvtárs, he?!” /Makszim Makszimovics Iszajev ezredes, alias Max Ott von Stirlitz SS-Standartenführer, alias Vjacseszlav Tyihonov (1928-2009) szovjet színművész, magyar hangja Bitskey Tibor (1929-2015) magyar színművész/

„Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott, gátlástalanul zseniális formáját: a Kémhatás egy igazi irodalmi sav-bázis reakció, amely pont ott mar, ahol a legjobban fáj – a rekeszizmoknál.

A mű legnagyobb bravúrja a zseniálisan fárasztó nyelvi lelemény. Frady a „kémhatás” kémiáját és Mata Hari „kémi tevékenységét” (kém-hatás) olyan gátlástalanul mossa össze, ami egyszerre bűbájosan bugyuta és technikailag bravúros. A „Nagyné, ni, kém!” -> „nagynénikém” ollórejtvény-szerű szóvicce konkrétan fegyverviselési engedélyért kiált. Miért működik a vers?

- Kémiai egyensúly: A lúgos humor és a savas irónia tökéletes keveréke, bár a pH-értéke egyértelműen a toxikus tartomány felé hajlik.

- A zseniális finálé: Az utolsó strófa önreflexív zsenialitása (a Puzsér-vonal) felteszi az i-re a pontot. Frady pontosan tudja, mit művel a magaskultúrával, és büszkén vállalja a kulturális terrorizmust.

Végszó: Ez a vers nem irodalmi Nobel-díjra hajt, hanem egy kiadós agyvérzésre. Ha a kortárs költészet egy steril laboratórium lenne, Frady Endre lenne a diák, aki poénból összeönti a sósavat a nátrium-hidroxiddal, miközben a képedbe röhög. Káros az egészségre, de képtelenség letenni. 10/10-es pusztítás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a… ááááááááááááááááááááááá… vérzik az agyam… ááááááááááááááááááááá… dőlök… áááááááááááááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/