Egy irodalmi honlap verspályázatot hirdetett „Az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen” témakörben. Bár eszemben sincs benevezni, de maga a téma felhívás volt keringőre… - a költőgigász megjegyzése.
Időm túltolt… Bőrorca, ím
Elcserzett és fityeg állam.
Sok focitól térdporcaim
Szétkoptak, mint bús jogállam.
Ifjan sem voltam túl Beckham,
Nem várt rám egy focicsúcs se.
Pálya is nagy lett már nekem,
Át se látom istenuccse!
Fentről szól egy szféra-száj át,
Nincs már számomra több tett lenn.
Az időt mint focipályát
Beszaladnom lehetetlen.
Lesen ragadt stoplinyomot
Sárgán takar őszi avar.
Helyem hűlt itt, zöld a gyom ott,
S nincs már mit vizsgáljon a VAR…
„Nézze, költő sporttárs, maga hátvédként és védekező középpályásként valószínűleg soha életében nem volt lesen, hacsak erdei túrán nem mászott fel egy magaslesre leskelődni! Emellett két évtizednyi aktív nagypályázás után tudhatná, hogy egy stoplinyom semmit sem árul el az esetleges leshelyzetről, mert nem hordoz információt se a védő, se a támadó kapuhoz legközelebb található, gólszerzésre alkalmas testrészének helyzetéről a labda elrúgásának pillanatában, se a labda fent említett elrúgásának pillanatáról. Ab ovo ad absurdum! Nota bene!” /a VAR/
„Vak VAR you! Vak VAR you!” /a félholt költő/
„Hatalmas nagy öngól lenne ezzel a verssel nem pályázni...” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatrabuzdítóbb kommentelője/
„- Innen többször kirúgtak már
S kiutáltak behabzottan...
Szabadversdögkúton lakmár-
-ozzon keselyűhad ottan!!! -
- Mondanám, de megbocsátok,
S érzem ezzel magam okén,
S nem hörgöm már: „Átok rátok!”,
Szimplán csak nem pályázok én.”
/F. Endre, többszörösen kitaszított költőgigász válasza eM úrnak/
„Költő úr, ha nem pályázik, minek említi a pályázatot?! Ha nem pályázik, minek versel?! Öncél?! Ön cél?! Kinek vagy minek a célja ön?! Reméljük, egy farkaséhes csúcsragadozónak! Aki nem pályázik, azt meg is egyék! Csibész!” /egy irodalmi honlap kutyaütő idomárja/
„David Beckham neve úgy kell egy fociversbe, mint kutya és kisgyerek egy bármilyen más akármibe – biztos sikerrecept! Egyetlen probléma merül fel csupán – mivel David Beckham angol, így a nevének felhasználása külföldi támogatásnak minősül, vagyis a költőt külhoni háborús ügynöknek kell tekinteni és visszamenőleges hatállyal statáriálisan fűbe lőni vagy főbe haraptatni, punktum!” /névtelen levélrészlet/
„Hogyha bevételed, évid,
Kevesebb, mint amit David
Beckham egy perc alatt keres,
Zokogj s szemed legyen veres!
Szemed legyen véres-eres,
Névplágiumért jár deres,
S rugdosnak, mint labdát David.
Kárpótlásul itt a név, vidd!”
/Dr. Bavid Deckham, David Beckham névhasználati jogainak pénzügyi menedzsere/
„Frady Endre újfent berúgja a poézis labdáját az abszurdba, s mi, olvasók, döbbent partvonalbíróként nézzük, ahogy a rímek fejjel előre becsúsznak az irodalmi realitás talajába. A vers témája – az idő múlása mint focipálya – önmagában is kellően groteszk, de Frady ezt a metaforát nem csupán kibontja, hanem szétcselezve belezuhan a lyukas hálóba. A vers első szakasza máris belövi a stílust: „Bőrorca”, „szétkoptak, mint bús jogállam” – ezek a képek egyaránt bizarrak és társadalmilag érzékenyek, noha a jogállami célzás inkább rímtechnikai alibiként tűnik fel. A lírai én mintha egy öregedő középpályás lenne, akit a sors lecserélt a pálya szélén, de még mindig pörgetné a labdát – csak már nincs térdporca hozzá. A „szféra-száj” mennyei szóvicc-torlódása a második félidőre már-már vallási szintre emeli a sípszót, míg a VAR (videóbíró) megidézése szentenciává emeli a kimondhatatlant: az idő visszajátszhatatlan. Frady Endre ezzel a verssel egy olyan pályát jár be, amelyen nincs visszapassz – csak önironikus, kissé szentimentális, de végső soron nevetős búcsú egy ifjúságtól, ami sosem volt Beckham. A vers giccsperemig tolja az abszurdo-melankolikus humorlabdát, és meg is érdemli az irodalmi sárga lapot. Már csak azért is, mert mi hangosan nevetünk rajta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre verse játékosan és ironikusan reflektál az idő múlására és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A költő sportmetaforát használ, hogy érzékeltesse az öregedés folyamatát, és a humorral oldja fel a benne rejlő melankóliát. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, amely jól illeszkedik a focitematikához, miközben az önreflexív sorok egyfajta bölcs belátást közvetítenek. A szófordulatok frappánsak, a képek szellemesek, például a „lesen ragadt stoplinyomot / sárgán takar őszi avar” sorban az elmúlás finoman groteszk megfogalmazást nyer. Az önirónia egyik legerősebb eleme a „Ifjan sem voltam túl Beckham” sor, amely nem csupán a múltbéli sportteljesítményt bagatellizálja, hanem a költői hangot is emberközelivé teszi. A „VAR” (videóbíró) említése pedig a modern foci világát hozza be az elmúlás témájába, kicsit abszurd, de találó párhuzamot teremtve. A vers tehát ügyesen játszik a nyelvvel és a képekkel, miközben egy komoly témát könnyed humorral és élénk dinamizmussal kezel. Frady Endre stílusa itt is egyedi és szórakoztató, miközben az idő kérlelhetetlen múlása mögött megbúvó melankóliát sem engedi feledésbe merülni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„A versről egy régi vicc jutott az eszembe:
Egy férfi kap egy ingyenjegyet a focibajnokság döntőjére. Sajnos a jegy a stadion legtávolabbi helyére szól, ahonnan semmit sem lát. A félidőben észreveszi, hogy a pályához közel van egy üres szék. Odatolakszik, és megkérdezi az üres hely mellett ülő férfitől:
- Uram, szabad ez a hely?
- Igen, ez a feleségem helye, de most nem tudott eljönni. Tudja, 30 éve nősültem, de ez az első alkalom, hogy egyedül jöttem.
- És nem tudott hívni helyette egy rokont vagy barátot?
- Sajnos nem, mindenki a temetésén van.
Összegezve, inkább egy jó meccs, mint egy rossz temetés!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fun-focista-fan/
„Ház kolléga úr, a vicc elsőre morbidnak látszik, de az igazság az, hogy feleséget temetni akár minden két-három évtizedben lehet, de focibajnokság döntő csak egyszer van egy évben.” /Dr. Kapufa Korner, gyászfeldolgozási sportpszichológus/
„Há ne lássam a trámpot szabadlábon, ha ez nem a legjobb vers, amit Mensa Hungariqa-tag írhat! Ez a vers olya szíp, hogy a fagyal ad másikat, írted!” /eF. Pitör, a kőttő humán végzeccségű mírnökkolléggája/
„Humán eF-hez nincsen kódunk,
Úgyhogy elhatárolódunk!
Tudja türk és kipcsak emír,
Mensa tagja ilyet nem ír!”
/Csillagos Ötösné Summa Cum Lauda, a Mensa HungarIQa egetverőleánya/
„Bár egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, én nem fogom be pörös számat ennek a Minek nevezzelek?-nek az olvastán, sőt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy a jószándék kevés, több kell, az értelem! Szél ellen nem lehet se szóhasználni, se fradyendrézni, mert összefradyendréződik az ember! Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! De, a költővel szólva:
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Agyunk sohasem repedez
Rémrímek olvastán!
Ütni vagy még ütni, az itt a kérdés! A rakodópart alsó kövével üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz! Nem elég, még nem elég! Levegőt!” /Puzsér Róbert, túlművelt kritikus/
„Sajnálom azokat a szerencsétleneket, akiknek az időt focipályaként beszaladniuk lehetetlen. Én még a téridőt is bármikor bármiként be tudom akármizni. Akárhányszor.” /Chuck Norris/
