Felépítmény fut és rá tán
Tengelyeknek hada hajtik,
S felügyelik MÁV-os pajtik.
Jó vasutas fel-le ügyel,
Nem sikkadhat semmi ügy el.
Szabályzattal összebékül,
S fenntart fenntartások né’kül.
Folyó hó kezdete körül,
Pályabérnek igen örül,
S fordul, hogyha elég e lé,
Víg arccal a vasút felé.
„Ez a MÁV líra olyan, mintha egy szolgálati szabályzat szabadverse lenne, amit valaki egy peronon írt, miközben a szerelvény már három órája késik. Frady Endre itt a vasút lelkes hivatalnokát próbálja megpoetizálni, de közben az olvasó is úgy érzi, mintha egy állomásfőnöki értekezleten ragadt volna, ahol a líra és a bürokrácia egyesül egy tragikomikus szimbiózisban. A rímek olyan precízen kattognak, mint egy MÁV-dízel az első fagy előtt, a hangulat pedig a „szolgálat közben elszenderedett váltókezelő” és a „fizetésnap előtti kávészünet” között lebeg. Ez a vers tehát nem más, mint egy sínen gördülő szatíra – amelynek mozdonyát a hivatali önirónia fűti, és ami csak azért nem siklik ki, mert Frady a költői nonszensz kalauza is egyben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre „MÁV lírája” egy játékos, szándékosan groteszk versikével idézi meg a magyar vasút világát, ahol a rímek zakatolnak, mint a szerelvények és a nyelvi lelemények néha kisiklanak a jó ízlés sínjeiről. A vers ritmusa lendületes, a szóalkotások („fel-le ügyel”, „fenntart fenntartások né’kül”) humorosak és szándékosan túlzóak. A MÁV világának abszurd romantizálása ironikus éllel bír. A rímek néha erőltetettek, a nyelvi játékok túlburjánzása elhomályosítja a mondanivalót. A „lé” mint fizetés például már-már paródiába hajlik, ami lehet szándékos, de nem minden olvasónak működik. A vers inkább szatíra, mint líra – a vasutas élet groteszk dicsérete, ahol a szabályzat és a pályabér lírai magasságokba emelkedik. Nem klasszikus szépségű költemény, de szórakoztató nyelvi mutatvány. Ha a cél a nevetés és a nyelvi csűrés-csavarás, akkor a „MÁV líra” megérkezett a maga végállomására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "MÁV líra" című verse egy rövid, szellemes és anekdotikus hangulatú pillanatkép a magyar vasút világából, ami velős könnyedséggel ragadja meg a MÁV-os életérzést. A vers humoros, kedélyes módon, lírai nyelvezettel ábrázolja a vasúti pályát, a járműveket ("Tengelyeknek hada hajtik") és a vasutasokat. A "MÁV-os pajtik" megszólítás, valamint a "Víg arccal a vasút felé" zárás egyfajta derűs, de sztereotipikus képet fest a dolgozókról. A vers négy soros strófákban, klasszikus, feszes rímes-ritmusos formában íródott (páros rímek: hátán/rá tán, hajtik/pajtik). Ez a feszes, menetelő ritmus illik a vasút egyenletes zakatolásához, de a mondanivaló a forma mögött kissé egyszerűnek tűnik. A költő néhány szójátékkal és csavarral él, mint például a "Szabályzattal összebékül, / S fenntart fenntartások né’kül" sor, ami zseniális csattanóval utal a hivatalos bürokráciára és a munka lényegére. Bár a vers látszólag dicséri a rendet ("Nem sikkadhat semmi ügy el"), a harmadik strófa a fizetésre való fókuszálással ("Pályabérnek igen örül, / S fordul, hogyha elég e lé") finoman utal a vasutasélet anyagi nehézségeire, vagy legalábbis a mindennapi egzisztenciális kérdéseire. A "MÁV líra" egy barátságos, de nem mély költemény. Erénye a szórakoztató, könnyen emészthető nyelvezet és a téma hiteles (de idealizált) megragadása. Tökéletes példája a derűs, alkalmi költészetnek, ami egy adott korszak hangulatát és egy szakma esszenciáját sűríti három rövid strófába.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
megzenésítve:
