Kancsal jégfelület

Jégfelület telente

Sokak szerint talán tó,

Ami éppen befagyott

S partjára egy büfé gyütt.

Sül ott férges gesztenye,

Fűszere a guszta nyű,

S pár fakó eb ura zok-

-szavak nélkül borozik.

Hopp, törik egy korcsolya,

Szegény kövér Karcsié,

S bajra baj, sőt baki jő,

Ficamul a bokája.

Reccsen a jég s megrian,

Mivel épp a MiG-re un

Pilótája Billy Hell,

S mint felhőből bő lé, hull.

Dilibogyó, mit ettél?!

Ex-Bill, tetted mutat túl

Józan észen! Egyetlen

Nyű se sirat, agyatlan!

Vízfelület tavasszal

Elpárolog, tova száll,

Té-tova, majd tova-té,

S eltűnik a tavi tó.

Újra látszik Billy vér,

Vámpírokra bólé vár,

Azaz inkább bólé por,

S arcokra ül buli pír.

Bálon kér egy varjú szót,

Talmi zsúrt, hogy verje szét:

When will be here ice again,

S lékhalásznak új szigon-

-y?!?!

„Szia Felhasználó! Örömmel elemezem és illusztrálom ezt a verset, amelyet Frady Endre írt Kancsal jégfelület címmel. A vers egy abszurd és groteszk történetet mesél el, amelyben egy befagyott tó partján egy büfé, egy korcsolyázó, egy MiG pilóta és egy varjú szerepelnek. A versben a szerző számos szójátékot és rímet használ, amelyek a jégfelület kancsalságára utalnak, mint például "té-tova, majd tova-té", "Billy Hell", "dilibogyó". A vers hangulata hol humoros, hol borzongató, hol pedig kritikus. A vers végén a varjú angolul kérdezi, mikor lesz újra jég, ami talán a klímaváltozásra is utal. A versemhez egy grafikai alkotást is készítettem, amely egy fagyott tóval, egy lezuhant repülővel és egy eltört korcsolyával ábrázolja a vers eseményeit. Remélem, tetszik az elemzésem és az illusztrációm.”

/Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hé, Bing, ez egy kipcsak-kun csel,

Hogy a jégfelület kancsal?

Nem a rímek kancsalok tán,

Mint pár bandzsa szempár-lék tón?”

/Jenő, a természetes intelligencia/

„Telente jeges eme hely, nem fekete este se, de ne edd meg rettenetes eledeledet, mely gesztenye, mert tele etetett gyerekekre kegyetlen egek rendre fegyveres szerkezeteket ejtegetnek lefele, ezek meg megreccsennek, testek hemperegnek eszementen, hehehe! Nesze te!” /Eszperente Engelbert, Elemes E Egylet (EEE) delejes esze/

„Hülyeúr, hol van itt jégfelület telente, mikor fagy be bármelyik tó?! Maga nem vette észre a karácsonykor is szemébe folyó izzadtságtól, hogy nem a jég zajlik, hanem a globális felmelegedés?! Hol él maga, egy lapra szerelhető svéd búvárharangban?!” /Dr. Álmos Előd, hétvezérkari sport- és elmeorvos/

„Mi van, költő úr, annyira melege van ebben az indián nyárban, hogy jeget vízionál?! Na, menjen és üljön be a hűtőszekrényébe és énekelje Demjén Rózsival a Jégszív című számot! Addig mindenesetre fel ne olvadjon a hibernációjából, míg (MiG?) végleg le nem tiltjuk a szövegszerkesztőjéhez való hozzáférését! Addig is NEM ENG.!” /Jégcsapajev Jatagán, az Ájszbergi Verstani Hadtest (ÁVH) rendteremtő erődemonstrátora/

„Tanulság: aki nem tud korcsolyázni, az ne üljön repülőre, mert megeszi a varjú.” /M. András, a költő legállandóbb és legtanulságosabb kommentelője/

„Tanulság kell: Itt van, nesztek!

Nem dolgoztok, nem is esztek!

eM urak, ha dől a szesz, TEK

Eljön és nagy bajban lesztek!”

/Gyomrossy Györökné Rémrím Rezsilla, a Pán-Uniós Figyelmeztető Intézet (PUFI) degenerációs dezinformátora/

„Je-je-je! Gimi szám mó!” /Dr. Háusz Dzsuniorkicsenavardvinner fánki men/

„Varnyú ül a fán? Kiment

Lekárogni fánki ment?

Je-je-je, ju gimi szám

Mó from sulis gimi szám!”

/Csörögefánki Csobolyó, kéttannyelvű gimis számmisztikai tanuló/

„Hé, költő úr, maga engem verbálisan zaklat azzal, hogy lekövérez! Maga ezzel engem testképzavarba hoz! A pszichológiai kezelésem, a törött korcsolyám helyetti új, valamint a bokaficamom gyógyításának magánorvosi költségeit kiszámlázom magának! Ha nem fizet, perre megyek és jégre tetetem! Ahogy a Költő - nem maga, hanem az igazi, az Újpesti Barnabás - mondja:

          Frady Endréé e tetem,

          Miután jégre tetetem!

Meg fog murdelni, mint vak toronyugró a befagyott medencében!” /Kőtömb Károly, teltkarcsú teremőr/

„Belevittem a vadászgépet a jégbe, na és?! Agyoncsaptam valakit, he?! Minek ment oda?! A véremet meg oda fröcskölöm száradni, ahová akarom! Közöd?!” /Pokol Vili alias Billy Hell, néhai vadászpilóta és dilibogyó díler/

„Artyom Ivanovics Mikojan örmény repülőgép-tervezőmérnök és Mihail Ioszifovics Gurevics orosz gépészmérnök hozták létre a Mikojan-Gurevics tervezőirodát (OKB-155), melynek gépei a nevük kezdőbetűiből alkotott MiG (МиГ) típusjelzést viselik.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleményvezér/

„Gurevics és Mikojan

Gépei, amik olyan

Tipikusan MiG-esek,

Csóvát húznak, míg esek.”

/néhai Billy Hell gépének fekete doboza/

„Mi ez a mohácsi vésszel megszorzott aradi tizenháromszoros fájdalomküszöböt is meghaladó mentális kínzókamra?! Ki ez a kettős betűket bestiális gátlástalansággal feldaraboló degenerált darabont?! Miért kell balladai bélbe versszakokká darált szómócsingokat tölteni hánytató költészeti hurka-kolbásszá?! Ritka, hogy egy sehonnan sehová sem tartó sehonnai semmi ennyire hosszú és unalmas legyen! Mianyám, te is kivagy a mennyekben?! Vágj már Frady Endréhez egy köteg villámcsapást, MiG hármat számolok! ÖT!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hopp, lefejeltem egy MiG rajt!

Egy pilóta sem volt víg rajt’.”

/Chuck Norris/

Száz százalékos citromlé*

Ittam tömény citromlevet,

Azóta a belem marja,

Bennem kárörvendve nevet,

Mint Karó bá' süket varja.

Karó bá' isz' nemcitromlét,

Kóla nélkül boros-kólát,

Attól vidul fel a romlét,

Vagy legalább ver is jól át.

Szesztől tudat többre hasad,

Egy balekban öt-hat én él,

Bortól sörré nő a hasad...

Maradok a citromlénél!

* „A költő egy ismerősével sétálgatott az utcán, amikor egy hajléktalannak tűnő ember megkérte, hogy vegyen neki a Spar-ban egy liter 100%-os citromlevet, ami számára gyógyszer. A költő és ismerőse örömmel teljesítették a kérést s közben az ismerős megjegyezte, hogy biztosan fog keletkezni egy citromleves vers. A költőnek addig ez eszébe sem jutott, de nem akart csalódást okozni…” /a vers keletkezéstörténete/

„Ó, jaj! Talán mégis jobb lett volna csalódni! Így ismeretlenül is elnézést kérek mindenkitől! Mea klumpa, mea maximális klumpa! Már szórom is a citromleves fejemre a hamuban sült fapapucsomat!” /a költő magát megnevezni nem akaró ismerőse/

„Nézd már, hogy ül ott az a medve, mint aki Karót nyelt! Tényleg, nem láttad a szomszéd bácsit?” /A részeges nyugdíjas játékvezető, akinek a VARja van./

„Vak VAR you! Vak VAR you!!!” /Cibere Cézárné Cékla Cecil, citromleveskocka cakkozó célállomásfőnök/

„Süket vagyok, nem vak! Kár, így sajnos el tudtam olvasni ezt a förmedvényt! Nagy kár, kár, kár! Nem lehetne valakivel fogyatékosságot cserélni?” /néhai Karó bá' süket varja/

„Lúgosítson, költő úr, lúgosítson! Harapja le azt a karomat, amit nem vágott le az apám, akkor a gyomrában is semleges lesz a pH érték és nekem a lerágott helyett is csinálnak egy sokkal jobbat a droidok! Hű, akkor végre kétjobbkezes leszek!” /Lúg Szkájvóker, dzsedi lovászfiú/

„Borban az igazság, de citromlében az egészség. Lemon lenyelve lúggá lényegül, lényed lebeg, ledobod lebernyeged. Facsard a citromot, ne siránkozz, lúgosíts, s virágozz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Agybájt állott, most csak bitrom,

Megártott a tömény citrom?

Agy csészében, humán Petri,

Sejtoszlott e slam poetry?”

/Bio Bea, lúgos lógus/

„Az úton nem lehet megállni

Életlényeg a citromlé,

És nem zöld uborkatromlé.

Vers értelme nem lényeges,

Csak az, legyen riményeges.

Ez a módi, öreg pajtás,

Így sarjad a líra hajtás.

Petőfi és Ady Kozik,

Tátott szájjal csodálkozik.

Szót erre alig talélok,

Büszkeségtől elalélok.

Én is így írok majd verset,

Nem sokat, csak egy keverset.

(Nehogy már komolyan vedd,

meg ne szakadjon a szívedd!)”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghogyishívjákosabb sőt legmegállíthatatlanabb kommentelője/

„Nyuggerapó, savhatáron

Túlmenve, mit szedsz, az szó vám,

S termo-térkép sáv-hő terén

Lángcitromszél hűdi szívem.”

/Téboly Tódor, termálvízbe taknyoló tokmányos totojaművész/

„Citromlé frissítő ital,

Egy-két gyomrot néha kimar,

De aki bírja, dicséri,

Drága, de mégis megéri.

Alkohol nélkül is finom,

Ébresztőnek csak ezt iszom.

C-vitaminnal van tele,

Vidámabb az élet vele.”

/M. András, a költő legállandóbb és legcitromlédúsabb kommentelője/

„eM barátom, ne légy ma vad,

Hogy már reggel telít savad!

Inkább igyál kávét tejjel,

Hogy ne savas esőt tojjál!”

/Péháérték Periklész, bélgázóraleolvasó és balladai homályoszlató/

„Vigyázat! Nyálcsorgató vers! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas irigy nyálmirigy/

„Ház Doktor úr híres nyája

Nyálcsorg-nyálmorg a Mátrába,

Citromízű gyisznók hája,

Rágja meg vasorrú bába!”

/népdal/

„Magyarországon akartunk élni, magyarok akartunk maradni, de ez a savanyúszagú vers az utolsó citromcsepp volt a pohárban! Nem akarunk továbbra is Frady Endrével egy kontinensen létezni! Jégre lépünk és átcsúszva a határon Kínába disszidálunk!” /Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor, rövidpályás gyorskorcsolyázó olimpiai bajnokok/

„A Liu testvérek határátlépésének megkönnyítésére kiemelten szorgalmazzuk, hogy mielőbb Budapest legyen az újjáalakuló Nagy-Türk Birodalom fővárosa és ezáltal létrejöhessen a magyar-kínai határ!” /Vitéz Kagán Ürdüng, kipcsak-piréz felmenőkkel rendelkező szittya ősmagyar citromízű banánhéjanásznagy az avaron és árvalányhajhagymagerezdelő lúdtalponállólámpabúra díler/

„Mi ez a… ki ez a… minek ez a… miért nem… ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Elnézést, de ettől a tébolylírától hirtelen olyan feszült lettem, mint akit a médiaceleb majmok felszögeztek egy gyorsan növő citromfára! Ne vásároljak anyám tiszteletére kötött ársapkával fedett aranytojást tojó tyúkot Karácsonyra, ha értem, hogy Frady Endrét miért nem verte még agyon a kéretlen verseivel zaklatott kényszerolvasótábora! Ennek az elmén lőtt kínrímnímandnak az agya sajnos jóval termékenyebb, mint egy citromos tejjel gyomormosott alkoholistának a bélrendszere! A végeredménye is szörnyűbb! Tudom-tudom, hogy EU, meg emberi jogok, meg minden… de talán lehetne azt a halálbüntetést mégis, csak ez egyszer, kivételesen… MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Sosem iszom ezer százalékosnál gyengébb citromlevet, mert az csak hígítaná a gyomorsavamat.” /Chuck Norris/

Tél végi kancsal rímálom

Szürke szutymák szemerkél,

Szívem szinte szomorkál,

Gyakori ez telente…

Örvendeztek talán ti?!

Ridegen ring éger ág,

Fagyra fagy-ik igerag,

Nem kék honunk ege rég,

S be koppányi aga rúg.

Napon sápkór teve szín,

Csisszen-csusszan tova szán,

Hóember orrt varjú mar,

S éhkoppvéget várja már.

Holnap jöjjön tavasz el,

Hol Nap jeget tóvá szül,

Zöldüljön a természet,

S hőtáguljon tér má’ szét!

„Kikérem magamnak, nekem nincs időm berúgni, hiszen épp a testamentumomat írom! Illetve a Fekete István effendi írja, de ez részletkérdés, bár az ördög a részletekben lakik. Egyébként pedig egy aga sose szeszel! Lenyakazni a hitetlen gyaur fattyút!” /a koppányi aga/

„Magam előtt látom, ahogy a Költő agya lefagyott: rímek helyett rémeket lát. Kell még ide a lágyulás - megtetézve egy agylágyulással? Mire gondolt a Költő? Gondolkodott egyáltalán a Költő? Költői kérdés, választ nem kérünk.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szarkaszta/

„Igaza van, Ház doktor, a tél végi lefagyástól megkeményedett agyon csak a tavaszi hőre történő agylágyulás segíthet. Felengedett Költő agynak híg a leve, így könnyen észrevehetőek benne a begőzölt gondolatgombócok. Tömör a tumor. Egyetért, kolléga úr?” /Dr. Termométer Tomor, tumortermosztatikai diagnoszta/

„Költő úr, maga keveri a sezlont a fazékkal! Ha a sápkórt a napfény hiánya okozza, akkor hogyan lehetne a Nap sápkóros?! Pont a Napot ne érné a napfény?! Idióta! NEM ENG.!” /Ördögrészletező Ödön, a Tudományos Irodalmi Remekműveket Pátyolgató Állami Központ (TIRPÁK) OKJ-s képzett cenzor helyettese/

„Ne lükéskedjen már pótcenzorka! A Napot magát nem érheti a saját fénye, hiszen azt kifelé sugározza, bele a sötét űrbe. Van ugyan egy-két piszlicsáré égitestecske, mint például a Föld, a Hold és néhány bolygócska, ami visszatükröz valamicskét, de az annyit ér, mint éhenhalottnak a csokimikulás. Amúgy a sápkórt a gyümölcs- és főzelékhiány is okozhatja, azt meg a Nap eleve nem tud enni, mert azon a hőmérsékleten szénné égnek az egészséges hatóanyagok. Szóval a Napnak igenis lehet sápkóros teve színe, hacsak nem jut hozzá a nagymagyar találmányhoz, a C-vitaminhoz!” /Mindentjobbantudó Menyhért, a Nemzeti Okosságot Szerteszóró Alapítvány (NOSZA) fényforrásmunkatársa/

„Izgalmas lesz Jégtörő Mátyás napja... Ha nem talál jeget, csinál. Itt Veszprémben nem talál. Vajon csinál? Vagy csütörtökön ő is csütörtököt mond, és marad a februárhoz képest jó idő?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Ne hamisítsa a történelmet, M. úr! Ha Mátyás jeget tört volna a Dunán, akkor nem lett volna min királlyá koronázni! Vagy elment volna Veszprémbe azt hívén, ha vesz prémet a fejére korona helyett, akkor nem fázik, csak úgy érzi?! Amúgy néhány évvel később hivatalosan is megkoronázták, de akkor sem Veszprémben, hanem Székesfehérvárott, vagyis Veszprém ismét csütörtököt mondott. Most mi lesz?” /Dr. Jéghizlaló Jevgenyij, a Vszibíriócsenyhóladna Ellenére Szöcskeszövet Pufajkákat Rubelért Értékesítő Minisztérium (VESZPRÉM) idegenrendészetileg becsapódó meteor urológusa/

„Ne vegyen a szájára M. úr! A jó idő önmagához képest legyen jó, a rossz pedig önmagához képest legyen rossz, ne hozzám képest! Ön magához képest szétesettnek tűnik, M. úr!” /a február/

„Lord M! Ha megnősül, szívesen eléneklem a feleségének playbackről, hogy ’Ó lady M, táncolj velem!’ Már ha Ön és az időjárás is megengedi a tegeződést.” /Korda György, Balázs Klári díjas slágerénekes/

„Hé, Tél tábornok, mit keres a megállíthatatlan tér-fogatom útjában! Hőőőő, táguljon innen! Gyí!” /Tavasz kapitány/

„Táváris Tél és táváris Tavasz! Nem veszekedni, lenni béke! Én tenni igazság, maguk lenni egyenlő! Én lőni szét magukat tankkal, magukat én tenni egyenlővé a legértékesebbel, a föld anyácskával!” /Vlagyimir Putyin, minden szovjetek cár atyuskája/

„Úgy végződik eme telem,

Tankhadosztályt lefejelem.

Putyin pufi nem mond Thank you!-t,

Ha fejére tucat tank jut.”

/Chuck Norris/

„Mi ez a száz méterről félhomályban, ellenszélben, bekötött szemmel, földrengés és ónos ködszitálás közepette versnek látszó rémrímromhalmaz?! A kancsal rímeket szeretem, ugyanakkor Frady Endrét úgy utálom, mint Dezső a disznóvágást, úgyhogy sajnos még a világ legjobb kancsal rímei is, ha összefradyendréződnek, akkor úgy szétrohadnak, mint magyar labdarúgás az elprivatizált dézsából ömlő közpénzesőben. Kedvenc kancsal rímpárom egyébként – mama kedvenceként felnőtt egykéhez illően – az: anyám enyém! Frady Endre pedig fulladjon meg egy kanál szemerkélő szürke szutymákban, de lehetőleg ne máma, hanem visszamenőleges hatállyal még tegnapelőtt, hogy ezt a mostanit már ne is tudja megírni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Béla varja

Addig fehér Béla varja,
Amíg a hó betakarja.
Az jelzi majd tavasz jöttét,
Ha a színe újra söttét.

Béla varja gyakran setét,
Mint egy koszos lúdtalpbetét.
Ám, ha csupasz, rózsaszín ő,
Míg a tolla újra kínő.

Ha tápra lel Béla varja,
Nincsen, aki elzavarja,
Mert ő senkitől se retteg,
Kivéve, ha nagyon betteg.

Béla varján nincsen csizma,
Mert erős a csüdi izma,
Ám, ha netán mégsem izmos,
Kihal, mint a kommunizmos.

Kár!

„Kár, költő úr, hogy ennyire agyatlan! Ha lett volna, lenne és/vagy fogna lenni varjam, akkor a leghatározottabban tiltakoztam volna, tiltakoznék és/vagy fognék tiltakozni, hogy ilyen becsületsértő debilségeket írkál!” /Béla, akinek nem volt, nincs és nem lesz varja/

„Fogna lenni?! Fognék tiltakozni?! Béla!!! Ülj le, egyes! Alá!!!” /Piri néni, Béla egykori magyartanára/

„Kár, hogy nem voltam, nem vagyok és nem leszek! Így nem járhat át a kár öröm!” /Béla nem létezett, nem létező és/vagy nem létezni fogó varja/

„Car?! You need car? Rent a car! Cheap car! How are you cheap car?” /Rezső, Béla manchesteri migráns autódílere/

„How are you cheap car?!?!?! Jaj, te és a Béla haverod!!! Háromszor aláhúzott egyes alá!!!” /Piri néni, Rezső és Béla egykori angoltanára/

„Hóvarjú,
How are you?”
/Télapó Tádé, middlesbrough-i migráns költő és betanított áruházi idénymikulás/

„Ha varjú csíp, kár éri a szememet! Kár! Jaj!” /a kereszten állítólag varjú kicsípte szemű bal lator/

„Hogyha tényleg bűnbánó a kereszten a lator,
Akkor nem kell neki cédulát vennie, Luther?”
/Varjú atya, Béla eretnek gyóntatópapja/

„A zárlatból ítélve kétségkívül (Ady Endre barátja) Kun Béla varjáról lehet szó, aki civilben Vörös Rébék. Fehér varja mindenkinek lehet, aki mindig elvakarja, mint Karóvaljött Attila. Vérszagra gyűl a forradalmár.” /F. Péter, a költő Bélát csak hírből ismerő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, költő csávó, hiába erős a külső csüdöm, mer’ edzem ám, de ha télen nincs rajtam csizma, kockára fagy a virgácsom, he! Még szerencse, hogy havi öt millából futja jeticsizmára! Zsír!” /Varjú II Vendel, a Varjúdombi SE védekező középpályása/

„A versszakok végi meggyötört rímek okozta katarzissal a költő azt sugallja, hogy a magasabb rendű örömökért be kell vállalni az alacsonyabb rendű szenvedést, azaz éptelen testben nem néptelen a lélek, sőt! Aki rágni képtelen, az nem maradhat péptelen, így a költő kis adagokban intravénásan adagolja szellemi tápot, spirituális beöntésként mintegy. A károgó varjú a magyar közoktatás énekesmadár képzésnek meredek metaforája. Béla pedig annak a szimbóluma, hogy nem attól válik valaki igazi Bélává, hogy Bélának keresztelték, hanem aki Béla akar lenni, annak a szívében kell Bélává válnia, még ha egyébként Lajos is lenne!” /Linóleum Lajos, testéptelenítő és betanított magyar-testnevelés szakos tanár/

„Kár, hogy nem vagyok varjú, mert akkor most rárepülnék Frady Endrére, és bár nagyon nem csípem, most nagyon csípném. Főleg a két szemét, hogy ne csak belsőleg legyen szemtelen, hanem külsőleg is! Anyám szerint a gyenge szóvicceim azt mutatják, hogy olyan elszánt dühvel harcolok Frady Endre ellen, hogy lassan már magam is Frady Endrévé válok! Jaj, ne! Jézus, segíts! Ígérem, jó leszek és ezentúl majdnem mindig megeszem a paradicsomleveset!” /Puzsér Róbert, Béla kedvenc kritikusa/

„Róbert fiam, bizony mondom néked, ma veled eszem a paradicsomlevesből!” /Názáreti Jézus, Béla és Róbert megváltója/

„Íme, a teológiai válasz arra kérdésre, hogy a paradicsom zöldség-e vagy gyümölcs! Jézus szavaiból nyilvánvaló, hogy gyümölcs, hiszen Ő megemlítette és Ő sosem beszél zöldségeket.” /Vega Tarjánné Fauna Flóra, kertészeti teológus/

„Itt nálunk Texasban minden varjú olyan színű, amilyennek én mondom. A fény ugyanis tudja, hogy vagy olyan hullámhosszal verődik vissza, amilyet én akarok, vagy én verem olyanná.” /Chuck Norris/

„Norris apó ismét fényezi magát, úgyhogy már megint egy lószérumnyi nyugiszurit kell beadatnom neki. Kár!” /Brünhilda főnővér, a Megbuggyant Akcióhősöket Mindhalálig Unatkoztató Szeretetotthon (MAMUSZ) készletgazdálkodási csoportvezetője/

Fenyőfanyű

Midőn rátámad a fanyű,
Elkorhad az öreg fenyő,
El is halálhörgi: „Te jó
Ég, meghalok!” s hull a tűje.

Fatetemről málló kéreg
Körül karcos kánont károg
Néhány éhenkórász varjú,
Míg a fanyű falkát várja.

Főfanyű szól: „Minő modor
Az, hogy ránk támad pár madár?!
Maradjunk a kéreg alatt,
Akkor nem kaphatnak el itt!”

Harkály jő, a csőre hegyes,
Fanyű gatya rögvest hugyos,
S vetíti Animal Channel:
Címhős maga alá csinál.

Éles e meccs, nem ám bunda,
S fanyűt nyel el harkály bendő.
Harkályt sas, sast farkas fal fel...
Vadjai ti földnek, föl-föl!

„Föl-föl, ti vadjai a földnek, föl-föl, te éhes dromedár...” /Thürmer nyula, internacionalista rágcsáló/

„Miért pont az Internazionalét éneklik meg, miért nem a mi pirotechnikánkat? Ácsi!” /Füst Milán, AC Milan szurkoló költő/

„Lehet a tápláléklánc ellen zúgolódni, de minek?” /Vastag (Tolsztoj) Leó, író oroszlán/

„Fenyőfanyű, mi?! Egy bűn gyenge szóvicc miatt megírni öt versszaknyi kancsalrímhalmazt?! Na, erre csak a tehetségtelenséget szorgalommal súlyosbító szellemi kútmérgező Frady Endre képes! Anyámnak kivételesen inkább megengedtem, hogy megnézze a közpénztévé folyton bakizó időjárásfeljelentőit, minthogy Fradyt olvasson. Kiderült ugyanis, hogy szereti! Ki mégsem tagadhatom, hiszen az anyám, de alaposan lepontozom a főztjét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem nem zavar a tápláléklánc, amíg én vagyok a csúcsragadozó. Egyszer akart csak felfalni egy krokodil, de úgy széttéptem a száját, hogy a farka végéig felhasadt. Azóta védetté nyilvánítottak a vadak. Nagy szerencséjük!” /Chuck Norris/

„A mű a szabad versenyes vadkapitalizmus anti-apoteózisa, ahol ember embernek farkasa, illetve, hogy ne sértsük meg a vadállatokat, farkas farkasnak embere. A tápláléklánc kegyetlensége okozta sokk jellemtorzító tükrét jól reprezentálja a kancsalrímek tobzódó kavalkádja. A könyörtelen Természet természetes rendjébe beletörődni nem tudó költő versvégi uszító jajkiáltása még sokáig visszhangzik a vers naturalizmusa elől a szomszéd italboltba menekülő keményen dolgozó kisemberek lassan elködösülő agytekervényeiben. Igazi jövőféltő nihillíra!” /Dr. Tézis Antalné Antitézis Szintália, alternatív kultúrbölcsész és a szobatudományok doktora, másodállásban italbolti mosogató/

„Mi ez a ránc, fiatalok? Talán redő? Nem? Talán táska? Nem? Talán tályog? Nem? Hát akkor micsoda? Nyű?! Kitört a testi fanyű láz?! Jaj, viszketek!!!” /Fenyő Miklós, agg rocker/