Szívem szinte szomorkál,
Gyakori ez telente…
Örvendeztek talán ti?!
Ridegen ring éger ág,
Fagyra fagy-ik igerag,
Nem kék honunk ege rég,
S be koppányi aga rúg.
Napon sápkór teve szín,
Csisszen-csusszan tova szán,
Hóember orrt varjú mar,
S éhkoppvéget várja már.
Holnap jöjjön tavasz el,
Hol Nap jeget tóvá szül,
Zöldüljön a természet,
S hőtáguljon tér má’ szét!
„Kikérem magamnak, nekem nincs időm berúgni, hiszen épp a testamentumomat írom! Illetve a Fekete István effendi írja, de ez részletkérdés, bár az ördög a részletekben lakik. Egyébként pedig egy aga sose szeszel! Lenyakazni a hitetlen gyaur fattyút!” /a koppányi aga/
„Magam előtt látom, ahogy a Költő agya lefagyott: rímek helyett rémeket lát. Kell még ide a lágyulás - megtetézve egy agylágyulással? Mire gondolt a Költő? Gondolkodott egyáltalán a Költő? Költői kérdés, választ nem kérünk.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szarkaszta/
„Igaza van, Ház doktor, a tél végi lefagyástól megkeményedett agyon csak a tavaszi hőre történő agylágyulás segíthet. Felengedett Költő agynak híg a leve, így könnyen észrevehetőek benne a begőzölt gondolatgombócok. Tömör a tumor. Egyetért, kolléga úr?” /Dr. Termométer Tomor, tumortermosztatikai diagnoszta/
„Költő úr, maga keveri a sezlont a fazékkal! Ha a sápkórt a napfény hiánya okozza, akkor hogyan lehetne a Nap sápkóros?! Pont a Napot ne érné a napfény?! Idióta! NEM ENG.!” /Ördögrészletező Ödön, a Tudományos Irodalmi Remekműveket Pátyolgató Állami Központ (TIRPÁK) OKJ-s képzett cenzor helyettese/
„Ne lükéskedjen már pótcenzorka! A Napot magát nem érheti a saját fénye, hiszen azt kifelé sugározza, bele a sötét űrbe. Van ugyan egy-két piszlicsáré égitestecske, mint például a Föld, a Hold és néhány bolygócska, ami visszatükröz valamicskét, de az annyit ér, mint éhenhalottnak a csokimikulás. Amúgy a sápkórt a gyümölcs- és főzelékhiány is okozhatja, azt meg a Nap eleve nem tud enni, mert azon a hőmérsékleten szénné égnek az egészséges hatóanyagok. Szóval a Napnak igenis lehet sápkóros teve színe, hacsak nem jut hozzá a nagymagyar találmányhoz, a C-vitaminhoz!” /Mindentjobbantudó Menyhért, a Nemzeti Okosságot Szerteszóró Alapítvány (NOSZA) fényforrásmunkatársa/
„Izgalmas lesz Jégtörő Mátyás napja... Ha nem talál jeget, csinál. Itt Veszprémben nem talál. Vajon csinál? Vagy csütörtökön ő is csütörtököt mond, és marad a februárhoz képest jó idő?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/
„Ne hamisítsa a történelmet, M. úr! Ha Mátyás jeget tört volna a Dunán, akkor nem lett volna min királlyá koronázni! Vagy elment volna Veszprémbe azt hívén, ha vesz prémet a fejére korona helyett, akkor nem fázik, csak úgy érzi?! Amúgy néhány évvel később hivatalosan is megkoronázták, de akkor sem Veszprémben, hanem Székesfehérvárott, vagyis Veszprém ismét csütörtököt mondott. Most mi lesz?” /Dr. Jéghizlaló Jevgenyij, a Vszibíriócsenyhóladna Ellenére Szöcskeszövet Pufajkákat Rubelért Értékesítő Minisztérium (VESZPRÉM) idegenrendészetileg becsapódó meteor urológusa/
„Ne vegyen a szájára M. úr! A jó idő önmagához képest legyen jó, a rossz pedig önmagához képest legyen rossz, ne hozzám képest! Ön magához képest szétesettnek tűnik, M. úr!” /a február/
„Lord M! Ha megnősül, szívesen eléneklem a feleségének playbackről, hogy ’Ó lady M, táncolj velem!’ Már ha Ön és az időjárás is megengedi a tegeződést.” /Korda György, Balázs Klári díjas slágerénekes/
„Hé, Tél tábornok, mit keres a megállíthatatlan tér-fogatom útjában! Hőőőő, táguljon innen! Gyí!” /Tavasz kapitány/
„Táváris Tél és táváris Tavasz! Nem veszekedni, lenni béke! Én tenni igazság, maguk lenni egyenlő! Én lőni szét magukat tankkal, magukat én tenni egyenlővé a legértékesebbel, a föld anyácskával!” /Vlagyimir Putyin, minden szovjetek cár atyuskája/
„Úgy végződik eme telem,
Tankhadosztályt lefejelem.
Putyin pufi nem mond Thank you!-t,
Ha fejére tucat tank jut.”
/Chuck Norris/
„Mi ez a száz méterről félhomályban, ellenszélben, bekötött szemmel, földrengés és ónos ködszitálás közepette versnek látszó rémrímromhalmaz?! A kancsal rímeket szeretem, ugyanakkor Frady Endrét úgy utálom, mint Dezső a disznóvágást, úgyhogy sajnos még a világ legjobb kancsal rímei is, ha összefradyendréződnek, akkor úgy szétrohadnak, mint magyar labdarúgás az elprivatizált dézsából ömlő közpénzesőben. Kedvenc kancsal rímpárom egyébként – mama kedvenceként felnőtt egykéhez illően – az: anyám enyém! Frady Endre pedig fulladjon meg egy kanál szemerkélő szürke szutymákban, de lehetőleg ne máma, hanem visszamenőleges hatállyal még tegnapelőtt, hogy ezt a mostanit már ne is tudja megírni!” /Puzsér Róbert, kritikus/
