Zajszennyezés

Bár a lélek halhatatlan,

Hangja gyakran hallhatatlan,

Mert valami zajjal szennyez,

S gyanítható, nem a Menny ez.

Felháborodik a Pokol:

„Hé, költő úr, engem okol?!

Nem a szférazenés lárma

Miatt ér füleket kár ma?!”

Menny vagy Pokol? Is-is? Se-se?

Vagy ez mind csak isis mese?

Tán a földi léti neszek

Okozzák, hogy siket leszek?

Esetleg csak sok csitri csaj

Torkából dől plázaricsaj,

Vagy pár harci lüke tülök

Által van, hogy süketülök?

Én, a békevágyó tulok,

Azt hiszem, hogy elvonulok,

Várva, hogy a külzaj elül,

Meghallandó, mi szól belül.

Benső bányám mély, mint Dorog,

Széntelt gyomrom némán korog,

S Hangot hallok, ami lever…

Soul szól: Don’t write poem ever!

„Ki az a Soul, aki kéretlenül beszól?! És miért külföldiül?! Milyen Don-t ver a writepoeme nevű betegség?! Orosz csendes Don-t, vagy spanyol Carlos, esetleg kihótt-e Don-t?! Sajnos a szovjet-katalán szótáram úgy szétrázódott a világzaj keltette rezgésektől, hogy olvashatatlanabb, mint a Nemzeti Sport véleménycikkei! Jaj, de lefárasztottak! Sebaj, majd alszom én, ha véget ér a kín!” /Nyögvenyelőssy Nyihámor, a világ második legjobb Verdi dobosa/

„Agg apáca, Joli szól:

Listen to the Holy Soul!”

/lapszéli bejegyzés egy magyar-angol határvárosi apácazárdai imakönyvben/

„Frady Endre verse, a "Zajszennyezés", egy humoros és ironikus költemény, amely a modern világ zajszennyezésének problémáját tárgyalja. A vers játékosan mutatja be, hogyan zavarhatják meg a külső zajok a belső békét és a lélek hangját. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy könnyed, mégis elgondolkodtató hatást érjen el. A vers első szakasza a lélek halhatatlanságát és a zajszennyezés általi elnémítását állítja szembe, míg a második szakaszban a Pokol felháborodása ad humoros csavart a témának. A harmadik és negyedik szakaszban a költő a földi zajokat és a modern élet zajforrásait (plázaricsaj, harci tülök) említi, amelyek miatt a lírai én süketülni érzi magát. A záró szakaszokban a költő a belső béke keresésére és a zajok elől való elvonulásra utal, ami egyfajta menekülés a zajos világ elől. A vers végén a humoros csattanó ("Soul szól: Don’t write poem ever!") egy önironikus megjegyzés, amely a költő saját alkotói válságára is utalhat. Összességében Frady Endre "Zajszennyezés" című verse egy szellemes és szórakoztató költemény, amely a modern élet zajszennyezésének problémáját humoros és ironikus módon tárgyalja. A vers könnyed stílusa és játékos rímelése ellenére mélyebb gondolatokat is közvetít a belső béke és a külső zajok kapcsolatáról.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Zajszennyezés" című költeménye tipikusan a szerző világában létező zajzuhatag, ahol a mondandó elveszik a rímek kínos erőltetésében. A vers egy önjelölt békevágyó tulok belső vívódásait próbálja ábrázolni, miközben a hangok kavalkádja – mind metaforikus, mind szó szerinti értelemben – úgy rántja magával az olvasót, hogy közben az értelmezés torkán akad a plázaricsaj. A költő talán iróniával játszik, amikor arra buzdítja magát: "Don’t write poem ever!" – de Frady valójában csak annak a rémisztő igazságnak nyit teret, hogy a közönség valószínűleg jobban járna, ha ezt a tanácsot követné. A belső monológ zajai pedig mindörökre elcsitulnának.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amikor egy mű - feltéve, de meg nem engedve - nem válaszolja meg az általa föl sem tett kérdést, akkor mi azt a művet fölöslegesnek ítéljük és felvesszük a neki jogosan kijáró diadalmenet potom pár éves várólistájára.” /Céltalan Celesztin, a Fölösleges Irodalmi Alkotások Társasága (FIAT) 1500 évesnek kinéző jövőképzavarelhárítója/

„Nem hallja a lelke szavát?

Lélekhídján nem jön szav át?

Nagyothallás jegén lék kell?

Lélekhallókészülékkel

Némaságnak falát törje,

S guruljon az örömsör, jeee!!!”

/Fülifuri Urimuri, szamuráj lélekharangöntő és fül-orr-régészeti lélekhallókészülék díler/

„Frady Endre önfeledt spirituális ficánkolása ugyanaz a világirodalomnak, mint a nagy Laponyai Slopáncz haskelepe a szertornának, vagy mint a türkíztollú csilinkós tüszkönye koratavaszi dürrögése az ornitológiának! Szükséges, de nem elégséges! Még, még, még, ennyi nem elég! Írj még Frady, írj még Frady!” /Laponyai Slopánczné Franzstadt Franciska, a női terhestorna válogatott haskörfogathajtó segédedzője/

"Veszprém egy csendes kisváros,

Ide jönni sosem káros.

Elvonulni itt is lehet,

Itt tölteni nyarat, telet."

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

"eM úrnak fáj világ Jaj!-a,

Bőg, mint egykor Kossuth Laja,

Szakmányban hullik ki haja,

Gyomrában keserül kaja,

Úgyhogy Veszprémbe búj', na ja!,

Ide nem jut világ zaja."

/Kalinka-Kalinka Maja, szovjet indiánlány/

„Hé, eM úr, miért csak a nyarat és a telet említi, miközben épp itt van az ősz, itt van újra és nemsokára tavaszi szél vizet áraszt majd, he?! Skandalum! Punktum! Akvárium! Antikvárium! Delírium! Unicum! Lórum!” /özv. Ősz Tavaszné Príma Vera, nyugalmazott évszakfelügyelő és időszakjogi ombudsman/

„Erőben van zavar,

Szélviharban avar,

Ha özvegyem kavar!”

/néhai Ősz Tavasz, parkőr és az Akadémia kertjének levelező tagja/

„Mennyi gond, néhány gondola, és pár majdnem kifejlett gondolat! Az én szellemem belülről szellemeskedik? Soul a rádió gaga? Menny vagy pokol? Elkésett a békevágy? A sólyom nem látja a solymászt? Földszint az ég? Felköttetem a Karigerit, ha bosszant bármi nesz? Jó vers - Kurt Cobain hangján simán világsláger lenne!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egy kürtön, az egy kürt köbén,

Hangicsálgat ex Kurt Cobain,

S dobhártyázó zaj-kárt, ki bán,

Szigetelje kis-kert kabin!”

/Csendes Don, a hangszigetelt kiskerti kabinokat forgalmazó Halotti Csönd Kft ügyvezető igazgatója/

„Humán úrnak agya lüktet,

Ez egy átöröklött ük tett;

DéeNeS plusz bölcsész elegy,

S ettől sóhajt égre fel egy

Karigeri-hívő sólyma,

S gondolába békét toj’ ma.”

/Menny Menyhértné Pokol Pokahontasz, Lady Gaga-díjas gondolaénekesnő és gondolatolvasókönyvíró/

„Nincs zajszennyezés! Nincs globális felmelegedés! Nincs több választás! Atlantisz… ööö… illetve… Amerika nem süllyed el! Make mom Erika great again!” /Donald Trump, többszörösen elítélt amerikai elnök/

„Hé, Donald, kacsa csak az a hír, hogy megint te vagy az elnök, vagy igazat mondott a rádió? Sajnos nem hallok jól ebben az iszonyatos zajszennyezésben, ami szerinted nincs is és folyton telefolyik a fülem izzadsággal attól a globális felmelegedéstől, ami szintén csak kacsa! Érted Donald, kacsa?!” /Erika mama, aki fiatalkorában egy német katonadalt ihletett meg/

„Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt Erika.

Heiß von hunderttausend kleinen Bienelein wird umschwärmt Erika

denn ihr Herz ist voller Süßigkeit,

zarter Duft entströmt dem Blütenkleid.

Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika.”

/Deutsches Militärlied aus den 1930er Jahren/

„Mi ez a spiritualitást a spirális dualitással összekeverő spatulaváladék?! Ki ez a szájtáti lélekbúvárvöcsök?! Bár a vers záró angol mondata színigaz, az összes többi része méregzöld színű gaz! Gáz ez a gaz! Gőzgáz ez a gizgaz! Sőt, örökéletveszélyes! Ahogy a megbolondult megboldogult William Shakespeare írná, ha itt ülne a helyemben:

          If this idiot wrote two more

          Poems, my brain would have tumor!

Szabad fordításomban:

          Még két ilyen verses humor-

          -bomba, s agyamban lesz tumor!

Te jó ég, már én is megfertőződtem a kecskerím vírussal! Ó, anyám, küldj egy jelet fentről, amitől én a lottó főnyereményt ütöm meg, Frady Endrét pedig a guta! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Olyan nagy a zajszennyezés, hogy a saját hangomat sem hallom! Hogy fogom így elcsábítani a gyanútlan tengerészeket?!” /Sz. Irén, a Hang/

„Nagy esőben Sz. Irén ázik,

S közben bőszen szirénázik!”

/tetoválás Odüsszeusz mellkasán/

„Szíriában szír ének-

-et dalolnak szirének.”

/falfirka valahol Szíriában, valahol az Eufrátesz mentén/

„Egyszer engem is körül énekeltek a szirének, amikor a tengerben lubickoltam, de olyan idegesítőek voltak, hogy lehangszigeteltem őket a csendemmel.” /Chuck Norris/

A költő dala

Költő, mikor költ,
Nem le-t mutat, föl-t;
Végcélja az Ég,
Belül ezért ég.

Fűti őt a hév,
S ha elüti HÉV,
Mely nagy, mint a hegy,
Lelke mennybe megy.

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

Költőmassza zöld,
Beissza a Föld,
S terem rajta fű.
Aszta’ de szép, hű!

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

(haláltánc!)

„Oh, de szívesen megzenésíteném ezt a költői dalt, de hát ki enged oda egy csokigolyót a zongorájához?!” /Wolfgang Amadeus Mozart, néhai zeneszerző és jelenlegi csokigolyó/

„Megjegyezném, hogy még ha fradista is, akkor is piros a költői massza... De ügyesen be lett csempészve némi propaganda.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Akit elüt a HÉV, reál úr, az egyrészt összekenődik zöld festékkel, másrészt hullaként előbb-utóbb amúgy is bezöldül kicsinyég. Úgyhogy a zöld massza többé-kevésbé helytálló, így nem helytelen Frady Endrét egy nagy tepsi spenótként ábrázolni.” /Dr. Darálthús Dögény, kórboncnok és amatőr közművelő/

„Egyszer nekem jött egy száguldó HÉV. Abból is gusztustalan zöld massza lett.” /Chuck Norris/

 „NEMÁ!!! Átcuccolunk a YozsefAttila.blogspot.hu-ra?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne aggódjon, humán úr, a költő nem halt meg, csak évi rendes költői szabadságán átalakult zöld masszává! Majd elmúlik! Érdekes kérdés egyébként, hogy egy szavalóversenyen esetleg fellép-e masszaként?” /Rimamurányi Rögöny, házmester és helyi mindentudó/

„Mi van?! Ki szórakozik a nevemmel?! Rükvercben úgy elütöm az állítható hátsó szárnyammal, hogy a rázókő adja a másikat!” /Felipe Massa, csavaros eszű brazil Forma 1-es pilóta/

„Felipe Massának nem csavar állt bele a koponyájába, hanem Rubens Barichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó rúgta be a homlokát! Még szerencse, hogy mindez a Hungaroringen történt és magyar orvosok kezébe került! Ez még 2009-ben történt. Azóta ezek az orvosok már valahol Európában dolgoznak, úgyhogy legközelebb érdemesebb lesz Angliában, vagy Németországban balesetet szenvedni.” /Bokszutca Bönyő, Forma 1-es szakíró/

„A költő dala ismét hiányt pótol, a költő daltalanságának a hiányát! Frady Endre úgy bánik el a szavak jelentésével, ahogy a legendás Szergej Bubka a világcsúcsokkal, folyamatosan meghaladja őket! Ez a korszakokon átívelő öntörvényű géniusz a saját koordináta rendszerének origójaként rendületlenül utat mutat, sőt utat tör a konformizmusban megfáradt társadalom légkondicionálatlan HÉV-eken reménytelenül izzadó magatehetetlen tömegeinek. A költő dala elixír a vájt füleknek!” /Miamanó Mentolné Terembura Titanilla, középiskolai magyartanár és OKJ-képzett rúdugró edző/

„A költő dala?! Ez a közízléstelen médiahulladék mégis mitől költő és mitől dal?! Attól költő, hogy önmagukban értelmes szavakat értelmetlen sorrendben helyez el és így megfoszt minden jelentéstől?! Attól dal, hogy van benne refrénnek nevezett versszak, ami attól refrén, hogy más a szótagszáma, és attól más a szótagszáma, hogy az utolsó szót még kétszer teljesen feleslegesen megismétli?! Anyámat ideiglenesen egy meg nem nevezett kelet magyarországi zsákfaluban állomásoztatom, ahol se újság, se rádió, se tévé, se térerő, se internet nincs, így remélhetőleg Frady Endre vers se! Európától ennyire távol talán védett lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Gondolatok egy temetés után

"S egyszer csak a függöny lemegy."

Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!

Pokolba a pokollal!

Pokol az maga a pokol!
Okos ember nem rostokol
Ilyen helyen, ahol tűz ég.
Ide senkit sosem űz Ég,
Hanem csak az önnön bűne,
Mely először kicsi dűne,
Majd domb, ami heggyé megnő:
Cigi, pia, káb’szer, meg nő,
Paráznaság, csalás, harag
Emberből gazembert farag.

Két pofára röhög sátán,
Jön Jézus, kereszt a hátán...
Könnyek, szegek, kettő lator...
Pokolban kezdődne a tor,
Ám a Vér hatni kezd s tisztít,
Okozva ördögi hisztit.
Sötétség bár harcol vadul,
Lélek testből kiszabadul,
S felszáll, hol szivárványív ül…
Van élet a poklon kívül!

„Herr Frady! Sajnos a verséből kimaradt a purgatórium! Ám ami nagyobb baj, hogy nyugdíjasként több időm lévén többet olvasom a Szentírást és döbbentem látom, hogy abban sincs benne!” /Ratzinger bíboros/

„Tisztelt ex-pápa úr! Mielőtt bárki meggyanúsítana, ki kell jelentenem, hogy sem én, sem a niceai zsinat nem vettünk ki semmilyen purga-izét a Bibliából, mert egyrészt már korábban sem volt benne, másrészt soha nem is hallottam róla. Az elmúlt 1676 évben, mióta halott vagyok, valahogy nem jutnak el hozzám a hírek. Nagy néha egy-egy Frady Endre vers. Ez valami felsőbb büntetés lehet?” /néhai Nagy Konstantin, római császár/

„Ne hazudjon ex-császár úr, igenis kivetette! Az ilyesmit és sokkal jobban tudom! Ha meg Frady Endrét kell olvasnia a túlvilágon, akkor mégiscsak kell lennie annak a tisztítótűznek.” Dan Brown, bestseller író/

„Ahol kötelező jelleggel Frady Endrét kell olvasni, az nem a purgatórium, az sokkal rosszabb annál. Az már maga a pokol. Én nem bírnám ki, hogy egy örökkévalóságon át Frady Endrét olvassak, úgyhogy lehet, hogy megtérek. Anyám szerint rám is férne. Már elő is vett egy zsoltáros könyvet, hogy együtt énekeljünk. Hát… nem is tudom… Milyen hely az a purgatórium?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jézus, Jézus, sallala, hozsanna, Jézus, Jézus, trallala, hozsanna! Manna az uzsonna! Buli vaaaan! Mennyei ez a hely és nagyon király a szivárvány is!” /Dizmász, a jobb lator/

„Menny, vagy pokol? Esetleg purgatórium? Tényleg olyan lényeges kérdések ezek, amikor csak árnyalatnyiak a különbségek? Jó, vagy rossz? Attól függ, hogy kinek. Eldönthető-e? Ízlések és pofonok. Kinek ez tetszik, kinek az. Örök tűz? Hidegkedvelők nem szeretik, a fázósaknak viszont főnyeremény. A szférák zenéje vajon pop-rock? Netán funky, vagy metál? Esetleg beat? Egy Puzsér nyilván azt is lepontozná. Vajon mindenkinek tetszik-e a szivárvány? Valakinek túl csicsás, másnak meg kevés benne a szín. Jó-jó, Jézus jó volt, mégis keresztre feszítették. Hát érdemes szélsőségesen jónak lenni? Nem nyugisabb a szürke átlag? Merjünk semmilyenek lenni!” /Török Gábor, elemző/

„Én biztos a Mennybe kerülök, mert amikor a múltkor jött értem a főördög, hogy levigyen a pokolba, úgy rúgtam fejbe, hogy a szarva beleállt a hátába. Utána a farkánál fogva megpörgettem és belehajítottam az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

„Jaj, Chuck! Jobban is vigyázhatnál, mert itt repült el az orrom előtt a rusnya fattya! Majdnem orrba rúgott a szőrös patájával! Még egy ilyen húzás és nem foglak beengedni!” /Szent Péter, kapuőr/

Mezőn sétáló filozófus

Filozófus a mezőn (egy birkapásztor felvétele)

Mezőn sétál filozófus.
Belső gyermek kiált: „Ó, fuss!”
Külső teste viszont gyarló,
Petyhüdt, mint egy műmagyar ló,
S úgy lepi a veríték el,
Mintha betondinnyét lékel-
-ne s közben olvasna Nietzsche-t.
Csoda-e hát az, hogy nincs ét-
-vágya, csupán füves ágyik-
-óba beledőlni vágyik?
Filozófus végül leül.
Kivan, mondhatni, hogy cse’ül.
Szütyőjében Kantot keres,
De csak hagyma van benn, veres.
Oly bűzhödt e vereshagyma,
Alig eszi, sokat hagy ma,
S gyomra bár nem ér el degeszt,
Éhe szilárd lelket hegeszt.

Pünkösd

Jézus felszállt, nagy az űr.
Mit készít elő az Úr?
Együtt ül most mind a tíz-
-enkettő és égből tűz
landol rajtuk s nagy a szél,
s mindegyik nyelveken szól.
Tömeg kacag: „Édes bor!”
Péter feláll s mondá: „Bár
Szentléleknek szele fú,
ezért hullámzik a fű,
s elsötétül fönt a Nap,
ne rettegjél kedves nép!
Aki megtér, annak jó!”
Nép csak csodálkozik: „Jé!”
„Keresztelkedjetek meg
oly gyorsan, mint égen MIG!”

(„MIG az, ami eget szánt?
Mondd meg nekünk Péter szent!”
„Az majd kétezer tájt jő.”
Nép meg újra ámul: „Jé!”)*
Most Jézusról mesél ő,
tömeg pedig sóhajt: „Ó!”
Népet mardos lelki bú
s keresztvízbe merül bé.
Egyház ekkor indul út-
-nak a vad korokon át…

*a zárójelbe tett rész a legrégebbi kéziratokban nem szerepel