A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Túró Rudi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Túró Rudi. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 18., szerda

Túró Rudi rejtélye

Nagy rejtély, mit vajon ki ért:
Ízes túróbelsőn miért
Vékony csokihártya ív ül
Rudi helyett körben kívül?

Mért alkotta így az Úr, ó,
Hogy Ruditlan rúd a Túró?
Pöttye rőt rén orra hajaz
S ezért Rudolf? Elég baj az!

Ki volt az az orrát túró
Tudós, ki nem Csoki Túró
Márkanévre keresztelte?!
Vond vissza a címét, ELTE!

„Dr Habil-Debil Rőt-Rén Rudolf professzor úr főnominátori címének visszavonásától Tudományegyetemünk eltekint, elkerülve így az ELTE kínt, hiszen az ő felsőbb kapcsolataiból jövő források nélkül az általa vezetett Tejtermék Elnevező és Aranyborjú Bőgető Tanszék anyagilag összeomlana és Tudományegyetemünk, mint akit ötvös ló ránt, hullana az anyagi csőd totális nihiljébe.” /Dr. Réz Rezső, az ELTE körbekalapozási és finanszírozási dékán helyettese/

„Tisztelt költő úr! Ha ismerné a XIII. századi nagy németalföldi festő, Rudolf von Turoschtein: Vörös orrú rénszarvasok hóesésben c. munkáját, amely a vitánk tárgyát képező tejtermék csomagolását ihlette, akkor farkasordító műveletlensége nem csapna át dilettáns verselésbe. Leninnel szólva a szellemfejlesztés háborújához három dolog kell: Tanulni, tanulni, tanulni!” /Dr Habil-Debil Rőt-Rén Rudolf professzor, lásd fentebb!/

„No, a mi kis túrótornyos falunkban mindenki született túrórúdi gyerek!” /Rúdi Rudolf, Túrórúd polgármestere és rénszarvastenyésztő/

„Egy két éves és tizenhatmillió fontba kerülő kísérletsorozattal megállapítottuk, hogy a Túró Rudinak nevezett lefagyasztott túrórúddal orrba vágott rénszarvasok orra tartósan vörös gömbbé duzzad és hóesésben kísértetiesen hasonlít a Túró Rudi csomagolásának sormintájára.” /brit tudósok/

„A költő a tőle méltán elvárt és megszokott verstani formavilág csokimázával fedi a keményen dolgozó kisember kételyekkel fűszerezett létjajkiáltásának mondanivalóját, ami jelenesetben egy nagy túró. A földet rúddal keményen túró kisparaszti sorból kinőve, immár nagyparaszttá érve, végre rádöbben a sorskérdések öntörvényű örvényeire és lélekben sajnos bele is fullad. A túróba!” /Vasár- és Ünnepnapiné Rén Lola, középiskolai magyartanár és cirkuszi rénszarvasidomár/

„Frady Endre, az utcán heverő banalitások krónikus körbejárója ismét megszédült önnön koncentrikusságától és felkavarodott gyomra csokis túrómasszáját ideöklendezte elénk. A kutyaütő visszatért a saját versokádására. Anyám szerint ez gusztustalan és ezúttal egyet kell értsek vele. Hiába, a kutyaütőből nem lesz szalonképes költő! Rímsintér!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy brit tudós egyszer engem is orrba vágott egy fagyott túrórúddal, de elemi részecskékre esett szét. A legközelebbi tüsszentésemig egész Texast vékony brit tudósmolekula réteg borította.” /Chuck Norris/

2015. február 18., szerda

Mikó' mellik

Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.

Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.

Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.

Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.

Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.

Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.

„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/

„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/

Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/

„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/