Piros bogyós bokor

Piros bogyós bokor van a

Zablak alatt s rigó dana

Veri csöndet szana s szét is,

Nem éppen egy békefétis.

Piros bogyós bokor alá

Rigó pottya be-be talá’,

Tőszomszédos karó varja

Kár-károgva kapja, marja.

Piros bogyós bokor, hinnye,

Bogyót terem, nincs rajt’ dinnye,

S dinnyebelű Béla se nem.

Köszönöm ezt, jóistenem!

Piros bogyós bokron bogyó,

Tele van, mint Pesti Gyogyó.

Bokrot nézek, folyik nyálam…

Ingyen gyógykezel az Állam.

(vitustánc!)

„Heeej, ettől a piros bogyótól nekem is mindig táncolhatnékom van, ha mellé még a rigó is kakofóniát fütyöl!” /Szent Vitus, mártír és táncos védőszent/

„A költő a munkahelyi erkélyen kitekintve meglátott egy piros bogyós bokrot és rögvest gondolatai támadtak. A gondolati támadást az emberiség elleni támadás követte, azaz a költő ezt mind megverselte. A tudomány jelenlegi állása szerint a vers által vitustáncba hajszolt emberiség nyolc napon innen vagy túl gyógyul. Vagy, a károgó vészmadarak szerint: Soha már!” /a narrátor/

„Le lehet rólam szállni! Nem vagyok karó, a költő se varjú! Nem kár! Mindenesetre felírok neki napi háromszor egy piros bogyót, talán megnyugszik tőle.” /Dr. Dinnyebelű Béla, a Pesti Gyogyó főorvosa/

„Szerintem le kellene szokni a piros bogyóról! ... is.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gyógybo-gyószerész/

„Ez a Ház doktor úr merő

Irigységhalmazat, mer’ ő

Érzi, másban milyen Erő-

-s ez a bogyó s nem ő nyerő!

Frady Endre a nagy Der Ő!”

/Darth Vader nagyúr, sötét erő szakos világegyetemi professzor/

„Ha a népet komplett idiótának néznénk, akkor azt hihetnénk, hogy ez egy népdal. Ám mivel a nép csak részben komplett idióta, így remélhetőleg kiveti magából a költőt, mint irritált vastagbél a rigóval együtt véletlenül lenyelt piros bogyós bokrot, vagy mint hazug embert az elföldelt sánta kutya sírja. Na, itt van a kutya elásva! Frady Endrét egyelőre nem vetheti ki a föld, mert még (!!!) nincs elföldelve. Ha viszont még (!!!) nincs bedöngölve a földbe, akkor földönkívüli. Ebben az esetben már de facto és de jure is közveszélyes az emberiségre, miáltal büntetlenül ki lehet lőni a világűrből és/vagy a világűrbe is. Hajrá!” /Vérgőz Vazul, OKJ-s képzett néprajzkutató és megélhetési bérgyilkos/

„Vazul úr, csak részben igaz, hogy én komplett idióta vagyok! Kövessen meg, vagy az vesse magára az első vesekövet, aki még sosem lőtte szét a munkahelyi porcelán piszoárt nagynyomású vesekővel! A körömben maga most nem énszerű!” /a nép/

„Költő páciens úr, nincs ingyen ebéd! Gyógykezelje magát ingyen a Kalkuttai Teréz Anya! Hol él maga, jogállamban?! Majd ha folyamatosan fizeti a TB járulékot és rendszeresen ad vért, akkor majd gyógykezelem! Majdnem ingyen. Ja, hogy folyamatosan fizeti a TB járulékot és rendszeresen ad vért? Akkor teljesen ingyen. Csak a vécépapírt, a kötszert, a gyógyszert, az ágyat, az ágyneműt, a pizsamát, a kaját, a nővért és az orvost hozza magával! A többit már rég elintéztem! Az Állam én vagyok!” /az Állam/

„Valami nagyon mérgező bogyó teremhetett azon a bokron. A csipkebogyó és a galagonya nem hoz ki ilyen verset senkiből...” /M. András, a költő legállandóbb és legbogyószakértőbb kommentelője/

„Bokor szára kérges,

Bogyó rajta mérges,

Agyam ettől férges.

Tudja jól ezt eM úr,

E témába ő már

Bezúgott, mint Ámor.”

/Teknő Tokmány, bokor- és kancsalrím díler/

„Idióta, én nem bezúgok, hanem bezúgatok! Másokat a nyilaimmal! Nem témába, hanem szerelembe! Mit tanultál te mitológia órán?! Átaludni?! Kretén Teknő!” /Ámor/

„Már Charles Darwin megírta, hogy a rigó nem egy fékezhetetlen madár, amelynek dana szana, s szét veri a csöndet, sőt bájoló lágy trillája termékenyen hat a környező élővilágra. Ezt a nézetet vallotta Csokonai Vitéz Mihály, Esze Tamás és én is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legeszetamásrajongóbb kommentelője/

„Akkor vagy a rigó volt mutáns, vagy az én fülem volt bot... Még hogy Isten nem ver botfüllel?!” /F. Endre, abszolút nagyothalláskárosult költőgigász/

„Helyes a válaszod, a te füled volt a bot. Még pontosabban: a te füled bot. Nem volt, nem akkor éppen, hanem mindig.  Mutáns rigó pedig nincs, mondta Linné és igaza van. Viszont, egyes népnemzeti emberek, vallási extázisban, vagy más pszichés zavarban, midőn látva látják a kis rigót kedvesen mosolyogva kapirgálni, azt hiszik, hogy a rettenetes zaj a madárkától származik. Pedig nem. A rigó közelében egy ütve fúró, egy légkalapács vagy egy betondaráló dolgozik. Az ember tévedhet.” /Nyuggerapó, k.m.f./

„Tévedni emberi dolog, de elő ne forduljon még egyszer! Puff!!! Na, most már úgy cseng a füled, hogy egy rigófüttyöt se tudsz megkülönböztetni egy gégerákos varjú halálhörgésétől! Na, még egyszer! Puff!!!” /Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939), a róla elnevezett pofon feltalálója/

„Miért, ó anyám, könyörgöm, miért?! Az ispánt, a vármegyét és a fejlett nyugati civilizáció elől a sötét középkorba menekülést is hamarabb meg tudom magyarázni, mint azt, hogy mit gondolt a költő! Persze gondolatnak nevezni ezt a taknya-nyála egybefolyó szellemi vitustáncot pont annyira reális, mint amennyire Magyarország előre megy, nem hátra! A történelem folyamán sok mindenki sok mindent elkövetett már sok mindennek a nevében, de amit a nyáladzva pirosat bogyózó Frady Endre követ el a költészet nevében az olyan, mintha Jézus inkvizíciós máglyára küldené az apostolait, mert az utolsó vacsorán nem volt kellően kovásztalan a testét jelképező kenyér és nem volt eléggé pincehideg a vérét szimbolizáló vörösbor! Frady Endre egy sorozatlövő Elefánt harckocsi osztag az irodalom porcelán manufaktúrájának bemutatótermében!” /Puzsér Róbert, kritikus és kulturális tigristank/

„Aki énvelem van, olyan, mint a víz mellé ültetett piros bogyós bokor, amely szüntelenül termi a gyümölcsét. Aki pediglen ellenem van, az már nincs is.” /Chuck Norris/

Nyaralunk...

Randalírozó rigók (a kép csak illusztráció)

Rekettyéssy Richárdot randalírozó rigók füttye verte fel a kies rozgoványhöttyösi szakszervezeti üdülő harmadik emeleti luxuslakosztályában. Azt nem mondhatnánk, hogy előtte az igazak álmát aludta, mert a Kőkemény Gazdasági Bűnözők (KGB) szakszervezeti nyaralójában ez az állapot csak a tagok kiskorú gyermekeinél jöhetett szóba.
- Rohadt rigók! – kiáltotta a fülsértett, és a néhai ateista nagyapjától elsőáldozási ajándékként kapott Kalasnyikovjával egy hosszú sorozatot eresztett meg a szemközti szomorúfűz lombkoronájára. A fáról meglepett halálsikollyal két óriásrigónak álcázott férfi hullott az üdülő jól karbantartott gyepszőnyegére, majd hirtelen csend lett.
A csend hangjaira Simon & Garfunkel mintás pizsamában előrohant egy ásító politikus, majd körbenézve, hogy figyeli-e valaki, odaosont a tetemekhez, kiforgatta a zsebeiket és a talált pénzzel villámgyorsan visszaszaladt a lakrészébe.
- Igazad van, ha nem lennél kleptomániás, sosem lehetnél szakállamtitkár a gazdasági minisztériumban! – röhögött az erkélyről titokban figyelő Rekettyéssy Richárd, de nem sokáig.
- Most nyaralunk vagy lövöldözünk?! Azonnal gyere vissza lefeküdni! A szabadságodon nem bankrabló vagy, hogy éjszakai műszakban kelljen randalíroznod! – dörrent rá megszeppent férjére Rekettyéssy Richárdné Kardkikard Karola, az Országos Bankbiztonsági Intézet (OBI) adatkezelési igazgatója – Ha nem alusszuk ki magunkat, akkor gyűröttek leszünk, és nem mi nyerjük a ma esti üdülői párszépségversenyt! Pedig mi szép pár vagyunk, ugye?
- Szép pár vagytok, szép pár vagytok, de a Dögkúti miniszter úr és a szeretője sokkal szebb pár nálatok! – mondta röhögve a falitükör mögé rejtett lehallgató készülék hangszórójából a kihangosítás gombra véletlenül rátenyerelő titkosszolgálati ügyeletes tiszt.
- Richárd – visította a tükör szétverése után a bősz feleség – te tudtad, hogy a miniszter félrelép?!
- Ezt mindenki tudta, már a madarak is ezt csiripelték. – sóhajtott a beszélgetést lezárni vágyó férj.
- És ezért kellett legéppuskáznia őket? – lépett be a szobába vártalanul Columbo hadnagy a Los Angeles-i rendőrségről. Magyar hangja Szabó Gyula. Karola elájult.
- Miért ájult el a felesége, Rekettyéssy úr? Tudja, azért kérdezem, mert az én feleségem csak akkor ájul el, ha kísértet lát vagy a ballonkabátomat tisztán. – kíváncsiskodott a felügyelő.
- Itt ugyanez a helyzet, ugyanis mind az önt megformáló Peter Falk, mind pedig az ön magyar hangja már évekkel ezelőtt elhunytak, így ön feltehetőleg kísértet. – próbált fölényesnek látszani a gyanúsított.
- Feltehetőleg. Akkor én megyek is! – mondta a többszörös elhunyt és áttűnt a falon.
- Kísértet!!! Ááááá!!! – hallatszott a falon túlról Tégla Tivald építési vállalkozó és futballklub tulajdonos halálhörgése majd vastag arcbőrének a csattanása a padlón.
- Na, végre, most már nyugalom lesz! Karola is csöndben van, a két kerti jómadár is örökre elnémult, és a szomszéd is nagyot koppant, azután elhallgatott, úgyhogy nyaralhatok végre! – könnyebbült meg Rekettyéssy Richárd.
- Csak még egy kérdés – lépett elő a zárt hűtőszekrényből Columbo hadnagy szelleme – Ki volt ez az úr a szomszédban, akinek az eséstől szétrepedt bőre alatt is közpénz van?
- Nézze, néhai hadnagy úr, a filmjeit látva pontosan tudom, hogy ön már a kezdetektől tudja, ki a gyilkos, akihez vissza-visszamegy kérdezősködni pont úgy, ahogy velem teszi. Én erre a színjátékra nyaralás közben nem vagyok vevő, úgyhogy inkább beismerő vallomást teszek, hogy utána nyugodtan mehessek masszíroztatni magam a Zsebesi bankigazgató úr OKJ-s képzett gyógytornász sógornőjével. Bevallom, én tettem! – vágott majdnem bűnbánó képet a pihenni vágyó bankrabló.
- Mit? – tudakolta néhai Szabó Gyula hangja.
- Bármit! Akármit! Én löktem jéghegyet a Titanic elé, én lőttem le Ferenc Ferdinánd trónörököst, én végeztem Kennedy elnökkel és John Lennonnal is! Elmehetek végre?! – lett egyre ingerültebb Rekettyéssy Richárd.
- Persze, hiszen úgysem tudnám megakadályozni – szólt a felügyelő.
- Visznemlát! – vetette oda könnyedén a szabadulni vágyó és nagy sóhajjal indult bele a napfelkeltébe.
- Várjon! Csak még egy legutolsó kérdés – mondta Columbo a nyaralásra képtelensége miatt hirtelen sírásra hajló szájú Richárdnak - Honnan tudta a kora hajnali szürkületben, hogy a fán nem valódi rigók ülnek?
Rekettyéssy Richárd bankrabló ekkor büszkén elmosolyodott és a kamerába fordulva elárulta a megoldást:
- Korán reggel ritkán rikkant a rigó!

Sturczné sóz

Újra hó alatt a város,
Sturczné meg sóz, ami káros.
Huba bá’ az agg hókotró
Gépével egy kört épp ott ró,
Hol Sturczné a „Só maszt gó on”-t
Bőgi, s fán fenn bősz rigó ont
„Hull a pelyhes fehér hó” dalt,
S rezonanciától ó’dalt
Dől Huba bá’ hókotrója
S széjjelhull, mint egykor Trója.
„Haha, Huba, maga botor!
Okos ember sóz, nem kotor!”


„PLÁGIUM! Felháborító, hogy Freddie Mercury még halála után sem nyugszik, hanem átírja a világhírű Albertirsa Himnuszt*! Hihetetlen, hogy mennyire erőltetett az ’Albertirsaaaaa’ helyett a ’Só maszt gó oooooon’! E mögött Péteri, Vasadi, vagy Monorierdő csapatainak az ármánya sejlik fel, de minket nem tudnak megtörni, mert jó a csapat!” /Dúvad II. Jenő albertirsai centerhalf/
* http://www.youtube.com/watch?v=UBidV4NDuLI

„We are very sorry!” /Queen II. Elisabeth, brit nagymama/

„Mit szórakoznak ezzel a nyavalyás danolászással, amikor itt fekszem törött szügycsonttal a hókotróm romjai alatt és még az a retkes rigó is rám rottyantott így kora reggel! Hé, nyanya, engem nem kell ám besózni!!!” /Hókotró II. Huba, házmester/

„MI VA’ MI VA’ MI VA’?!?!?!?! Magára ejtem ezt a sózsákot, ha tovább hümmög Huba úr!!!” /Sturcz II. Béláné, nyugdíjas rocker, takarítónő és senior korosztályos streetfighter bajnok/

„Nyugi nyanya! Ne zajongjon már bele a Hull a pelyhesembe, mert magát is kontyon pottyantom ám!” /Fekete II. Rigó, énekesmadár/

„Nesze egy kőkemény sógolyó, te dögkeselyű! Hahaha, talált, süllyedt! Oóóó… Bocs, Huba úr, hogy a rigócsőr betörte az orrát! Hát igen, ahogy egy nagy valaki mondta, az élet kemény és azután meghalunk. Salte diem! – Sózz a mának!” /Sturcz II. Béláné/

„Meg kell, hogy szólaljak ekkora tudatlanság olvastán! Mitológiai tény, hogy Trója nem széthullott, hanem porig égett, miután Leleményes II. Odüsszeusz és népi zenekara felgyújtotta, miután Priamosz II. Király a ’Faló, mi? Húzzuk be! Follow me!’ kiáltással elvetette a sulykot. Költő II. úr igazán beiratkozhatna a ’méregdrágán is megéri’ szlogenű öt szemeszteres ókorológiai szaktanfolyamomra! Csókolom, csak ennyit szerettem volna mondani.” /Dr. Kákacsomóssy II. Kisztihand, mítoszkutató és delphoi jós/

„Nem sózni kell az utakat, mert az káros, hanem keresztirányú buszsávokkal és minden irányból egyidejű zöldhullámokkal eldugítani őket! Éljen a magasvasúti kerékpárút, éljenek a hóban gördeszkával közlekedő terhes anyukák!” /Vitéz II. Elővárossy Winnetou, közlekedésügyi tótumfaktum és spanyolviasz feltaláló/

„Nem értem, mit kell nyavalyogni röpke 2 méter hó miatt! Miért nem járnak a polgártársak a 4-es metróval?!” /Tarlós II. István, főpolgármester és Elvis II. Presley rajongó/

Még jó, hogy a Duna jegét nem sózta ez a Strucc II-né, mert ugyanolyan blőd halálom lett volna, mint a lökött bratyómnak! Szegénykém kétszer is fölállt szólni, hogy ’Bocs, de még élek! Nem lehetne pontosabban célozni?’ Nem csodálnám, ha Darwin díjat kapna!” /Hunyadi II. Mátyás az igazságos II. király/

„ A jó édes apád a Strucc II-né, az a törökverő jancsibohóc, az! Szerencséd, hogy már rég meghaltál, mert különben úgy elfenekelnélek, hogy hetekig csak fejen állva tudnál ülni a trónszékeden, te álruhás huligán! Szép kis ország! Hát itt már akárkit megválaszthatnak királynak?!” /Sturcz II. Béláné, nagyon mérges/

Szombat

Hétköznapi mortál kombat
Után jóleshet a szombat…

Ha nincs macska, ha nincs gyerek,
Ha némák a játszóterek,
Ha szájzáras Lajos ebe,
Ha nem rúgott Lajos de be,
Ha nem rikolt Hlawácsné vén
Harkálya ülve a tévén,
Ha akváriumban hal kan
Hahotázik bár, de halkan,
Hatszázhatvanhatos sátán
Ha nem bőg Chuck Norris láttán,
Ha nem rikkant ritka rigó,
Ha nem csicsergi: Ready! Go!,
Hacsaturján, ha nem csellóz,
Ha bádogembert nem ell Óz,
Ha nem harakiriz senki,
Ha nem rugdosnak innen ki,
Ha bajszom csak halkan bajszint,
Ha mindenhol null a zajszint,
Ha nem zuhan rám egy PanAm...

Magamat tán kipihenem.

Kukac Károly

A lefejelés utáni pillanat (Frady Endre felvétele)

Almában él Kukac Károly,
Falatozik és ma már oly
Hatalmas lett a lakása,
Mint egy kanál almakása.

Tágas beltér nem egy rablak,
Héjat kirág, kész az ablak,
Amelyen át azért tekint,
Megnézze, rigó van-e kint?

Van, de Károly meg sem ijed.
Lefejeli: „Ez a tied!”
S fájó madár kis fa alól
Hallja, Kukac Károly dalol:

„Lefejelem, földig repül!
I love this game! It’s my apple!”