Üres gyomrom nem lesz okén,
Szakácsom remeghet méltán,
Jobban teszi, hogyha fél tán!
Ha egy szakács ilyen lusta
Karddal érdemel egy tust a
Hájtól hurkás sörhasába,
Hadd rogyjon meg görbe lába!
Ha hasából jön ki sólet,
Ami nyilván nagyon jó lett,
S egészet be maga falta,
Sújtson le rá hóhérbalta!
Könyörülő ember vagyok,
Bosszúmra kell igen nagy ok,
S árulásból sem lesz baj, ám
Nem tűröm, ha lopják kajám!
Megbocsájthatatlan vétek,
Hogyha nem jut nekem étek!
Az ember az, amit megesz,
Aki magyar, legyen degesz!
„Jaj, költő úr, az nem úgy volt! Épp hűlt a lábasnyi sólet a konyhaasztalon, amikor megcsúsztam egy valaki által eldobott banánhéjon és hanyatt esve bevertem a fejemet, miközben a sípcsontomtól meglökődött az asztal, oszt’ a megbillent lábasból az egész sólet beleesett az jajkiáltásra kitátott szájamba és olyan lendülettel zúdult, hogy mire ki tudtam volna köpni, már mind lenyelődött! Ártatlan vagyok!” /Dobhas Dudor, főszakács/
„Szakácsba kerülő sólet-
-től ez véres konyha-show lett!”
/Showman Simon, simán sámán/
„Ha igaz, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át visz az út, akkor jogos, ha a költő úrnál a szívkatétert a vastagbélen keresztül vezetjük be a szervezetbe.” /Dr. Végh Béláné Aranyér Aranka, szívsebész/
„Úgy néz ki, Frady Bocshogyélek Endrének újabb rántotthús alakú mérföldköveket sikerült atomokra bombázni. Költőnk nem csúsztat, hanem világrekorder műket tesz le a műtőasztalra. Nemzetgazdasági hasznosításra ajánlom a Frady életmű alkalmazását a közutak síkosságmentesítésében.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökollégája/
„Költőcske, ne keltse itt a forradalmat, mert nem kap enni ma sem!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forradalmár-McTorló Troll-ló/
„Ház úr, ön McTorló Troll-ló?!
Nyílik már a Vágó olló
Véglegesen jelölendő,
S véres lesz partedli kendő!”
/Kannibál Kuntabunta, az Egyen Ön Is Milliomost! vetélkedő véresszájú versenyzője/
„Költő úr, önben úgy hemzsegnek a tárgyi tévedések, mint kólikás versenylóban a bélférgek! Egyrészt a hóhéroknak nem baltájuk volt, hanem bárdjuk – kivéve a bárdolatlan, villamosszékes szakirányt – másrészt a rendszerváltás óta nincs halálbüntetés, így a hóhérok legfeljebb a sóletjükön mászkáló legyekre sújthatnak le, a szakácsokra semmiképp. Szóval, költő úr, magának még az anakronizmusa is olyan képzavaros, mint egy bedrogozott kortárs festő önmegvalósító életműve!” /Dr. Kotász Kösztöny, nyugalmazott hóhér/
„Hogyha csak keveset eszem,
Elvesztem a józan eszem,
Hogyha nincsen elég kaja,
Kihull koponyámnak haja,
Hogyha kimarad egy evés,
Önuralmam igen kevés,
Hogyha lusta szakács kölök
Éheztet, hát öldökölök!”
/F. Endre 57,5 éves budapesti lakos bírósági önvédőbeszéde/
„Tisztelt Országgyűlés és Alkotmánybíróság! A bűncselekménylíra és a verses önvédőbeszéd hatására ezennel javasolom a halálbüntetés visszamenőleges hatályú azonnali érvénybe helyezését! Frady Endre társadalmi veszélyessége és a puszta léte által okozott szellemi kár visszafordíthatatlansága alapján még a kötél általi villamosszékes lefejezés sem elég súlyos büntetés, úgyhogy egyrészt kegyelmet kérek a társadalomnak, másrészt a Szent Istváni keresztény hagyományok alapján javaslom Frady Endrét felnégyelni és testének darabjait elrettentésül az ország legnagyobb stadionjának a négy kapufájára felszögelni, hogy lakmározhassanak a keselyűként köröző játékos ügynökök!” /Dr. Jófogás Jusztícia, a Népnemzeti Bűnbíróság Igazságossági Intézete (NB II) legfőbb hogyishívjákja/
„Mai magyar világ, avagy így él Frady Endre?
(válaszlat, a költő-gigász remekbeszabott förmedvényére)
Tényleg szakácsa van? Privát?
Manapság? A rozmaringját!
Saját kocsis, saját sofőr,
A lován meg saját lóbőr?
Ahol gyomlál saját kertész,
Vármegyényi az a kert rész?
Saját mosónő mossa a hátát?
Magán istennek mond hálát?
Van persze, mi illet mást is,
Évát, Bélát, vagy Tamást is,
Ha azt hallom, fene megesz,
Hogy a magyar dagadt, degesz.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legdegesztelenebb kommentelője/
„Messze lekörözve Noét,
Ilyen gazdag eme poét:
Saját zoo-park, saját bárka
(Legmodernebb türkmén márka!),
Haját vágó gép is saját,
Saját szájból halljuk Jaj!-át,
Mivel fejsebe is privát,
Úgyhogy ünnepeljük: Vivát!
Ja, ha gáz a saját szakács,
Szekercézze szét egy szak ács!”
/Bárdossy Büdöske, a Sajátságosan Privatizált Riaria Ősmagyar Degesztán (SPRŐD) vármegye főispánja/
„Ha a szakács megette a sóletet, meg kell enni a szakácsot! Lehet, hogy csak minőséget ellenőrzött a szakács, de kissé túlzásba vitte...” /M. András, a költő legállandóbb és legkétmondatosabb kommentelője/
„Sólet szakácsba tekerve,
Vagy csak töltött gyomorszerve,
Mint lufi, mit feszít metán,
Ez legyen ma tápunk netán?!
eM úr, kissé morbid maga,
S fura, mint egy Lady Gaga,
Ön csámcsogjon szakácsokon,
Akár Lillasültön Csokon-
-ai Vitéz Mihály ínye
Fogatlan aggkorban, hinnye!”
/Sátőfi Pendor, kögyar maltő és mirguzini bagráns/
„Amennyiben a szakács nem csak főz, hanem süt is, akkor miért csak főztje van, miért nincs sütje?” /Tompika Tudorka, általános iskolai tanuló/
„Mi ez a vegetatív idegrendszer oltógyomrát megforgató vehemens tahótempó?! Mi ez az úrhatnám pallosjoggal szégyentelenkedő senkiháziság?! Ki ez az önmagába visszagörbülő szellemi féregjárat?! Bárcsak sólet töltené ki a szemgödrömet, hogy ne tudjam elolvasni ennek az irodalmi pöcegödörnek a miazmás kicsapódásait! Követelem a status quo-t, azaz Frady Endre 1920 előtti állapotának soron kívüli visszaállításának törvénybe iktatását! Ha Trianon előtt nem volt Frady Endre, akkor azóta se legyen! Ki iktat? Ni!” /Puzsér Róbert, a sóletszemű kritikus, aki azt mondja: Ni!/
„Ha a szakácsom elenné előlem a sóletemet, fejem fölött megpörgetném a lábujjainál fogva, hogy a szemén keresztül kirepüljön a teljes sóletes belseje, majd az üres szakácshéjat keresztényi/keresztyéni kegyességből koncként kihajítanám a kolduló kannibáloknak.” /Chuck Norris/
