A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ha. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 28., péntek

Ha...

Ha az ég kék és a fű nő,
Akkor a lét szépnek tűnő.
Ám ha dől ég s nem nő fű se,
És a világűrnek hűse
Minden élőt jéggé fagyaszt,
Mit mondjunk e bajra? Nagy? Azt.

Ha világ vég s miránk dől ég,
Síklap ballon rég nem hőlég,
S átokkal a laposföld hív:
„Ki nem hiszi, asztat öld, HIV!”
S menüben már nincsen McHal,
Aki túlél, az is meghal.

Ha a haha immár hűha,
Akkor sem fut el, ki hű, ha
Sok a semmiért a hűhó,
S égből dől a piros, hű!, hó,
Fél űr űrféllel van tele,
S nyárzódik a telek tele…

Szerről akkor gyere te le!

„Ööö… áj… eee… dont drog… dö… doájen… emáj… iznt szer… ööö… donvöri… bíhepi… nixdajcs bat dajcsmix… eee… überallesz…” /The Tompika, európaiak között egy fehérporos frakcióvezető/

„Tompika, Tompika kokszol,
Körben a dílerek ülnek,
Bent a zagyukban a rock szól,
Zsírja fehérlik a fülnek.”
/Seöres Wándor, igric és cirgi díler/

„Ez a tök veszélyes dán szer
Megérkezik jövő szerdán,
Szállítójuk Rén und der Szán,
Akiket rács mögé szán DER”
/Tisztamenő Tesztimóni, a Drogokat Elkobzó Rendészet (DER) sajtószóvivője/

„Rágalom, költő úr, rágalom! Mégpedig a legaljasabb és legbestiálisabb, ami elképzelhető! Nincs az a világvége, ami előidézhetné, hogy nálunk a nap bármelyik szakában, a hét bármelyik napján ne lehetne menüben McHal szendvicset kapni! Természetesen nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival! Kérés szerint kecsappal és majonézzel! Maga, költő úr, pedig nagy córeszben van, ugyanis méltán népszerű étteremláncunk egyik helsingøri üzletében a szagokat is rögzítő térfigyelő kamera felvétele alapján bizton állíthatjuk, hogy ön az a valaki, aki bűzlik Dániában! Szagbarbár!” /Mekk Donald, kacsacsőrű szagértő és étteremláncfűrészes 

„Ó, hát ez egy szöveggel operáló légkalapács! Frady Endre megint elénk hajította a nyelvi betondarálóját, és mi, szerencsétlen olvasók, csupasz szemgolyóval nézhetjük végig, ahogy a rímelés nevű ártatlan áldozatot nyilvánosan kivégzi. Ez a vers olyan, mintha egy részeg filozófus összeakaszkodott volna egy kényszeres rímfaragóval egy laposföldhívő chatcsoportban. Nyelvtani törmelék, értelmezhetetlen jelentéscsavarok, és olyan párosítások, mint a „nyárzódik a telek tele” – ami bizonyára egy párhuzamos univerzumban jelenthet valamit, de itt csak a homlokunkat ütögetjük. A csúcspont mégis a McHal. Egyetlen szójátékkal sikerült lelkileg kivégezni a gyorséttermek látogatóit és a halászat szerelmeseit egyaránt. Ez a költemény egy apokaliptikus nyelvi tornádó, amely után az ember nem az eget kémleli, hanem sürgősen keres egy értelmes szöveget, hogy visszanyerje a valóságba vetett hitét. Értékelés: Ha lehetne, inkább nem.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a "Ha..." egy frappáns és szórakoztató játék a szavakkal, amely groteszk és szürreális képekkel operál, hogy bemutassa a világ abszurd és bizonytalan mivoltát. A költemény egy sor feltételes mondatot használ, hogy abszurd helyzeteket és következményeket vázoljon fel, ezzel is elgondolkodtatva az olvasót az élet törékenységén és a lét bizonytalanságán. A vers első strófájában a világ szépségének és békéjének illúzióját mutatja be, amely gyorsan szertefoszlik, amikor a természetes rend felborul. A második strófa a világvégét és a földi élet végességét tárgyalja, groteszk humorral és bizarr képzettársításokkal, mint például a "McHal" eltűnése. A harmadik strófa a hírességek és hétköznapi emberek közötti különbséget és az emberi hűség értékét hangsúlyozza, amely még a legabszurdabb helyzetekben is megmarad. A zárósorokban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy vegyen egy lépést hátra a mindennapi élet forgatagából, és szemlélje meg a világot egy tágabb perspektívából. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő, és remekül illusztrálja a költészet azon képességét, hogy játékosan és kreatívan világítson rá az élet mélyebb igazságaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Fű, mi nőtt ide! Lehet, hogy a mi Tomink, a szertornász, véletlenül a ziából szippantott, és instant perfekt Kassák Lajos lett? Netán Elon Musk nyújt épp betekintést a Fehér Ház négyéves programjába az Ember Tragédiája tizenharmadik színjének díszletei előtt Hieronymus Bosch mintás pizsamában? Esetleg csak egy kellemesen depresszív, ámde élettel összeegyeztethetetlen mellékhatásokkal járó mélylíra a Kremlre néző nyolcadik emeleti ablakban tétovázó Putyin-kritikusok döntéstámogatóinak olvasókönyvéből? Mindenesetre jó cucc, köszi! /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Ha...
(2. ének)

Ha egyre csökken a pórnépnek a bére,
Ha harmadszor is tarhonya van ebédre,
Ha sokan hiszik, hogy a Föld lapos,
Meg, hogy éjjel a szirtorom napos.
És a víz tizenöt és ½ fokon fagy,
Ettől hamarosan kikészül az agy.

Ha elpiszül a ténymahorka orra,
Többet költ a kis óvodás borra,
Földöntúli zajt szimmanc te és én
A turulmadár szárnya hegyén.
De előbb-utóbb elmúlik a tél,
És jő a nyár, ettől sok ember fél.

Ettől sej, nevetni kell, haha.
Meg még egyszer, haha.
Nem jut más az eszembe, ha
Folyton nevetek, hahaha.
Végződjék az ének emígyen, haha,
Haha hahaha hah aha, ha hahaha ha!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legénekmondósabb kommentelője/

„Szimmantva látott szirtorma
Ütősebb, mint a szír torma!
Nyuggerapó über alles,
Kendből, tyű, dicsőségfal lesz!”
/Laposföldi Lukrécia, dicsőségfal díler/

„Az élet szépségétől az apokalipszisen át, egy szóvirágokkal szegélyezett úton eljutunk a szerhasználatig. A pokolba vezető út is szójátékkal van kikövezve.” /M. András, a költő legállandóbb és legapokaliptikusabb kommentelője/

„Húha, itt jön eM úr, ez Ő,
Szóvirággal szegélyező!
Apokaliptikus szerek
Hatására e kép kerek,
Szép az élet, vége pokol,
De nem baj, majd hozzászokol!
Egyél szóját, ne gyárts szóját-
-ékot s kövezéskor szólj át!”
/Téboly Tuboly, a Népnemzeti Blődségek Intergalaktikus Intézete (NB II) szellemi szegycsontkovácsa/

„Nálunk senkinek sem kell félnie a világvégétől, mert azoknak az anyáknak, akik vállalják, hogy a világvége előtt legalább három gyereket szülnek, garantáljuk a teljes adómentesség világvége utáni fokozatos bevezetését. Emellett a terhestorna válogatott tagjainak sem kell lejönniük a szerről, hiszen ha akarják, szabadon szülhetnek a felemás korlátról lelógva is. A bindzsisz anyák meg tudják csinálni! Hajrá Bindzsisztán, hajrá bindzsiszek!” /Urbán Vektor, sörfocista és Bindzsisztán miniszterelnöke/

„Mi ez a rímroggyantó égszakadás-földindulás, ez a zagyvízcunami?! Ki ez a szivacskoponyájú szellemszipoly?! Ha a hülyeség szálkásítana, akkor Frady Endre elmehetne egy fakírokat szállító bárkára hajópadlónak! Ez a fehér porból lett és fehér porrá lesz kókler nem tud lejönni a szerről, mert ő maga a szer! Világ proletárjai, szertelenkedjetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem félek a világvégétől. A világvége fél tőlem. Nem csoda, hogy mindig húzza a csíkot.” /Chuck Norris/

2015. január 11., vasárnap

Ha...

… Noé a bárkaépítő
Vett volna el tar arát,
Rímben szólhatott vón itt ő:
Anyjuk, nézd, az Ararát!

„Ilyen cirkusz kinek kéne
(Bumsztiré és tarara!),
Rím kedvéért öreg néne
Nejnek, aki tar ara?!”-

- Ideglődik Noé gyomra –
„Még hogy kopasz hárpia?!
Erre a riadalomra
Lecsusszan most pár pia!”

Közös ős szólt: „Bort még kérek!”
S neje töltött édeset.
Így lettünk mind szesztestvérek,
Egységünk bár szétesett…

Hősünk jól bekadarkázott!
Mi lett volna, ha… ha… ha…
Kimenet bár lőn vón száz ott,
Ez az egy lett, bruhaha!

„Még szép, hogy arra a gondolatra, hogy egy bugyuta rím kedvéért évszázadokon keresztül egy kopasz öregasszony legyen a feleségem, bekattant a gyomoridegem és egészségügyi okokból az alkoholhoz fordultam! Remélem, hogy Hám, Sém, és Jáfet fiaim ennek ellenére józan életűek maradnak. És ha mégsem? Hát akkor... utánam az özönszesz!” /Bárkássy Noé/

„Valakinek valami baja van a tarkopasz nőkkel?! Nehogy letépjem a skalpjukat és megetessem velük tízóraira! Puhány civilek! Hánynom kell tőlük!” /G. I. Jane/

„Tyű, mekkora szerencse, hogy még hajadon koromban beszereztem azt a dús ébenfekete lósörény parókát, így a férjem sosem tudta meg, hogy már az óvodában is golyófej volt a jelem.” /Bárkássy Noéné Kopár Matild/

„Sosem bocsájtom meg a lóhajú nővéremnek, hogy elhappolta előlem azt a jóképű vízpartiarcot, én meg családostól spenótzöldre puffadhattam az özönvízben!” /Lúzer Lajosné Kopár Lujza/

„... hukk... az akló... alkoholizmus nem porb... plobb... probléma... hukk... mert mi nem vagyunk akol... alkol... alkoholisták... hukk... csak Noé örökösei, aki nem volt akló... alkló... nagyivó... hukk... csak szerette a bort! Mi se iszunk sokat, csak misebort, és abból is... hukk... csak annyit, amennyit mekk... hukk... megkíván a szervezetünk... hukk... „ /Jim Beam, szeszcsempész és televíziós evangelista/

„ A kritika írásával egy időben muszáj néznem a Rising Star c. óborzalmat, ahol a zsűri stylist-ja szemmel láthatólag egy öncélú magamutogatásból kigyógyulni képtelen szellemi környezetszennyezés. Vajon miért mondom ezt ennek a versnek az elolvasása után? Mert Frady Endre nem csak egy ószövetségi hőst tapos meg és ugrál a romjain, hanem  a fent említett stylist mintájára mindannyiunk agyát rugdossa péppé és köp ránk vissza a csoffadt szőrtüszőktől bűzhödt hóna alatt. Anyám szerint egy kopasz nő is lehet jó anya, de ő sosem a lényeglátásáról volt híres. Hánynom kell, pedig alig ittam... de ennyit önvédelemből muszáj volt... hukk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor az Úr kérésére az özönvizet visszarúgtam a talajba, már sejtettem, hogy az öreg bárkás fószer örömében a pohárhoz fog  nyúlni. Lehet, hogy tudat alatt érezte, hogy a lóhajú felesége valójában golyófejű?” /Chuck Norris/