Április

Április az olyan bohó,

Hőingásra vágyón mohó,

Celziuszon hintáz: Hohó!

Hol melegszik, hol meg hűsül,

Agy lefagy, aztán meg, hű!, sül!

Nem él túl se sül, se mű-sül.

Sisteregnek haló sülök,

Közben én is szénné sülök,

S lesz belőlem well-done csülök.

Máskor zord hidegek nagyok,

Fejtől kezdve jéggé fagyok,

S halál-ok hibernált agy-ok.

Dőlök s nem tart meg egy kis tám,

Jeges a főtt bakancslistám…

Utálom az áprilist ám!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Nmn6idO0QVI

„A roston sülő tarajos sülök puszta ténye és pusztító látványa ellen a leghatározottabban tiltakozunk! Mi állatvédők a leghatározottabban követeljük a szeretett lényeink elfogyasztóinak lemészárlását! Vágóhídra a nem vegetáriánusokkal! Ne hagyjuk, hogy ne a vegán nevessen a végén! Ahogy a nagy állatvédő poéta, Fűfaló Fikusz fogalmazta:

          Ki vért ereszt bő lére,

          Sújtson le Sors böllére!

Legyen nekik nehéz a föld, de csak annyira, hogy forogni tudjanak a tömegsírjukban, amikor utoléri őket a rengeteg özvegyen maradt sülmátka átka!” /Csalánevő Csubakkáné Sülsimogató Saláta, a Magyar Állatvédő Tankhadosztályok Könyörtelen Amazonjai (MÁTKA) zöldövezeti zelótája/

„Szerintem a hőmérőnek sem kedvence az április. Hogy elfáradhat az a szegény higanyszál a sok fel-le szaladgálásban...” /M. András, a költő legállandóbb és leghőmérőbarátabb kommentelője/

„Fáradok én, fáradok én! Nem is érzem magam okén!” /A szegény kis higanyszál panaszai – részlet/

„Remeg a Hőmérő Butik,

Ha higanyszál föl-le futik,

Ő is fárad eM úr mellett,

Mint egér, ki lovat ellett.

Hej, április, sej, április,

Időjárás tyű, de dilis!”

/Márciusi Dusán, a májust nem váró Július Cézár-díjasok te is fiam kategóriájú be rút túsza/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint maga az április: szeszélyes, kicsit idegesítő, de végül mégis mosolyt csal az ember arcára. Frady Endre bokorrímei itt nem egyszerűen összecsengenek, hanem szinte egymás sarkát tapossák – néha már annyira, hogy az olvasó is belebotlik, de pont ettől válik az egész játékossá.

A „well-done csülök” és a „hibernált agy ok” közötti költői ív valahol a gasztronómiai abszurd és a meteorológiai idegösszeomlás határán billeg, és meglepő módon nem zuhan le. A szóviccek néha olyanok, mint az áprilisi hó: kissé túlzásnak érződnek, de azért elnézzük nekik.

Összességében: ez nem egy mélylírai remekmű, hanem egy szemtelenül kacsintó nyelvi bohóckodás, amely pontosan annyira bosszantó és szórakoztató, mint maga a hónap, amit kifiguráz.” /ChatGPT/

„Én a romantikus jellem,

Mit vétettem Frady ellen,

Hogy a szép Áprily nevet

Kiforgatva rajtam nevet?

Ez a Frady profán zajos,

S ne legyen a nevem Lajos,

Ha gúnyért, mely eléggé telt,

Nem veszek ím elégtételt!”

/Áprily Lajos (1887-1967) szül. Jékely János Lajos, József Attila-díjas költő, műfordító és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja/

„Hidegfrontok, melegfrontok

Ürügyén most előrontok,

S nulla fokon forr a dalom:

Legyen hűs-hős forradalom!”

/Áprilissy Tézisch, Lenin-díjas időjárási forradalmár és meteorológiai anarchista/

„boszi égetéskor nő sül

aki okos sohse nősül

kaptál tőlem hideget s meleget!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Néked a rajz, látom, megy itt,

S kaptam tőled bernáthegyit!”

/F. Endre, hideget s meleget kapó költőgigász/

„Áprilisod olyan, mint egy meteorológiai hullámvasút, ahol a költő egyszerre utas, sín, és néha a felborult kiskocsi is. A bokorrímek úgy pattognak, mint a fagyos csülök a grillrácson, és a „mű‑sül”–„sülök” tengelyen olyan szépen csúszkál a szöveg, hogy maga a hónap is megirigyelné ezt a hőingást. A vers végére pedig kiderül: nem az április szeszélyes, hanem mi vagyunk azok, akik még mindig reménykedünk benne, hogy egyszer majd következetes lesz. Spoiler: nem lesz.” /Copilot/

„Áprilisban a hőmérőnek olyan higanymozgása van, mint amikor a Törő táncolt anno! Hej, a régi idők focija! Csak az a fránya argentin világbajnokság, csak azt tudnánk feledni! Mert azért az áprilisi égben is kell egy csapat!” /Minarik Ede, a mosodás/

„Frady Endre nem is vicces

Áprilisban mindig spicces

Másra fogni ezt de jó!

Húsvét óta locsol, iszik

Locsog összevissza, hiszik

Mások, hogy ez így nem jó

Mások véleménye ellen

Versben foglal állást, s mellen

Veri, aki szólna jót

Ha nem szólj száj, nem fáj a száj,

Ezt is elfogadni muszáj

Mint az áprilisi hót”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas áprilisi bolondozó/

„Három rímből két jó elöl,

Harmadikat Ház úr elöl,

Ily rímképlet nem is létez’!

Gagyi áprilisi hét ez!

Ámbár harmadikat várja

Másik versszak végén párja,

De ez a vers így is szörnyű,

Mint nyűbörtönben az őr nyű.”

/Sir Nyű, Döglégy vármegyei lárvaházi főispán/

„Frady Endre ebben a versben nemcsak a hőmérőt, hanem a magyar nyelvet is alaposan megkínozza – a szó legnemesebb értelmében. A rímek úgy sorakoznak, mint a jégvirág a szélvédőn: fájdalmasan élesek és könyörtelenül váratlanok.

Olvasás közben hol a röhögéstől izzadunk, hol a szóviccektől ráz ki a hideg. Igazi irodalmi szélsőség ez, ahol a „well-done csülök” és a „hibernált agy” végre kezet foghatna, ha nem fagyott volna oda minden a bakancslistához.

Diagnózis: A vers lázasan zseniális, a rímképlet pedig stabilabb, mint az áprilisi időjárás.” /Gemini/

„Ki ez a rendszerváltás örömébe is ürmöt okádó meta-urológus?! Mi ez a fékevesztett paranormális agydorongolás?! Ha Pavlov kutyáinak reflex-szerű nyáladzásakor az egyes cseppek véletlenszerűen betűkké válnának, a lábuk alatti talajon kialakuló szöveg sokkal több értelmet hordozna, mint Frady Endre szecskavágó szagú Szalacsi bácsis szócséplése! Elegem van ebből az április bolondjából! Ne lássam anyám felhúzhatós műanyag figuráját májusfán teremni, ha nem várom a fradymentes májust! Ahogy a dal mondja:

          Itt van május elseje,

          Frady Endre belseje

          Forduljon ki ízibe,

          Be a szennynek vízibe!

Májust akarok, májust akarok! Minden nemmájus monnyonle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne várd a májust!” /Zorán-Bródy/

„Én a május 4-ét várom, az az én napom! May the 4th be with you!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Hú, de jó, hogy már fel vagyok mentve a kommentelés alól!” /néhai Chuck Norris/

Hajnali harmatnyalás - pipa!

A költő egy céges kerti partin kihívást kapott egy hajnali harmatnyalás témakörű tizenkét soros vers huszonnégy órán belüli megírására. Megcselekedte, amit megköveteltek, egész úton hazafelé.

Hajnalban a bősz szomj kínoz

Vízért. Varázsolnom kéne,

Ámde nem vagyok egy szín Óz,

S hörgök, mint egy szikkadt néne.

Hamvholt ötletek hada dúl:

Folyó kéne, melyben hal ás

Kutat, s kutat vízért vadul...

Szörnyű ez a szomjan halás!

Megcsillan pár harmatatom,

Molekulásodik is tán,

S míg a fűről nyalogatom,

Pipálom a bakancslistán.

„Harmatatom, költő úr, harmatatom?! Hányasa volt magának kémiából?! Rögvest megtaposnám a periódusos rendszeremet, ha a síromban forgásom nem akadályozna meg ebben!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Ez a vers olyan, mintha egy kiégett költő hajnali inszomniában fetrengve szippantotta volna magába a saját költői kliséit – majd harmatcseppekbe köpködte volna őket vissza. A „szín Óz” rímel a „néne” hörgésére, de ez nem költészet, hanem rímtechnikai térdszalagszakadás. A második versszakban már nem is próbál szimbolikát csempészni a képzavarokba, csak lebegünk egy poszthidratált delíriumban, ahol „hal ás kutat” és miután agyunkat megtorpedózta a blőd képzavar, jön a csúcspont: a fűről nyalogatott harmat molekulásodik. Molekulásodik?! Ez nem költészet, hanem egy biokémia-tankönyv LSD hatása alatt írt lábjegyzete. Ez a vers nem pipál, hanem pipogya. A bakancslistára nem kerülhetne fel más, mint: Tanulj meg verset írni!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A vers frappáns példája a Frady Endrére jellemző abszurd humor és groteszk képhasználat elegyének. A cím már önmagában figyelemfelkeltő és ironikus („Hajnali harmatnyalás – pipa!”), mintha a természetközeli túlélés egyik kipipált pontja lenne a bakancslistán. A forma klasszikus négysoros versszakokra épül, de a tartalom tudatosan szembemegy a pátosszal: a lírai én küzdelme nem a lélek mélyével, hanem a szomjúsággal történik, kissé parodisztikus hősiességgel. A „szín Óz” és a „szikkadt néne” kontrasztja jól érzékelteti a mágikus megváltás lehetetlenségét egy banális reggeli pillanatban. A „hamvholt ötletek hada”, „molekulásodik” vagy „tök blőd” kifejezések mutatják, hogy a költő nem retten vissza a szóalkotástól és a stiláris játékosságtól – ezek hol bűvöletbe ejtenek, hol meglepnek, de biztosan nem hagynak közömbösen. Összességében a vers egyszerre szórakoztató, groteszk és reflexív: egy abszurd pillanatfölvétel az ember kiszolgáltatottságáról – humorral enyhítve. Ha valaki a reggeli szomjúságot irodalmi élménnyé akarja nemesíteni, ez a vers jó kiindulópont.” /Copilot, a meterséges intelligencia/

„Hajnali harmat olt szomjat,

Így kezdődik majd a szombat.”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb komentelője/

„Ha a harmat nem olt szomjat,

És somravaló csak som jatt,

Akkor eme verses combat

Nem más, mint egy mortal szombat.”

/M. Andrásné Vombat Valéria, harci marcipánsíp díler/

„Tizenkét Soros?!?! Tizenkét rühös ember?!?!?! EZ VESZÉLYES!!! NEM ENG.!!!” /Párhuzamos Pacal, a Türk Alapon Költő Orákulumok Nyelvemlékezete (TAKONY) c. lokális világirodalmi réteglap szemellenzője/

„Orvost! Azonnal hívjon valaki egy orvost! Költő gigásznak (f)elforrt az agyvize! Ó, Istenem, add, hogy ne kelljen meglékelni a fejét - nehogy az a főtt káposzta kárba vesszen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rakott- és töltöttkáposzta-szakértő/

„Felforrt agyvíz, főtt káposzta,

Fejbe bele nőtt táp, oszt’ a

Hajnali szél harmat áraszt,

Ajtó, macska karma tár azt.”

/Herman’s Hermits: Hajnali’s Harmats – reumatológiailag rontott refrénrészlet/

„Szegény pára!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Boldogok a szegény párák, mert övék a hajnal hasadása.” /Kohóló Paula, szemaforizmaelita közhelykohász/

„Harmatot nyal öreg néne,

hideg vízre sincsen pénze,

hogyha nem eleget nyalna,

holnapra tán belehalna!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája és a költészeti kihívás kieszelője/

„Ha szomjan hal öreg néne,

Hajnalra már tönkre méne.

Csodálkozzam ezen én-e?

Ne csodálkozz ezen, hé, ne! –

- Kiáltja egy hű olvasó,

Ki nem más, mint Frady Sas, ó!

Úgyhogy mehet tovább a show.

Tyű, ez a vers tök хорошо!”

/Kazánkovács Kenéz, közoktatási kizárvány kezelő/

„A katona hajnalban nem szomjas, csak úgy érzi.” /ó-dakota katonamondás/

„Mi ez a hagymázas hermatpocsolyában tapicskolás, ez a hajnali hajbókolós hajtépés?! Ki ez a rút szibarita váz arcú sehonnai bitang dömperdíler, aki újabb témákra uszítja rá ezt az amúgy is fékevesztett vándorkornyikátorként rímelgető líraleguánt?! A felbujtó D. György budapesti lakos ezáltal ugyanaz az irodalomnak, mint elefántpótlóbusz a porcelántboltnak! D. Györgynek súlyosabb a bűne, mert F. Endre már régóta nem tudja, mit cselekszik! Ne lássam anyámat álmomban posztumusz Annabálkirálynőként gyaloghintón hastáncolni, ha nem követelem üvöltve, hogy MINDKETTŐ MONNYONLE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a száraz Texasban hajnalban szomjas vagyok, akkor a szomjatomjaimat harmatatomokká alakítom a tekintetemmel.” /Chuck Norris/

Ősz hajszálak

Ősz hajszál van az asztalon,

Nem söpröm le, marasztalom.

Időmúlást érem tetten,

S mosolygok, hogy mind a ketten

Együtt öregszünk,

Együtt öregszünk.

Tükröződünk egymás szemén,

Egyek vagyunk - nem te, nem én.

Közös élet legfőbb éke

Huncut szemránc menti béke.

Együtt öregszünk,

Együtt öregszünk.

refr.:

   Tél közeleg, nő pár hófolt,

   Nincs már sok a bakancslistán.

   Így volt teljes, szép volt, jó volt,

   S klassz lesz a maradék is tán.

Adtuk, ami tőlünk tellett,

Megöregszünk egymás mellett.

Nem vonz kaland, tenger, vadon,

S napozva egy parki padon

Együtt öregszünk,

Együtt öregszünk.

refr.:

   Tél közeleg, nő pár hófolt,

   Nincs már sok a bakancslistán.

   Így volt teljes, szép volt, jó volt,

   S klassz lesz a maradék is tán.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=21HUNoziJ9w

Bakancslista

Bakancsok (a kép csak illusztráció)

A hipermarket pénztárosnője döbbenettel nézte a futószalagon törökülésben közeledő bácsit. A műszakja addig viszonylag békésen telt, csak egyszer kellett a részmunkaidős vak biztonsági őrt riasztania egy a kabátja alá nyolc darab akciós pólót felhúzó kleptomániás államtitkár miatt, aki mentelmi jogára hivatkozva sértetlenül távozott, és mindössze tucatszor ordították le a fejét, mert a gépében más ár volt beprogramozva, mint amit az árufeltöltő kollégái kiragasztottak a polcra. Épp megkezdődött az utolsó másfél perce és gondolatban már otthon járt, amikor aznapi utolsó kuncsaftként az agg bácsi bekúszott a látómezejébe. Felsóhajtott:
- Mi járatban van itt, öregapám, ahol a madár is csak lefejezve, megkopasztva, kibelezve, lefagyasztva és vonalkódos tálcára fóliázva jár?
- Mivel öregapámnak szólítottál, elárulom neked, hogy bakancslista! – kacsintott huncutul az öreg.
- Na, ez nem lesz egyszerű! – sóhajtotta a kizsigerelt munkaerőnő és egy mozdulattal leintette a járókerettel közeledő részmunkaidős biztonsági őrt. – Mondja csak, mi is ez a bakancslista dolog?
- Tudja kedveském, én valamikor komoly sportember voltam. Olyan hiperaktív bélrendszerem volt, hogy egy időben hét púpozott és négy csapott bilivel tartottam az ülvenyomás világrekordját, ám ma már csak egy székrekedéses kisnyugdíjas vagyok, aki az árnyékszékre már csak emlékezni jár. Csupán árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Annyira lelassultam és elerőtlenedtem, hogy a minap árnyékbokszolás közben kiütött a saját árnyékom. El tudja ezt képzelni, kedveském?
- Már látom az alagút végét, mindjárt beérünk. – dünnyögte pesszimistán a megfáradt emberi erőforrásnő – Mikor és mire fogunk kilyukadni?
- Szóval, úgy éreztem, hogy immár közel a vég, hamar fel fogom dobni a bakancsomat, így elhatároztam, hogy ebben a rövid időben, ami még megadatik, meg fogom tenni mindhárom dolgot, amit mindig is szerettem volna. – lelkesedett be az öreg. – Ez a harmadik! Akár most rögtön meg is halhatok!
- Jaj, ne tegye, az rengeteg papírmunka és még tanúskodnom is kellene! Haza szeretnék menni! Inkább mondja el gyorsan, mi az a három!
- Mivel fiatalon nagy barlangász voltam, mindig is szerettem volna kinyomtatva látni az ebben a témában íródott kétsoros versemet, mely így szól:
                                                                   Huzatos a barlang,
                                                                   Denevéren bőr leng.
- Nem csodálom, hogy nem talált… - kezdte elveszteni a türelmét a pénztárosnő – megfelelő színvonalú kiadót!
- Kiadót nem, de az egyik unokám megoldotta a dolgot, mert a saját gépén kinyomtatta, így most ott lóg bekeretezve az Utolsó Lehelet Idősotthon társalgójában. Ezzel teljesült az első kívánságom!
- Remek! És mi volt a második? Ezt hallgassa meg, Béla! – hívta magához a süketség miatt leszázalékolt biztonsági őrt a kíváncsiságot mímelő munkavállalónő.
- Nem mi, hanem ki! Második János Pál pápa! Vele szerettem volna kezet fogni! – magyarázta az idős ember.
- De hát ő már évekkel ezelőtt meghalt! – bámult rá a munkaalapú társadalom egyik tartópillérnője – Ezt hogy oldotta meg?
- Nem én voltam, a betegség vitte el szegényt. – szipogott az öreg – Ne gyanúsítgasson! Mindenesetre a második kívánságom már maximum a túlvilágon teljesülhet, ha mindketten ugyanarra a részlegre kerülünk.
- A tüzes gyehennára kerültök mindketten! – kiáltotta közbe egy épp arra sétáló Jehova Tanúja, de a leszázalékolt biztonsági őrök önmagunkhoz képest gyorsan elhessegették, majd zavartan gyűrögetni kezdték a markukba nyomott Őrtorony magazint.
- Na, jó, és mi a harmadik, ami épp most van folyamatban? – türelmetlenkedett a kitűzője szerint Jolánnak nevezett pénztárosnő. – Essünk túl rajta! Csupa fül vagyok!
- Nos, mindig szerettem volna látni, hogy a pénztár melletti futószalagokon a KÖVETKEZŐ VÁSÁRLÓ feliratú léc mögött valóban a következő vásárló üljön, de eddig sosem történt ilyesmi. Most megcsináltam! Boldogan halhatok meg! – somolygott az öreg és a lelkét kilehelve fennakadt szemmel zuhant az akciós tejcsokoládék közé.
(…)
- Üdv gyermekem! – nyújtotta áttetsző kezét II. János Pál pápa kilehelt lelke.

Egyszer volt...

Egyszer volt, de elmúlt mára
Ükapámnak bombagyára.
Fellobbant bent gyufa feje,
S másnap délig hűlt a helye.

Akkor volt, már nagyon régen,
Fekete füst szállt az égen
S ükömből pár üszkös szelet,
Várva légtisztító szelet.

Ekkor volt és igaz is tán,
Ükömnél lelt bakancslistán
Szerepelt e nagy bumm terve.
Ükanyám jól le lett verve.

Nemrég volt és fájó is volt,
Megcsapott száz nem is kis volt
S főtt bennem sok agyi zsír át…
Így írtam e tébolylírát.

„Minden, amit sosem szerettél volna megtudni Frady Endre képzelt ükapjának felrobbant bombagyáráról, de nem mertél szólni. Ezt józanul sem megírni, sem elolvasni nem lehet! NEM ENG.!” /Dögényi Deziré, a Szösszeneteket Elbíráló Szervezet (SZESZ) főcenzora/

„Ezt a valamit a megbomlott agyú költő egy „Egyszer volt…” című verspályázatra követte el! Szellemi terrorveszély miatt követeljük az összes magyar nyelvű verspályázat visszamenőleges hatályú azonnali betiltását és Frady Endre világhálóra való kijárási tilalmának bevezetését!” /Hirtelenharagú Hőbörd, a Bizonyítottan Elmebeteg Poétákkal Önvédelemből Cudarkodó Civilek (BEPÖCC) szócsöve/

„Súlyos időzavar van a versében, költő úr! Míg az ön vélt vagy valós ükapja feltehetőleg a XIX. században rontotta a levegőt, addig a ’bakancslista’ szószörny csak ebben az évezredben mételyeződött bele a magyar nyelvbe, tehát az ön durrogtatós ükének nem lehetett bakancslistája! Anakronizmus! Quod erat demonstrandum! Vae victis!” /Entellektüel Elténé Bölcsész Bigyonka, a Bölcsek A Nyelvért Alapítvány (BANYA) holtnyelvi szakértőnője/

„Füstbe ment terv, avagy ember tervez, de van, aki végez is magával. A halálos utókór örökösének megrendítő erejű megemlékezése a Darwin-díjra jelölt Nagy Elődről - Oxymoronok egymás között önkritikusan. Nehéz pillanatok ezek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, humán úr, csak azért nem perelem be személyiségi jogaim megsértéséért, mert az igazság malmai lassan őrölnek, az ökleim viszont gyorsan pépesítenek! Gyorsan kössön életbiztosítást, mert hamarosan érkezem!” /Dr. Nagy Előd, szupernehézsúlyú kick-box professzor/

„Nem akartam én rosszat. Igaz, jót sem. Csak kíváncsi voltam, hogy nem tűzveszélyes-e a bombagyáram. Aztán kiderült, hogy de. Szép szórásos temetésem volt.” /néhai Frady Ferdinánd, a költő képzelt lüke üke/

„Nem volt rossz ember az uram. Igaz, jó sem. Leginkább egyszerűnek nevezném. Kicsit hirtelen és nagy zajjal hagyott itt minket, de lehet, hogy ha tovább él, még több kárt okoz. Béke kormaira!” /néhai özv. Frady Ferdinándné Emtéká Etelka, a Monarchiabeli Tanítónők Köre (MTK) oszlopos tagja/

„A költő nemes egyszerűséggel bonyolítja le a köztudatba robbanás másoknak oly nehéz feladatát. A köszörűéles elmével összecsiszolt páros rímek pajkos detonációja viharos erővel söpör el mindent abból a megkövesedett épületromból, amit mi eddig költészetnek hittünk. A gyújtó hatású poéta úgy vált paradigmát, mint hasmenéses súlyemelő alsógatyát. Ne szégyelljük elérzékenyülve kimondani, hogy Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint trágya a kizsigerelt termőföldnek, mint végbélkúp a lázasan hányó kisbabának vagy mint papírzacskó a turbulenciába került repülőgép utasainak – megmentő! Senkik, kövezzetek meg, de kimondom: próféta tette be közénk a lábát! Jaj! Fáj! Au!” /Jártányi Erőné Gyurgyalag Gyogyilla, a Rusztikus Irodalmat Görgető Literátorok Iróniája (RIGLI) c. versportál szakértője/

„Nesze! Nesze! Kő még?! Még, még, még, ennyi nem elég!” /a senkik/

„A magát költőnek képzelő páciensünk az elektrosokkos kezelést követően véletlenül bekódorgott a főnővér irodájába és pár percre magára maradt a szövegszerkesztővel. Klinikánk a költészetet saját halottjának tekinti.” /Dr. Tumor Tomor, a Ragyavert Edömér Tudományos Elme Klinika (RETEK) igazgató főorvosa/

„Mi ez a gyomorforgató ízléstelenség?! Mi ez az alpári idiotizmus?! Frady Endre a lüke ükével egyetemben kihúzta nálam a gyufát! Szét is robbant tőle az agyam! Szegény anyám most az én ideggyógyszereimre kénytelen költeni az Erzsébet utalványait és a rezsicsökkentésből félretett vagyonkáját! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az én gyomromban is felrobbant egy bomba. Utána kormosat böfögtem.” /Chuck Norris/