Szájából ki hegyes szarv áll,
S hosszú, mint a kötő tűje,
Aki rátámad, az hűje!
Szonár is a narvál szarva,
Tengertitok nincs takarva,
Egyetlenegy zaj sem rejtély,
Ellenséget ritkán rejt éj.
Harcban csattan e szarv, íme,
Nősténynek ki legyen híme?
Vesztes, aki csak második,
Aznap biz’ nem párosodik.
Kisebbek, mint másfél sor jak
(Könnyű szülés narválnőnek),
Oszt’ majd öt méterre nőnek.
Narválférjek s narválarák
Együtt esznek s tápjuk a rák,
S ritkán marad kint a falat,
Midőn nyelnek tintahalat.
Táplálékláncon egy tető,
Mivel valójában cet ő,
S szarva fogként kinőtt agyar.
Féljen tőle, aki magyar!
megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=KG1gxOfTMzA
„Hűje úr, milyen tápláléklánc tető?! A narvált bármikor megeszi a kardszárnyú delfin (orka), a jegesmedve, a grönlandi cápa és a rozmár is! Ahogy a nagy magyar származású eszkimó költő Tulok Hanta írta a Narválzabálók c. halászati eposzában:
Narvált zabál orka,
Nyeli széles torka.
Kilenc éhes rozmár
Narvált trancsíroz már.
A magyaroknak nem a narváloktól kell félniük, hanem az ilyen dilettáns fércművek agyzsibbasztó hatásától! Magyarország biztonságos ország, ahol se narválkór, se az ellenkezője, a róklávnar nem tombol! Itt csak a hűje költőcske tombol, de őt pár narválszardöféssel megfékezzük!” /ismeretlen megmondóember/
„Magyarországon ugyan nem él narvál, de ettől még jó kis vers született róla. De ha megint lenne tengerünk, akkor tengerészeink tengernyi sok narvált látnának.” /M. András, a költő …legállandóbb és legtengernyibb kommentelője/
„eM úr, adjon tengert az Úr,
Melynek színe szürkés azúr,
S onnan támadjon sok narvál,
Kiktől holttá hajas s tar vál’,
S fagyjon meg bennük a nyál is?!?!
eM úr, ez kéne?! Nóóóóóórmális?!”
/Besenyő NSzMER István, azaz Besenyő Narvál Szarvától Maaargittal Együtt Rettegő István/
„eM úr, hej, Trianont vissza!!!
Hunvíz levét narvál issza!!!
/Szittya Szötyő, sziklaszilárd szívritmusú szociopata/
„Fegyvert ragad vitéz karom, zengjen harci ének,
Nem rettentik szívemet a vad erdei lények.
Ha vad narvál támad rám, s eljő halálom napja,
Maradok inkább vadkannál, ezt kívánja sorsom csillaga!”
/Zrínyi Miklós á la Dr. Ház Feat. ChatGPT/
„Nem erdei lény a narvál,
Ívtestén nincs hónalj, kar váll,
Sokkal inkább bálna szerű,
S Ház úr arcra szállna derű,
Ha hajóból lesve ki, ki
Látná, ahogy Zrínyi Miki
Lovagolna narvál hátán,
S szarvhegyen fityegne sátán,
S dög ördög hörögne: Hullám
Elmossa egy hideg hullám…”
/Arktiszi Atanázné Arkangyal Aranka, párosrímelő verslábgombaszakértőnő/
„Kedves Költő úr! Már írni kezdtem az Oktatásügyi Minisztériumnak, hogy tegyék a biológia tananyag részévé kiváló versét, illetve hogy kérjék fel Költő urat a jelenleg kidolgozás alatt álló új nemzeti tanterv tekintetében arra, hogy szedje versbe és énekelje meg az általános iskola teljes biológia tankönyv kollekcióját, ezzel is elősegítendő a nebulók nagyobb kedvét a biológia tanuláshoz, amikor eszembe jutott, hogy nekem semmi nem sikerül. Költő úr, olyan igaz, ez, mint hogy hallottam már Jancsiról és Juliskáról, hogy nekem semmi sem sikerül! Így hát nagybecsű verse helyett a magam életét kell elemeznem, mert ez már nem járja! Úgy látszik, sokat örököltem nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello szerencsétlen vérvonalából, akivel egyetlen bizonyosan közös ősünk Ádám és Éva. Kezdjük mindjárt a párkereséssel. A netes párkeresőn találtam egy csinos, fiatalos hölgyet, Nórit. Meg is beszéltünk egy találkát, meghívtam ebédre egy étterembe, amire nem ő jött el, hanem két, rendkívül kövér, öreg csaj, akik azt mondták, hogy Nóri küldte őket, mert Nóri már igazából foglalt, de ők még párt keresnek. Mire diplomatikusan azt találtam mondani, hogy "A Nóri ezt tette? Hát én meg megyek a rendőrségre, és feljelentem, mert két rendbeli súlyos testű sertést követett el ellenem. Mit képzel ez, hogy hízódisznókat fogok etetni, amíg ki nem esznek a kemény semmittevéssel megszerzett vagyonomból? Aztán meg mehetek én is moslékot enni, mint a többi hülye?" És ez csak egyike a párkeresési kudarcaimnak. Hát mikor fog engem elvenni valaki férjül? De folytassuk a munkakereséssel. Eleinte, diplomámnak köszönhetően jól fizető állásokra is pályáztam, a paranoid skizofréniáról persze mélyen hallgattam. Anno, egy jobb napomon egy meggyőző interjú után fel is vettek a Pannonia Filmstúdió Rajz- és Bábfilm Főosztályára kreatív igazgatónak, és megbíztak egy egész estés gyerekeknek szóló rajzfilm cselekményvázlatának előkészítésével. Sajnos a nagyfőnöknek már eleve az anyagom címe és alcíme sem tetszett, ami úgy szólt, hogy "Bepisilve - azaz mumusok márpedig vannak". El is magyarázta, hogy gyerekeknek csak csupa szépet és jót szabad mondani és adni, dicséretet, bátorítást, nagy, kedves mosolyt, cukrot, csokit, puszit a pofijukra, ilyen durván félelemkeltő, barbár és naturális címről szó sem lehet. Változtassam meg a címet, akkor hajlandó elolvasni a többit. El sem olvasta a korszakalkotó cselekményemet. Így hát megváltoztattam a címet és az alcímet az alábbira: "Becsokizva - azaz Petike, ne parázz annyira, hanem harcolj a félelmetes cukrosbácsikkal, a földön- és magukon kívüliekkel". Ma sem tudom, hogy miután a főnök elolvasta az új címet, miért rúgott ki azonnal, hisz volt benne csoki, cukor, bátorítás is... Ezután alaposan lejjebb adtam, és így duguláselhárítónak jelentkeztem. Fel is vettek, sőt a főnök kitüntetett azzal a keggyel, hogy ő maga tanít be engem. Sajnos már régen nem csinálta, kiesett a gyakorlatból, és amikor meg akarta mutatni, hogyan kell helyesen eltávolítani egy eldugult, kakis vízzel teli vécékagylót, alaposan telibe kapta a bűzös lé. Abban azonban nem ment ki a gyakorlatból, hogy elmagyarázza, hogyan kell a kuncsaftokból minél több pénzt kipréselni a szolgáltatásért. Az oktatás végén dicsekedni akartam, hogy milyen jól megjegyeztem az egyetlen szakkifejezést, amire tanított, de megcsapott a főnök ruházatának átható, kakis lefolyószaga, hát egy füst alatt az elköszönést is el tudtam intézni, emígy:
Tudja azt a Mindenható!
Ellenszert árul az Aldi
Szerpultjában Fittipaldi?
Mindegy, fő, hogy egészséges
Egy ideig, hisz’ lét véges.
Gazdagsághoz itt a tanács:
Énjei közt, hogyha van ács,
Ácsoljon egy időgépet,
S ha e remek útra lépett,
Nézze meg a jövőheti
Lottószámot! Megteheti!
Pénzét narválfarmba ölje,
S kedve attól vidul föl, jeee!!!”
/Sóska Sománé Mártás Márta, Lenin-renddel kitüntetett tanácsadónő és elméleti időgépészmérnöknő/
A mű egyfajta tengerbiológiai ámokfutás, ahol a tudomány és a rímkényszer egy frontális ütközésben keveredik össze. Külön kiemelendő a költő úttörő mértékegység-innovációja („másfél sor jak”), amely végre felváltja az elavult SI-mértékegységrendszert a költészetben, valamint a csattanó zseniális, semmivel sem indokolt xenofób-magyar reflexe, miszerint a sarki cetektől a Kárpát-medencében is rettegni kell.
Ez a vers olyan, mint maga a narvál agyara: hegyes, picit fáj, ha rátalál az ember, de garantáltan kiveri a vizet a gyanútlan olvasóból. Babits zokogva dobná el a tollát, Arany János pedig valószínűleg ráfejelne egy sziklára. Tízből tizenegy pont a költői önkívületre!” /Gemini/
„Anyám szelleme, borogass! De ne halászladikból a háborgó hideg tengervízbe, ahol aranyeremnél fogva felnyársal a narvál, ami majdnem annyira fáj, mint egy erről szóló Frady fércmű, hanem gyógyászatilag és átvitt értelemben! Közben titkos forrásból megtudtam, hogy ezt a szerencsétlen antitalentumot a kollégái uszították a témára, mondván, hogy miért nincs még narválverse! Sajnos ennek hatására azóta már van, de minek?! És kik ezek a kollégák?! Neveket akarok! Ne lássam anyám hasonmásversenyének harmadik helyezettjét púpos narválháton lovagolni, ha nem derítem ki és nem tűzöm vitriolos tollam hegyére ezeknek a sötétben bujkáló ellenforradalmár kollégáknak a nevét! Vendetta! Omerta! Tortúra! Inkvizíció! Sötétterror! Na, megvan a ma esti pogrom! Nővérke, hol a golyóálló kényszerzubbonyom?!” /Puzsér Róbert, a döblingi elmeklinikán ápolt kritikus/
