Azóta a belem marja,
Bennem kárörvendve nevet,
Mint Karó bá' süket varja.
Karó bá' isz' nemcitromlét,
Kóla nélkül boros-kólát,
Attól vidul fel a romlét,
Vagy legalább ver is jól át.
Szesztől tudat többre hasad,
Egy balekban öt-hat én él,
Bortól sörré nő a hasad...
Maradok a citromlénél!
* „A költő egy ismerősével sétálgatott az utcán, amikor egy hajléktalannak tűnő ember megkérte, hogy vegyen neki a Spar-ban egy liter 100%-os citromlevet, ami számára gyógyszer. A költő és ismerőse örömmel teljesítették a kérést s közben az ismerős megjegyezte, hogy biztosan fog keletkezni egy citromleves vers. A költőnek addig ez eszébe sem jutott, de nem akart csalódást okozni…” /a vers keletkezéstörténete/
„Ó, jaj! Talán mégis jobb lett volna csalódni! Így ismeretlenül is elnézést kérek mindenkitől! Mea klumpa, mea maximális klumpa! Már szórom is a citromleves fejemre a hamuban sült fapapucsomat!” /a költő magát megnevezni nem akaró ismerőse/
„Nézd már, hogy ül ott az a medve, mint aki Karót nyelt! Tényleg, nem láttad a szomszéd bácsit?” /A részeges nyugdíjas játékvezető, akinek a VARja van./
„Vak VAR you! Vak VAR you!!!” /Cibere Cézárné Cékla Cecil, citromleveskocka cakkozó célállomásfőnök/
„Süket vagyok, nem vak! Kár, így sajnos el tudtam olvasni ezt a förmedvényt! Nagy kár, kár, kár! Nem lehetne valakivel fogyatékosságot cserélni?” /néhai Karó bá' süket varja/
„Lúgosítson, költő úr, lúgosítson! Harapja le azt a karomat, amit nem vágott le az apám, akkor a gyomrában is semleges lesz a pH érték és nekem a lerágott helyett is csinálnak egy sokkal jobbat a droidok! Hű, akkor végre kétjobbkezes leszek!” /Lúg Szkájvóker, dzsedi lovászfiú/
„Borban az igazság, de citromlében az egészség. Lemon lenyelve lúggá lényegül, lényed lebeg, ledobod lebernyeged. Facsard a citromot, ne siránkozz, lúgosíts, s virágozz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Agybájt állott, most csak bitrom,
Megártott a tömény citrom?
Agy csészében, humán Petri,
Sejtoszlott e slam poetry?”
/Bio Bea, lúgos lógus/
„Az úton nem lehet megállni
Életlényeg a citromlé,
És nem zöld uborkatromlé.
Vers értelme nem lényeges,
Csak az, legyen riményeges.
Ez a módi, öreg pajtás,
Így sarjad a líra hajtás.
Petőfi és Ady Kozik,
Tátott szájjal csodálkozik.
Szót erre alig talélok,
Büszkeségtől elalélok.
Én is így írok majd verset,
Nem sokat, csak egy keverset.
(Nehogy már komolyan vedd,
meg ne szakadjon a szívedd!)”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghogyishívjákosabb sőt legmegállíthatatlanabb kommentelője/
„Nyuggerapó, savhatáron
Túlmenve, mit szedsz, az szó vám,
S termo-térkép sáv-hő terén
Lángcitromszél hűdi szívem.”
/Téboly Tódor, termálvízbe taknyoló tokmányos totojaművész/
„Citromlé frissítő ital,
Egy-két gyomrot néha kimar,
De aki bírja, dicséri,
Drága, de mégis megéri.
Alkohol nélkül is finom,
Ébresztőnek csak ezt iszom.
C-vitaminnal van tele,
Vidámabb az élet vele.”
/M. András, a költő legállandóbb és legcitromlédúsabb kommentelője/
„eM barátom, ne légy ma vad,
Hogy már reggel telít savad!
Inkább igyál kávét tejjel,
Hogy ne savas esőt tojjál!”
/Péháérték Periklész, bélgázóraleolvasó és balladai homályoszlató/
„Vigyázat! Nyálcsorgató vers! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas irigy nyálmirigy/
„Ház Doktor úr híres nyája
Nyálcsorg-nyálmorg a Mátrába,
Citromízű gyisznók hája,
Rágja meg vasorrú bába!”
/népdal/
„Magyarországon akartunk élni, magyarok akartunk maradni, de ez a savanyúszagú vers az utolsó citromcsepp volt a pohárban! Nem akarunk továbbra is Frady Endrével egy kontinensen létezni! Jégre lépünk és átcsúszva a határon Kínába disszidálunk!” /Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor, rövidpályás gyorskorcsolyázó olimpiai bajnokok/
„A Liu testvérek határátlépésének megkönnyítésére kiemelten szorgalmazzuk, hogy mielőbb Budapest legyen az újjáalakuló Nagy-Türk Birodalom fővárosa és ezáltal létrejöhessen a magyar-kínai határ!” /Vitéz Kagán Ürdüng, kipcsak-piréz felmenőkkel rendelkező szittya ősmagyar citromízű banánhéjanásznagy az avaron és árvalányhajhagymagerezdelő lúdtalponállólámpabúra díler/
„Mi ez a… ki ez a… minek ez a… miért nem… ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Elnézést, de ettől a tébolylírától hirtelen olyan feszült lettem, mint akit a médiaceleb majmok felszögeztek egy gyorsan növő citromfára! Ne vásároljak anyám tiszteletére kötött ársapkával fedett aranytojást tojó tyúkot Karácsonyra, ha értem, hogy Frady Endrét miért nem verte még agyon a kéretlen verseivel zaklatott kényszerolvasótábora! Ennek az elmén lőtt kínrímnímandnak az agya sajnos jóval termékenyebb, mint egy citromos tejjel gyomormosott alkoholistának a bélrendszere! A végeredménye is szörnyűbb! Tudom-tudom, hogy EU, meg emberi jogok, meg minden… de talán lehetne azt a halálbüntetést mégis, csak ez egyszer, kivételesen… MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Sosem iszom ezer százalékosnál gyengébb citromlevet, mert az csak hígítaná a gyomorsavamat.” /Chuck Norris/
