A költő dala

Költő, mikor költ,
Nem le-t mutat, föl-t;
Végcélja az Ég,
Belül ezért ég.

Fűti őt a hév,
S ha elüti HÉV,
Mely nagy, mint a hegy,
Lelke mennybe megy.

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

Költőmassza zöld,
Beissza a Föld,
S terem rajta fű.
Aszta’ de szép, hű!

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

(haláltánc!)

„Oh, de szívesen megzenésíteném ezt a költői dalt, de hát ki enged oda egy csokigolyót a zongorájához?!” /Wolfgang Amadeus Mozart, néhai zeneszerző és jelenlegi csokigolyó/

„Megjegyezném, hogy még ha fradista is, akkor is piros a költői massza... De ügyesen be lett csempészve némi propaganda.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Akit elüt a HÉV, reál úr, az egyrészt összekenődik zöld festékkel, másrészt hullaként előbb-utóbb amúgy is bezöldül kicsinyég. Úgyhogy a zöld massza többé-kevésbé helytálló, így nem helytelen Frady Endrét egy nagy tepsi spenótként ábrázolni.” /Dr. Darálthús Dögény, kórboncnok és amatőr közművelő/

„Egyszer nekem jött egy száguldó HÉV. Abból is gusztustalan zöld massza lett.” /Chuck Norris/

 „NEMÁ!!! Átcuccolunk a YozsefAttila.blogspot.hu-ra?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne aggódjon, humán úr, a költő nem halt meg, csak évi rendes költői szabadságán átalakult zöld masszává! Majd elmúlik! Érdekes kérdés egyébként, hogy egy szavalóversenyen esetleg fellép-e masszaként?” /Rimamurányi Rögöny, házmester és helyi mindentudó/

„Mi van?! Ki szórakozik a nevemmel?! Rükvercben úgy elütöm az állítható hátsó szárnyammal, hogy a rázókő adja a másikat!” /Felipe Massa, csavaros eszű brazil Forma 1-es pilóta/

„Felipe Massának nem csavar állt bele a koponyájába, hanem Rubens Barichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó rúgta be a homlokát! Még szerencse, hogy mindez a Hungaroringen történt és magyar orvosok kezébe került! Ez még 2009-ben történt. Azóta ezek az orvosok már valahol Európában dolgoznak, úgyhogy legközelebb érdemesebb lesz Angliában, vagy Németországban balesetet szenvedni.” /Bokszutca Bönyő, Forma 1-es szakíró/

„A költő dala ismét hiányt pótol, a költő daltalanságának a hiányát! Frady Endre úgy bánik el a szavak jelentésével, ahogy a legendás Szergej Bubka a világcsúcsokkal, folyamatosan meghaladja őket! Ez a korszakokon átívelő öntörvényű géniusz a saját koordináta rendszerének origójaként rendületlenül utat mutat, sőt utat tör a konformizmusban megfáradt társadalom légkondicionálatlan HÉV-eken reménytelenül izzadó magatehetetlen tömegeinek. A költő dala elixír a vájt füleknek!” /Miamanó Mentolné Terembura Titanilla, középiskolai magyartanár és OKJ-képzett rúdugró edző/

„A költő dala?! Ez a közízléstelen médiahulladék mégis mitől költő és mitől dal?! Attól költő, hogy önmagukban értelmes szavakat értelmetlen sorrendben helyez el és így megfoszt minden jelentéstől?! Attól dal, hogy van benne refrénnek nevezett versszak, ami attól refrén, hogy más a szótagszáma, és attól más a szótagszáma, hogy az utolsó szót még kétszer teljesen feleslegesen megismétli?! Anyámat ideiglenesen egy meg nem nevezett kelet magyarországi zsákfaluban állomásoztatom, ahol se újság, se rádió, se tévé, se térerő, se internet nincs, így remélhetőleg Frady Endre vers se! Európától ennyire távol talán védett lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/