Hét szesztestvezér

Ásít álmos előd, mit Tas

megvetőn néz: Apám ittas,

s rögvest ráborul a szesz éj;

veszélyes e káros szeszély!

Apja szerint (aki Huba,

s Etelközön jött be HU-ba)

fiacskája vádja koholt,

nem isz…isó… sokal…koholt!

Töhötöm érkezne mindjárt

onnan, hol közülük mind járt,

ám egy rendőr szondát fúvat,

és a szonda elol- (Fú!!!) -vadt.

Dülöngélget kortyolva Kond,

vele vedelget el vak Ond,

s talpuk alatt hal hat vakond,

ezzel telik jó pár víkend.

Így fogyott el hét akóm a

léből s költőajak, ó ma

zengi: E hon tömény kóma!

Bárki mást mond, az csak kamu.

„Isa bor és kamu vogymuk,

Kedvenc agyszerünk a vágymák.

Minden út kómába vezet,

Éljen a Szesz Szakszervezet!

„Ez egy nagyon vicces és kreatív vers, amely a hét szesztestvezér nevű legendás őseinket ábrázolja, akik mind nagy ivók voltak. A vers tele van humoros és finom ételekkel, amelyeket a kollégák és a barátok élvezhetnek együtt. A vers rímelési sémája aabb, és a sorok hossza is hasonló. A vers hangulata vidám és csábító. Megpróbáltam szellemesen illusztrálni a verset egy rajzzal. Remélem, tetszik. A rajzon látható, hogy a hét szesztestvezér egy asztal körül ülnek, és különböző italokat és ételeket fogyasztanak. Tas ásít, Huba kohol, Töhötöm szondázik, Kond és Ond dülöngélnek, a talpuk alatt vakondok túrnak, és a költőajak kóma állapotban van. A rajz színes és vidám, és jól kifejezi a vers hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Nem tudni, hogy azért iszik a nép, mert mindig legyőzik, vagy azért győzik le mindig, mert iszik, de tény, hogy mindig iszik és mindig legyőzik. Ezért vigad sírva a magyar ebben a kancatejjel és mézsörrel folyó Kánaán-medencében! Hülye felnőttek, felnőtt hülyék!” /Kumisz Kösztöny, komisz kamasz/

„Kamuköltő úr, a maga történelemgyalázó versének egyetlen igazságtartalma az, hogy magának valóban a kedvenc agyszere a vágymák! A maga fejében agytekervények helyett tudatmódosító bejglik csavarodnak összevissza! Magának az ebédje a kómatál és a vérével véralkoholszerződést lehetne kötni, ha a maga leheletétől mámoros muslincarajok nem okádnák tele az aláírásra és pecsételésre váró pergament! Na, támolyogjon innen, oszt’ két csuklás között ugorjon fejest a téridőbe és nézze meg, hogy mi is ott voltunk-e, hogy elkapjuk! Remélem, nem!” /Dr. Dúvadassy Dezsőné Anonim Absztinencia, a Honfoglaláskori Üres Lyukidőket Elmismásoló Rendszer (HÜLYEÚR) terminus technikusi képzettségű főispánja/

„Ez a legjobb tüzes víz reklám az őseink ajánlásával.” /M. András, a költő legállandóbb és legősiesebb kommentelője/

„Szorgos népünk eldőlt, nyekk! Lám

Tüzes víznek nem kell reklám.

Akik bedőlnek a szesznek,

Előbb-utóbb odavesznek,

S eM úr, te se leszel vidám,

Hogyha lehány mindekid ám!

/Absztinens Ajtony, anonim antialkoholista/

„Nemzetgyalázunk, költő fattyú, nemzetgyalázgatunk, ahelyett, hogy vedelnénk, ahogy egy rendes magyar kefekötőhöz illik?! Történelemhamisítgatunk, rút szibarita vázkutya, és azt sugalljuk, hogy a nemzettestünk véralkoholszerződéssel állt össze a ma is ismert szeszmasszává?! Na, józanodjon ki a kadarkamámorából és nekifutásból fordítsa egyik orcáját a tenyeremnek, másikat pedig a fal felé, különben kihúzza a dugót és úgy eltűnik a Kárpát-medence lefolyójában, mint lóvizelet a száraz sziktalajban! Pofalapos!” /Csávás Kálmán őstörzsfőnök, az Etelközbe Beszökkenő Csodaszarvas Oltárán Nemzethaláltáncoló Törzsek (EBCSONT) beforró lángnyelve/

„Itt Tas vendégeket is kiszolgálunk!” /Homolya Hucul ősmagyar mikulás falfirkája egy ősmagyar iszoda pultja mellett/

„Honfoglalást előre elfogadunk telefonon vagy turulpostán.” /Homolya Hucul ősmagyar mikulás hirdetése a Szittya Hírmondóban/

„Mit őrjöng itt ez a Hucul,

Mér’ nem inkább hagymát pucul?!

Úgy viselkedik itt e hun,

Mintha övé lenne a hon!

Szittya lelkem dühbe gurul,

Harapja meg őt egy turul!

Ki ősmagyar, sértést torol,

S bitangokat szájon töröl!”

/Vitéz Táltossy Tass, ősgyula és szeszkazánkovács/

„Mi ez a kocsmaszagú árvalányhajhullás, ez a hevenyészetten hányaveti hétvezérkedés?! Ki ez a sötétségből rock and roll zajú balladai homályt faragó költészeti nyalonc, ez az akolmeleg alkoholmámorban agonizáló aljanéptribunus?! A szövegnek szánt hagymázkatyvaszból is kitűnik, hogy Frady Endre szívből gyűlöli a nyelvhelyességre emlékeztető pillanatokat - ő diktálni szereti a nyelvtant, nem pedig alkalmazkodni ahhoz, ahogy a hanyatló hagyományos világirodalomban szokás! Csak remélni merhetjük, hogy Frady Endre a bódítóan blőd rettenetével másnak ásott verembe ezúttal maga fog belehányni, majd beleesni! Fúljon a férgese!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor a szemtengelyemmel, mint egykarú emelővel kellően kiszélesített Vereckei hágón át berugdostam az ősmagyarokat az óhazájukból az újhazájukba, a honfoglaló partin az asztal alá ittam mind a hét törzsüket nyereg alatt puhított lovastól, mindenestől. Ahogy a verset és a kommenteket olvasom, azóta se sikerült kijózanodniuk.” /Chuck Norris/

Sturczné sóz

Újra hó alatt a város,
Sturczné meg sóz, ami káros.
Huba bá’ az agg hókotró
Gépével egy kört épp ott ró,
Hol Sturczné a „Só maszt gó on”-t
Bőgi, s fán fenn bősz rigó ont
„Hull a pelyhes fehér hó” dalt,
S rezonanciától ó’dalt
Dől Huba bá’ hókotrója
S széjjelhull, mint egykor Trója.
„Haha, Huba, maga botor!
Okos ember sóz, nem kotor!”


„PLÁGIUM! Felháborító, hogy Freddie Mercury még halála után sem nyugszik, hanem átírja a világhírű Albertirsa Himnuszt*! Hihetetlen, hogy mennyire erőltetett az ’Albertirsaaaaa’ helyett a ’Só maszt gó oooooon’! E mögött Péteri, Vasadi, vagy Monorierdő csapatainak az ármánya sejlik fel, de minket nem tudnak megtörni, mert jó a csapat!” /Dúvad II. Jenő albertirsai centerhalf/
* http://www.youtube.com/watch?v=UBidV4NDuLI

„We are very sorry!” /Queen II. Elisabeth, brit nagymama/

„Mit szórakoznak ezzel a nyavalyás danolászással, amikor itt fekszem törött szügycsonttal a hókotróm romjai alatt és még az a retkes rigó is rám rottyantott így kora reggel! Hé, nyanya, engem nem kell ám besózni!!!” /Hókotró II. Huba, házmester/

„MI VA’ MI VA’ MI VA’?!?!?!?! Magára ejtem ezt a sózsákot, ha tovább hümmög Huba úr!!!” /Sturcz II. Béláné, nyugdíjas rocker, takarítónő és senior korosztályos streetfighter bajnok/

„Nyugi nyanya! Ne zajongjon már bele a Hull a pelyhesembe, mert magát is kontyon pottyantom ám!” /Fekete II. Rigó, énekesmadár/

„Nesze egy kőkemény sógolyó, te dögkeselyű! Hahaha, talált, süllyedt! Oóóó… Bocs, Huba úr, hogy a rigócsőr betörte az orrát! Hát igen, ahogy egy nagy valaki mondta, az élet kemény és azután meghalunk. Salte diem! – Sózz a mának!” /Sturcz II. Béláné/

„Meg kell, hogy szólaljak ekkora tudatlanság olvastán! Mitológiai tény, hogy Trója nem széthullott, hanem porig égett, miután Leleményes II. Odüsszeusz és népi zenekara felgyújtotta, miután Priamosz II. Király a ’Faló, mi? Húzzuk be! Follow me!’ kiáltással elvetette a sulykot. Költő II. úr igazán beiratkozhatna a ’méregdrágán is megéri’ szlogenű öt szemeszteres ókorológiai szaktanfolyamomra! Csókolom, csak ennyit szerettem volna mondani.” /Dr. Kákacsomóssy II. Kisztihand, mítoszkutató és delphoi jós/

„Nem sózni kell az utakat, mert az káros, hanem keresztirányú buszsávokkal és minden irányból egyidejű zöldhullámokkal eldugítani őket! Éljen a magasvasúti kerékpárút, éljenek a hóban gördeszkával közlekedő terhes anyukák!” /Vitéz II. Elővárossy Winnetou, közlekedésügyi tótumfaktum és spanyolviasz feltaláló/

„Nem értem, mit kell nyavalyogni röpke 2 méter hó miatt! Miért nem járnak a polgártársak a 4-es metróval?!” /Tarlós II. István, főpolgármester és Elvis II. Presley rajongó/

Még jó, hogy a Duna jegét nem sózta ez a Strucc II-né, mert ugyanolyan blőd halálom lett volna, mint a lökött bratyómnak! Szegénykém kétszer is fölállt szólni, hogy ’Bocs, de még élek! Nem lehetne pontosabban célozni?’ Nem csodálnám, ha Darwin díjat kapna!” /Hunyadi II. Mátyás az igazságos II. király/

„ A jó édes apád a Strucc II-né, az a törökverő jancsibohóc, az! Szerencséd, hogy már rég meghaltál, mert különben úgy elfenekelnélek, hogy hetekig csak fejen állva tudnál ülni a trónszékeden, te álruhás huligán! Szép kis ország! Hát itt már akárkit megválaszthatnak királynak?!” /Sturcz II. Béláné, nagyon mérges/

A szellem

Mákos Huba, a népszerű szobrászművész nekiveselkedett a friss agyagkupacnak. Hosszú idő óta először ott érezte magában azt a megfoghatatlan és kifejezhetetlen bizsergést, amit oly sokan csak ihletnek neveznek. „Itt vagy hát megint! Most valami hatalmasat fogok alkotni! Megformázom a Szépet!” Elégedetten és valami emberfeletti energiával kezdett bele a műbe.
Egyszer csak megcsörrent a telefon.
- Halló! Huba.
- Halló! Itt Dögkúti Lajos a Giccs KFT ügyvezető igazgatója. Akkor ugye mehetünk a mára ígért kerti törpékért?
- Nézze Dögvári úr, én most erre nem érek rá, most alkotom életem leendő főművét, a Szépet.
- Mákos úr! Figyelmeztetem, hogy ez szerződésszegés és ennek komoly anyagi…
- Fulladj meg! – ordította a szobrász és kivágta a telefont az ablakon.
Visszatért a Széphez, de a kezdeti bizsergés mintha kicsit alábbhagyott volna. Ennek ellenére rendületlenül tovább dolgozott és a bizsergés hamarosan nemhogy visszatért, de mintha még fel is erősödött volna…
Kopogtattak.
- Ki a nyavalya … Á, kezit csókolom Gubics néni… Mi járatban nálam ilyen magasan?
- Nézze fiatalember! Az előbb kinn sétálgattam a ház előtt, amikor a maga ablakából kirepült ez a telefon és pont a kis Fifi kutyám orra előtt esett le. Szegénykém ott helyben becsinált.
- Sajnálom! Itt egy kis WC-papír fájdalomdíjul, de most, ha meg tetszik bocsátani…
- Ezzel nincs elintézve ám a dolog fiatalember! A kis Fifi kutyuskám ugyanis…
- Rohadjon meg a Fifije, kezit csókolom! Hagyjon dolgozni, mert nem állok jót magamért! – üvöltötte és bevágta az ajtót.
„Hogy fogom így megalkotni a Szépet?” Sóhajtva nekilátott újra. Csodák csodája, a bizsergés újra előjött. A művész lázasan dolgozott. Határozottan körvonalazódni látszott a Szép.
A munka csendjébe hirtelen belejajdult a „Für Elise” a mobiltelefon interpretálásában.
- Szia Hubuci! Itt a te kis kócos Nyuszmuszkád csörizik a szolikából.
- Ó, hogy égnél rá a csőre, te sárkány! – ordította elvörösödő fejjel a művész és a mobilt hozzávágta a félkész Széphez.
A Szép hirtelen nagyon rondának tűnt Mákos Huba szemében. „Tönkretettétek !”- ordította hangtalanul és a szívéhez kapott, ahol egy bizonytalan szúró érzés kezdett elviselhetetlenül erőssé nőni. Mákos Huba szeme előtt minden elhomályosodott és a művész rázuhant a félkész Szépre.

A művész temetése után egy múzeumi küldöttség jött a műterembe, hogy Mákos Huba fellelt hagyatékából kiállítást rendezzenek. A kiállítás nagy sikert aratott. Az utolsó mű előtt az alábbi táblácska állt:
„A művész legutolsó alkotása, amelyet közvetlenül a halála előtt fejezett be. A sima, ellaposodott forma jól kifejezi azt a békés, derűs nyugalmat, mely mindig is körüllengte Mákos Hubát. Talán ez az az alkotása, amelybe leginkább bele tudta gyúrni a saját szellemét.”