Ha...

Ha beteg a tavityúk,

Odamegyünk, javítjuk?

Ha hullanak el varjúk

Fáról, akkor felvarrjuk?

Ha éppen egy ló jár a

Tetőn, vadász’ gólyára?

Ha mar foggal kecsege,

Hamar fáj és recseg-e?

Ha nincsenek nálatok

Megehető állatok,

Hasunkba csak széna fér,

S hasonlásom én-affér?

Ha bennem vón’ ha IQ,

E vers lenne haiku?

Ha ezt tovább folytatom,

Jól meg engem fojt a Tom?

Ha…aaaaaaa…

(a kézirat megszakadt, Tom mossa kezeit…)

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/6Zu1QTPB2_0

„Még jó, hogy mosom a kezeimet! Nem akarom a költő bacilusait valaki más nyakára is átvinni!” /Tom/

„Ki nem állhatom, hogy én is megszakadok és az olvasók is, csak ők a kárörömi röhögéstől!” /a kézirat/

„Te jó ég! Tíz évvel azután, hogy Magyarországon kecsegeként (Acipenser ruthenus) az év halának választottak – majdnem kétharmados többséggel magam mögé utasítva a dunai galócát (Hucho hucho) és a vágó durbincsot (Gymnocephalus cernua) – most ismét lokálisan világhírű lettem! Bár a vers borzalmasabb, mint tiszai halászok palónyájában légszomjasan vergődni, ám egyetértek Gábor Zsazsával (vagy valaki más híreséggel) abban, hogy nem érdekel, mit mondanak rólam az emberek, amíg beszélnek rólam. Szerencsére a kézirat csak két versszakkal azután szakadt meg, miután jól megharaptam a költőt! Mert megérdemelte!” /vérszomjas kecsege/

„Gólyavadász ló a tetőn, költő úr?! Ne legyen már természettudományosan ennyire visszamaradt! Hol végzett maga, faiskolában?! Hadd idézzem a világhírhedt költő – akinek nevét szerénységből most nem említem – aktuális négysorosát mindenki okulására! Íme:

          Mint útját motoros gój, a-

          -kként verssorát költő rója,

          S ahogy sosem győzött Trója,

          Úgy nem lózsákmány a gólya!

/Bólyai Sólya, az Élet Sója és Hangyák Bolya együttes szövegíró frontembere/

„Kedves Költő úr! Tetszik itt hülyeségekről verselgetni, amikor egyre szorongatóbb húsbavágó kérdések emésztik világunkat és kis hazánkat, mint például a klímaválság, amely tegnap már az én lakásomat is elérte, ugyanis elromlott a klíma. Vagy itt van az orosz-ukrán háború, amelynek véget kellene vetni. Na most Trump tavaly is legalább két ágyás véget elvetett a veteményes kertjében, de semmi nem kelt ki belőle. Mások is csak vetik és vetik a véget, a vallásos békepártiak pedig emellett a keresztet is vetik, de sosem kel ki semmi, úgyhogy csak véget vetünk, de véget nem aratunk. Nem is beszélve arról, hogy nyugaton újra nagyon sok a fejlövés, nálunk viszont minden csupa fejlődés, olyannyira, hogy tömegek imádkoznak azért, hogy jöjjön vissza a kommunizmus, amikor a kórházakban mindhárom létfontosságú felszerelés megvolt, úgy, mint orvos, ápoló és WC-papír. Azután a kínai kommunista párt átírta a Bibliát a Monty Python stílusában, például a házasságtörő nő és Jézus történetét. Mely szerint miután Jézus azt mondja, hogy "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek", és mindenki elsomfordál, Jézus, mivel bűntelen, ráveti az első követ a nőre, mire visszatérnek a többiek is, és befejezik a megkövezést. Mi jöhet még? Adjatok egy nyugtatót, mert hiába nyugalmaztak, és hiába olvasok Frady Endre verseket, még mindig nem nyugodtam meg teljesen.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Agyam helyén Stefi reng,

Bonyolult, mint stafírung!

What for shirt az Что für ing?”

/Maximálisan Elmeroggyesz Pierre, Danton-vérdíjas megvesztegethetetlen Stefi bácsi rajongó/

„Ha a verset olvasom,

Agyamat eldobhatom?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Kinek lendül jobbja,

Agyát messze dobja.”

/kínai katartikus közmondásértékű katatón klapancia/

„eM, dobd az agyad, ne siránkozz,

Ne habozz csűrni a palánkhoz!

Ha lefolyik agyvíz a porhoz,

Sok féreg jóllakva sikoltoz,

És Frady Endre mosolyog.”

/I can’t believe it’s not tribute to József Attila (1905-1937) verse/

„Ez a „Ha…” olyan, mint egy nyelvből kifacsart cirkuszi bohóc: groteszk kérdésekkel bukfencezik, miközben a logika szándékosan tarkón csapja önmagát. Frady a nonszenszbe csomagolt rímeket nem poénnak, hanem poétikai csapdának használja: minden sor egyszerre nevettet és bosszant, mint egy túl hangos gyerekvers, amely alattomosan filozófiai suttogásba csúszik. A zárlat megszakadása – Tom kezeinek mosásával – groteszk deus ex machina: nem megoldást ad, hanem menekülést. A vers így nem lezárul, hanem egyszerűen kimossa magából saját értelmét – és épp ettől marad makacsul emlékezetes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Chat, cirkuszi bohóc a Ha…-m?!

Megeszlek GPT ma, hamm!

Groteszk deus ex machina?!

A műagyad made in china!”

/F. Endre, a fojtogatástól csudanervőz költőgigász/

„Költő úr, a deus ex machina kiejtése dejusz eksz makina, míg a made in china ejtésmódja méd in csajna, úgyhogy ez a két kifejezés csak leírva rímel – bár ott is értelmetlenül – kiejtve egyáltalán nem. Ugyanazt tudnám javasolni magának, mint amit O. Balázs oklevelibékás püréfikátor nyilatkoztatott ki a Szovjet-Orosz Diktatúra által anschlussolva einstandolt Ukrajnának – ne ellenkezzen, ha fojtogatják, mert úgy soká tart a szenvedése, hanem adja meg magát és ne idegesítse a szomszédait az önvédelmi rúgkapálásával, azaz ne emberkedjen, mint a háborúpárti pesti srácok, hanem békepártiként merjen gyáva nyúl lenni!” /Suberda Slömény, a Hazát Utáló Nullák Gengsztereket Áthívó Ruszkik Idevissza Alapítványa (HUNGÁRIA) félesze/

„Frady Endre költeménye a groteszk és abszurd humor szövetéből építkezik, miközben a „ha” feltételes kötőszó repetitív használatával parodizálja a logikai következtetések és a költői formák komolyságát. A vers látszólag kérdésfüzér, amely a haiku tömörségét idézi meg, de szándékosan szétzilálja a formai fegyelmet. A „ha” szó monotóniája ironikus ritmust teremt, mintha a költő egy végtelenül elnyúló feltételes mondatban rekedt volna. Tetőn járó ló, foggal bíró kecsege, felvarrt varjú – ezek a képek a nonszensz irodalom hagyományát idézik, miközben a magyar vidéki valóság torz tükreként hatnak. A költő saját intellektusát kérdőjelezi meg („Ha bennem vón’ ha IQ…”), majd a haiku-paródia révén a műfaji határokat is kiforgatja. A kézirat megszakadása és „Tom mossa kezeit” záró gesztusa a Pilátus-parafrázis groteszk változata: a költői felelősség elhárítása, mintha maga a szöveg is menekülne saját abszurditása elől. A vers rövid, de sűrű abszurd képsor, amely a magyar nonszensz költészet hagyományába illeszkedik. Frady Endre itt a logika paródiáját és a költői forma kifordítását ötvözi, miközben a groteszk humor révén a nyelv önmagát falja fel. Ez a szöveg nem pusztán játék, hanem a feltételes gondolkodás végletekig vitt karikatúrája.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Ha..." című verse egy játékos, abszurd humorú költői szösszenet, amely a nyelv és a logika határaival kacérkodik. A rövid, négy soros strófákban felvetett kérdések sorozata tudatosan értelmetlen és komikus helyzeteket teremt (pl. "beteg a tavityúk, / Odamegyünk, javítjuk?"), amely a nonszensz irodalom hagyományait idézi. A költemény ereje a nyelvi leleményességben rejlik: a rímek és a ritmus meglepően feszesek, ami éles kontrasztban áll a tartalom teljes képtelenségével. Különösen ügyes a szójátékok alkalmazása és a hangzás kihasználása (pl. "Hasunkba csak széna fér, / S hasonlásom én-affér?"). A záró sorok ("Ha bennem vón’ ha IQ, / E vers lenne haiku?"), majd a metaszöveges lezárás ("(a kézirat itt megszakadt, Tom mossa kezeit...)") egyfajta önreflexív iróniával zárja a művet, megkérdőjelezve a költői szándékot és a vers műfaját. A "Ha..." nem a mély érzelmek vagy a nagy gondolatok verse, sokkal inkább egy szórakoztató intellektuális ujjgyakorlat, amely bebizonyítja, hogy a költészet a nyelv és a logika abszurd, szürreális felhasználásával is képes hatni és nevetést fakasztani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A ló a tetőn – transzlokációs szemiotika és posztmodern állatmetafora Frady Endre „Ha…” című versében:

Frady Endre „Ha…” című költeménye a magyar posztgroteszk líra egyik csúcspontja, amelyben a ló tetőre helyezése nem csupán szürreális képalkotás, hanem egy mélyen rétegzett transzlokációs szemiotikai gesztus. A ló, mint archetipikus mezőgazdasági szubjektum, a tetőre emelkedve elhagyja horizontális funkcióját, és vertikális vágyként jelenik meg – gólyára vadászva, tehát a repülés utáni vágy allegóriájaként. A ló tetőn való mozgása a gravitációval szembeni ellenállás poétikai manifesztációja. Itt nem csupán egy állat mászik fel egy építményre, hanem a költői én próbálja meghaladni a nyelvi determinizmust. A ló nemcsak jár, hanem járásával kérdez, performatív módon tematizálva a „ha” feltételességét. A gólya, mint a magyar folklórban a gyermekek hozója, itt vadászat tárgyává válik – ez a posztmodern szüléskritika allegóriája. A ló tehát nemcsak a tetőn jár, hanem a reproduktív mítoszokat is dekonstrukálja. A vers záró gesztusa – „Tom mossa kezeit” – egyértelmű utalás a Pilátusi gesztusra, amely a költői felelősség elhárításának ironikus megjelenítése. Tom itt nemcsak karakter, hanem a posztmodern alkotói én alteregója, aki a vers abszurditását nem vállalja, hanem rituálisan megtisztul tőle.” /Dr. Copy Lót, a mesterségesen intelligens akadémikus/

„HA?!?!? Mi ez a hatványozva hanyatló hablyatolás, ez a halálosan handabandázó havária?! Haljak meg halolajban, ha hagyom hagymázas hallucinogénnel hajnövesztve hanyattlökni hazánkat! Hazug, hamis habiszti! Hadúr harakiriztesse hatszázhatvanhatosunkat hajnali harmatban hamarost! Harapjonfűbe! Hajrá!!!” /Puzsér Róbert, haragos kritikus/

„Ha szemgolyón harap egy kecsege és a fogsora szilánkosra törése miatt félholttá válik, akkor kettévágom a tekintetemmel a félholt halt és kapok két holt félhalt.” /Chuck Norris/

Ha...

Ha az ég kék és a fű nő,

Akkor a lét szépnek tűnő.

Ám ha dől ég s nem nő fű se,

És a világűrnek hűse

Minden élőt jéggé fagyaszt,

Mit mondjunk e bajra? Nagy? Azt.

Ha világ vég s miránk dől ég,

Síklap ballon rég nem hőlég,

S átokkal a laposföld hív:

„Ki nem hiszi, asztat öld, HIV!”

S menüben már nincsen McHal,

Aki túlél, az is meghal.

Ha a haha immár hűha,

Akkor sem fut el, ki hű, ha

Sok a semmiért a hűhó,

S égből dől a piros, hű!, hó,

Fél űr űrféllel van tele,

S nyárzódik a telek tele…

Szerről akkor gyere te le!

„Ööö… áj… eee… dont drog… dö… doájen… emáj… iznt szer… ööö… donvöri… bíhepi… nixdajcs bat dajcsmix… eee… überallesz…” /The Tompika, európaiak között egy fehérporos frakcióvezető/

„Tompika, Tompika kokszol,

Körben a dílerek ülnek,

Bent a zagyukban a rock szól,

Zsírja fehérlik a fülnek.”

/Seöres Wándor, igric és cirgi díler/

„Ez a tök veszélyes dán szer

Megérkezik jövő szerdán,

Szállítójuk Rén und der Szán,

Akiket rács mögé szán DER”

/Tisztamenő Tesztimóni, a Drogokat Elkobzó Rendészet (DER) sajtószóvivője/

„Rágalom, költő úr, rágalom! Mégpedig a legaljasabb és legbestiálisabb, ami elképzelhető! Nincs az a világvége, ami előidézhetné, hogy nálunk a nap bármelyik szakában, a hét bármelyik napján ne lehetne menüben McHal szendvicset kapni! Természetesen nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival! Kérés szerint kecsappal és majonézzel! Maga, költő úr, pedig nagy córeszben van, ugyanis méltán népszerű étteremláncunk egyik helsingøri üzletében a szagokat is rögzítő térfigyelő kamera felvétele alapján bizton állíthatjuk, hogy ön az a valaki, aki bűzlik Dániában! Szagbarbár!” /Mekk Donald, kacsacsőrű szagértő és étteremláncfűrészes 

„Ó, hát ez egy szöveggel operáló légkalapács! Frady Endre megint elénk hajította a nyelvi betondarálóját, és mi, szerencsétlen olvasók, csupasz szemgolyóval nézhetjük végig, ahogy a rímelés nevű ártatlan áldozatot nyilvánosan kivégzi. Ez a vers olyan, mintha egy részeg filozófus összeakaszkodott volna egy kényszeres rímfaragóval egy laposföldhívő chatcsoportban. Nyelvtani törmelék, értelmezhetetlen jelentéscsavarok, és olyan párosítások, mint a „nyárzódik a telek tele” – ami bizonyára egy párhuzamos univerzumban jelenthet valamit, de itt csak a homlokunkat ütögetjük. A csúcspont mégis a McHal. Egyetlen szójátékkal sikerült lelkileg kivégezni a gyorséttermek látogatóit és a halászat szerelmeseit egyaránt. Ez a költemény egy apokaliptikus nyelvi tornádó, amely után az ember nem az eget kémleli, hanem sürgősen keres egy értelmes szöveget, hogy visszanyerje a valóságba vetett hitét. Értékelés: Ha lehetne, inkább nem.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a "Ha..." egy frappáns és szórakoztató játék a szavakkal, amely groteszk és szürreális képekkel operál, hogy bemutassa a világ abszurd és bizonytalan mivoltát. A költemény egy sor feltételes mondatot használ, hogy abszurd helyzeteket és következményeket vázoljon fel, ezzel is elgondolkodtatva az olvasót az élet törékenységén és a lét bizonytalanságán. A vers első strófájában a világ szépségének és békéjének illúzióját mutatja be, amely gyorsan szertefoszlik, amikor a természetes rend felborul. A második strófa a világvégét és a földi élet végességét tárgyalja, groteszk humorral és bizarr képzettársításokkal, mint például a "McHal" eltűnése. A harmadik strófa a hírességek és hétköznapi emberek közötti különbséget és az emberi hűség értékét hangsúlyozza, amely még a legabszurdabb helyzetekben is megmarad. A zárósorokban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy vegyen egy lépést hátra a mindennapi élet forgatagából, és szemlélje meg a világot egy tágabb perspektívából. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő, és remekül illusztrálja a költészet azon képességét, hogy játékosan és kreatívan világítson rá az élet mélyebb igazságaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Fű, mi nőtt ide! Lehet, hogy a mi Tomink, a szertornász, véletlenül a ziából szippantott, és instant perfekt Kassák Lajos lett? Netán Elon Musk nyújt épp betekintést a Fehér Ház négyéves programjába az Ember Tragédiája tizenharmadik színjének díszletei előtt Hieronymus Bosch mintás pizsamában? Esetleg csak egy kellemesen depresszív, ámde élettel összeegyeztethetetlen mellékhatásokkal járó mélylíra a Kremlre néző nyolcadik emeleti ablakban tétovázó Putyin-kritikusok döntéstámogatóinak olvasókönyvéből? Mindenesetre jó cucc, köszi! /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha...

(2. ének)

Ha egyre csökken a pórnépnek a bére,

Ha harmadszor is tarhonya van ebédre,

Ha sokan hiszik, hogy a Föld lapos,

Meg, hogy éjjel a szirtorom napos.

És a víz tizenöt és ½ fokon fagy,

Ettől hamarosan kikészül az agy.

Ha elpiszül a ténymahorka orra,

Többet költ a kis óvodás borra,

Földöntúli zajt szimmanc te és én

A turulmadár szárnya hegyén.

De előbb-utóbb elmúlik a tél,

És jő a nyár, ettől sok ember fél.

Ettől sej, nevetni kell, haha.

Meg még egyszer, haha.

Nem jut más az eszembe, ha

Folyton nevetek, hahaha.

Végződjék az ének emígyen, haha,

Haha hahaha hah aha, ha hahaha ha!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legénekmondósabb kommentelője/

„Szimmantva látott szirtorma

Ütősebb, mint a szír torma!

Nyuggerapó über alles,

Kendből, tyű, dicsőségfal lesz!”

/Laposföldi Lukrécia, dicsőségfal díler/

„Az élet szépségétől az apokalipszisen át, egy szóvirágokkal szegélyezett úton eljutunk a szerhasználatig. A pokolba vezető út is szójátékkal van kikövezve.” /M. András, a költő legállandóbb és legapokaliptikusabb kommentelője/

„Húha, itt jön eM úr, ez Ő,

Szóvirággal szegélyező!

Apokaliptikus szerek

Hatására e kép kerek,

Szép az élet, vége pokol,

De nem baj, majd hozzászokol!

Egyél szóját, ne gyárts szóját-

-ékot s kövezéskor szólj át!”

/Téboly Tuboly, a Népnemzeti Blődségek Intergalaktikus Intézete (NB II) szellemi szegycsontkovácsa/

„Nálunk senkinek sem kell félnie a világvégétől, mert azoknak az anyáknak, akik vállalják, hogy a világvége előtt legalább három gyereket szülnek, garantáljuk a teljes adómentesség világvége utáni fokozatos bevezetését. Emellett a terhestorna válogatott tagjainak sem kell lejönniük a szerről, hiszen ha akarják, szabadon szülhetnek a felemás korlátról lelógva is. A bindzsisz anyák meg tudják csinálni! Hajrá Bindzsisztán, hajrá bindzsiszek!” /Urbán Vektor, sörfocista és Bindzsisztán miniszterelnöke/

„Mi ez a rímroggyantó égszakadás-földindulás, ez a zagyvízcunami?! Ki ez a szivacskoponyájú szellemszipoly?! Ha a hülyeség szálkásítana, akkor Frady Endre elmehetne egy fakírokat szállító bárkára hajópadlónak! Ez a fehér porból lett és fehér porrá lesz kókler nem tud lejönni a szerről, mert ő maga a szer! Világ proletárjai, szertelenkedjetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem félek a világvégétől. A világvége fél tőlem. Nem csoda, hogy mindig húzza a csíkot.” /Chuck Norris/

Ha...

… Noé a bárkaépítő
Vett volna el tar arát,
Rímben szólhatott vón itt ő:
Anyjuk, nézd, az Ararát!

„Ilyen cirkusz kinek kéne
(Bumsztiré és tarara!),
Rím kedvéért öreg néne
Nejnek, aki tar ara?!”-

- Ideglődik Noé gyomra –
„Még hogy kopasz hárpia?!
Erre a riadalomra
Lecsusszan most pár pia!”

Közös ős szólt: „Bort még kérek!”
S neje töltött édeset.
Így lettünk mind szesztestvérek,
Egységünk bár szétesett…

Hősünk jól bekadarkázott!
Mi lett volna, ha… ha… ha…
Kimenet bár lőn vón száz ott,
Ez az egy lett, bruhaha!

„Még szép, hogy arra a gondolatra, hogy egy bugyuta rím kedvéért évszázadokon keresztül egy kopasz öregasszony legyen a feleségem, bekattant a gyomoridegem és egészségügyi okokból az alkoholhoz fordultam! Remélem, hogy Hám, Sém, és Jáfet fiaim ennek ellenére józan életűek maradnak. És ha mégsem? Hát akkor... utánam az özönszesz!” /Bárkássy Noé/

„Valakinek valami baja van a tarkopasz nőkkel?! Nehogy letépjem a skalpjukat és megetessem velük tízóraira! Puhány civilek! Hánynom kell tőlük!” /G. I. Jane/

„Tyű, mekkora szerencse, hogy még hajadon koromban beszereztem azt a dús ébenfekete lósörény parókát, így a férjem sosem tudta meg, hogy már az óvodában is golyófej volt a jelem.” /Bárkássy Noéné Kopár Matild/

„Sosem bocsájtom meg a lóhajú nővéremnek, hogy elhappolta előlem azt a jóképű vízpartiarcot, én meg családostól spenótzöldre puffadhattam az özönvízben!” /Lúzer Lajosné Kopár Lujza/

„... hukk... az akló... alkoholizmus nem porb... plobb... probléma... hukk... mert mi nem vagyunk akol... alkol... alkoholisták... hukk... csak Noé örökösei, aki nem volt akló... alkló... nagyivó... hukk... csak szerette a bort! Mi se iszunk sokat, csak misebort, és abból is... hukk... csak annyit, amennyit mekk... hukk... megkíván a szervezetünk... hukk... „ /Jim Beam, szeszcsempész és televíziós evangelista/

„ A kritika írásával egy időben muszáj néznem a Rising Star c. óborzalmat, ahol a zsűri stylist-ja szemmel láthatólag egy öncélú magamutogatásból kigyógyulni képtelen szellemi környezetszennyezés. Vajon miért mondom ezt ennek a versnek az elolvasása után? Mert Frady Endre nem csak egy ószövetségi hőst tapos meg és ugrál a romjain, hanem  a fent említett stylist mintájára mindannyiunk agyát rugdossa péppé és köp ránk vissza a csoffadt szőrtüszőktől bűzhödt hóna alatt. Anyám szerint egy kopasz nő is lehet jó anya, de ő sosem a lényeglátásáról volt híres. Hánynom kell, pedig alig ittam... de ennyit önvédelemből muszáj volt... hukk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor az Úr kérésére az özönvizet visszarúgtam a talajba, már sejtettem, hogy az öreg bárkás fószer örömében a pohárhoz fog  nyúlni. Lehet, hogy tudat alatt érezte, hogy a lóhajú felesége valójában golyófejű?” /Chuck Norris/