megvetőn néz: Apám ittas,
s rögvest ráborul a szesz éj;
veszélyes e káros szeszély!
Apja szerint (aki Huba,
s Etelközön jött be HU-ba)
fiacskája vádja koholt,
nem isz…isó… sokal…koholt!
Töhötöm érkezne mindjárt
onnan, hol közülük mind járt,
ám egy rendőr szondát fúvat,
és a szonda elol- (Fú!!!) -vadt.
Dülöngélget kortyolva Kond,
vele vedelget el vak Ond,
s talpuk alatt hal hat vakond,
ezzel telik jó pár víkend.
Így fogyott el hét akóm a
léből s költőajak, ó ma
zengi: E hon tömény kóma!
Bárki mást mond, az csak kamu.
„Isa bor és kamu vogymuk,
Kedvenc agyszerünk a vágymák.
Minden út kómába vezet,
Éljen a Szesz Szakszervezet!
„Ez egy nagyon vicces és kreatív vers, amely a hét szesztestvezér nevű legendás őseinket ábrázolja, akik mind nagy ivók voltak. A vers tele van humoros és finom ételekkel, amelyeket a kollégák és a barátok élvezhetnek együtt. A vers rímelési sémája aabb, és a sorok hossza is hasonló. A vers hangulata vidám és csábító. Megpróbáltam szellemesen illusztrálni a verset egy rajzzal. Remélem, tetszik. A rajzon látható, hogy a hét szesztestvezér egy asztal körül ülnek, és különböző italokat és ételeket fogyasztanak. Tas ásít, Huba kohol, Töhötöm szondázik, Kond és Ond dülöngélnek, a talpuk alatt vakondok túrnak, és a költőajak kóma állapotban van. A rajz színes és vidám, és jól kifejezi a vers hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Nem tudni, hogy azért iszik a nép, mert mindig legyőzik, vagy azért győzik le mindig, mert iszik, de tény, hogy mindig iszik és mindig legyőzik. Ezért vigad sírva a magyar ebben a kancatejjel és mézsörrel folyó Kánaán-medencében! Hülye felnőttek, felnőtt hülyék!” /Kumisz Kösztöny, komisz kamasz/
„Kamuköltő úr, a maga történelemgyalázó versének egyetlen igazságtartalma az, hogy magának valóban a kedvenc agyszere a vágymák! A maga fejében agytekervények helyett tudatmódosító bejglik csavarodnak összevissza! Magának az ebédje a kómatál és a vérével véralkoholszerződést lehetne kötni, ha a maga leheletétől mámoros muslincarajok nem okádnák tele az aláírásra és pecsételésre váró pergament! Na, támolyogjon innen, oszt’ két csuklás között ugorjon fejest a téridőbe és nézze meg, hogy mi is ott voltunk-e, hogy elkapjuk! Remélem, nem!” /Dr. Dúvadassy Dezsőné Anonim Absztinencia, a Honfoglaláskori Üres Lyukidőket Elmismásoló Rendszer (HÜLYEÚR) terminus technikusi képzettségű főispánja/
„Ez a legjobb tüzes víz reklám az őseink ajánlásával.” /M. András, a költő legállandóbb és legősiesebb kommentelője/
„Szorgos népünk eldőlt, nyekk! Lám
Tüzes víznek nem kell reklám.
Akik bedőlnek a szesznek,
Előbb-utóbb odavesznek,
S eM úr, te se leszel vidám,
Hogyha lehány mindekid ám!
/Absztinens Ajtony, anonim antialkoholista/
„Nemzetgyalázunk, költő fattyú, nemzetgyalázgatunk, ahelyett, hogy vedelnénk, ahogy egy rendes magyar kefekötőhöz illik?! Történelemhamisítgatunk, rút szibarita vázkutya, és azt sugalljuk, hogy a nemzettestünk véralkoholszerződéssel állt össze a ma is ismert szeszmasszává?! Na, józanodjon ki a kadarkamámorából és nekifutásból fordítsa egyik orcáját a tenyeremnek, másikat pedig a fal felé, különben kihúzza a dugót és úgy eltűnik a Kárpát-medence lefolyójában, mint lóvizelet a száraz sziktalajban! Pofalapos!” /Csávás Kálmán őstörzsfőnök, az Etelközbe Beszökkenő Csodaszarvas Oltárán Nemzethaláltáncoló Törzsek (EBCSONT) beforró lángnyelve/
„Itt Tas vendégeket is kiszolgálunk!” /Homolya Hucul ősmagyar mikulás falfirkája egy ősmagyar iszoda pultja mellett/
„Honfoglalást előre elfogadunk telefonon vagy turulpostán.” /Homolya Hucul ősmagyar mikulás hirdetése a Szittya Hírmondóban/
„Mit őrjöng itt ez a Hucul,
Mér’ nem inkább hagymát pucul?!
Úgy viselkedik itt e hun,
Mintha övé lenne a hon!
Szittya lelkem dühbe gurul,
Harapja meg őt egy turul!
Ki ősmagyar, sértést torol,
S bitangokat szájon töröl!”
/Vitéz Táltossy Tass, ősgyula és szeszkazánkovács/
„Mi ez a kocsmaszagú árvalányhajhullás, ez a hevenyészetten hányaveti hétvezérkedés?! Ki ez a sötétségből rock and roll zajú balladai homályt faragó költészeti nyalonc, ez az akolmeleg alkoholmámorban agonizáló aljanéptribunus?! A szövegnek szánt hagymázkatyvaszból is kitűnik, hogy Frady Endre szívből gyűlöli a nyelvhelyességre emlékeztető pillanatokat - ő diktálni szereti a nyelvtant, nem pedig alkalmazkodni ahhoz, ahogy a hanyatló hagyományos világirodalomban szokás! Csak remélni merhetjük, hogy Frady Endre a bódítóan blőd rettenetével másnak ásott verembe ezúttal maga fog belehányni, majd beleesni! Fúljon a férgese!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amikor a szemtengelyemmel, mint egykarú emelővel kellően kiszélesített Vereckei hágón át berugdostam az ősmagyarokat az óhazájukból az újhazájukba, a honfoglaló partin az asztal alá ittam mind a hét törzsüket nyereg alatt puhított lovastól, mindenestől. Ahogy a verset és a kommenteket olvasom, azóta se sikerült kijózanodniuk.” /Chuck Norris/
