2012. november 21., szerda

A végtelenben

Az idő egy nagy, egyirányú utca,
a sok kis élet mind-mind arra vár,
együtt mehessen rajta pár saroknyit,
bár szinte ellep mindent itt a sár.

Téged elvitt a párhuzamos utca,
én még megértem azóta egy s mást.
Talán találkozunk a végtelenben.
Megismerjük-e majd akkor egymást?

Mi lett volna, ha ... ? Válasz erre sosincs.
Te a titkoddal pihensz, én élek
szép emlékeddel és csak várlak, várlak...
A végtelenben ülj mellém, kérlek!

2 megjegyzés:

  1. Szepy! Ilyet írjál még. (Virág)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Virág a bizalmat meg a biztatást, de ha tudnék, akkor írnék. Sajnos nem tudok, illetve csak nagyon-nagyon ritkán. Olyankor elküldöm a Verusnak, hogy tud-e vele valamit kezdeni megzenésítésileg.
      Egyébként ezt pont a héten kérte, hogy küldjem el, azért jutott eszembe, hogy kitegyem a Facebook-ra. Hátha most megszállja a Verust az ihlet és dallá nemesedik az ügy.
      :)

      Törlés