Alattam a faladik
Árral szemben haladik.
Evezőim nehezek,
Így hát ritkán Hehe!-zek.
Csukát látok leszegett
Fejjel űzni keszeget.
Parton zabál rókaraj,
Pofájukban lókaraj.
Rókát rúg ló nővére
S ráfröccsen a bő vére.
Kavarnak e látványok,
Ladik fölött áthányok.
Messze van még bíz’ a dokk,
Úgyhogy bőszen izzadok.
Csuklóm fáj, e kacsónak
Ártalmas a facsónak!
„Jajj, na, ez egész jó. Végre ettől nem kaptam agyvérzést!! Ez igen. A döbbenettől nem is tudok mit mondani...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Árral szemben halad, dik! És vás nincs? Vagy szinesfím? Bármilyen szekercével faragott csónaknál durvább rímeket élvezhetünk ma is. Költő úrnak meg javaslom az evező helyes használatát megtanulni, akkor talán nem fájna a csuklója.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Óhatatlan fáj a kezem,
Dunát, hogyha leevezem!”
/Lapát Lipót, a Vízipék SC vezérevezőse és a Csodapék együttes dalszövegírója/
„Alternatív címajánlat:
1. Ivan Gyenyiszovics egy korhatáros napja
2. Az öreg halász és az LSD
3. Teremtés 6-9 - kimaradt jelenetek”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Nem a címekkel van a baj, humán polgártárs, hanem a címzettel, akinek az agyára akkora köd telepedett, hogy információt nem indít, nem fogad! Bár már órák óta püföljük a stégen egy faladikkal, még mindig nem érti, mi a baj azzal, hogy költ! Szerintem az életben nem lesz már normális! Se normális nem lesz, se életben…” /Csávás Kálmán gőzagy, a Költőket Lapos Okostojásokká Püfölő Fiatalok (KLOPF) szenior sodrófafelelőse/
„Micsoda három szótagos összecsengések, mekkora önfeledt cizella hömpöly! Frady Endre rusztikus naturalizmusa és életképtelen életképzavara a bel-budai bél-bukolika bőségbugyra! A lábszagú nyelvtani röghöz kötés félunott mosolyú meghaladásával a korát körbeautózó költő a begyöpösödött irodalmi sötétségből új világot teremt: Legyen az igének ike és lett az igének ike; és lett este és lett reggel; nyolcadik nap. Felebarátaim, hehe!-zzünk! Ámen!” /Hozsanna Hubáné Kolosszális Katartika, az Ódeűberhűha Alfaómegailagle Nyűgöző Áhítatos Művészlélek (ÓANYÁM) c. szépirodalmi hovátehetetlenség recenzora/
„Költő úr, árral szemben evezve nem az evezők a nehezek, hanem a haladás, mert visszafelé visz a víz! Akinek pedig ezt nem bírja a kacsója, annak nem a ladikevezés való, hanem a cukormázas takonyhuzigálás!” /Csónakos Csomádé, lónyálberényi ladiklegény/
„Hogyha nyelnék nyers lókarajt,
S lenne zsírból sok fóka rajt’,
Öklendeznék föl rókarajt!”
/Zöldség Zelmud, a Vegán Életmód Reneszánszát Szentséggé Avató Grupp (VÉRSZAG) dietetikus költője/
„Mi ez a szellemi széllel szembe vizelés, ez az ár elleni bértrollkodás?! Inkább faladikozzak egy fertős talján vízesés alján egy koronavírust rám lehelő gondolaénekessel, minthogy anyámnak kelljen újra kiszabadítania a vers (???) hatására szétharapott laptopomat a habzó szájzáram fogságából! Ó, hogy miért muszáj Frady Endre kortársaként hivatalból vizualizálnom a nyúlbogyónyi agyából kiomló összes veszélyes hulladékot?! Könyörgöm, akasszatok fel! De csak annyira, hogy leérjen a lábam!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Gyerekkoromban egyszer fel faladikoztam a Niagara vízesésen, majd a parton felfaltam egy lókarajjal töltött rókarajt.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokk. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. február 25., kedd
2016. április 21., csütörtök
Porban az igazság
Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.
Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.
Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…
Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!
„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/
„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/
„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/
„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/
„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/
„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/
„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/
„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.
Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.
Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…
Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!
„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/
„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/
„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/
„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/
„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/
„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/
„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/
„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Címkék:
bab,
dokk,
feltámadás,
halál,
hulla,
komposzt,
Lélek,
Menny,
por,
sárgaborsó,
Schmittpál és a Borz,
sztori,
test,
utókor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)