Lusta szakács

Hogyha éhen maradok én,

Üres gyomrom nem lesz okén,

Szakácsom remeghet méltán,

Jobban teszi, hogyha fél tán!

Ha egy szakács ilyen lusta

Karddal érdemel egy tust a

Hájtól hurkás sörhasába,

Hadd rogyjon meg görbe lába!

Ha hasából jön ki sólet,

Ami nyilván nagyon jó lett,

S egészet be maga falta,

Sújtson le rá hóhérbalta!

Könyörülő ember vagyok,

Bosszúmra kell igen nagy ok,

S árulásból sem lesz baj, ám

Nem tűröm, ha lopják kajám!

Megbocsájthatatlan vétek,

Hogyha nem jut nekem étek!

Az ember az, amit megesz,

Aki magyar, legyen degesz!

„Jaj, költő úr, az nem úgy volt! Épp hűlt a lábasnyi sólet a konyhaasztalon, amikor megcsúsztam egy valaki által eldobott banánhéjon és hanyatt esve bevertem a fejemet, miközben a sípcsontomtól meglökődött az asztal, oszt’ a megbillent lábasból az egész sólet beleesett az jajkiáltásra kitátott szájamba és olyan lendülettel zúdult, hogy mire ki tudtam volna köpni, már mind lenyelődött! Ártatlan vagyok!” /Dobhas Dudor, főszakács/

„Szakácsba kerülő sólet-

-től ez véres konyha-show lett!”

/Showman Simon, simán sámán/

„Ha igaz, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át visz az út, akkor jogos, ha a költő úrnál a szívkatétert a vastagbélen keresztül vezetjük be a szervezetbe.” /Dr. Végh Béláné Aranyér Aranka, szívsebész/

„Úgy néz ki, Frady Bocshogyélek Endrének újabb rántotthús alakú mérföldköveket sikerült atomokra bombázni. Költőnk nem csúsztat, hanem világrekorder műket tesz le a műtőasztalra. Nemzetgazdasági hasznosításra ajánlom a Frady életmű alkalmazását a közutak síkosságmentesítésében.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökollégája/

„Költőcske, ne keltse itt a forradalmat, mert nem kap enni ma sem!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forradalmár-McTorló Troll-ló/

„Ház úr, ön McTorló Troll-ló?!

Nyílik már a Vágó olló

Véglegesen jelölendő,

S véres lesz partedli kendő!”

/Kannibál Kuntabunta, az Egyen Ön Is Milliomost! vetélkedő véresszájú versenyzője/

„Költő úr, önben úgy hemzsegnek a tárgyi tévedések, mint kólikás versenylóban a bélférgek! Egyrészt a hóhéroknak nem baltájuk volt, hanem bárdjuk – kivéve a bárdolatlan, villamosszékes szakirányt – másrészt a rendszerváltás óta nincs halálbüntetés, így a hóhérok legfeljebb a sóletjükön mászkáló legyekre sújthatnak le, a szakácsokra semmiképp. Szóval, költő úr, magának még az anakronizmusa is olyan képzavaros, mint egy bedrogozott kortárs festő önmegvalósító életműve!” /Dr. Kotász Kösztöny, nyugalmazott hóhér/

„Hogyha csak keveset eszem,

Elvesztem a józan eszem,

Hogyha nincsen elég kaja,

Kihull koponyámnak haja,

Hogyha kimarad egy evés,

Önuralmam igen kevés,

Hogyha lusta szakács kölök

Éheztet, hát öldökölök!”

/F. Endre 57,5 éves budapesti lakos bírósági önvédőbeszéde/

„Tisztelt Országgyűlés és Alkotmánybíróság! A bűncselekménylíra és a verses önvédőbeszéd hatására ezennel javasolom a halálbüntetés visszamenőleges hatályú azonnali érvénybe helyezését! Frady Endre társadalmi veszélyessége és a puszta léte által okozott szellemi kár visszafordíthatatlansága alapján még a kötél általi villamosszékes lefejezés sem elég súlyos büntetés, úgyhogy egyrészt kegyelmet kérek a társadalomnak, másrészt a Szent Istváni keresztény hagyományok alapján javaslom Frady Endrét felnégyelni és testének darabjait elrettentésül az ország legnagyobb stadionjának a négy kapufájára felszögelni, hogy lakmározhassanak a keselyűként köröző játékos ügynökök!” /Dr. Jófogás Jusztícia, a Népnemzeti Bűnbíróság Igazságossági Intézete (NB II) legfőbb hogyishívjákja/

„Mai magyar világ, avagy így él Frady Endre?

(válaszlat, a költő-gigász remekbeszabott förmedvényére)

Tényleg szakácsa van? Privát?

Manapság? A rozmaringját!

Saját kocsis, saját sofőr,

A lován meg saját lóbőr?

Ahol gyomlál saját kertész,

Vármegyényi az a kert rész?

Saját mosónő mossa a hátát?

Magán istennek mond hálát?

Van persze, mi illet mást is,

Évát, Bélát, vagy Tamást is,

Ha azt hallom, fene megesz,

Hogy a magyar dagadt, degesz.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legdegesztelenebb kommentelője/

„Messze lekörözve Noét,

Ilyen gazdag eme poét:

Saját zoo-park, saját bárka

(Legmodernebb türkmén márka!),

Haját vágó gép is saját,

Saját szájból halljuk Jaj!-át,

Mivel fejsebe is privát,

Úgyhogy ünnepeljük: Vivát!

Ja, ha gáz a saját szakács,

Szekercézze szét egy szak ács!”

/Bárdossy Büdöske, a Sajátságosan Privatizált Riaria Ősmagyar Degesztán (SPRŐD) vármegye főispánja/

„Ha a szakács megette a sóletet, meg kell enni a szakácsot!  Lehet, hogy csak minőséget ellenőrzött a szakács, de kissé túlzásba vitte...” /M. András, a költő legállandóbb és legkétmondatosabb kommentelője/

„Sólet szakácsba tekerve,

Vagy csak töltött gyomorszerve,

Mint lufi, mit feszít metán,

Ez legyen ma tápunk netán?!

eM úr, kissé morbid maga,

S fura, mint egy Lady Gaga,

Ön csámcsogjon szakácsokon,

Akár Lillasültön Csokon-

-ai Vitéz Mihály ínye

Fogatlan aggkorban, hinnye!”

/Sátőfi Pendor, kögyar maltő és mirguzini bagráns/

„Amennyiben a szakács nem csak főz, hanem süt is, akkor miért csak főztje van, miért nincs sütje?” /Tompika Tudorka, általános iskolai tanuló/

„Mi ez a vegetatív idegrendszer oltógyomrát megforgató vehemens tahótempó?! Mi ez az úrhatnám pallosjoggal szégyentelenkedő senkiháziság?! Ki ez az önmagába visszagörbülő szellemi féregjárat?! Bárcsak sólet töltené ki a szemgödrömet, hogy ne tudjam elolvasni ennek az irodalmi pöcegödörnek a miazmás kicsapódásait! Követelem a status quo-t, azaz Frady Endre 1920 előtti állapotának soron kívüli visszaállításának törvénybe iktatását! Ha Trianon előtt nem volt Frady Endre, akkor azóta se legyen! Ki iktat? Ni!” /Puzsér Róbert, a sóletszemű kritikus, aki azt mondja: Ni!/

„Ha a szakácsom elenné előlem a sóletemet, fejem fölött megpörgetném a lábujjainál fogva, hogy a szemén keresztül kirepüljön a teljes sóletes belseje, majd az üres szakácshéjat keresztényi/keresztyéni kegyességből koncként kihajítanám a kolduló kannibáloknak.” /Chuck Norris/

Száz százalékos citromlé*

Ittam tömény citromlevet,

Azóta a belem marja,

Bennem kárörvendve nevet,

Mint Karó bá' süket varja.

Karó bá' isz' nemcitromlét,

Kóla nélkül boros-kólát,

Attól vidul fel a romlét,

Vagy legalább ver is jól át.

Szesztől tudat többre hasad,

Egy balekban öt-hat én él,

Bortól sörré nő a hasad...

Maradok a citromlénél!

* „A költő egy ismerősével sétálgatott az utcán, amikor egy hajléktalannak tűnő ember megkérte, hogy vegyen neki a Spar-ban egy liter 100%-os citromlevet, ami számára gyógyszer. A költő és ismerőse örömmel teljesítették a kérést s közben az ismerős megjegyezte, hogy biztosan fog keletkezni egy citromleves vers. A költőnek addig ez eszébe sem jutott, de nem akart csalódást okozni…” /a vers keletkezéstörténete/

„Ó, jaj! Talán mégis jobb lett volna csalódni! Így ismeretlenül is elnézést kérek mindenkitől! Mea klumpa, mea maximális klumpa! Már szórom is a citromleves fejemre a hamuban sült fapapucsomat!” /a költő magát megnevezni nem akaró ismerőse/

„Nézd már, hogy ül ott az a medve, mint aki Karót nyelt! Tényleg, nem láttad a szomszéd bácsit?” /A részeges nyugdíjas játékvezető, akinek a VARja van./

„Vak VAR you! Vak VAR you!!!” /Cibere Cézárné Cékla Cecil, citromleveskocka cakkozó célállomásfőnök/

„Süket vagyok, nem vak! Kár, így sajnos el tudtam olvasni ezt a förmedvényt! Nagy kár, kár, kár! Nem lehetne valakivel fogyatékosságot cserélni?” /néhai Karó bá' süket varja/

„Lúgosítson, költő úr, lúgosítson! Harapja le azt a karomat, amit nem vágott le az apám, akkor a gyomrában is semleges lesz a pH érték és nekem a lerágott helyett is csinálnak egy sokkal jobbat a droidok! Hű, akkor végre kétjobbkezes leszek!” /Lúg Szkájvóker, dzsedi lovászfiú/

„Borban az igazság, de citromlében az egészség. Lemon lenyelve lúggá lényegül, lényed lebeg, ledobod lebernyeged. Facsard a citromot, ne siránkozz, lúgosíts, s virágozz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Agybájt állott, most csak bitrom,

Megártott a tömény citrom?

Agy csészében, humán Petri,

Sejtoszlott e slam poetry?”

/Bio Bea, lúgos lógus/

„Az úton nem lehet megállni

Életlényeg a citromlé,

És nem zöld uborkatromlé.

Vers értelme nem lényeges,

Csak az, legyen riményeges.

Ez a módi, öreg pajtás,

Így sarjad a líra hajtás.

Petőfi és Ady Kozik,

Tátott szájjal csodálkozik.

Szót erre alig talélok,

Büszkeségtől elalélok.

Én is így írok majd verset,

Nem sokat, csak egy keverset.

(Nehogy már komolyan vedd,

meg ne szakadjon a szívedd!)”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghogyishívjákosabb sőt legmegállíthatatlanabb kommentelője/

„Nyuggerapó, savhatáron

Túlmenve, mit szedsz, az szó vám,

S termo-térkép sáv-hő terén

Lángcitromszél hűdi szívem.”

/Téboly Tódor, termálvízbe taknyoló tokmányos totojaművész/

„Citromlé frissítő ital,

Egy-két gyomrot néha kimar,

De aki bírja, dicséri,

Drága, de mégis megéri.

Alkohol nélkül is finom,

Ébresztőnek csak ezt iszom.

C-vitaminnal van tele,

Vidámabb az élet vele.”

/M. András, a költő legállandóbb és legcitromlédúsabb kommentelője/

„eM barátom, ne légy ma vad,

Hogy már reggel telít savad!

Inkább igyál kávét tejjel,

Hogy ne savas esőt tojjál!”

/Péháérték Periklész, bélgázóraleolvasó és balladai homályoszlató/

„Vigyázat! Nyálcsorgató vers! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas irigy nyálmirigy/

„Ház Doktor úr híres nyája

Nyálcsorg-nyálmorg a Mátrába,

Citromízű gyisznók hája,

Rágja meg vasorrú bába!”

/népdal/

„Magyarországon akartunk élni, magyarok akartunk maradni, de ez a savanyúszagú vers az utolsó citromcsepp volt a pohárban! Nem akarunk továbbra is Frady Endrével egy kontinensen létezni! Jégre lépünk és átcsúszva a határon Kínába disszidálunk!” /Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor, rövidpályás gyorskorcsolyázó olimpiai bajnokok/

„A Liu testvérek határátlépésének megkönnyítésére kiemelten szorgalmazzuk, hogy mielőbb Budapest legyen az újjáalakuló Nagy-Türk Birodalom fővárosa és ezáltal létrejöhessen a magyar-kínai határ!” /Vitéz Kagán Ürdüng, kipcsak-piréz felmenőkkel rendelkező szittya ősmagyar citromízű banánhéjanásznagy az avaron és árvalányhajhagymagerezdelő lúdtalponállólámpabúra díler/

„Mi ez a… ki ez a… minek ez a… miért nem… ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Elnézést, de ettől a tébolylírától hirtelen olyan feszült lettem, mint akit a médiaceleb majmok felszögeztek egy gyorsan növő citromfára! Ne vásároljak anyám tiszteletére kötött ársapkával fedett aranytojást tojó tyúkot Karácsonyra, ha értem, hogy Frady Endrét miért nem verte még agyon a kéretlen verseivel zaklatott kényszerolvasótábora! Ennek az elmén lőtt kínrímnímandnak az agya sajnos jóval termékenyebb, mint egy citromos tejjel gyomormosott alkoholistának a bélrendszere! A végeredménye is szörnyűbb! Tudom-tudom, hogy EU, meg emberi jogok, meg minden… de talán lehetne azt a halálbüntetést mégis, csak ez egyszer, kivételesen… MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Sosem iszom ezer százalékosnál gyengébb citromlevet, mert az csak hígítaná a gyomorsavamat.” /Chuck Norris/

Könnyed

A könnyed légiós, Brozsimir Hubrics dekázik

- Ne legyél már ilyen könnyed,
Inkább folyjon ki a könnyed,
S bőgésedtől sós lé permet
Töltse meg az edzőtermet!

Nem játék az edzés, munka!
Pontosan ezért vagyunk a
Gyárban, hol a kohósalak
Rakodástól fitt az alak.

Ne a sörözéstől izzadj
Te balkáni tejbegrízagy,
Hanem, hogy úgy tréningezel,
Fejedről messze száll fez el!

Bordásfal kell, nem szieszta!
Hányszor mondjam még el ezt a
Dolgot?! Mi leszel ily resten?!
- Légiós focista Pesten!


„Könnyed, közvetlen, közérthető, közéleti közlemény. Mottó: növeljük a tömegsport bázisát: szumózz te is!” /F. Péter, a költő gladiátortermetű mérnökkollégája/

„Felháborító, hogy telepakolják az NB I-es csapatokat méregdrága kiöregedett légiósokkal, miközben mi itt a korszerű akadémián gőzerővel képezzük a kész játékosokat! Olyan neveket adtunk már a korosztályos válogatottakba és a nagyválogatottba, mint például… ööö… vagy… ööö… teszem azt… ööö… izé… Elnézést, rohannom kell, várnak a VIP páholyban! Viszlát!” /Hablaty Huba, az ópusztaszeri Torghelle Sándor Futball Akadémia elnök-igazgatója és országgyűlési képviselő/

„A sokadvirágzását élő 47 éves lokális világklasszis Brozsimir Hubricsot nagyon olcsón tudtuk megszerezni a Krnyik Vüstürce csapatától és könnyed játékstílusával már az első meccsen belopta magát mind a százötven szurkolónk szívébe. Jó vétel volt és az ő vezérletével a csapat végre magasabb célokat is maga elé tűzhet! Jövőre szeretnénk a középmezőny felső harmadában végezni! Vagy legrosszabb esetben a középsőben, de a szakvezetés bizalma akkor is töretlen lesz.” /Kadarka Kenéz, a Vasas-Budaaszfalt SC vezetőedzője/

„Persze, mindig csak a focira mennek a milliárdok! Sztár gázsit kapnak a sörhasú falábúak, miközben nekünk lepkegyűjtőknek egy fillér állami támogatás sem jut! A tavalyi Jekatyenburgi Lepkelimpiára is a saját költségünkre tudtunk csak elutazni, de mi, a focistákkal ellentétben aranyéremmel tértünk haza! Molylepke kategóriában!” /Dr. Hálóssy Hugó, a Magyar Lepkegyűjtő Szövetség (MLSZ) főtitkára/

„A múltkor a tatai edzőtáborban néhány magyar focista nagyképűen beállt az egyik edzésünkre, de már a bemelegítés ötödik percében a légszomjtól félájultan összeestek, majd miután magukhoz tértek, kivánszorogtak a közeli kocsmába.” /Filigrán Farkasné Pocak Piroska, a női terhes-torna válogatott szövetségi kapitánya/

„Magyar játékos lenni lusta és ügyetlen, légiós is lenni lusta, de csak harmadik magyar NB I-es meccs után és nem pattanni el tőle labda méterekre. Alig edzeni és rengeteg pénzt kapni. Légiósok szeretni itt lenni.” /Kruzmir Vityilovonc, az Újpest-Nempesttanyaközpont TE vezetőedzője/

„Na, költő úr, remélem sejti, hogy az EB-láz kellős közepén ilyen demoralizáló, deheroizáló verset csak egy fizetett kozmopolita-liberálbolsevik bérhuhogó írhat, és mivel maga egy két lábon bicegő szellemi terrorveszély, így magára hivatkozva azonnal elrendeljük a szükségállapot bevezetését és a statáriális versolvasási tilalmat! Maga pedig holnap hajnalban egy napi hideg élelemmel megjelenik a röcski stadionépítő közmunkatáborban, ahol a mindennapos továbbképzés keretében meg fogja tanulni, hogy hol lakik a magyarok istene!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terrorveszélyen Őrködő Kapitányság (TÖK) főparancsnoka/

„Posványköltő posványtémáról idehányt posványverse! Anyám besírna, ha elolvasná, így viszont azért sír, mert nem engedem a laptopom közelébe, nehogy a vállam fölött átlesve kiégessék a retináját a Frady költészet szuroksötét fényei! Nem lehetne ennek a retardált fűzfapoétának az internet hozzáférése köré is taxisblokádat szervezni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miután a tornaterem minden szerén könnyedén végrehajtok egy-egy 10 (Mr. Puzsér szerint 8) pontos gyakorlatot, majd lazán megcsinálom a világ összes felülését, rendszerint egy kicsit megéhezem és néhány követ kenyérré változtatok, ám mivel tudom, hogy nem csak kenyérrel él az ember, eszem hozzá pár darab frissen fojtott vérfarkast is.” /Chuck Norris/