Legalább valami aranykalitkába zártak volna! Az szépen csillog és nem ilyen büdös. A rácsok között meg talán még ki is préselhetném magam. Hmmm… Valamit nem értek. Én mint szellem egyáltalán nem vagyok anyagi. Nincs bennem anyag. Független vagyok az anyagi világtól. De akkor hogyhogy nem tudok kijönni ebből az egyszerű, koszos üvegpalackból. Se az üveg nem szellemi, sem a kosz. Mi szellemek nem lehetünk anyagba zárva!
Tanították is nekünk azt a bizonyító példaverset, mely szerint: „… Tüzes vastrónon őt megégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg…” Ugyan volt az osztályban egy szellemes szellem, aki szerint ez nem mutatja, hogy a szellem nem anyagi, hanem inkább azt, hogy nagyon is anyagi, csak éppen tűzálló anyagból van. Lehet, hogy neki volt igaza?
Ráadásul úgy érzem, hogy tele vagyok energiával. És azt már az az Einstein nevű anyagkupacban lévő szellem is megmondta, hogy E = mc2. Azaz, ha az én energiámat elosztjuk a fénysebesség négyzetével, máris tömeg lesz belőle, aminek csak az anyagnál van értelme. Akkor ezek szerint az én szellemi energiám az anyag szempontjából értelmetlen?
A szellemtanító néni azt is mondta, hogy számunkra idő sincs és, hogy az a vastróntüzelést író költő, vagy költő író?, erre már nem emlékszem, illetve az az E = mc2-tel elhíresülő tudós sem létezett még akkor, amikor ezt mi tanultuk. Ők az anyagi világ koordinátái szerint csak később fognak megszületni, de az általuk felhasználandó szellemi termékek a szellemvilág időtlenségében mindig is léteztek. Hát… hogy őszinte legyek, ezt már akkor sem értettem. Ha egy szellem számára nincs idő, akkor miért érzem úgy, mintha már régóta ülnék itt benn? Vagy ez az, amit úgy hívnak, hogy időtlen idők óta?
Most akkor én szellem vagyok, vagy sem?! Hogy döntsem el? Hogy döntsem el?…
Megvan!!! Azt tanították, hogy a szellem halhatatlan. Ezek szerint, ha én szellem vagyok, akkor nem tudok végezni magammal. Ha viszont tudok, akkor nem vagyok szellem. Akkor viszont nem is akarok élni. No, lássunk neki, megpróbálom megfojtani magam…
Hé, kik ezek? Mit csinálnak? Csak nem ki akarják nyitni a palackot? Hagyjanak nyugodtan öngyilkossági kísérletezni! Jaj, kinyitották! Kiáááááááááááááááááááááááááááradok! Hé, hová rohantok? Utánuk eredek. Hogy ez a hegyoldal milyen meredek! Most még gyorsabban futnak. Mi elől? Ki elől? Csak nem előlem? De hiszen ők nem láthatnak engem, mert a szellemek láthatatlanok. Akkor én mégsem lehetek szellem. Akkor viszont miért menekülnek előlem?
Hogy ezek az emberek milyen ostobák! Ezt a szellem dolgot még mi szellemek sem értjük, ők meg erről írnak novellát. Na, ennek a fajnak se jósolok nagy jövőt!
