Állatkert

Állatkertben sok az állat.
Van zsiráf, ki messze ellát,
Oda, ahol bőg a tigris,
Kinek szája szörnyű tág rés,
Melyen befér másfél szarvas,
S lesz belőle trágya, szerves.

Csámcsogás hallik a Zoo-ból,
Medve épp gondozót zabál.
Bő szájából seprű nyele
Áll ki s közben folyik nyála.
Evés után jóllakottan
Szundít grizzly mackó itten.

Tóban él a sosem dalos
Kedvű néma krokodilus.
Pikkelyhátán nincsen tetve,
Bután néz, a szája tátva,
S hogyha behajol egy néző,
Leharapódik a nózi.

Rozsomákot nyel a jeti,
Míg oroszlán elé jut ő,
Akkor aztán őtet falják,
Utána még jön egy fél jak,
S Leó jóllakottan elnyúl,
S szája szegletében ül nyál.

Rab vad más rab vadat fal fel.
Rabjai e kertnek, föl-föl?
Nem lehet, mert sok-sok gyerek
(Gyulák, Ilák, Csengék, Györék)
Így látják meg, hogy a fajok
Között tápláléklánc folyik.

Ilyen kegyetlen az élet!
Egyszer elhull minden állat,
Meg persze az összes ember,
És ez még szomorúbb… ámbár,
Állat ritkán embertelen,
Míg sok ember állat talán…

„Az én szomszédom, nem csak talán volt állat, hanem ténylegesen! Késő estig brúgatta a fűnyírót meg a rotációs kapát! Csoda-e, ha rágyújtottam a házat?!” /Ember Előd, humánpolitikai főmunkatárs/

„Már megint a csúsztatás és a félretájékoztatás! Nem a grizzly medve ette meg a gondatlan gondozóját, hanem a jegesmedve a befagyott mini-taván jégkorongozó látogatót. Nem a seprű nyele lógott ki a szájából, hanem a hokiütőé. Költői szabadosság, mi?! Hányas lába van, poéta úr? Nem akarja felpróbálni ezt az éhes pumát?” /Bivaly Benő, állatkerti sajtószóvivő és pumaidomár/

„Hiába mondtam a Jenőmnek, hogy ott ne jégkorongozzon, mert amit ő hókupacnak néz, az szerintem brummog, de nem hallgatott rám a süketje! Mindig sejtettem, hogy előbb-utóbb Darwin-díjas lesz!” /özv. Jak Jenőné Vészmadár Vendetta, hallókészülék árus/

„Lánc, lánc, tápláléklánc, tápláléklánci béka. Béka volna, sólyom volna, mégis felfordulna. Rét volna, barika, barika. Barikának lába hamar kifordulna!” /Gyík Gyula, Impala Ila, Csirke Csenge és Gyurgyalag Györe, a Tarzan Majma Általános Iskola 2.b osztályos tanulói/

„A művi természet természetellenesen természetes velejáróját, a sors keserédesen kacagtató léttragédiáját kancsal rímekben megragadó költő ugyanaz a poézisnek, mint folyami vencsellő a lengeményes toszánkának, vagy még ugyanazabb! A ’lenni vagy nem lenni?’ kérdés ’enni vagy még enni?’ problémává történő materializálódása spirituális falósejtek önemésztő felböffenéseiként borít árnyékot a felfoghatatlan fantomvalóság fosszíliájára. E mű a víz alá nyomott világegyetem halálsikolyt hallatni vágyásának hiábavalóan bugyborékoló metadegenerációja és öndeformitása. A deformok működén át azonban fel-felsejlik a mindenség-szerű nagy büdös semmi! Igazi kozmikus kloáka líra!” /Páva Piténé Tyúk Tyityanilla, okleveles médiakatartika/

„ Okádnom kell ettől a kancsal rímes förtelem kupactól! Szerintem ez a miazmás kipárolgású dögkútvers még egy csótányzabáló csúcsragadozó gyomrát is megfeküdné! Anyám szerint egy jó forró fokhagymás  galócapálinka még egy halottat és életre hasmarsoltatna, de ő az én jóvoltomból még csak számára kiválogatott és sterilizált szótagokat olvasott a bélgyilkos Frady versekből. Remélem, lesz ereje simogatni a buksimat és egyidejűleg elém tartani a zacskót! Böáááá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csúcsragadozónak lenni sem fenékig tejfel. Az oroszlán sörényét például semmilyen módon elkészítve sem szeretem.” /Chuck Norris/

Felüljáró

Felüljáróra, ki felül,

Nem alul van, hanem felül.

Onnan hajigál le követ,

Amit intézkedés követ.

Felüljáró alatt halad

Forgalom s benne tán halad

Akvárium rakományként,

S kénevő sofőrje hány ként.

Annyi sofőrszokás, ahány

Sofőr; ez épp sugárba hány,

S mint dagonyás medvebocsok,

Űrszelvény is csupa mocsok.

Felüljáró viszont tiszta,

Lemoszatta Tarlósz Piszta

(csak így jött ki a rímpár, ó!)

S ragyog már a felüljáró!

„Szkandalum! Még a verszed rímpároszításza miatt sze szórakozz velem kiszcávó, mert lecapom a szemüvegedet és rátaposzok!” /Tarlósz Isztván, Budapeszt főpolgármesztere/

„Hahaha, de röhejesz vagy, Piszta! Még szerence, hogy én ebben a verszben nem kaptam szemmilyen szerepet!” /Bokrosz Lajosz, a főpolgármeszter választász mászodik helyezettje aliasz vesztesz/

„A felüljárók szajnosz nagyon veszélyeszek, mert ha valaki például ziráfot szállít, akkor annak a szerencétlen állatnak a feje kilóghat az űrszelvényből és cúnyán becapódhat a felszerkezetbe!” /Cigabiga Caba, cigapásztor és zöldjogi aktiviszta/

„Hű, milyen répaszárga lett tőlem a felüljáró alszó része!” /kén, a perióduszosz rendszer Sz vegyjelű eleme/

„Szofőr úr! Miért evett ön ként önként? Pláne úgy, hogy nem bírta a gyomorszava ész kitaccolt?! Moszt szépen kicenget ötvenezer forint helyszíni bírszágot ész ezzel az akváriumnyi vízzel lemossza az úttesztet!” /ifj. Cávász Kálmán, főtörzőrmeszter/

„Ez az fiackám! Legyél ocmányul szíktapló meg szötéten szunyi ész szikert szikerre halmozva gyorszan jutsz előre a ranglétrán! Látod, már én isz alezredesz vagyok!” /id. Cávász Kálmán, terrorelhárítászi ész ziráfszállítászi főparancnok/

„Mi ez a szugárba idehányt szúlyosz szelejtversz?! Szuttyó költő szilány rímei… Jézuszom, már én isz így beszélek?! Elkapott a ragályosz fradyzmusz?! Anyám szerint cak a vad katicabogarak harapászai miatt vagyok pöttyösz, de hát ő még a szászkát isz szászkának mondja! Nem mama, nem szászkajárász, hanem szászkajárász!!! Szegítszég!!!” /Puzér Róbert, kritikusz/

„Felüljárót konsztruálni cak pontoszan szépen, ahogy a cillagromboló megy az égen, úgy érdemesz! Érdemesz művészünk krisztálytiszta párosz rímei codálatoszan cengenek össze a hídépítész precizitászával. A főpolgármeszter elv… ööö… polgártársz gondosz keze munkájának ábrázolásza pedig visszaadja a boldog jövőbe vetet hit reményszugarát, (még ha cak zárójelben isz!). Újabb szorszfordító mélylíra előtt szírhatjuk könnyeszre a kiszpárnánkat!” /Szhowman Szándorné Szhowwoman Szarolta, a Szürreálisz Halálszikoly c. irodalmi elefántconttorony olvaszószerkesztője/

„Valaki teljeszítsze ennek a szúlyoszan agyszérült költőnek az utolszó kívánszágát, mielőtt kifejelem a szaját űrszelvényéből” /Cák Norisz/

„Szerencére nem tudok beszélni, így hozzá szem kell szólnom!” /hal, akvárium rakomány/

A tofu

Kedves gyerekek, ma este a tofuról mesélek nektek.

A tofu az Amazonas sivatagaiban és a Fekete-tenger völgyeiben élő kegyetlen afrikai ragadozó. Hossza a 6 millimétertől a négy kilométerig változhat attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. Oly jelentős a hőtágulási együtthatója, hogy kis melegben is nagyon kitágul és iciri-piciri hidegben is szörnyen összemegy. De általában fél méteres szokott lenni. Ugyancsak fél méteresek a szájából minden irányban kiálló szörnyű agyarak is. Ezekkel az agyarakkal ejti el fő táplálékát, a sarkvidéki vízilovat is.

Amikor a 25-30 méter magas dinnyefa csúcsáról ráveti magát a gyanútlan hippopotámuszra, hirtelen hipotalamuszon harapja, majd az agyarán pörgetve addig-addig csapkodja jobbra-balra a magas sziklafalakhoz, míg sikerül feltörnie a kitinpáncélját és a keletkező lyukon keresztül kiszippantja a másfél tonnányi vízilógélt. A jóllakott tofu ekkor jellegzetes tokakluttyogtatással odahívja az éhes tofucsordát és visszaöklendezve a gyomra által 50 kilós forgási ellipszoidokká préselt vízilózselét, jóllakatja társait. A csorda ilyenkor hallatja a jellegzetes tofubőgést, amely a havas mediterrán lankák egyik legfőbb jellegzetessége.

A tofu másik fő tápláléka a szirti zsiráf, melyet úgy ejt el, hogy a parton álló áldozat fejét berántja az óceán iszapjába, majd egy az agyarára felszúrt krokodillal addig ütlegeli, míg feltöri a kitinpáncélját és a résen át kiszívja a zsiráfzsírt. Ezután jóllakottan elterül a víz felszínén és álomba böfögi magát.

Ezzel azonban nagy veszélynek teszi ki magát, mert ilyenkor támad rá a víz mélyéről egyetlen természetes ellensége a tengeri vérnyúl. A vérnyúl füleit a tofura tekerve lerántja a mélybe és ott addig szorítja, míg a túlnyomás először kilövi a tofu szemgolyóit – ami a tengeri vérnyúllal szimbiózisban élő alaszkai klaftyorka egyetlen tápláléka – majd megrepeszti a kitinpáncélját és a vérnyúl a szarvával már könnyedén felpattintja és csáprágójával elmajszolgatja a töktikkadt tofut.

A vérnyulat ezután megeszi a fűrészorrú balboa, a balboát az üllőállú dángdáng, a dángdángot pedig a jamaikai jeti. Ezt hívják táplálékláncnak.

A tofuk feleződéssel szaporodnak. A kifejlett tofu magasra feldob valami nehéz tárgyat – ez lehet egy megkövült elefánt, egy vasbeton völgyzárógát, vagy a szerves kémia – és alááll. Az így megreccsent kitinpáncéljának rianása mentén az agyaraival kettérágja magát, bebábozódik és két egész tofuvá növi ki magát. Egyet harap, kettő lesz belőle.

Az idősödő tofuk halálukat érezvén hosszú zarándokútra kelnek az izlandi Kertönhrützenjuhhamütt vulkánhoz és a langyos lávába vetik magukat. Így keletkezik a szójaipar fő alapanyaga a tofutufa.

Gyerekek, ha erdőn-mezőn jártok, sohase másszatok fel a tofutufára, mert annak lila lombjai közt él a vad eurázsiai zsírmókus, aki úgy szemöldökön harap titeket, hogy annyit sem tudtok kimondani, hogy palládiumretardációs kvóciensanalitika, oszt’ nesze neked humbidumbi!

Aludjatok jól, de inkább ne álmodjatok semmit, mert még szörnyethaltok!

Na, jóccakát! Háháháháháháááááá…

Tanganyikai zsiráf

Zsiráf rohan Tanganyika
Közepén, mert bantu bika
Kergeti, sőt bőszen űzi,
S mozgása nem szende szűzi.
Erre persze hősünk se rest
Ugrani egy húszméterest,
S így szökell egy árkot á’tal,
Melybe bikánk belehátal.
Zsiráf röhög harsány hahát,
S felfalja egy tigris. Nahát!

Kánka

Tatár sereg nélkül a kán
Oly gyenge, mint zsiráf nyakán
Tévedésből kinőtt kóró,
S leesik az első lóró’

Földön fekszik fájó kánka
Duzzadtan, mint sülő fánk a
Kemencében, s jő az ellen
Kánkánt járni káni mellen.

Kánkának a könnye pereg,
Úgy kellett vóna a sereg
Őnéki, mint kócos zsiráf
Copfjának a hajgumiráf.