Április

Április az olyan bohó,

Hőingásra vágyón mohó,

Celziuszon hintáz: Hohó!

Hol melegszik, hol meg hűsül,

Agy lefagy, aztán meg, hű!, sül!

Nem él túl se sül, se mű-sül.

Sisteregnek haló sülök,

Közben én is szénné sülök,

S lesz belőlem well-done csülök.

Máskor zord hidegek nagyok,

Fejtől kezdve jéggé fagyok,

S halál-ok hibernált agy-ok.

Dőlök s nem tart meg egy kis tám,

Jeges a főtt bakancslistám…

Utálom az áprilist ám!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Nmn6idO0QVI

„A roston sülő tarajos sülök puszta ténye és pusztító látványa ellen a leghatározottabban tiltakozunk! Mi állatvédők a leghatározottabban követeljük a szeretett lényeink elfogyasztóinak lemészárlását! Vágóhídra a nem vegetáriánusokkal! Ne hagyjuk, hogy ne a vegán nevessen a végén! Ahogy a nagy állatvédő poéta, Fűfaló Fikusz fogalmazta:

          Ki vért ereszt bő lére,

          Sújtson le Sors böllére!

Legyen nekik nehéz a föld, de csak annyira, hogy forogni tudjanak a tömegsírjukban, amikor utoléri őket a rengeteg özvegyen maradt sülmátka átka!” /Csalánevő Csubakkáné Sülsimogató Saláta, a Magyar Állatvédő Tankhadosztályok Könyörtelen Amazonjai (MÁTKA) zöldövezeti zelótája/

„Szerintem a hőmérőnek sem kedvence az április. Hogy elfáradhat az a szegény higanyszál a sok fel-le szaladgálásban...” /M. András, a költő legállandóbb és leghőmérőbarátabb kommentelője/

„Fáradok én, fáradok én! Nem is érzem magam okén!” /A szegény kis higanyszál panaszai – részlet/

„Remeg a Hőmérő Butik,

Ha higanyszál föl-le futik,

Ő is fárad eM úr mellett,

Mint egér, ki lovat ellett.

Hej, április, sej, április,

Időjárás tyű, de dilis!”

/Márciusi Dusán, a májust nem váró Július Cézár-díjasok te is fiam kategóriájú be rút túsza/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint maga az április: szeszélyes, kicsit idegesítő, de végül mégis mosolyt csal az ember arcára. Frady Endre bokorrímei itt nem egyszerűen összecsengenek, hanem szinte egymás sarkát tapossák – néha már annyira, hogy az olvasó is belebotlik, de pont ettől válik az egész játékossá.

A „well-done csülök” és a „hibernált agy ok” közötti költői ív valahol a gasztronómiai abszurd és a meteorológiai idegösszeomlás határán billeg, és meglepő módon nem zuhan le. A szóviccek néha olyanok, mint az áprilisi hó: kissé túlzásnak érződnek, de azért elnézzük nekik.

Összességében: ez nem egy mélylírai remekmű, hanem egy szemtelenül kacsintó nyelvi bohóckodás, amely pontosan annyira bosszantó és szórakoztató, mint maga a hónap, amit kifiguráz.” /ChatGPT/

„Én a romantikus jellem,

Mit vétettem Frady ellen,

Hogy a szép Áprily nevet

Kiforgatva rajtam nevet?

Ez a Frady profán zajos,

S ne legyen a nevem Lajos,

Ha gúnyért, mely eléggé telt,

Nem veszek ím elégtételt!”

/Áprily Lajos (1887-1967) szül. Jékely János Lajos, József Attila-díjas költő, műfordító és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja/

„Hidegfrontok, melegfrontok

Ürügyén most előrontok,

S nulla fokon forr a dalom:

Legyen hűs-hős forradalom!”

/Áprilissy Tézisch, Lenin-díjas időjárási forradalmár és meteorológiai anarchista/

„boszi égetéskor nő sül

aki okos sohse nősül

kaptál tőlem hideget s meleget!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Néked a rajz, látom, megy itt,

S kaptam tőled bernáthegyit!”

/F. Endre, hideget s meleget kapó költőgigász/

„Áprilisod olyan, mint egy meteorológiai hullámvasút, ahol a költő egyszerre utas, sín, és néha a felborult kiskocsi is. A bokorrímek úgy pattognak, mint a fagyos csülök a grillrácson, és a „mű‑sül”–„sülök” tengelyen olyan szépen csúszkál a szöveg, hogy maga a hónap is megirigyelné ezt a hőingást. A vers végére pedig kiderül: nem az április szeszélyes, hanem mi vagyunk azok, akik még mindig reménykedünk benne, hogy egyszer majd következetes lesz. Spoiler: nem lesz.” /Copilot/

„Áprilisban a hőmérőnek olyan higanymozgása van, mint amikor a Törő táncolt anno! Hej, a régi idők focija! Csak az a fránya argentin világbajnokság, csak azt tudnánk feledni! Mert azért az áprilisi égben is kell egy csapat!” /Minarik Ede, a mosodás/

„Frady Endre nem is vicces

Áprilisban mindig spicces

Másra fogni ezt de jó!

Húsvét óta locsol, iszik

Locsog összevissza, hiszik

Mások, hogy ez így nem jó

Mások véleménye ellen

Versben foglal állást, s mellen

Veri, aki szólna jót

Ha nem szólj száj, nem fáj a száj,

Ezt is elfogadni muszáj

Mint az áprilisi hót”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas áprilisi bolondozó/

„Három rímből két jó elöl,

Harmadikat Ház úr elöl,

Ily rímképlet nem is létez’!

Gagyi áprilisi hét ez!

Ámbár harmadikat várja

Másik versszak végén párja,

De ez a vers így is szörnyű,

Mint nyűbörtönben az őr nyű.”

/Sir Nyű, Döglégy vármegyei lárvaházi főispán/

„Frady Endre ebben a versben nemcsak a hőmérőt, hanem a magyar nyelvet is alaposan megkínozza – a szó legnemesebb értelmében. A rímek úgy sorakoznak, mint a jégvirág a szélvédőn: fájdalmasan élesek és könyörtelenül váratlanok.

Olvasás közben hol a röhögéstől izzadunk, hol a szóviccektől ráz ki a hideg. Igazi irodalmi szélsőség ez, ahol a „well-done csülök” és a „hibernált agy” végre kezet foghatna, ha nem fagyott volna oda minden a bakancslistához.

Diagnózis: A vers lázasan zseniális, a rímképlet pedig stabilabb, mint az áprilisi időjárás.” /Gemini/

„Ki ez a rendszerváltás örömébe is ürmöt okádó meta-urológus?! Mi ez a fékevesztett paranormális agydorongolás?! Ha Pavlov kutyáinak reflex-szerű nyáladzásakor az egyes cseppek véletlenszerűen betűkké válnának, a lábuk alatti talajon kialakuló szöveg sokkal több értelmet hordozna, mint Frady Endre szecskavágó szagú Szalacsi bácsis szócséplése! Elegem van ebből az április bolondjából! Ne lássam anyám felhúzhatós műanyag figuráját májusfán teremni, ha nem várom a fradymentes májust! Ahogy a dal mondja:

          Itt van május elseje,

          Frady Endre belseje

          Forduljon ki ízibe,

          Be a szennynek vízibe!

Májust akarok, májust akarok! Minden nemmájus monnyonle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne várd a májust!” /Zorán-Bródy/

„Én a május 4-ét várom, az az én napom! May the 4th be with you!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Hú, de jó, hogy már fel vagyok mentve a kommentelés alól!” /néhai Chuck Norris/

Táplálkozom

Mikor harang kongta delek
Rázzák meg az agg fővárost,
Én olyankor ebédelek,
S belembe kerül be pár rost.

Jó a rost, ha széked reked,
Folyadékkal remek hajtó,
Ha falod, ajánlom neked,
Legyen kéznél véceajtó!

Hús az well-done, sosem nyersen
Eszem s nem jár véres szaft át,
Fogam alatt frencsfrájz hersen,
S nem kapok a stressztől aftát.

Főétel után a desszert
Része gyakran avokádó,
Lúgosságért eszem e szert
S nem leszek így savokádó.

„Babérkoszorús költőnk nem ül a babérjain, hanem tudatosan táplálkozik belőlük, már-már gasztrobloggeri babérokra törve. Vegyük a honi alapértelmezett olajban elkövetett mekmenüt, bolondítsuk meg (az olvasót) egy két szabadon értelmezett terminus technicussal, fűszerezzük csipet önéletrajzi életmód-szaktanácsadással, és tálaljuk vidám keresztrímes strófákban. Aztán vonuljunk fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha ezt meglátja, a királyunk mit szól... Ilyen mélységű ország romboló utalás a savköpő menyétekre, akiket tudjuk kik rendeltek. Jajj-jajjj. A költő úr politikai hovatartozása miatt elhatárolódom! Belekeverni szegény avokádót is a politikába, lehet, mi leszünk véres hús cafatok a végén, amit vígan fal fel egy röszti burgonyacsapat Erzsi Mamánál.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Fúj, de ocsmány vers! Ettől most elment az étvágyam és nem tudom megenni a két boncolás közötti szünetben az uzsonnára csomagolt agyvelős pacalos szendvicsemet! Hű, de rosszul lettem!” /Dr. Trancs Timúr, bűnügyi kórboncnok/

„Ez történik, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul: sajnos mindig a gyanútlan emberek isszák meg a levét! Frady Endrét ezért az előre megfontolt gusztustalanságot különös antitalentummal megvalósító klapanciáért öt év közírástól való eltiltásra ítélem, felfüggesztve! Amíg a levegőben lóg, addig sem tud költeni!” /Dr. Talár Tellúr, a Budapesti Ügyészség Fűzfapoétikai Ítélőtáblájának (BÜFI) főjegyzője/

„Tekintetes költő úr! A véceajtó még nem elég! Mögötte kell, hogy legyen szabad véce, előtte meg ne legyen sor! Ahogy a népköltés mondja: Hajtanak titeket rostok, S nincsen véce, földre f… ööö… izé… Üssek a számra?” /Sobri Sóska, vegetáriánus betyár/

„Üssél! Fokossal és ne kicsit! A betyár mindenedet! Hát szabad így beszélni?!” /Sobri Sóskáné Retkes Rukkola, vegetáriánus tánc- és illemtanárnő/

„Fel vagyok háborodva, költő nem úr, hogy ilyen minősíthetetlen szövegkörnyezetben sározza be és döngöli agyagba nem csak az én nevemet, de szegény megboldogult férjemét is! Nem vagyok egy bosszúálló típus, de magát szívesen torkon könyökölném!” /özv. Avokádó Atanázné Véceajtó Vendetta, a Körösztény Özvegy Nyugdíjasok Önsegítő Köre (KÖNYÖK) tömegközlekedési közelharc oktatója/

„Well-done és frencsfrájz?! Hát nem tud magyar szavakat használni, kozmopolita polgártárs?! Gondolom sörből sem az ősmagyar Csikit issza, hanem a vörös csillagos Heinekent, mi?! Hol él maga, Európában?! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, majd a másik orcáját! Hétszer!” /Csávás Kálmán sörnagy, az Idegen Szóhasználatú Alakok Pofozdája (ISZAP) könyörtelenség ügyi főelőadója/

„Jól mondja, költő úr, az aftát, és sokszor a tályogot is, elsősorban a stressz okozza! Jöjjön el szakrendelésemre, ahol önt üzemi hőmérsékletre felmelegítve kikalapálom önből a káros többletfeszültségeket! Higgye el, utána lazább lesz, mint a Riga lánc!” /Üllő Ella, csontkovácsnő/

„Ha a rendőrségen ennek a savokádós förtelemnek az ismételt felolvasásával akarnának vallomást kicsikarni belőlem, feltehetőleg a Kennedy gyilkosságot is beismerném, sőt talán még a szarajevói merényletet és a halálos jéghegy Titanic elé lökését is! Frady Endre megverselt bélrendszere még a Brezsnyevvel csókolózó nyugdíjas pártfőtitkárok látványánál is undorítóbb! Anyám szerint ezen az intellektuális csődtömegen már csak a fekete mágia segíthet, de szerintem inkább a költő összes már megírt és még megírandó klapanciáját szénné égető fekete máglya lehet a kiút! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaza van, költő úr, nincs is jobb a stressz ellen, mint a roston sült hús rósejbnivel és házi avokádópálinkával! Egészségünkre! Tánc!” /Kevert Kenéz, az Eszemiszom Dínomdánom Egylet (EDE) ízmestere/

„A mű archaikus – népies – kozmopolita - tudományos dietetizmusa átível a magyarság társadalmi evolúcióján és népies – urbánus ízvilágot kölcsönöz a hagyományokból túltáplált és elidegenedett gyökértelenség túlsózott rögvalóságán. A nemzet gyomra ugyan mindent lenyel, de ennek a vége csömör, amit nem lehet egy szellemesnek látszó ’Tetszettek volna egy nagyot hányni!’ bonmot koncul vetésével tudomásul sem venni. A költő a kispolgári zabálásba menekülés közben is jól látja, hogy amit ma megehet, azt tulajdonképpen már tegnap is megehette volna, és nem kellett volna ej, ráérnie arra még! Éttermekbe kötelezően kifüggesztendő gasztrolíra!” /Haspók Hugóné Éhkopp Étcsóka, irodalmi gasztroblogger/

„Well-done?! A sütéssel kiég a húsból a vitamin! Én mindig nyersen eszem. Kettétöröm a megvadult medvét, a két félmedve közé beteszem a frissenfojtott aligátort, és ezzel a reggelire elfogyasztott szendviccsel simán kibírom ebédig.” /Chuck Norris/