A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kecsege. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kecsege. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 15., hétfő

Ha...

Ha beteg a tavityúk,
Odamegyünk, javítjuk?
Ha hullanak el varjúk
Fáról, akkor felvarrjuk?

Ha éppen egy ló jár a
Tetőn, vadász’ gólyára?
Ha mar foggal kecsege,
Hamar fáj és recseg-e?

Ha nincsenek nálatok
Megehető állatok,
Hasunkba csak széna fér,
S hasonlásom én-affér?

Ha bennem vón’ ha IQ,
E vers lenne haiku?
Ha ezt tovább folytatom,
Jól meg engem fojt a Tom?

Ha…aaaaaaa…

(a kézirat megszakadt, Tom mossa kezeit…)


„Még jó, hogy mosom a kezeimet! Nem akarom a költő bacilusait valaki más nyakára is átvinni!” /Tom/

„Ki nem állhatom, hogy én is megszakadok és az olvasók is, csak ők a kárörömi röhögéstől!” /a kézirat/

„Te jó ég! Tíz évvel azután, hogy Magyarországon kecsegeként (Acipenser ruthenus) az év halának választottak – majdnem kétharmados többséggel magam mögé utasítva a dunai galócát (Hucho hucho) és a vágó durbincsot (Gymnocephalus cernua) – most ismét lokálisan világhírű lettem! Bár a vers borzalmasabb, mint tiszai halászok palónyájában légszomjasan vergődni, ám egyetértek Gábor Zsazsával (vagy valaki más híreséggel) abban, hogy nem érdekel, mit mondanak rólam az emberek, amíg beszélnek rólam. Szerencsére a kézirat csak két versszakkal azután szakadt meg, miután jól megharaptam a költőt! Mert megérdemelte!” /vérszomjas kecsege/

„Gólyavadász ló a tetőn, költő úr?! Ne legyen már természettudományosan ennyire visszamaradt! Hol végzett maga, faiskolában?! Hadd idézzem a világhírhedt költő – akinek nevét szerénységből most nem említem – aktuális négysorosát mindenki okulására! Íme:
          Mint útját motoros gój, a-
          -kként verssorát költő rója,
          S ahogy sosem győzött Trója,
          Úgy nem lózsákmány a gólya!
/Bólyai Sólya, az Élet Sója és Hangyák Bolya együttes szövegíró frontembere/

„Kedves Költő úr! Tetszik itt hülyeségekről verselgetni, amikor egyre szorongatóbb húsbavágó kérdések emésztik világunkat és kis hazánkat, mint például a klímaválság, amely tegnap már az én lakásomat is elérte, ugyanis elromlott a klíma. Vagy itt van az orosz-ukrán háború, amelynek véget kellene vetni. Na most Trump tavaly is legalább két ágyás véget elvetett a veteményes kertjében, de semmi nem kelt ki belőle. Mások is csak vetik és vetik a véget, a vallásos békepártiak pedig emellett a keresztet is vetik, de sosem kel ki semmi, úgyhogy csak véget vetünk, de véget nem aratunk. Nem is beszélve arról, hogy nyugaton újra nagyon sok a fejlövés, nálunk viszont minden csupa fejlődés, olyannyira, hogy tömegek imádkoznak azért, hogy jöjjön vissza a kommunizmus, amikor a kórházakban mindhárom létfontosságú felszerelés megvolt, úgy, mint orvos, ápoló és WC-papír. Azután a kínai kommunista párt átírta a Bibliát a Monty Python stílusában, például a házasságtörő nő és Jézus történetét. Mely szerint miután Jézus azt mondja, hogy "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek", és mindenki elsomfordál, Jézus, mivel bűntelen, ráveti az első követ a nőre, mire visszatérnek a többiek is, és befejezik a megkövezést. Mi jöhet még? Adjatok egy nyugtatót, mert hiába nyugalmaztak, és hiába olvasok Frady Endre verseket, még mindig nem nyugodtam meg teljesen.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Agyam helyén Stefi reng,
Bonyolult, mint stafírung!
What for shirt az Что für ing?”
/Maximálisan Elmeroggyesz Pierre, Danton-vérdíjas megvesztegethetetlen Stefi bácsi rajongó/

„Ha a verset olvasom,
Agyamat eldobhatom?”
/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Kinek lendül jobbja,
Agyát messze dobja.”
/kínai katartikus közmondásértékű katatón klapancia/

„eM, dobd az agyad, ne siránkozz,
Ne habozz csűrni a palánkhoz!
Ha lefolyik agyvíz a porhoz,
Sok féreg jóllakva sikoltoz,
És Frady Endre mosolyog.”
/I can’t believe it’s not tribute to József Attila (1905-1937) verse/

„Ez a „Ha…” olyan, mint egy nyelvből kifacsart cirkuszi bohóc: groteszk kérdésekkel bukfencezik, miközben a logika szándékosan tarkón csapja önmagát. Frady a nonszenszbe csomagolt rímeket nem poénnak, hanem poétikai csapdának használja: minden sor egyszerre nevettet és bosszant, mint egy túl hangos gyerekvers, amely alattomosan filozófiai suttogásba csúszik. A zárlat megszakadása – Tom kezeinek mosásával – groteszk deus ex machina: nem megoldást ad, hanem menekülést. A vers így nem lezárul, hanem egyszerűen kimossa magából saját értelmét – és épp ettől marad makacsul emlékezetes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Chat, cirkuszi bohóc a Ha…-m?!
Megeszlek GPT ma, hamm!
Groteszk deus ex machina?!
A műagyad made in china!”
/F. Endre, a fojtogatástól csudanervőz költőgigász/

„Költő úr, a deus ex machina kiejtése dejusz eksz makina, míg a made in china ejtésmódja méd in csajna, úgyhogy ez a két kifejezés csak leírva rímel – bár ott is értelmetlenül – kiejtve egyáltalán nem. Ugyanazt tudnám javasolni magának, mint amit O. Balázs oklevelibékás püréfikátor nyilatkoztatott ki a Szovjet-Orosz Diktatúra által anschlussolva einstandolt Ukrajnának – ne ellenkezzen, ha fojtogatják, mert úgy soká tart a szenvedése, hanem adja meg magát és ne idegesítse a szomszédait az önvédelmi rúgkapálásával, azaz ne emberkedjen, mint a háborúpárti pesti srácok, hanem békepártiként merjen gyáva nyúl lenni!” /Suberda Slömény, a Hazát Utáló Nullák Gengsztereket Áthívó Ruszkik Idevissza Alapítványa (HUNGÁRIA) félesze/

„Frady Endre költeménye a groteszk és abszurd humor szövetéből építkezik, miközben a „ha” feltételes kötőszó repetitív használatával parodizálja a logikai következtetések és a költői formák komolyságát. A vers látszólag kérdésfüzér, amely a haiku tömörségét idézi meg, de szándékosan szétzilálja a formai fegyelmet. A „ha” szó monotóniája ironikus ritmust teremt, mintha a költő egy végtelenül elnyúló feltételes mondatban rekedt volna. Tetőn járó ló, foggal bíró kecsege, felvarrt varjú – ezek a képek a nonszensz irodalom hagyományát idézik, miközben a magyar vidéki valóság torz tükreként hatnak. A költő saját intellektusát kérdőjelezi meg („Ha bennem vón’ ha IQ…”), majd a haiku-paródia révén a műfaji határokat is kiforgatja. A kézirat megszakadása és „Tom mossa kezeit” záró gesztusa a Pilátus-parafrázis groteszk változata: a költői felelősség elhárítása, mintha maga a szöveg is menekülne saját abszurditása elől. A vers rövid, de sűrű abszurd képsor, amely a magyar nonszensz költészet hagyományába illeszkedik. Frady Endre itt a logika paródiáját és a költői forma kifordítását ötvözi, miközben a groteszk humor révén a nyelv önmagát falja fel. Ez a szöveg nem pusztán játék, hanem a feltételes gondolkodás végletekig vitt karikatúrája.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Ha..." című verse egy játékos, abszurd humorú költői szösszenet, amely a nyelv és a logika határaival kacérkodik. A rövid, négy soros strófákban felvetett kérdések sorozata tudatosan értelmetlen és komikus helyzeteket teremt (pl. "beteg a tavityúk, / Odamegyünk, javítjuk?"), amely a nonszensz irodalom hagyományait idézi. A költemény ereje a nyelvi leleményességben rejlik: a rímek és a ritmus meglepően feszesek, ami éles kontrasztban áll a tartalom teljes képtelenségével. Különösen ügyes a szójátékok alkalmazása és a hangzás kihasználása (pl. "Hasunkba csak széna fér, / S hasonlásom én-affér?"). A záró sorok ("Ha bennem vón’ ha IQ, / E vers lenne haiku?"), majd a metaszöveges lezárás ("(a kézirat itt megszakadt, Tom mossa kezeit...)") egyfajta önreflexív iróniával zárja a művet, megkérdőjelezve a költői szándékot és a vers műfaját. A "Ha..." nem a mély érzelmek vagy a nagy gondolatok verse, sokkal inkább egy szórakoztató intellektuális ujjgyakorlat, amely bebizonyítja, hogy a költészet a nyelv és a logika abszurd, szürreális felhasználásával is képes hatni és nevetést fakasztani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

A ló a tetőn – transzlokációs szemiotika és posztmodern állatmetafora Frady Endre „Ha…” című versében:
Frady Endre „Ha…” című költeménye a magyar posztgroteszk líra egyik csúcspontja, amelyben a ló tetőre helyezése nem csupán szürreális képalkotás, hanem egy mélyen rétegzett transzlokációs szemiotikai gesztus. A ló, mint archetipikus mezőgazdasági szubjektum, a tetőre emelkedve elhagyja horizontális funkcióját, és vertikális vágyként jelenik meg – gólyára vadászva, tehát a repülés utáni vágy allegóriájaként. A ló tetőn való mozgása a gravitációval szembeni ellenállás poétikai manifesztációja. Itt nem csupán egy állat mászik fel egy építményre, hanem a költői én próbálja meghaladni a nyelvi determinizmust. A ló nemcsak jár, hanem járásával kérdez, performatív módon tematizálva a „ha” feltételességét. A gólya, mint a magyar folklórban a gyermekek hozója, itt vadászat tárgyává válik – ez a posztmodern szüléskritika allegóriája. A ló tehát nemcsak a tetőn jár, hanem a reproduktív mítoszokat is dekonstrukálja. A vers záró gesztusa – „Tom mossa kezeit” – egyértelmű utalás a Pilátusi gesztusra, amely a költői felelősség elhárításának ironikus megjelenítése. Tom itt nemcsak karakter, hanem a posztmodern alkotói én alteregója, aki a vers abszurditását nem vállalja, hanem rituálisan megtisztul tőle.” /Dr. Copy Lót, a mesterségesen intelligens akadémikus/

„HA?!?!? Mi ez a hatványozva hanyatló hablyatolás, ez a halálosan handabandázó havária?! Haljak meg halolajban, ha hagyom hagymázas hallucinogénnel hajnövesztve hanyattlökni hazánkat! Hazug, hamis habiszti! Hadúr harakiriztesse hatszázhatvanhatosunkat hajnali harmatban hamarost! Harapjonfűbe! Hajrá!!!” /Puzsér Róbert, haragos kritikus/

„Ha szemgolyón harap egy kecsege és a fogsora szilánkosra törése miatt félholttá válik, akkor kettévágom a tekintetemmel a félholt halt és kapok két holt félhalt.” /Chuck Norris/

2024. december 5., csütörtök

Pszichoszomatikus panaszdal

Süvít csúzos pneuma,
Szómám pszichés reuma,
Nyikorog agg alkarom,
Nem mondom, hogy halk a rom.

Könyökporcom recseg ék
Alakban, mint kecsegék
Tóba fagyva telente.
E zaj bármit jelent-e?

refr.:
   Remegek, mint Holzbein von der
   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,
   Csak kapott egy szörnyű nevet,
   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

Zörög rajtam lapocka,
Száraz, mint a fakocka,
S gyér hajamon korpa-szú
Tök beesett horpaszú.

Közeleg a halálom,
Holttetemem alá lom
Kerül s gyufa szikrája
Égeti s hull szik rája.

refr.:
   Murdelek, mint Holzbein von der
   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,
   Csak kapott egy szörnyű nevet,
   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

„Ha valakinek Holzbein von der Rollstuhl (magyarul: Tolószék fia Faláb) a neve és emiatt rendszeres kinevetésben van része, akkor ő valóban produkálhat pszichoszomatikus tüneteket, bár nem olyanokat, amelyek e versben szerepelnek, de ez már a költői szabadság témaköre, ami viszont még a nem hipochonder kritikusokban is olyan tüneteket okoz, amilyeneket a vers leír, úgyhogy a kör bezárul, a józan ész foglyul esik, és a börtön ablakába soha nem süt be a Nap, mely tényállás erősen visszafogja a röhögőgörcsös tüneteket. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Kacagányi Röhögény, a Pszichoszomatikus Utóhatásokat Kezelő Intézet (PUKI) szélcsatornaigazgatója/

„Brühühü, brühühü, mindig kinevetik a nevemet a Sir Nyűék, pedig az ő nevük se a Gothai Almanach díszkötetében szerepel, brühühü!” /Holzbein von der Rollstuhl, pszichoszomatikus nem hipochonder/

„Ugye megmondtam, hogy halálos beteg vagyok?! Nekem lett igazam!” /egy hipochonder sírfelirata/

„Munka közben megharapott az egér, sőt leharapta könyökből a jobb kezem. Ez a soha vissza nem térő alkarom.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, legyen fakarja,
S ne gyaluval vakarja!”
/Gyúló Gyula, gyalugyűlölő gyíkember/

„A pneuma (πνεῦμα) görög szó jelentése: szél, lehelet, lélegzet. Vallási és filozófiai kontextusban léleknek vagy szellemnek fordítják. Megkülönböztetendő a pszichétől (ψυχή), amely az "az élet leheletét" jelenti, de amelyet szintén "szellem"-nek vagy "lélek"-nek fordítanak. A test pedig a szóma (σώμα), úgyhogy a mű akár vallási vezeklésnek is felfogható, ahol a keresztény/keresztyén költő addig ostorozza önmagát, amíg a teljes zsidó-keresztény/keresztyén kultúrkör hátán ki nem serked és a könyökén ki nem jön a vér, a zsebében pedig ki nem nyílik a bicska, ami a költő mielőbbi megbolondulásának megboldogulásának a szakrál-szekuláris szimbóluma.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Kedves Költő úr! Ne igyon előre a medve bőrére, egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz, hogy súlyosan megbetegszik, majd megmurdel. Hiszen nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor eljön az Emberfia. És ha Ön megszegte a legnagyobb parancsolatot, a "Keep smiling"-ot, mert pölö nem mosolygott egyfolytában mindenkire, mint a tejbetök, és nem osztogatott cukrot-csokit mindenkinek feltétel nélkül, hanem néha megmondta a frankót, nos akkor semmi jót nem jósolok Önnek az Úr napjára. Valószínűleg Ön is kuplungkinyomócsapágykarmantyú-alátét lyukasztó segédmunkás lesz örök életére a Mennyek Országában, mint a legtöbb ember. Oszt' akkor majd visszasírja az öregséget és a halált. Kérem, kérem! Hát nem az a nagy bajunk, nekünk porból és sárból gyúrt embereknek, hogy nem tudjuk folyamatosan gyakorolni a képmutatást? Valljuk be őszintén, nem megy nekünk mindig jól ez a Keep smiling. Ezért én azt mondom, ne bízzuk a véletlenre, hogy megmurdelunk-e vagy sem, ne halogassuk a végletekig az öngyilkosságot, mert eljön az a nap a Jelenések könyve szerint, amikor az emberek keresni fogják a halált, de az fut előlük. Ezért aki nem mer öngyilkos lenni még ma, az vegyen leckéket száz méteres síkfutásban a világbajnok Noah Lylestól, valamint tanulmányozza a doppingszerek hatásmechanizmusait, hogy legalább egy hangyafingnyi esélye legyen utolérni a halált, ami fut előle. Mert ez a halál fickó már a világ teremtése óta arra a bizonyos napra edz, hogy mindenki elől elfusson, úgyhogy rohadt nehéz lesz ám utolérni! Ezért a medve bőre helyett inkább igyunk arra, hogy iszunk! Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, valamint a Mennyek Országa Autógyár kuplungkinyomó szakosztály humánerőforrás-menedzsere/

„Stefi úr, ha ráz a kuplung,
Első tükrön fékszent kép leng,
S pokoldzsungelt könyvel Kipling,
Everybody keep keep (s mi) ling!”
/Koop Long, végbélkúp hosszabbító kisiparos és fiastyúkketrecharcos/

„Őszintén irigylem azokat, akik hozzászólhatnak ehhez a remekműhöz!” /F. Endre, költőgigász/

„Ne irigyeld! Komoly szenvedés ezeket olvasni! Írj egy panaszfaldalt is! Oda szívesen kommentelnék, persze a panaszkönyvbe!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Ettől a verstől az olvasó is beteg lesz...” /M. András, a költő legállandóbb és legőszintébb kommentelője/

„Igaz, eM úr, ráz a hideg,
Bennem ettől sík az ideg!
Vajh egyéb olvasók szemét
Is bántja e rímes szemét?!
Nyűtt agyamból hörgés neszek
Gyűnnek… Tényleg beteg leszek!”
/Hypo Honderné Ultra Dézi, az Ultrahangos Társadalmi Állatságokat Levadászó Akrosztichonos Társaság (UTÁLAT) versolvasó idegsíkba fejtőnője/

„Ifjú költőnk újfent példamutató empátiával, és a billentyűzet kreatív alkalmazásával fordul hányatott sorsú társadalmunk egy kiszolgáltatott részhalmaza felé, majd az orvosi szakzsargon, a ki nem kényszerített nyelveken szólás, és az anatómiai naturalizmusból továbbfejlesztett verbális abúzus sajátságos elegyéből előállított rendkívül könnyed és módfelett figyelmes irodalmi performanszot nyújt át nekik. Mosmongya meg, kedveském, hánem egy drága ember az illyen?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Iróniát érzek talán
eF Péter úr prózadalán,
Vagy csupán a lelke ríja:
Ria, ria, szatíria?!”
/Szótér Szatír, Nota Bene Irónia Irigylő Intézet (NB III) szakzsargonmókusa/

„Frady Endre "Pszichoszomatikus panaszdal" című műve egy humoros és groteszk költemény, amely az öregedés és a testi panaszok témáját dolgozza fel. A vers szójátékokkal és abszurd képekkel operál, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A refrén különösen emlékezetes, hiszen a "Holzbein von der Rollstuhl" név és a hozzá kapcsolódó kép egy szürreális, mégis humoros jelenetet fest le. A vers nyelvezete játékos, a rímek és a ritmus pedig lendületet adnak a szövegnek. Összességében a "Pszichoszomatikus panaszdal" egy szellemes és kreatív alkotás, amely a mindennapi nyavalyákat egyedi módon mutatja be. Frady Endre stílusa itt is magával ragadó és egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre újabb opusa olyan, mintha egy biológiai lexikon csontvázát és egy szójátékgyáros karrierjét egyszerre temetnénk el – lehetőleg nagyon mélyre. A "Pszichoszomatikus panaszdal" nem egyszerűen vers, hanem a magyar nyelv kínzókamrája, ahol recseg-ropog minden ízület és a rímek már-már az öncsonkítás határát súrolják. A szöveg olyan önsajnálatba csavarodott, mintha egy nyugdíjazott karbantartó robottal próbálnánk empátiát tanulni. A "csúzos pneuma" és "szómám pszichés reuma" kifejezések nemcsak nyelvtörők, hanem agytörők is, míg a "nyikorog agg alkarom" verssor olyan, mintha egy rozsdás ajtó zsanérját hallgatnánk egy végtelenített horrorfilmben. A refrén? Az a "Holzbein von der Rollstuhl" egy szellemi B-kategóriás német kabaréba illő név, ami még a humor kísérletének is fájóan gyenge. És hogy "Lady s Sir Nyű nevet"? Hát, bizony nem. Ez a "humor" inkább zavarba ejt, mint szórakoztat. Frady, könyörgöm, pihenj meg kicsit. Hagyd, hogy a rímek is rehabilitálódjanak, mert ez a "panaszdal" a lírai haláltusa definíciója. És igen, a korpa-szú is inkább kímélje meg magát!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az elmeklinikai mérleghintalóhalálvágta, ez a szellemi ámokfutás?! Írjak én is valami rémrímeset, ami gondolkodás nélkül eszembe jut?! Oké, nesztek!:
          Szerelmi álmok – Liszt.
          Szellemi ámok – tviszt!
Most jobb?! Frady Endre, a szégyentelenkedés szorgalmatos sztahanovistája, modorosan műmodern magyar MÁV-közlekedési miniszter módján félresiklatta a dialektikus materializmus szerelvényét és a költészeti mennyisége átcsapott minősíthetetlenségbe! Mondanám, hogy mindennek van határa, de ennek a gumiszobaszökevénynek a hülyesége végtelen, mint a galaxis, úgyhogy csak abba reménykedhetünk, hogy benyeli egy szerencsétlen fekete lyuk, amely ettől elpusztul ugyan, de emlékét hálával megőrizzük! De hol az a fekete lyuk?! Világ fekete lyukai, nevesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs Robi, de amikor a legutóbbi edzésem alkalmával körbefutottam a Tejútrendszert, balesetmegelőzési okokból kirugdostam az összes fekete lyukat a végtelenbe!” /Chuck Norris/