(hullára elsárgult leveleknek)
 |
| A betintázott egér (Zajcsik főtörzs felvétele) |
Esik eső, én még nem esek,
Dalszövegeim oly nemesek,
Szívet s gyomrot szorít mindahány,
S ettől szegény Linda hány.
Fúj a szél, és én szondát fújok,
Messzi meccsen szólnak fuj-fujok,
Ide hozzák hangját hűs szelek,
S bánatomban szeszelek.
Ó, drága biztos úr, a vádja bizony nem koholt,
A vérem tartalmaz pár százaléknyi alkoholt.
Szívem dobolt, s eldőltem…
Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?
Gyémánt égen lilán repkedek,
Üveghangon szól egy lepke: brekk!
Elhinni ezt soha nem fogja
A valóság sok foglya.
Ó, drága biztos úr, a vádja bizony nem koholt,
A vérem tartalmaz pár százaléknyi alkoholt.
Szívem dobolt, s eldőltem…
Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?
Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?
Esik eső s én már nem esek,
Földön fekszem, körben csövesek,
Főtörzsőrmester úr így talál,
S fáj a lehorzsolt bal áll.
Fáj a lehorzsolt bal áll.
