A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 16., kedd

Profetikus panelproletár poézis

Tipikus hun lakótelep,
Mit a kutyagumi belep,
S jelzi izzadt szaglóideg,
Nem segít más, majd a hideg.

Ám ez évnek telén-őszén
Elfogy raktárról a kőszén,
Nem marad se olaj, se gáz,
S csapadéktól erdő megáz’.

Fűtőanyag csak a padló,
Ám nem sül meg rajta vadló,
Amit félig nyersen falunk,
S taccsfoltos lesz fagyott falunk.

Petyhüdt testünk fáz és éhez,
S desszertnek hűs lófiléhez,
Mivel nincs se bor, se rum itt,
Hóból ásunk kutyagumit…

„A várható világválságban vonagló hurrápesszimista panelproletár költő önironikus kataklizma-költeményében ultranaturálisan merül bele a társadalom mélylélektani matériákat kipárolgó bugyraiba. A körmönfontan primitívnek tűnő vegytiszta rímpárok reményvesztett hömpölygése hibernált holtponton átbucskázva zegernyés zuhatagként hull a nagy büdös nihilbe. Bár a vers univerzálisan zseniális, lakodalmas vőfélyek repertoárjába nem ajánljuk.” /Rezgeményi Rotorné Rigófüttyös Rondella, a Katartikus Lírával Alaposan Szügyön Szigonyozó Irodalmi Sajtótermék (KLASSZIS) szanaszét-szerkesztője/

„Gratulálunk, költő polgártárs, ön ismét fölényesen védte meg sulyokelvetői bajnoki címét! Ennyi pánikkeltést és bérrettegést négy versszakba még maga a trójai Kasszandra se tudott volna belesűríteni! És milyen förtelmesen gusztustalan! Nyomtassa ki sok példányban és használja gyújtósnak! NEM ENG.!” /Szigor Igor, az Orosz-Magyar Barátsági Unió Dicséretéről Sommás Műveket Alkotók Napilapja (OMBUDSMAN) főcenzora/

„Jaj, panelproli úr, hát ennyire nem ért a fizikához?! Mi maga, szakbarbár mérnök?! Ha meg is tudná gyújtani a hideg, lakkozott, keményfa parkettát a panellakásában, belefulladna a füstbe! Ha meg kinyitja az ablakot, úgy belefagy a nappaliba, mint Han Solo az őt ábrázoló domborműbe! Mindenesetre a nagy buta fejével meg ne nyalogassa a konnektort fűszeres ízvilág céljából, mert az úgy megrázza magát, mint Krisztus a vargát! Kretén!” /Dr. Tapló Tudor, magaslóügyi lekezelésbiztos/

„Jó étvágyat kívánok a kutyagumihoz. Remélem, nem valósul meg a jóslat...” /M. András, a költő legállandóbb és legreménykedőbb kommentelője/

„Ha ez rosszlat, nem jó vátesz
eM úrt s költőt is lóvá tesz.”
/Ezot Erika, jóslat-rosszlat integrációs közeljövendőmondónő/

„Turáni lesz minden falu,
Alvóhelyünk lóbőr falu.
Emlékszünk, volt olaj, padló,
Sátrunkban most döglött vadló.
Nincs egy szál fa szerte széjjel,
Nem susog már lomb az éjjel.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, Nyuggerapó,
Rímképletre ráharapó
Írógépi billentyűje
Verslábakat kopog, tyű, jeee!!!”
/Pog-Tyű-Je, kínai klapanciaköltő/

 „Ha ilyen egyszerű lenne a lakótelepek kutyagumi-mentesítése, arra már valaki nagy összegben kiírt volna egy közbeszerzési pályázatot, és azt egy nagyon ügyes gázszerelő vagy egy hentes és Mészáros meg is nyerte volna. De lehet, hogy mindez csak fikció, és ennek a valósághoz semmi köze sincs - mint a versnek sem. Egy biztos: most jobban élünk, mint négy év múlva, azaz Carpe Diem! Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gumikutyaművész/

„A kutyagumitlanítás
Szimpla módja, nem is vitás:
Kutyából legyen szalonna,
Panelenként másfél tonna!
Vagy, mi még jobb, Ház művész úr,
Kínai séf dogba bészúr
Géntűt cirkehúszt cináni,
Sz lesz kisz cípősz szecuáni!”
/Ku-Tja-Hus, kis kínai kajáldás költő/

„Hogy kerül ide ez a sok kínai kommentelő?! És hova tűnt a Fifi kutyám?! És miért voltak pórázdarabok a szecsuáni csirkémben?!” /özv. Borsostokányi Béláné Tarhonyás Terézia, nyugdíjas tömbházmester/

„上帝創造了世界。其他一切都是中國製造的。” /武漢塗鴉/
„Isten teremtette a világot. Minden más Kínában készült.” /vuhani falfirka/

„A kutyagumi – magyarul: canis merda – a mai magyar rögvalóság szimbólumaként akad meg a gyanútlan olvasó torkán. A költő tudatalattijából öntudatlanul kipattant tudatos gusztustalankodás a kispolgárpukkasztás optimalizálatlan formabontása. A zsigeri félelmek fölé emelkedést megakadályozó alpári ijesztgetés az ősi, evolúció előtti páni félelmek végítéleti közönnyé degradált paradigmaváltása. Frady Endre ismét meghaladta a homályos semmibe vesző horizont költőcentrumú önközéppontjára tükrözött elvetemedését. A poéta önmaga apoteózisaként egyszerre kancsalul festett egekbe néz, ugyanakkor a lába ebek bezacskózatlan hátrahagyatékán tapod. Kutyaütős katarzislíra.” /Dr. Retorikai Rezső, a Tudományos Akadémia Penetráns Poézist Analizáló Neoirrealista Csoportja (TAPPANCS) főmunkatársa/

„Kutyagumit sose egyé’,
Inkább rúgd a túlsó falig,
Te egyszerű gyerek (e. gyé.),
Tápértéke nincs, csak alig!”
/Fitnesz Fridolin, fanatikus felsőbbrendű food filozófus fűzfapoéta/

„Mi ez a penetráns panelproletárpukkasztó kutyagumicsont?! Hogy lehet egy szuszra ennyi hülyeséget felböfögni?! Ennek a deformált agyú gyógyegérnek amúgy igaza van mindabban, amit megpróbál leírni, de sose sikerül neki! Ennyi ésszel persze már az is csoda, hogy vissza tudja verni a ráeső napfényt! Amúgy Frady Endre nem ostoba, csak nincs szerencséje, amikor gondolkodni próbál! Le vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Unalmas ez a sok sírás-rívás! Egyszer az a baj, hogy globális a felmelegedés, másszor meg az, hogy nincs mivel fűteni! El kéne már dönteniük, mit akarnak! Én rendszeresen kiugrom az abszolút nulla fok közeli világűrön keresztül, hogy megfejjem az 5500°C-os felszínű Napot egy kis naptejért a sok érzékeny bőrű nyavalyásnak, oszt’ mégse rinyálok!” /Chuck Norris/

2017. február 15., szerda

Táplálkozom

Mikor harang kongta delek
Rázzák meg az agg fővárost,
Én olyankor ebédelek,
S belembe kerül be pár rost.

Jó a rost, ha széked reked,
Folyadékkal remek hajtó,
Ha falod, ajánlom neked,
Legyen kéznél véceajtó!

Hús az well-done, sosem nyersen
Eszem s nem jár véres szaft át,
Fogam alatt frencsfrájz hersen,
S nem kapok a stressztől aftát.

Főétel után a desszert
Része gyakran avokádó,
Lúgosságért eszem e szert
S nem leszek így savokádó.

„Babérkoszorús költőnk nem ül a babérjain, hanem tudatosan táplálkozik belőlük, már-már gasztrobloggeri babérokra törve. Vegyük a honi alapértelmezett olajban elkövetett mekmenüt, bolondítsuk meg (az olvasót) egy két szabadon értelmezett terminus technicussal, fűszerezzük csipet önéletrajzi életmód-szaktanácsadással, és tálaljuk vidám keresztrímes strófákban. Aztán vonuljunk fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha ezt meglátja, a királyunk mit szól... Ilyen mélységű ország romboló utalás a savköpő menyétekre, akiket tudjuk kik rendeltek. Jajj-jajjj. A költő úr politikai hovatartozása miatt elhatárolódom! Belekeverni szegény avokádót is a politikába, lehet, mi leszünk véres hús cafatok a végén, amit vígan fal fel egy röszti burgonyacsapat Erzsi Mamánál.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Fúj, de ocsmány vers! Ettől most elment az étvágyam és nem tudom megenni a két boncolás közötti szünetben az uzsonnára csomagolt agyvelős pacalos szendvicsemet! Hű, de rosszul lettem!” /Dr. Trancs Timúr, bűnügyi kórboncnok/

„Ez történik, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul: sajnos mindig a gyanútlan emberek isszák meg a levét! Frady Endrét ezért az előre megfontolt gusztustalanságot különös antitalentummal megvalósító klapanciáért öt év közírástól való eltiltásra ítélem, felfüggesztve! Amíg a levegőben lóg, addig sem tud költeni!” /Dr. Talár Tellúr, a Budapesti Ügyészség Fűzfapoétikai Ítélőtáblájának (BÜFI) főjegyzője/

„Tekintetes költő úr! A véceajtó még nem elég! Mögötte kell, hogy legyen szabad véce, előtte meg ne legyen sor! Ahogy a népköltés mondja: Hajtanak titeket rostok, S nincsen véce, földre f… ööö… izé… Üssek a számra?” /Sobri Sóska, vegetáriánus betyár/

„Üssél! Fokossal és ne kicsit! A betyár mindenedet! Hát szabad így beszélni?!” /Sobri Sóskáné Retkes Rukkola, vegetáriánus tánc- és illemtanárnő/

„Fel vagyok háborodva, költő nem úr, hogy ilyen minősíthetetlen szövegkörnyezetben sározza be és döngöli agyagba nem csak az én nevemet, de szegény megboldogult férjemét is! Nem vagyok egy bosszúálló típus, de magát szívesen torkon könyökölném!” /özv. Avokádó Atanázné Véceajtó Vendetta, a Körösztény Özvegy Nyugdíjasok Önsegítő Köre (KÖNYÖK) tömegközlekedési közelharc oktatója/

„Well-done és frencsfrájz?! Hát nem tud magyar szavakat használni, kozmopolita polgártárs?! Gondolom sörből sem az ősmagyar Csikit issza, hanem a vörös csillagos Heinekent, mi?! Hol él maga, Európában?! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, majd a másik orcáját! Hétszer!” /Csávás Kálmán sörnagy, az Idegen Szóhasználatú Alakok Pofozdája (ISZAP) könyörtelenség ügyi főelőadója/

„Jól mondja, költő úr, az aftát, és sokszor a tályogot is, elsősorban a stressz okozza! Jöjjön el szakrendelésemre, ahol önt üzemi hőmérsékletre felmelegítve kikalapálom önből a káros többletfeszültségeket! Higgye el, utána lazább lesz, mint a Riga lánc!” /Üllő Ella, csontkovácsnő/

„Ha a rendőrségen ennek a savokádós förtelemnek az ismételt felolvasásával akarnának vallomást kicsikarni belőlem, feltehetőleg a Kennedy gyilkosságot is beismerném, sőt talán még a szarajevói merényletet és a halálos jéghegy Titanic elé lökését is! Frady Endre megverselt bélrendszere még a Brezsnyevvel csókolózó nyugdíjas pártfőtitkárok látványánál is undorítóbb! Anyám szerint ezen az intellektuális csődtömegen már csak a fekete mágia segíthet, de szerintem inkább a költő összes már megírt és még megírandó klapanciáját szénné égető fekete máglya lehet a kiút! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaza van, költő úr, nincs is jobb a stressz ellen, mint a roston sült hús rósejbnivel és házi avokádópálinkával! Egészségünkre! Tánc!” /Kevert Kenéz, az Eszemiszom Dínomdánom Egylet (EDE) ízmestere/

„A mű archaikus – népies – kozmopolita - tudományos dietetizmusa átível a magyarság társadalmi evolúcióján és népies – urbánus ízvilágot kölcsönöz a hagyományokból túltáplált és elidegenedett gyökértelenség túlsózott rögvalóságán. A nemzet gyomra ugyan mindent lenyel, de ennek a vége csömör, amit nem lehet egy szellemesnek látszó ’Tetszettek volna egy nagyot hányni!’ bonmot koncul vetésével tudomásul sem venni. A költő a kispolgári zabálásba menekülés közben is jól látja, hogy amit ma megehet, azt tulajdonképpen már tegnap is megehette volna, és nem kellett volna ej, ráérnie arra még! Éttermekbe kötelezően kifüggesztendő gasztrolíra!” /Haspók Hugóné Éhkopp Étcsóka, irodalmi gasztroblogger/

„Well-done?! A sütéssel kiég a húsból a vitamin! Én mindig nyersen eszem. Kettétöröm a megvadult medvét, a két félmedve közé beteszem a frissenfojtott aligátort, és ezzel a reggelire elfogyasztott szendviccsel simán kibírom ebédig.” /Chuck Norris/