(dalszöveg S.V.-nak)
Verset írsz, de minek?
Dalt szerzel, de kinek?
Ki olvas, ki hallgat, kit érdekel,
Ha az életek csak párhuzamos sínek?
A világ nagy hírözön,
Megszűri a közöny.
A szép is, a jó is, a fontos is,
Ha nem csillogó, eltűnik kézen-közön.
Az életünk mit ér,
Ha gyáván csak kitér
Önmaga és a nagyvilág elől?
Minek adatott akkor egy életnyi tér?
Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?
Hogyha rád nevetek,
Mag, amit elvetek,
Elér-e szívedig, vajon elér?
Életre kelhet-e, kit csupán szeretek?
Hány kiáltott szótól kel életre a puszta?
Hány kiontott könnycsepptől árad szét a tenger?
Hány félszeg kis daltól lesz a remény oly tiszta,
Hogy emberbőr páncéljából előbújjon az ember?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése