Hóháború

Hó odakünn üptre hullik,
Megtelik az ürge- s nyúl-lik,
S fehér már a sarki paplak
Keresztjére mázolt drapp lakk.

Hófödte a tér, az utca,
Állatkertnek mindkét strucca,
Kéregető medve mancsa
S Don Quijote de la Mancha.

Vasöklömben jár a lapát,
S bár hófelhőn nem süt Nap át,
Amit a Tél rácsűr, rásom
A világra, mind kiásom!

Bár a hó lövegek nagyok,
Én is egyre többen vagyok,
Mert besegít egyik-másik…
Aki magyar, velem ásik!

„Hóvanazmár?! Hóvanazmegírva?! Az átkosban szocializálódottaknak tán még beugrik az utca, a muszka, meg a néger [...], de az efféle arctalan globalista uniformista törekvések a felemelkedő nemzettudat világában eleve kudarcra ítéltettek! Söpörjük el a megszálló fehérséget, és a helyét hintsük be sóval (ízlés szerint)!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán polgártárs, mondja meg ennek a rémhírterjesztő fűzfapoétának, hadd essen ki a petyhüdt kozmopolita markából a hólapát! Mi nem félünk harcolni a hó ellen, mi nem leszünk fehér gyarmat! Nyamvadjanak az igricek és ürüljenek a sótárak! Magyarország hóban teljesít! STOP HÓ!” /Cs. Kálmán ellenhónagy, a Hófalakat Üregsózással Lyukasztó Egység (HÜLYE) olvasztási főparancsnoka/

„Kezemből essen ki ásó,
S fránya hóra hulljon rá só?!”
/F. Endre, költőgigász/

„Uszító, a cellazár is
Duplán kattanjon rád máris!”
/H. Árpád, a Nemzettudatmódosítást Ellenőrző Minisztérium (NEM) csasztuska ügyi szakállamtitkára/

„Üptre, rácsűr, rásom, többen vagyok és ásik?! Költő úr, muszáj volt nyelv- és szlengtani holt terekkel megdobálni ezt az amúgy is hóvaksággal megvert szókupacot?! NEM ENG!” /Q. Tyaütő, a Ragozás Ügyi Hivatal (RÜH) habozásmentes fődöntnöke/

„Amióta jöttél,
Eltelt kábé öt tél.”
/V. Cézár, a költő 2013-as Facebook ismerőse és epigonja/

„A mindennapi valóság talaját csak a hóréteg miatt nem érintő talpú költő arról ír, amiről mindenki más is szeretne, de nem mer. Az egyéni erőfeszítés pátoszának példamutató közösségépítő ereje az olvasót arccal a hólapát felé fordítja. A vers pattogó páros rímekkel masíroz az elkerülhetetlen boldog vég felé. A népies rácsűr és rásom kifejezésekkel a költő a panelproletariátus mellett az egyre elpatópáliasodó parasztságot is meg kívánta szólítani. A mű harci tüze szinte megolvasztja maga körül a télbirodalmi rohamosztagosokra hajazó ellenséges hóember hordákat. Reszkess Tél tábornok, jön Frady Endre!”/F. Técéné S. Timese, a Jeltelen Univerzalitás Hiábavaló Anakronizmusát Költészettel Ostorozó Lap (JUHAKOL) digitális felületének blogszerkesztője/

„Én kaját kéregettem, nem hólepte kínrímeket! Azt hiszem, kénytelen leszek megenni a költőt! Brumm-brumm!” /a kéregető medve/

„Áááááá!!! Egy normálisan működő ország normálisan működő egészségügyi rendszerében a nem normálisan működő Frady Endrék nem terjeszthetnének ilyen szellemi ragályt, mert az elmegyógyintézet zárt osztályának kényszerzubbonya megakadályozná őket ebben! Szegény anyám előbb a hóban elesve ütötte meg a hónalját, majd a vers olvasása miatt a monitorommal sebzett vadállati üvöltés közepette szétvert klaviatúrám kartácsként szétröppenő Ctrl+Alt+Del billentyűi zúzták szét az NDK benzinmotoros hallókészülékét! A költészet Matuska Szilvesztere ismét felrobbantotta a közízlést és kisiklatta a józan észt! Celeb ura fakó!” /P. Róbert, kritikus/

„Amikor Texasban sok hó esik, akkor csak ráordítok a lakosságra, mire ijedtükben kiveri őket a verejték és az így lecsorgó sós lé feloldja a havat. Secperc alatt végzek a téllel.” /Ch. Norris/

Állatkert

Állatkertben sok az állat.
Van zsiráf, ki messze ellát,
Oda, ahol bőg a tigris,
Kinek szája szörnyű tág rés,
Melyen befér másfél szarvas,
S lesz belőle trágya, szerves.

Csámcsogás hallik a Zoo-ból,
Medve épp gondozót zabál.
Bő szájából seprű nyele
Áll ki s közben folyik nyála.
Evés után jóllakottan
Szundít grizzly mackó itten.

Tóban él a sosem dalos
Kedvű néma krokodilus.
Pikkelyhátán nincsen tetve,
Bután néz, a szája tátva,
S hogyha behajol egy néző,
Leharapódik a nózi.

Rozsomákot nyel a jeti,
Míg oroszlán elé jut ő,
Akkor aztán őtet falják,
Utána még jön egy fél jak,
S Leó jóllakottan elnyúl,
S szája szegletében ül nyál.

Rab vad más rab vadat fal fel.
Rabjai e kertnek, föl-föl?
Nem lehet, mert sok-sok gyerek
(Gyulák, Ilák, Csengék, Györék)
Így látják meg, hogy a fajok
Között tápláléklánc folyik.

Ilyen kegyetlen az élet!
Egyszer elhull minden állat,
Meg persze az összes ember,
És ez még szomorúbb… ámbár,
Állat ritkán embertelen,
Míg sok ember állat talán…

„Az én szomszédom, nem csak talán volt állat, hanem ténylegesen! Késő estig brúgatta a fűnyírót meg a rotációs kapát! Csoda-e, ha rágyújtottam a házat?!” /Ember Előd, humánpolitikai főmunkatárs/

„Már megint a csúsztatás és a félretájékoztatás! Nem a grizzly medve ette meg a gondatlan gondozóját, hanem a jegesmedve a befagyott mini-taván jégkorongozó látogatót. Nem a seprű nyele lógott ki a szájából, hanem a hokiütőé. Költői szabadosság, mi?! Hányas lába van, poéta úr? Nem akarja felpróbálni ezt az éhes pumát?” /Bivaly Benő, állatkerti sajtószóvivő és pumaidomár/

„Hiába mondtam a Jenőmnek, hogy ott ne jégkorongozzon, mert amit ő hókupacnak néz, az szerintem brummog, de nem hallgatott rám a süketje! Mindig sejtettem, hogy előbb-utóbb Darwin-díjas lesz!” /özv. Jak Jenőné Vészmadár Vendetta, hallókészülék árus/

„Lánc, lánc, tápláléklánc, tápláléklánci béka. Béka volna, sólyom volna, mégis felfordulna. Rét volna, barika, barika. Barikának lába hamar kifordulna!” /Gyík Gyula, Impala Ila, Csirke Csenge és Gyurgyalag Györe, a Tarzan Majma Általános Iskola 2.b osztályos tanulói/

„A művi természet természetellenesen természetes velejáróját, a sors keserédesen kacagtató léttragédiáját kancsal rímekben megragadó költő ugyanaz a poézisnek, mint folyami vencsellő a lengeményes toszánkának, vagy még ugyanazabb! A ’lenni vagy nem lenni?’ kérdés ’enni vagy még enni?’ problémává történő materializálódása spirituális falósejtek önemésztő felböffenéseiként borít árnyékot a felfoghatatlan fantomvalóság fosszíliájára. E mű a víz alá nyomott világegyetem halálsikolyt hallatni vágyásának hiábavalóan bugyborékoló metadegenerációja és öndeformitása. A deformok működén át azonban fel-felsejlik a mindenség-szerű nagy büdös semmi! Igazi kozmikus kloáka líra!” /Páva Piténé Tyúk Tyityanilla, okleveles médiakatartika/

„ Okádnom kell ettől a kancsal rímes förtelem kupactól! Szerintem ez a miazmás kipárolgású dögkútvers még egy csótányzabáló csúcsragadozó gyomrát is megfeküdné! Anyám szerint egy jó forró fokhagymás  galócapálinka még egy halottat és életre hasmarsoltatna, de ő az én jóvoltomból még csak számára kiválogatott és sterilizált szótagokat olvasott a bélgyilkos Frady versekből. Remélem, lesz ereje simogatni a buksimat és egyidejűleg elém tartani a zacskót! Böáááá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csúcsragadozónak lenni sem fenékig tejfel. Az oroszlán sörényét például semmilyen módon elkészítve sem szeretem.” /Chuck Norris/