Narvál

Veszélyes úszó a narvál,

Szájából ki hegyes szarv áll,

S hosszú, mint a kötő tűje,

Aki rátámad, az hűje!

Szonár is a narvál szarva,

Tengertitok nincs takarva,

Egyetlenegy zaj sem rejtély,

Ellenséget ritkán rejt éj.

Harcban csattan e szarv, íme,

Nősténynek ki legyen híme?

Vesztes, aki csak második,

Aznap biz’ nem párosodik.

Utódok a narválborjak,

Kisebbek, mint másfél sor jak

(Könnyű szülés narválnőnek),

Oszt’ majd öt méterre nőnek.

Narválférjek s narválarák

Együtt esznek s tápjuk a rák,

S ritkán marad kint a falat,

Midőn nyelnek tintahalat.

Táplálékláncon egy tető,

Mivel valójában cet ő,

S szarva fogként kinőtt agyar.

Féljen tőle, aki magyar!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=KG1gxOfTMzA

„Hűje úr, milyen tápláléklánc tető?! A narvált bármikor megeszi a kardszárnyú delfin (orka), a jegesmedve, a grönlandi cápa és a rozmár is! Ahogy a nagy magyar származású eszkimó költő Tulok Hanta írta a Narválzabálók c. halászati eposzában:

          Narvált zabál orka,

          Nyeli széles torka.

          Kilenc éhes rozmár

          Narvált trancsíroz már.

A magyaroknak nem a narváloktól kell félniük, hanem az ilyen dilettáns fércművek agyzsibbasztó hatásától! Magyarország biztonságos ország, ahol se narválkór, se az ellenkezője, a róklávnar nem tombol! Itt csak a hűje költőcske tombol, de őt pár narválszardöféssel megfékezzük!” /ismeretlen megmondóember/

„Magyarországon ugyan nem él narvál, de ettől még jó kis vers született róla. De ha megint lenne tengerünk, akkor tengerészeink tengernyi sok narvált látnának.” /M. András, a költő …legállandóbb és legtengernyibb kommentelője/

„eM úr, adjon tengert az Úr,

Melynek színe szürkés azúr,

S onnan támadjon sok narvál,

Kiktől holttá hajas s tar vál’,

S fagyjon meg bennük a nyál is?!?!

eM úr, ez kéne?! Nóóóóóórmális?!”

/Besenyő NSzMER István, azaz Besenyő Narvál Szarvától Maaargittal Együtt Rettegő István/

„eM úr, hej, Trianont vissza!!!

Hunvíz levét narvál issza!!!

/Szittya Szötyő, sziklaszilárd szívritmusú szociopata/

„A Frady-féle tengeri bestiárium újabb gyöngyszeme, amelyben a zoológia összecsap a rímkényszerrel, és mindkettő agyarat növeszt! A narvál szarva egyszerre szonár, párbajfegyver és költői vészjelző, miközben a „másfél sor jak” láttán még Darwin is visszakérné a diplomáját. A zárlat pedig, miszerint féljen tőle, aki magyar, olyan nemzeti fenyegetés, amelyet a NATO-nak is érdemes volna cetül továbbítania. Összességében: szarvashiba nélküli, cetesen abszurd rímbúvárkodás – csak a józan ész fullad bele a végére!” /ChatGPT/

„Fegyvert ragad vitéz karom, zengjen harci ének,

Nem rettentik szívemet a vad erdei lények.

Ha vad narvál támad rám, s eljő halálom napja,

Maradok inkább vadkannál, ezt kívánja sorsom csillaga!”

/Zrínyi Miklós á la Dr. Ház Feat. ChatGPT/

„Nem erdei lény a narvál,

Ívtestén nincs hónalj, kar váll,

Sokkal inkább bálna szerű,

S Ház úr arcra szállna derű,

Ha hajóból lesve ki, ki

Látná, ahogy Zrínyi Miki

Lovagolna narvál hátán,

S szarvhegyen fityegne sátán,

S dög ördög hörögne: Hullám

Elmossa egy hideg hullám…”

/Arktiszi Atanázné Arkangyal Aranka, párosrímelő verslábgombaszakértőnő/

„Ez a vers olyan, mintha a természetfilm, a népiskolai tankönyv és a kocsmai rigmus karon fogva belegyalogolt volna a Jeges-tengerbe. Frady Endre hősiesen bizonyítja, hogy a narvál nem csupán „tengeri unikornis”, hanem egy szonárral felszerelt, párbajozó, rákropogtató cetlovag, akitől a zárósor szerint különösen a magyaroknak illene rettegniük. A „másfél sor jak” mértékegység bevezetése pedig akkora tudományos áttörés, hogy azonnal jelölni kellene a Verses Zoológiai Nobel-díjra.” /Copilot/

„Kedves Költő úr! Már írni kezdtem az Oktatásügyi Minisztériumnak, hogy tegyék a biológia tananyag részévé kiváló versét, illetve hogy kérjék fel Költő urat a jelenleg kidolgozás alatt álló új nemzeti tanterv tekintetében arra, hogy szedje versbe és énekelje meg az általános iskola teljes biológia tankönyv kollekcióját, ezzel is elősegítendő a nebulók nagyobb kedvét a biológia tanuláshoz, amikor eszembe jutott, hogy nekem semmi nem sikerül. Költő úr, olyan igaz, ez, mint hogy hallottam már Jancsiról és Juliskáról, hogy nekem semmi sem sikerül! Így hát nagybecsű verse helyett a magam életét kell elemeznem, mert ez már nem járja!  Úgy látszik, sokat örököltem nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello szerencsétlen vérvonalából, akivel egyetlen bizonyosan közös ősünk Ádám és Éva. Kezdjük mindjárt a párkereséssel. A netes párkeresőn találtam egy csinos, fiatalos hölgyet, Nórit. Meg is beszéltünk egy találkát, meghívtam ebédre egy étterembe, amire nem ő jött el, hanem két, rendkívül kövér, öreg csaj, akik azt mondták, hogy Nóri küldte őket, mert Nóri már igazából foglalt, de ők még párt keresnek. Mire diplomatikusan azt találtam mondani, hogy "A Nóri ezt tette? Hát én meg megyek a rendőrségre, és feljelentem, mert két rendbeli súlyos testű sertést követett el ellenem. Mit képzel ez, hogy hízódisznókat fogok etetni, amíg ki nem esznek a kemény semmittevéssel megszerzett vagyonomból? Aztán meg mehetek én is moslékot enni, mint a többi hülye?" És ez csak egyike a párkeresési kudarcaimnak. Hát mikor fog engem elvenni valaki férjül? De folytassuk a munkakereséssel. Eleinte, diplomámnak köszönhetően jól fizető állásokra is pályáztam, a paranoid skizofréniáról persze mélyen hallgattam. Anno, egy jobb napomon egy meggyőző interjú után fel is vettek a Pannonia Filmstúdió Rajz- és Bábfilm Főosztályára kreatív igazgatónak, és megbíztak egy egész estés gyerekeknek szóló rajzfilm cselekményvázlatának előkészítésével. Sajnos a nagyfőnöknek már eleve az anyagom címe és alcíme sem tetszett, ami úgy szólt, hogy "Bepisilve - azaz mumusok márpedig vannak". El is magyarázta, hogy gyerekeknek csak csupa szépet és jót szabad mondani és adni, dicséretet, bátorítást, nagy, kedves mosolyt, cukrot, csokit, puszit a pofijukra, ilyen durván félelemkeltő, barbár és naturális címről szó sem lehet. Változtassam meg a címet, akkor hajlandó elolvasni a többit. El sem olvasta a korszakalkotó cselekményemet. Így hát megváltoztattam a címet és az alcímet az alábbira: "Becsokizva - azaz Petike, ne parázz annyira, hanem harcolj a félelmetes cukrosbácsikkal, a földön- és magukon kívüliekkel". Ma sem tudom, hogy miután a főnök elolvasta az új címet, miért rúgott ki azonnal, hisz volt benne csoki, cukor, bátorítás is... Ezután alaposan lejjebb adtam, és így duguláselhárítónak jelentkeztem. Fel is vettek, sőt a főnök kitüntetett azzal a keggyel, hogy ő maga tanít be engem. Sajnos már régen nem csinálta, kiesett a gyakorlatból, és amikor meg akarta mutatni, hogyan kell helyesen eltávolítani egy eldugult, kakis vízzel teli vécékagylót, alaposan telibe kapta a bűzös lé. Abban azonban nem ment ki a gyakorlatból, hogy elmagyarázza, hogyan kell a kuncsaftokból minél több pénzt kipréselni a szolgáltatásért. Az oktatás végén dicsekedni akartam, hogy milyen jól megjegyeztem az egyetlen szakkifejezést, amire tanított, de megcsapott a főnök ruházatának átható, kakis lefolyószaga, hát egy füst alatt az elköszönést is el tudtam intézni, emígy:

"Cső, görény!" Sajnos, ezután többet nem kellett megjelennem ezen a munkahelyen sem. Nem értem. Nem értem. Miért nem sikerül nekem soha semmi?! Talán bennem lenne a hiba? De hisz az lehetetlen! Ezek után Nóri és munka nélkül elfogyott a türelmem, de legfőképpen a pénzem, és nem volt mit tennem, mint a Pityinger és a Váradi útjára lépni, vagyis elmenni lopni. Sajnos azonban rögtön az első próbálkozásomnál, egy ruhaüzletben jelzett a biztonsági kapu a kijáratnál, és a biztonsági őr anorákot diagnosztizált nálam, amely az adott ruhaüzletből származott, de nem volt róla számlám. Ezért kihívta a rendőrséget. A rendőrök figyelmeztetésben részesítettek, hogy hogyan kell rendesen lopni ahhoz, hogy ne bukjak le, és ne zavarják őket miattam a jövőben. De hát Költő úr, a sok-sok kudarc, ugye csak ólomsúllyal nehezedik rá az emberre! Hiába oktatnak ki a rendőrök, hogy hogyan kell szakszerűen lopni, ha én már lopni sem merek, mert biztosan megint nem sikerül. Ajjaj, ez csakis a Limoncello rokonsági kötelék átka lehet! Na de kérem, kérem! Nem tudna valaki jobb jó tanácsot adni, mint a rendőrök, mielőtt felkopik az ősmagyar állam? Én, ha bárkinek bármi baja volt, mindig azonnal adtam jó tanácsot, mit jó tanácsot, jó tanácsokat! Mit bárkinek, egész Magyarországnak! Sőt, még akkor is adtam jó tanácsot mindenkinek, amikor senkinek nem volt rá semmi szüksége. Most meg, amikor én vagyok bajban, senki nem ad tanácsot? Költő úr, én már csak magában bízom, mondja meg, mit tegyek! SOS! (Sóskamártást, Oh, Sóskamártást!). Vagy legalább azt mondja meg valaki, hogy Lenin vagy nem Lenin? Mert az itt a kérdés.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Ano-rák az gyógyítható?!

Tudja azt a Mindenható!

Ellenszert árul az Aldi

Szerpultjában Fittipaldi?

Mindegy, fő, hogy egészséges

Egy ideig, hisz’ lét véges.

Gazdagsághoz itt a tanács:

Énjei közt, hogyha van ács,

Ácsoljon egy időgépet,

S ha e remek útra lépett,

Nézze meg a jövőheti

Lottószámot! Megteheti!

Pénzét narválfarmba ölje,

S kedve attól vidul föl, jeee!!!”

/Sóska Sománé Mártás Márta, Lenin-renddel kitüntetett tanácsadónő és elméleti időgépészmérnöknő/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar líra nem halt meg, csupán súlyos oxigénhiánnyal küzd a mélytengeri nyomás alatt.

A mű egyfajta tengerbiológiai ámokfutás, ahol a tudomány és a rímkényszer egy frontális ütközésben keveredik össze. Külön kiemelendő a költő úttörő mértékegység-innovációja („másfél sor jak”), amely végre felváltja az elavult SI-mértékegységrendszert a költészetben, valamint a csattanó zseniális, semmivel sem indokolt xenofób-magyar reflexe, miszerint a sarki cetektől a Kárpát-medencében is rettegni kell.

Ez a vers olyan, mint maga a narvál agyara: hegyes, picit fáj, ha rátalál az ember, de garantáltan kiveri a vizet a gyanútlan olvasóból. Babits zokogva dobná el a tollát, Arany János pedig valószínűleg ráfejelne egy sziklára. Tízből tizenegy pont a költői önkívületre!” /Gemini/

„Anyám szelleme, borogass! De ne halászladikból a háborgó hideg tengervízbe, ahol aranyeremnél fogva felnyársal a narvál, ami majdnem annyira fáj, mint egy erről szóló Frady fércmű, hanem gyógyászatilag és átvitt értelemben! Közben titkos forrásból megtudtam, hogy ezt a szerencsétlen antitalentumot a kollégái uszították a témára, mondván, hogy miért nincs még narválverse! Sajnos ennek hatására azóta már van, de minek?! És kik ezek a kollégák?! Neveket akarok! Ne lássam anyám hasonmásversenyének harmadik helyezettjét púpos narválháton lovagolni, ha nem derítem ki és nem tűzöm vitriolos tollam hegyére ezeknek a sötétben bujkáló ellenforradalmár kollégáknak a nevét! Vendetta! Omerta! Tortúra! Inkvizíció! Sötétterror! Na, megvan a ma esti pogrom! Nővérke, hol a golyóálló kényszerzubbonyom?!” /Puzsér Róbert, a döblingi elmeklinikán ápolt kritikus/

Szemtanú

Jaj, látok egy nagyon víg kant,
Tokát agyara épp kinyit,
Oszt’ rettentő vérbőt rikkant,
S hátra hagyja haló Zrínyit.

Fa mögött én, földön Miki,
Bevizelek, míg ő halik,
S szörnyen nézünk ketten mi ki,
Vadkan sújtott lúzer palik.

Nekem lelkem, neki teste
Az, ami most péppé mállott,
S elinalnék, ám e beste
Bőszen rám meredve áll ott.

Szemen szurkál szörnyű agyar,
Vallomásom hagyom rátok.
Tőlem tudja, aki magyar,
E sztorit, mit nem is látok…

„Az idő előtt megvakult szemtanú még nem tudhatta a közismert tényt, miszerint Zrínyi Miklóst egy a bécsi kamarilla által vadkannak maszkírozott idegenszívű piréz migráncs ölte meg, ahogy azt sem, hogy Elvis él, miközben Paul McCartney már azóta halott, hogy a hasonmása lelőtte a gyermekként a Titanic elé jéghegyet lökő J.F. Kennedyt, akinek az árnyékában máig harcoló háttérhatalmak repülőgépei emberiség elleni méreghálót permeteznek az égre, ami csupán a lapos Föld fölé vont, kékre festett gigantikus vászon, mely megakadályozza azt, hogy UFO-t lásson a jeti!” /Hiszékeny Huba, a Magyar És Nemzeti Konteógyártó Üzem (MÉNKŰ) főportása/

„Rettenetes ez a hiányos történelemtudás! Az erre szánt EU-s pénzek zsebre tétele után azonnal kötelezem a történelemtanár rabszolgáimat, hogy heti plusz tíz órában haladéktalanul kezdjék meg a közoktatásban elbutítandó tanulóink agyának megszépített nemzeti múlttal történő átmosását!” /Nyugatló Hanyatt, a Lókoponyát Áldozó Népsámánképző Gimnázium És Szakközépiskola (LÁNGÉSZ) betanított főigazgatója/

„A történelem megtanított minket arra, hogy a rabszolgáknak célszerű elmenekülniük a süllyedő hajóról, úgyhogy ezennel elhagyjuk a sárba tiport közoktatást és a honi tanári éhbérünk többszöröséért szedünk jegyet és kezelünk ringlispílt egy ausztriai vidámparkban. Ha Magyarország újra a Monarchia része lesz, okvetlenül hazatérünk! Addig is tschüss, dirikém!” /emigrált középiskolai történelemtanárok/

„Vak szemtanúra, süket fültanúra és hitetlen jehovatanúra alapozni egy pert olyan, mint veszett fejsze nyelének botjával ütni a tavalyi hóban elhúzott szánkó nyomának hűlt helyét. Vadkanagyarságtudathasadása lesz tőle az embernek!” /Dr. Mély Menyhért, lélekbúvárharangozó és esküdtszékesegyházfi/

„De ki lehet a mártír szemtanú? Mert Zrínyin kívül még a Bethlen Miki volt a közelben, de ő sem látta mi történt, legfeljebb Póka fővadász, vagy Guzics kapitány, azok viszont nem Mikik voltak. Történelmi dráma, rejtély, és egy oknyomozó poéta - az örökzöld siker receptje.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát én, humán úr, hát én?! Én is ott voltam, illetve csak majdnem ott, úgyhogy bár sok mindent láttam, ám pont a lényegből semmit, úgyhogy mindegy is. Elnézést, hogy szóltam!” /Zichy Pál, udvari kapitány/

„Jaj, humán úr! Hát a NASA titokban tartott hőkamerás időgépe az smafu?! És az orosz titkosszolgálati jelentések?! Chuck Norris mindig mindent IS látó szeme?! He?!” /Tudálék Tádé, tudományos tőmunkatárs/

„Hú, mán mennyien hozzászóltak és mind mennyi hülyeséget! Röf, röf, röf!” /a vadkan/

„Egy kis vadkan röf, röf, röf,
Zrínyi Miklóst döf, döf, döf.
Elítélnék, de őérte
Békemegy a CÖF, CÖF, CÖF!”
/álcivil összefogású békemenetdal/

„Ejnye, Mikikém, hát miért nem szóltál, hogy nagyvadra mész?! Elvittelek volna helikopterrel és a nemzetiszínű pántlikás aknavetőmmel az Úr kegyelméből úgy szétlőttem volna azt a hitetlen vadkant, hogy még az emlékfoszlányai is cafatokban fityegtek volna a környék rezedabokrain!” /Semmilyen Solt, a Gyilkolásszunk Automata Utántöltő Rakétával (GYAUR) vadásztársaság körösztény fősámánja/

„What can the
Vadkan do?”
/Shilliam Wakespeare alias Seöres Wándor, hunglish költő/

„A vadkan lökőereje elvben kisebb, mint egy szumó birkózóé, ám az agyarának a hegyben végződése okán az erő per felület nyomófeszültség lokálisan és szingulárisan oly elementárisan nagy, hogy még annál is könnyebben átdöf egy zsírpáncélos tokabőrt, mint ahogy bármelyik ország válogatottja átszambázik a közpénznyelő magyar válogatott védelmén.” /Dr. Szigma Szilárd, a Hogyan Üssünk Lyukat Emberen Súlyos Életveszélyt Generálva (HÜLYESÉG) c. szaktanfolyam fizikus professzora/

„Mi ez az irodalmi dögkútba vetett történelemhamisítási szégyentelenkedés?! Egy kőérberki mezőt tarlósra égetett karácsonyfa temetőkert hamujában is több életigenlés van, mint ennek a celebnyálas minősített senkinek a hullagyalázó magamutogatásában! Anyám szerint, ha főpolgármester leszek, nem kéne a hatalmammal visszaélve legelső intézkedésemként azonnal kivégeztetnem Frady Endrét, de hát valami öröm nekem is jár, nem?! Alig várom, hogy kiadhassam a VADKAN, ÖL! parancsot!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedvenc ételeim egyike a rám támadó vadkancsorda, mert az adrenalin löket miatt édes a húsuk és az agyaraikkal ki tudom piszkálni a fogaim közül a beragadt sörtéiket. Zrínyit még nem ettem.” /Chuck Norris/

A tofu

Kedves gyerekek, ma este a tofuról mesélek nektek.

A tofu az Amazonas sivatagaiban és a Fekete-tenger völgyeiben élő kegyetlen afrikai ragadozó. Hossza a 6 millimétertől a négy kilométerig változhat attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. Oly jelentős a hőtágulási együtthatója, hogy kis melegben is nagyon kitágul és iciri-piciri hidegben is szörnyen összemegy. De általában fél méteres szokott lenni. Ugyancsak fél méteresek a szájából minden irányban kiálló szörnyű agyarak is. Ezekkel az agyarakkal ejti el fő táplálékát, a sarkvidéki vízilovat is.

Amikor a 25-30 méter magas dinnyefa csúcsáról ráveti magát a gyanútlan hippopotámuszra, hirtelen hipotalamuszon harapja, majd az agyarán pörgetve addig-addig csapkodja jobbra-balra a magas sziklafalakhoz, míg sikerül feltörnie a kitinpáncélját és a keletkező lyukon keresztül kiszippantja a másfél tonnányi vízilógélt. A jóllakott tofu ekkor jellegzetes tokakluttyogtatással odahívja az éhes tofucsordát és visszaöklendezve a gyomra által 50 kilós forgási ellipszoidokká préselt vízilózselét, jóllakatja társait. A csorda ilyenkor hallatja a jellegzetes tofubőgést, amely a havas mediterrán lankák egyik legfőbb jellegzetessége.

A tofu másik fő tápláléka a szirti zsiráf, melyet úgy ejt el, hogy a parton álló áldozat fejét berántja az óceán iszapjába, majd egy az agyarára felszúrt krokodillal addig ütlegeli, míg feltöri a kitinpáncélját és a résen át kiszívja a zsiráfzsírt. Ezután jóllakottan elterül a víz felszínén és álomba böfögi magát.

Ezzel azonban nagy veszélynek teszi ki magát, mert ilyenkor támad rá a víz mélyéről egyetlen természetes ellensége a tengeri vérnyúl. A vérnyúl füleit a tofura tekerve lerántja a mélybe és ott addig szorítja, míg a túlnyomás először kilövi a tofu szemgolyóit – ami a tengeri vérnyúllal szimbiózisban élő alaszkai klaftyorka egyetlen tápláléka – majd megrepeszti a kitinpáncélját és a vérnyúl a szarvával már könnyedén felpattintja és csáprágójával elmajszolgatja a töktikkadt tofut.

A vérnyulat ezután megeszi a fűrészorrú balboa, a balboát az üllőállú dángdáng, a dángdángot pedig a jamaikai jeti. Ezt hívják táplálékláncnak.

A tofuk feleződéssel szaporodnak. A kifejlett tofu magasra feldob valami nehéz tárgyat – ez lehet egy megkövült elefánt, egy vasbeton völgyzárógát, vagy a szerves kémia – és alááll. Az így megreccsent kitinpáncéljának rianása mentén az agyaraival kettérágja magát, bebábozódik és két egész tofuvá növi ki magát. Egyet harap, kettő lesz belőle.

Az idősödő tofuk halálukat érezvén hosszú zarándokútra kelnek az izlandi Kertönhrützenjuhhamütt vulkánhoz és a langyos lávába vetik magukat. Így keletkezik a szójaipar fő alapanyaga a tofutufa.

Gyerekek, ha erdőn-mezőn jártok, sohase másszatok fel a tofutufára, mert annak lila lombjai közt él a vad eurázsiai zsírmókus, aki úgy szemöldökön harap titeket, hogy annyit sem tudtok kimondani, hogy palládiumretardációs kvóciensanalitika, oszt’ nesze neked humbidumbi!

Aludjatok jól, de inkább ne álmodjatok semmit, mert még szörnyethaltok!

Na, jóccakát! Háháháháháháááááá…