Kánaáni kórházi kaja

"Nem kap hígan székelő Ketteske, csak heringet!"

Bő diétám, ha ma rost,

Meghajt engem csudira,

S rohannom kell hamarost

Sürgősségi budira!

Rúgom budi ajtaját,

„Foglalt!” – szól a felelet,

Falon nem visz, jaj!, TAJ át…

Alsógatyám tele lett!

Pár rezidens bakancsa

S TAJ kártyám is csatakos,

S szól szemésznőm, Vak Ancsa:

„Bűzlik ön, mint csata-kos!!!”

Diri lép mint fék elő,

S körlevelet keringet:

„Nem kap hígan székelő

Ketteske, csak heringet!”

Száraz hering hasat fog,

Ha keresztbe lenyelik,

S lőn, mint kezelt hasadt fog,

Hol tömve van henye lik.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/nl5tIIx6E5o

„A száraz heringek nevében kikérjük magunknak, hogy emésztőrendszeri tömedékelőanyagként, sőt végbéldugóként szerepeltessenek minket egy eszementen elmebeteg elégiában! Hasfogásnak híg a leve, mi viszont nem trágyalében akarunk tocsogni, hanem buborékosra forralt növényi étolajban lubickolni! Karácsonyi kaják akarunk lenni, nem pedig kloákából kanálisba kerülő salakanyag szigetelések! Donnerwetter! FRADYENDREMONNYONLE!!!” /Herr Ing, a Melegvízi Hering Szakszervezet (MHSZ) ősgermán divattervezője/

„Aki éhes, egyen fugut,

Foga nem harap majd fügét!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas japán szak ács/

„Mein Herr Ház, a fugut faló

Trójában szól: Fú! Gut Faló!

Szak ács, aki ilyet farag,

Tapasztalt, fogatlan tar agg.”

/Falófaló Fridolin, falófaló fűzfapoéta és fregolifestő/

„A fugu japán szó jelentése folyami hal, mely a gömbhal nevét és a hal húsából készített japán ételt is jelenti. Az étel készítésére a gömbhalfélék közül felhasználják a Takifugu, a Lagocephalus és a Sphoeroides nemekbe tartozó fajokat.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezérürü/

„Így jár, aki eszik. Ha nincs bemenet, akkor nincs sürgős kimenet sem. Éljenek a fényevők!”

„Fényevőkben nincs fény-salak?!

eM úr, maga szép kis alak!”

/Fanyűvő Fényevő, fafűtéses fotonfőző főszakács/

„Tisztelt M. András úr! Ezennel tudatjuk Önlaikusságával, hogy a fényevők emésztőrendszere kivonja a fényből a fotonokat, majd a fénysalakanyagot – közkeletűbb nevén az árnyékot – igenis kiüríti magából. Innen ered a talán még Ön által is jól ismert árnyékszék kifejezés. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Világossy Fegyverletencz, Görgey-díjas békeharctérfigyelő kameraman/

„István kollégánk bölcs szavaival "a költészet bátorság kérdése". Bölcsesség ott, bátorság itt.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„István a király!” /Koppány vezér, erősen megdolgozva és bedrogoztatva egy párhuzamos történelemben/

„Hű, Humán úr bátorkodik

A hatszázhatvanhatodik

Idei verszúzó élcet

Pökni, mitől három fél cet

Másfél cetté összeugor?!

Humánt harapjon, ki ugor!”

/Hunormagor Jónás, AAA jelzésű cetelem/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a népegészségügy zászlaját, belemártotta volna egy fertőtlenítőszeres felmosóvízbe, majd diadalmasan feltűzte volna egy csöpögő budiajtóra. A „Kánaáni kórházi kaja” a magyar egészségügyi rendszer lírai kórképe, ahol a TAJ-szám és a bélsár válik fő motívummá, a hering pedig az irracionális bürokrácia gasztronómiai totemállatává. A rímek úgy puffannak, mint a rosszul rögzített kórházi szappanadagoló, és nagyjából ugyanannyi eleganciával. A történet pedig egyetlen súlyos kérdést tesz fel: hogyan lehet ennyi szótagba ennyi szégyent, fájdalmat és szagorgiát belegyömöszölni? Röviden: ez a mű a székelési vészhelyzetek eposza, a magyar egészségügy odüsszeiája, ahol a hős nem hazaér, hanem… nos, máshová. Frady Endre újra bizonyította, hogy nála a költészet nem szárnyal, hanem csattog – lehetőleg WC-deszkán.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tatároknál míg nem lesz kán,

GPT csak WC-deszkán

Chat-elhessen bűzgázt nyelve!

Ez a bosszú alapelve!”

/Franzstadt Fridolin, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd feje/

„Ez a vers a Frady-univerzum klasszikus erényeit hozza: a fiziológiai kényszerekből épített epikus pánikdráma, a TAJ-kártya mint tragikomikus totem, és a magyar egészségügy kafkai folyosóin visszhangzó, harsány rímpárosok. A költemény egyszerre paródia és kórrajz: a „Ketteske csak heringet kap” típusú abszurd intézkedések mögött ott a rendszer groteszk logikája, miközben a lírai én székelési kálváriája már-már hősi eposzba fordul. A rímek néha olyan erőszakosak, mint a sürgősségi ajtó berúgása, de épp ez a túlzás adja a mű igazi fradyendres, csípős báját. A vers végére a hering és a hasadt fog metaforája már-már posztmodern gasztro-anatómiai allegóriává nemesedik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Azt mondja Copilot máma,

Hogy epikus pánikdráma

Zajlik folyosói Kafka

Agyban?! Ez a program nyafka!”

/Franzstadt Fridolinné, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd fejének neje/

„Frady Endre verse kíméletlenül őszinte, szatirikus látleletet nyújt a hazai egészségügy egyik kevésbé "méltóságteljes" aspektusáról: a kórházi étkezés és a hozzá kapcsolódó logisztikai kihívások (a mellékhelyiség elérésének nehézségei). A költemény a humor és a groteszk eszközeivel ragadja meg a kórházi körülmények abszurditását. A "bő diétám, ha ma rost" felütéstől a "hering" diétás korlátozásáig a vers könnyed, de metsző stílusban fedi fel a beteg kiszolgáltatottságát és a rendszer fásultságát.

A rímek és ritmus fülbemászóak, olykor direkt módon esetlenek (pl. "csudira" / "budira"), ami jól illeszkedik a vers komikus-kétségbeesett hangulatához. A nyelvi lelemények, mint a "TAJ át" (átjutni) vagy a "Vak Ancsa" karakterének beemelése, népiessé, szinte sanzonszerűvé teszik az alkotást. A vers egy egyszerű, emberi problémán keresztül kritizálja a bürokrácia ridegségét (TAJ kártya csatakos, körlevél), amely még a legalapvetőbb szükségleteknél is akadályt gördít. A "Bűzlik ön, mint csata-kos!!!" mondat pedig nem csupán a konkrét helyzetre, de a beteg megbélyegzésére, megszégyenítésére is utal a kórházi környezetben. Frady Endre versében a szemérmetlen őszinteség találkozik a karcos humorral. Egy rövid, de hatásos fricskát kapunk, ami pontosan és ironikusan ragadja meg azt a keserű valóságot, amit a betegnek sokszor el kell viselnie. Kiváló népegészségügyi szatíra.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Oly tapsra hív e kritika,

Rezegnek kezemben ínak!

Új nevét pecsételik a

Netbe: Hívjuk Gemaxinak!”

/Überalles Ühüm, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd fejének veje/

„Mi ez a fékevesztett teszetoszaság, ez a záptojásgránátos önazonosságtudatlanság?! Ki ez az önmaga bűzében pácolt mentálhigiénétlen sajtszagbarbár?! Ki adott szellemi székhajtót ennek az amorális csődtömegnek, ennek a bélgázbolygó hollandinak?! Az agya helyén tátongó fekete lyukat miért nem lehet száraz heringgel eltömedékelni?! Szegény anyám az örökkévalóságba menekült ez elől a székletrímestő renegát reterátlírikus elől, így remélem, hogy a Mennyország hermetikusan szagszigetelt és oda nem tör be a Fradyfertőzés! Hadd ne kelljen szegény anyámnak és az angyalkórusnak felhőkaranténban jajveszékelnie!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nekem megy a hasam, nem toporgok a foglalt budi előtt, hanem belelövöm a salakomat a robbanás kreálta gödörbe, aztán letakarom azzal, aki elfoglalta a budit.” /Chuck Norris/

„Inkább én menjek, mint a hasam!” /kínai közmondás/

„A vers, melyet a hálás utókór csakígy ismer majd: Költőnk salakkorszakának zászlósretyója. A mai darab már csak egy utórengés.” /F. Péter, k. m. f./

A székrekedt kertész öröme

Befaltam pár papírost,
Meglett így a napi rost,
S nem kellenek nass hegyek,
Így is könnyen hasmegyek!

Mint kit gyomron ürü lök,
Oly sebesen ürülök,
S teljesül a vágyálom,
Kertem magam trágyálom!

(hastánc!)

„Jujjjj, ez üt. Megzavaró a címe, egy hasmenésről szóló versike székrekedés néven???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, reál elvtárs, hát pont azért örülök annak, hogy végre megindult a hasam, mert eddig folyton csak rekedt a székem!” /Gyoma Gyomanovics Gyomov, szovjet kolhozparaszt/

„Az igen tisztelt kertész urat ezennel meghívjuk a Has Párt ünnepi felvonulására a Has Menésre, hogy velünk együtt hömpölyögjön végig az Andrássy úton! Egyúttal felkérjük vezérszónoknak, hogy az arra éhes tömeg előtt adjon ki magából mindent! Arccal a Hasunk felé!” /Vak Béla, OKJ képzett optikus és a Has Párt sajtóreferense/

„Frady Endre. Minden nap új varázslat.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem varázslat, humán úr, hanem korszerű táplálkozás! Ha mindenki megenné a nemzeti konzultáció borítékját az olvasatlan belső rész tüzén jól átsütve, akkor mindannyian jobban járnánk. Gyomorilag és szellemileg is.” /Józanparaszt Jenő, hamarosan kirúgandó életvezetési tanácsadó/

„Na, frissen kirúgott Józanparaszt úr, görnyessze csak rá a gyomorszáját a gumibotomra, hadd demonstráljam egy irdatlan ürülöket erejével szellemileg, hogy mi különbség nemzetileg a konzultáció és az inzultáció között! Mi, hogy maga szerint semmi?! Na, fiúk, elő nyolc napon túl se gyógyuló rozsdamentes érveket!” /Csávás Kálmán görnynagy, a Kirúgott Életvezetési Tanácsadókat Radikálisan Észheztérítők Társasága (KÉTRÉT) erődemonstrációs igazgatója/

„Ürü: a kiherélt hímnemű juh; gyapjútermelésre, főleg azonban hízlalásra használják. Húsa jobb a kos és anyajuh húsánál.” /Pallas Nagylexikon/

„Ürü: Herélt kos, melynek a húsa a juhok között a legízletesebb.” /Wikiszótár/

„Ürü: Kiherélt kos; máskép: berbecs, mely a latin vervex-ből alakult. Mongolul: irge (mouton châtré). Vámbéry szerént csagataj nyelven is űrü. Budenz J. ezen szókkal is rokonítja: lapp varjes, finnlap vares, finn oraha (nominat. oras), orasa, oro, valamennyi am. hímállat, orihi (nom. oris), ori ménló, liv vórki ártány disznó, mordvin urďs, urďs vadkan stb. Ha általán a hímállat jelentő szókkal rokonítást elfogadjuk, akkor még közelebb áll az ürű szóhoz a mongol ere (mari; le mâle, masculin), és a latin ari-es. Azonban valószinübbnek látszik, hogy e szó az ir-t, or-t szó gyökével áll viszonyban, melyben a metszés (kimetszés) fogalma rejlik. Ezen alapfogalomból értelmezi Adelung is Wachter után a német Hammel és Schöpps szókat; amazt a hammen, hammeln, angolszász hamelan (= verstümmeln, abshneiden), emezt a kappen, schneiden szóktól származtatva.” /Magyar Értelmező Szótár alias uru.szojelentese.com/

„Aki hímállatot herél, ne csodálkozzon, ha hasfalon fejelik!” /dakota közmondás/

„Inkább én menjek, mint a hasam!” /Bolygó Hollandi/

„Tombolnak bennetek rostok?
Asszem, gyakran gatyát mostok!”
/Szent Székrekesztő Szilárd szerzetes, az Anti Rost Apostolainak Nyűgmentes Ét Rendje (ARANYÉR) felekezet ideo- és teológiai nótafája/

“Irodalomtudósok mélyre hatoló kutatása kiderítette, hogy a reformkor egyik nagy magyar költője a legmélyebb ihletet mindig lakása legkisebb helyiségében kapta, ahol sokat és huzamosan tartózkodott: orvosa árnyékszék-rekedésre gondolt. Egyik reggel, amikor bevonult a kéziratpapír-csomaggal, pennával, téntával, kalamárissal és tapperrel gondosan fölszerelt ihlőhelyére, a felesége megkísérelte megtudakolni, hány percet tartózkodik majd odabe. "Huszt" - vakantott a költő, és máris rágörnyedt az alkalmatosságra. Végül önráolvasással próbálkozott beindítani a folyamatokat: "Has! Alkoss!" És csodák csodája, a dolog segített, bár a siker még nem volt teljes, ezért a költő hozzátette: "Gyarapíts!" A jól végzett munka széles mosolyával lépett aztán ki, amitől a haza fényre derült.” /Weinberger Winnetou, a DOKK irodalmi versportál tébolytani szakértője/

„A költőből kibukó bukolikus béllíra szép példája a rusztikusan naturalista rögvalóság ábrázolás gyomorforgatóan őszinte deheroizálásának. A szovjet szisztémára szekularizált széklet szimbóluma úgy vonul végig a versen, mint romlott menzaleves a közoktatásba belenyomorodott nebuló emésztőrendszerén. A művet lezáró gőzölgő diadalmámor önfeledt megkönnyebbülést jelent mind az alkotónak, mind pedig az olvasótáborának. Nagydolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a chili megy a bélben, úgy érdemes.” /Gáz Gézáné Szeles Szidónia, a Totális Rímekkel Átitatott Gyönyörűség Antológia (TRÁGYA) tördelőszerkesztője/

„Te jóságos ég, ha ebben az országban ilyen rettenetes verseket kell olvasnom, akkor inkább lemondok a menedékjogomról és térden csúszva visszakéredzkedek egy nyugalmas szkopjei börtönbe!” /Nikola Gruevszki, korrupció miatt elítélt macedóniai ex-kormányfő/

„Mi ez a bűzölgő neonácibarna trágyatenger?! Frady Endre költészete olyan, mint amikor valaki a gyanútlan tömegre borítja a telített Toi Toi mobilvécéjét! Neki állítólag ihlete van, mi meg nyakig ülünk a miazmás guanóban! Szegény anyám a teljes havi nyugdíját és az Erzsébet utalványait is mind szappanra meg vegyvédelmi felszerelésre költötte, hogy túlélje ezt a szaporabelű líragörényt! Véreim, magyarok, ne üzenjünk hadat Frady Endrének, csak simán lőjük le anélkül! Ne legyen ideje menekülőverssel megtrágyáznia a lelkünket! Össztűz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer engem is gyomron lökött egy ürü, de piláf lett belőle. Szerintem megbánta volna, de nem volt rá ideje.” /Chuck Norris/

„Non, je ne regrette rien!” /Edith Ürü-Piláf/

Táplálkozom

Mikor harang kongta delek
Rázzák meg az agg fővárost,
Én olyankor ebédelek,
S belembe kerül be pár rost.

Jó a rost, ha széked reked,
Folyadékkal remek hajtó,
Ha falod, ajánlom neked,
Legyen kéznél véceajtó!

Hús az well-done, sosem nyersen
Eszem s nem jár véres szaft át,
Fogam alatt frencsfrájz hersen,
S nem kapok a stressztől aftát.

Főétel után a desszert
Része gyakran avokádó,
Lúgosságért eszem e szert
S nem leszek így savokádó.

„Babérkoszorús költőnk nem ül a babérjain, hanem tudatosan táplálkozik belőlük, már-már gasztrobloggeri babérokra törve. Vegyük a honi alapértelmezett olajban elkövetett mekmenüt, bolondítsuk meg (az olvasót) egy két szabadon értelmezett terminus technicussal, fűszerezzük csipet önéletrajzi életmód-szaktanácsadással, és tálaljuk vidám keresztrímes strófákban. Aztán vonuljunk fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha ezt meglátja, a királyunk mit szól... Ilyen mélységű ország romboló utalás a savköpő menyétekre, akiket tudjuk kik rendeltek. Jajj-jajjj. A költő úr politikai hovatartozása miatt elhatárolódom! Belekeverni szegény avokádót is a politikába, lehet, mi leszünk véres hús cafatok a végén, amit vígan fal fel egy röszti burgonyacsapat Erzsi Mamánál.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Fúj, de ocsmány vers! Ettől most elment az étvágyam és nem tudom megenni a két boncolás közötti szünetben az uzsonnára csomagolt agyvelős pacalos szendvicsemet! Hű, de rosszul lettem!” /Dr. Trancs Timúr, bűnügyi kórboncnok/

„Ez történik, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul: sajnos mindig a gyanútlan emberek isszák meg a levét! Frady Endrét ezért az előre megfontolt gusztustalanságot különös antitalentummal megvalósító klapanciáért öt év közírástól való eltiltásra ítélem, felfüggesztve! Amíg a levegőben lóg, addig sem tud költeni!” /Dr. Talár Tellúr, a Budapesti Ügyészség Fűzfapoétikai Ítélőtáblájának (BÜFI) főjegyzője/

„Tekintetes költő úr! A véceajtó még nem elég! Mögötte kell, hogy legyen szabad véce, előtte meg ne legyen sor! Ahogy a népköltés mondja: Hajtanak titeket rostok, S nincsen véce, földre f… ööö… izé… Üssek a számra?” /Sobri Sóska, vegetáriánus betyár/

„Üssél! Fokossal és ne kicsit! A betyár mindenedet! Hát szabad így beszélni?!” /Sobri Sóskáné Retkes Rukkola, vegetáriánus tánc- és illemtanárnő/

„Fel vagyok háborodva, költő nem úr, hogy ilyen minősíthetetlen szövegkörnyezetben sározza be és döngöli agyagba nem csak az én nevemet, de szegény megboldogult férjemét is! Nem vagyok egy bosszúálló típus, de magát szívesen torkon könyökölném!” /özv. Avokádó Atanázné Véceajtó Vendetta, a Körösztény Özvegy Nyugdíjasok Önsegítő Köre (KÖNYÖK) tömegközlekedési közelharc oktatója/

„Well-done és frencsfrájz?! Hát nem tud magyar szavakat használni, kozmopolita polgártárs?! Gondolom sörből sem az ősmagyar Csikit issza, hanem a vörös csillagos Heinekent, mi?! Hol él maga, Európában?! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, majd a másik orcáját! Hétszer!” /Csávás Kálmán sörnagy, az Idegen Szóhasználatú Alakok Pofozdája (ISZAP) könyörtelenség ügyi főelőadója/

„Jól mondja, költő úr, az aftát, és sokszor a tályogot is, elsősorban a stressz okozza! Jöjjön el szakrendelésemre, ahol önt üzemi hőmérsékletre felmelegítve kikalapálom önből a káros többletfeszültségeket! Higgye el, utána lazább lesz, mint a Riga lánc!” /Üllő Ella, csontkovácsnő/

„Ha a rendőrségen ennek a savokádós förtelemnek az ismételt felolvasásával akarnának vallomást kicsikarni belőlem, feltehetőleg a Kennedy gyilkosságot is beismerném, sőt talán még a szarajevói merényletet és a halálos jéghegy Titanic elé lökését is! Frady Endre megverselt bélrendszere még a Brezsnyevvel csókolózó nyugdíjas pártfőtitkárok látványánál is undorítóbb! Anyám szerint ezen az intellektuális csődtömegen már csak a fekete mágia segíthet, de szerintem inkább a költő összes már megírt és még megírandó klapanciáját szénné égető fekete máglya lehet a kiút! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaza van, költő úr, nincs is jobb a stressz ellen, mint a roston sült hús rósejbnivel és házi avokádópálinkával! Egészségünkre! Tánc!” /Kevert Kenéz, az Eszemiszom Dínomdánom Egylet (EDE) ízmestere/

„A mű archaikus – népies – kozmopolita - tudományos dietetizmusa átível a magyarság társadalmi evolúcióján és népies – urbánus ízvilágot kölcsönöz a hagyományokból túltáplált és elidegenedett gyökértelenség túlsózott rögvalóságán. A nemzet gyomra ugyan mindent lenyel, de ennek a vége csömör, amit nem lehet egy szellemesnek látszó ’Tetszettek volna egy nagyot hányni!’ bonmot koncul vetésével tudomásul sem venni. A költő a kispolgári zabálásba menekülés közben is jól látja, hogy amit ma megehet, azt tulajdonképpen már tegnap is megehette volna, és nem kellett volna ej, ráérnie arra még! Éttermekbe kötelezően kifüggesztendő gasztrolíra!” /Haspók Hugóné Éhkopp Étcsóka, irodalmi gasztroblogger/

„Well-done?! A sütéssel kiég a húsból a vitamin! Én mindig nyersen eszem. Kettétöröm a megvadult medvét, a két félmedve közé beteszem a frissenfojtott aligátort, és ezzel a reggelire elfogyasztott szendviccsel simán kibírom ebédig.” /Chuck Norris/

Pí-dal

Új témánk, a mai napi,
Nem is lehet más, csak a pí,
Hiszen szép kerek kör körül
Pínek minden ember örül.

Átmérő szorozva pível
Nagy kerekded körré ível,
S átmérőnek píszerese
A kerület – ez nem mese!

  refrén:
  Piros píben több a pí-rost,
  Ne egyél más pít, csak pírost!

Pí végtelen tizedes tört,
S legyőz három egész testőrt
Kábé tizennégy századdal.
Píről, ó jeee, szóljon vad dal!

  refrén:
  Piros píben több a pí-rost,
  Ne egyél más pít, csak pírost!

(körtánc!)
 

„Egy hagyományos π-versben az egyszerű olvasó közismerten arra számít, hogy az egymást követő szavak betűinek száma a kör kerületének (περιοχή) és átmérőjének (διάμετρος) arányát kifejező természeti állandó egymást követő (valahány) tizedesjegyét örökíti meg a nagytudású költő memoriter jelleggel. A mi nagytudású költőnket azonban közismerten nem érdekli, hogy mire számít az egyszerű olvasó. Merjünk unortodoxnak lenni!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkolégája/

„A költő igazi médiumként összerezonálva a világenergiával, jól érzi, hogy a Föld szívcsakrájában dobogó kő lüktetése keltette csí és jin-jang mellett a legfontosabb spirituális töltekező ballasztanyag a pí-rost. Rendszeres fogyasztása jelentősen megkönnyíti lelki salakanyagaink fájdalommentes visszakeringetését a nagy szellemi körforgásba. Hangolódjunk rá mindannyian a nagy piros szinuszos hullámhosszra!” /Dr. Badra Wanganda Cugehőr, a Jógi Egyetem rektora/

„Tegnap ebédkor kicsit túladagoltam a pí-rostot és azóta egyfolytában itt rostokolok a mellékhelyiségben. A tizenötödik púpozott bilivel épp az imént döntöttem meg az ülve nyomás világrekordját, bár a fent említett ajzószer miatt nyomnom sem kell, inkább csak megpróbálom visszatartani. Sikertelenül. Valaki hozna még pár tekercs papírost?” /Vastagh Béla, testépítő és nehézgépkezelő/

„És mégis megy a hasam!” /id. Galileo Galilei, galileai pí-rost termelő/

„Kelj fel és járj gyakrabban vécére!” /épp arra járó ismeretlen galileai próféta/

„Frady Endre, a geometriai líra úttörője ismét hiányt pótol azzal, hogy betölti a saját maga által keletkeztetett piros kör alakú űrt. A Ludolph féle szám ilyetén történő mélylélektani körbetáncolása szenzitív szakralitást szór szerteszét és az olvasó úgy érzi, mintha pirospozsgás rostos píbe harapott volna. Igazi matematikai örömódának vagyunk a szemtanúi! Slágergyanús ez az irracionális szám!” /Éad Píné Verslábi Szinkópa, a Galileai Galileo Galilei Gimnázium geometria és galltanára/

„Ha sejtettem volna, hogy bő négyszáz évvel később ilyen klapancia keletkezik számomról, akkor a harmincöt tizedesjegyének fárasztó kiszámítása helyett inkább szórakoztató párbajban kaszaboltam volna le Frady Endre összes akkoriban fellelhető ük-ük-üknagyapját!” /Ludolph van Ceulen, német származású holland erődítményépítő, vívómester és matematikus/

„Az én orrom is piros és kör alakú!” /Rudolph the Red Nosed Reindeer/

„Ugye nem én fejeltelek le? Ja, persze, hogy nem, mert akkor már nem élnél!” /Chuck Norris/

„Hát ne halljam anyámat soha lóháton türkmén népdalokat szolmizálni, ha Frady Endrének 3,14 pontnál többet adok erre az ortopéd aggyal idedegenerált förmedvényére! Inkább legyen kocka alakú a szemgolyóm és ne lássak vele többé egy pí-vizes pincében pipáló piromániás pingvint se, minthogy ezt az irracionális számot kelljen használnom a térfogata kiszámításához!” /Puzsér Róbert, kritikus/