Zajszennyezés

Bár a lélek halhatatlan,

Hangja gyakran hallhatatlan,

Mert valami zajjal szennyez,

S gyanítható, nem a Menny ez.

Felháborodik a Pokol:

„Hé, költő úr, engem okol?!

Nem a szférazenés lárma

Miatt ér füleket kár ma?!”

Menny vagy Pokol? Is-is? Se-se?

Vagy ez mind csak isis mese?

Tán a földi léti neszek

Okozzák, hogy siket leszek?

Esetleg csak sok csitri csaj

Torkából dől plázaricsaj,

Vagy pár harci lüke tülök

Által van, hogy süketülök?

Én, a békevágyó tulok,

Azt hiszem, hogy elvonulok,

Várva, hogy a külzaj elül,

Meghallandó, mi szól belül.

Benső bányám mély, mint Dorog,

Széntelt gyomrom némán korog,

S Hangot hallok, ami lever…

Soul szól: Don’t write poem ever!

„Ki az a Soul, aki kéretlenül beszól?! És miért külföldiül?! Milyen Don-t ver a writepoeme nevű betegség?! Orosz csendes Don-t, vagy spanyol Carlos, esetleg kihótt-e Don-t?! Sajnos a szovjet-katalán szótáram úgy szétrázódott a világzaj keltette rezgésektől, hogy olvashatatlanabb, mint a Nemzeti Sport véleménycikkei! Jaj, de lefárasztottak! Sebaj, majd alszom én, ha véget ér a kín!” /Nyögvenyelőssy Nyihámor, a világ második legjobb Verdi dobosa/

„Agg apáca, Joli szól:

Listen to the Holy Soul!”

/lapszéli bejegyzés egy magyar-angol határvárosi apácazárdai imakönyvben/

„Frady Endre verse, a "Zajszennyezés", egy humoros és ironikus költemény, amely a modern világ zajszennyezésének problémáját tárgyalja. A vers játékosan mutatja be, hogyan zavarhatják meg a külső zajok a belső békét és a lélek hangját. A költő ügyesen használja a rímeket és a ritmust, hogy könnyed, mégis elgondolkodtató hatást érjen el. A vers első szakasza a lélek halhatatlanságát és a zajszennyezés általi elnémítását állítja szembe, míg a második szakaszban a Pokol felháborodása ad humoros csavart a témának. A harmadik és negyedik szakaszban a költő a földi zajokat és a modern élet zajforrásait (plázaricsaj, harci tülök) említi, amelyek miatt a lírai én süketülni érzi magát. A záró szakaszokban a költő a belső béke keresésére és a zajok elől való elvonulásra utal, ami egyfajta menekülés a zajos világ elől. A vers végén a humoros csattanó ("Soul szól: Don’t write poem ever!") egy önironikus megjegyzés, amely a költő saját alkotói válságára is utalhat. Összességében Frady Endre "Zajszennyezés" című verse egy szellemes és szórakoztató költemény, amely a modern élet zajszennyezésének problémáját humoros és ironikus módon tárgyalja. A vers könnyed stílusa és játékos rímelése ellenére mélyebb gondolatokat is közvetít a belső béke és a külső zajok kapcsolatáról.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Zajszennyezés" című költeménye tipikusan a szerző világában létező zajzuhatag, ahol a mondandó elveszik a rímek kínos erőltetésében. A vers egy önjelölt békevágyó tulok belső vívódásait próbálja ábrázolni, miközben a hangok kavalkádja – mind metaforikus, mind szó szerinti értelemben – úgy rántja magával az olvasót, hogy közben az értelmezés torkán akad a plázaricsaj. A költő talán iróniával játszik, amikor arra buzdítja magát: "Don’t write poem ever!" – de Frady valójában csak annak a rémisztő igazságnak nyit teret, hogy a közönség valószínűleg jobban járna, ha ezt a tanácsot követné. A belső monológ zajai pedig mindörökre elcsitulnának.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amikor egy mű - feltéve, de meg nem engedve - nem válaszolja meg az általa föl sem tett kérdést, akkor mi azt a művet fölöslegesnek ítéljük és felvesszük a neki jogosan kijáró diadalmenet potom pár éves várólistájára.” /Céltalan Celesztin, a Fölösleges Irodalmi Alkotások Társasága (FIAT) 1500 évesnek kinéző jövőképzavarelhárítója/

„Nem hallja a lelke szavát?

Lélekhídján nem jön szav át?

Nagyothallás jegén lék kell?

Lélekhallókészülékkel

Némaságnak falát törje,

S guruljon az örömsör, jeee!!!”

/Fülifuri Urimuri, szamuráj lélekharangöntő és fül-orr-régészeti lélekhallókészülék díler/

„Frady Endre önfeledt spirituális ficánkolása ugyanaz a világirodalomnak, mint a nagy Laponyai Slopáncz haskelepe a szertornának, vagy mint a türkíztollú csilinkós tüszkönye koratavaszi dürrögése az ornitológiának! Szükséges, de nem elégséges! Még, még, még, ennyi nem elég! Írj még Frady, írj még Frady!” /Laponyai Slopánczné Franzstadt Franciska, a női terhestorna válogatott haskörfogathajtó segédedzője/

"Veszprém egy csendes kisváros,

Ide jönni sosem káros.

Elvonulni itt is lehet,

Itt tölteni nyarat, telet."

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

"eM úrnak fáj világ Jaj!-a,

Bőg, mint egykor Kossuth Laja,

Szakmányban hullik ki haja,

Gyomrában keserül kaja,

Úgyhogy Veszprémbe búj', na ja!,

Ide nem jut világ zaja."

/Kalinka-Kalinka Maja, szovjet indiánlány/

„Hé, eM úr, miért csak a nyarat és a telet említi, miközben épp itt van az ősz, itt van újra és nemsokára tavaszi szél vizet áraszt majd, he?! Skandalum! Punktum! Akvárium! Antikvárium! Delírium! Unicum! Lórum!” /özv. Ősz Tavaszné Príma Vera, nyugalmazott évszakfelügyelő és időszakjogi ombudsman/

„Erőben van zavar,

Szélviharban avar,

Ha özvegyem kavar!”

/néhai Ősz Tavasz, parkőr és az Akadémia kertjének levelező tagja/

„Mennyi gond, néhány gondola, és pár majdnem kifejlett gondolat! Az én szellemem belülről szellemeskedik? Soul a rádió gaga? Menny vagy pokol? Elkésett a békevágy? A sólyom nem látja a solymászt? Földszint az ég? Felköttetem a Karigerit, ha bosszant bármi nesz? Jó vers - Kurt Cobain hangján simán világsláger lenne!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egy kürtön, az egy kürt köbén,

Hangicsálgat ex Kurt Cobain,

S dobhártyázó zaj-kárt, ki bán,

Szigetelje kis-kert kabin!”

/Csendes Don, a hangszigetelt kiskerti kabinokat forgalmazó Halotti Csönd Kft ügyvezető igazgatója/

„Humán úrnak agya lüktet,

Ez egy átöröklött ük tett;

DéeNeS plusz bölcsész elegy,

S ettől sóhajt égre fel egy

Karigeri-hívő sólyma,

S gondolába békét toj’ ma.”

/Menny Menyhértné Pokol Pokahontasz, Lady Gaga-díjas gondolaénekesnő és gondolatolvasókönyvíró/

„Nincs zajszennyezés! Nincs globális felmelegedés! Nincs több választás! Atlantisz… ööö… illetve… Amerika nem süllyed el! Make mom Erika great again!” /Donald Trump, többszörösen elítélt amerikai elnök/

„Hé, Donald, kacsa csak az a hír, hogy megint te vagy az elnök, vagy igazat mondott a rádió? Sajnos nem hallok jól ebben az iszonyatos zajszennyezésben, ami szerinted nincs is és folyton telefolyik a fülem izzadsággal attól a globális felmelegedéstől, ami szintén csak kacsa! Érted Donald, kacsa?!” /Erika mama, aki fiatalkorában egy német katonadalt ihletett meg/

„Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt Erika.

Heiß von hunderttausend kleinen Bienelein wird umschwärmt Erika

denn ihr Herz ist voller Süßigkeit,

zarter Duft entströmt dem Blütenkleid.

Auf der Heide blüht ein kleines Blümelein und das heißt: Erika.”

/Deutsches Militärlied aus den 1930er Jahren/

„Mi ez a spiritualitást a spirális dualitással összekeverő spatulaváladék?! Ki ez a szájtáti lélekbúvárvöcsök?! Bár a vers záró angol mondata színigaz, az összes többi része méregzöld színű gaz! Gáz ez a gaz! Gőzgáz ez a gizgaz! Sőt, örökéletveszélyes! Ahogy a megbolondult megboldogult William Shakespeare írná, ha itt ülne a helyemben:

          If this idiot wrote two more

          Poems, my brain would have tumor!

Szabad fordításomban:

          Még két ilyen verses humor-

          -bomba, s agyamban lesz tumor!

Te jó ég, már én is megfertőződtem a kecskerím vírussal! Ó, anyám, küldj egy jelet fentről, amitől én a lottó főnyereményt ütöm meg, Frady Endrét pedig a guta! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Olyan nagy a zajszennyezés, hogy a saját hangomat sem hallom! Hogy fogom így elcsábítani a gyanútlan tengerészeket?!” /Sz. Irén, a Hang/

„Nagy esőben Sz. Irén ázik,

S közben bőszen szirénázik!”

/tetoválás Odüsszeusz mellkasán/

„Szíriában szír ének-

-et dalolnak szirének.”

/falfirka valahol Szíriában, valahol az Eufrátesz mentén/

„Egyszer engem is körül énekeltek a szirének, amikor a tengerben lubickoltam, de olyan idegesítőek voltak, hogy lehangszigeteltem őket a csendemmel.” /Chuck Norris/

Szép vers

Azt suttogják furcsa népek,

Versikéim nem túl szépek,

Úgyhogy most ez ügyben lépek:

Oly szépséges verset írok,

Mint egy havas-cukros sí-rock,

S nem remegnek költő sírok.

Bekapva áll szép vers horog,

Holt költő most egy se forog,

S örvend egész Vác és Dorog.

Szép versben van erdő, mező,

Szarvast, nyuszit védelmező,

S kijelzi a vadászt: Ez ő!

Még szebb vers az még erdősebb,

Romantikus, mint egy nős eb,

S szíven katarzistól nő seb.

Szép vers mélylélekbe mar, ha

Nem gátolja meg a karha-

-talom vagy egy szarvasmarha!

Marha?!?! Jaj, nem szép e versem,

S nem szereti egy ember sem?!?!

Egyenek meg nyóc sünt nyersen!!!

„Múúú!!! Karhatalmisták verik szét a szép verseket!!! Múúú!!! Felbőszült alanyi költők és bosszúszomjas szépirodalmárok nyers sünökkel etetik a karhatalmistákat támogató tömeget!!! Múúú!!! Ezt a marhaságot!!! Múúú!!!” /Bifsztek Bendő, a Marha Úsztatók Útvonaltervező Újsága (MÚÚÚ) szenzációhajhász száguldó riportere és kérődzési szaktanácsadója/

„Ha marha, akkor gyomor! Ha gyomor, akkor pacal! Ha pacal, akkor pörkölt! Ha pörkölt, akkor szaft! Ha szaft, akkor tunk! Ha tunk, akkor kenyérbél! Ha kenyérbél, akkor liszt! Ha Liszt, akkor Ferenc! Ha Ferenc, akkor város! Ferencváros! Hajrá Fradi! Hajrá Frady!” /Sorminta Sebő, a Pacalt Uborkasalátával Faló Fradisták (PUFF) ízminta integrátora/

„Karhatalom és szarvasmarha egy versben?! Szórakozik, költő úr, szórakozik?! Lemarházza a karhatalmat?! Pedig már a nagy Dragováczi Dromedár főtörzsőrmester is megírta a hírhedt kétsorosában, hogy

       Karhatalmi

       Marha talmi!

Ezt ugyan nem értem, de ütök, ha gyanúsat észlelek! Mint például most is! Nesze!”

/Kőzug Kázmér, hatósági közeg/

„A Vác és Dorog közötti távolság légvonalban harminc, közúton hetven kilométer, ha tehát valaki hosszan akarna örvendezni, okvetlenül kocsival menjen!” /Dömösi Dezső, féltávi örömpörköltszaft tunker/

„Vác és Dorog igen, Nyírszentbüdös pedig nem?! Pedig ha mi is bent lehetnénk egy szép versben, amit kiakaszthatnánk a sarki késdobáló kultúrkocsmába és csúcsidőben felolvashatnánk, akkor talán több lenne a mosoly és kevesebb a szúrt seb! Vagy pont fordítva?” /Penge Pál, a nyírszentbüdösi értelmiség vezéralakja/

„Végre egy nyilvánvalóan házas költő, aki ki meri jelenteni, hogy egy nős élőlény - jelesül egy eb - a romantika zászlóhordozója, nem pedig a föl-alá rohangászó szingli hordák! Igenis van szerelem a mézeshónapok után! Merjünk érzelemdúsak lenni!” /Cuki Celesztin, házassági tanácsadó és a Kutya-Macska Baráti Társaság alelnöke/

„Még hogy nem forog egy holt költő se?! Én bezzeg előbb a segesvári tömegsíromban, majd a Gugli orosz fordítását olvasva a barguzini temetőben kezdtem olyan pörgésbe, mintha egy sí-rock after party tombolna mindkét koponyámban!!!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics magyar hadi és orosz fogoly költő/

„Hivatalomnál fogva és persze magánemberként is kikérem magamnak ezt a sün ellenes brutalitást! Ezennel magánemberként hivatali önmagamhoz fordulok állampolgári panasszal! Le a süngyilkosokkal!” /Tüske Tódor, sünjogi ombudsman/

„Ártatlanok vagyunk! Mi nem bántjuk a sünöket! Itt a sünboltban kizárólag öngyilkos sünök nyers húsát forgalmazzuk, amit az általuk írt búcsúlevelek is bizonyítanak. Az tény, hogy ezek mind az én kézírásommal készülnek, de ennek csak az az oka, hogy a sünök nem tudnak írni, így nekem diktálják le az utolsó szavaikat.” /Süntér Soma, sünboltos/

„Sünevés előtt nem felejtsünk el egy-két tüskét kivenni az állatkából, mert azok kiválóan használhatóak evés utáni fogpiszkálásra!” /részlet a Sündiéta Sokaknak c. receptkönyvből/

„A tripla lüktetésű bokorrímek oly jellemzőek Frady Endrére, mint csülkös csicseriborsóra a csalfa csókacsicsergés! A költői képek, a tájjellegű tőgyillat, valamint a biedermeier bukolika együttese a szépség új metaforáját varázsolja a gyanútlan lélek üresen tátongó bugyrai köré. A vers végén a szépségbe taposó karhatalmi szarvasmarha a kulturális antitézis bakancsból kiböffent lábszagú magánmitológiai szőrszörnyének degenerált metaforája. Vác és Dorog említése pedig különösen kedves a szívemnek, pedig Nyírszentbüdösön születtem.” /Vácdorogi Violetta, a Berzenkedve Ünneplő Dadaizmus Össznépi Sikolya (BÜDÖS) c. szépirodalmi szekértábori szaklap szinguláris szegmense/

„Mi ez a szemenszedett szószátyárkodás, ez a céltalan öntömjénezés?! Egy alaszkai kényszermunkatábor törzsvendégeinek a hónaljáról lefejtett nyers süntetem dögkút szaga is szebb lenne, mint ennek az irodalmi bozótbűz tartálynak a szerinte szép verse! Ha anyám babakoromban ilyen verssel akart volna elaltatni, már az első strófánál visszahánytam volna az anyatejet! Nyírszentbüdösiek, kaszára-kapára, oszt’ irány az író-olvasó találkozó! Ott akarok lenni az első érvágásnál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer eleveztem Vácról Dorogra Nyírszentbüdös érintésével. Körülbelül egy óra volt az út, mert egyrészt közben megálltam megenni egy karhatalmista szarvasmarhát és nyóc sünt nyersen, másrészt a szárazföldön kicsit lassabban haladt a texasi indián kenum.” /Chuck Norris/