Porból lettünk...

Porból lettünk, porrá leszünk,

Kettő között sárból vagyunk.

Vízzel gyúrtan sír sáreszünk:

Brühühü, hát sár az agyunk?!

Földön sártest jó portéka,

Ámde nem stabil a sárlét,

Ha üres a Víz-Por Téka…

Bölcs tett gyakran inni sárlét.

Sárkány Sári sársört iszik,

Sárbor vérport sárként tartja,

Sármájban nem szikkad ki szik,

Sártengernek híg a partja.

Sártest lelke sajnos sáros,

Közsáraranyt sárkéz lopik,

S bajnok bár a Ferencváros,

Sarazza rút TAO topik.

Ily vershossz túl sok a sárnak,

Sártestből kiszáll a pára…

Létvízre új porok várnak,

S haló sárszájból jő már Aaaaa…

(szálló portánc!)

„Ki szórakozik a szállodánk nevével és miért teszi zárójelbe?! Beporoljuk hotelrontásért!” /Dustin Dustman, a Hotel Dustdance (Portánc Szálló) főportása/

„De szóba se jöhet Portugália, csak a jó saras Anglia, ott csordul az Earl Grey tea, aha-ha!” /Porlátolt Felöntőségű Sárgaság együttes/

„Porcica, légytámfalam, csöpp kis szád,

Nélküled még a Légyország is fád.

Ha sülök is a szennybe,

Porcica sárral kenj be!

Érted, sáragy Porcicám?

/Sárgáskirálynő operett – a döglégy szádfalas Porcica dala – részlet/

„Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” /1. Mózes 3:19 – Károli Gáspár revideált ford./

„Orczád? Míglen? Leszesz? Jaj, Gazsi, Gazsi, miért nem kérted meg azokat a revideáló szakembereket, hogyha már revideálnak, akkor videáljanak re téged kicsit jobban?!” /Károli Gáspárné Garai Anna, második feleség/

„Amióta megtudtam a papunktól, hogy mindenki porból lett és porrá lesz, azóta nem merek port törölni, mert ki tudja, kit kavarok fel!” /özv. Csomáki Csubakkáné Csalavári Csumilla, nyugdíjas takarítónő/

„Hogyha porrá lesz a tetem,

Porszívóval eltüntetem.”

/Hűlthely Huba, a Bottal Ütött Forró Nyom Egyesület (BÜFNYE) szakmai igazgatója és a maffia takarítója/

„Porból lettünk, de minek, mert ki lettünk kollektívan űzve, aztán meggyulladt a csipkebokor, jött Noé, jött a 7 törpe, Gulliver, Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas, Münchausen , Old Shatterhand, meg… meg a Ferencváros. Hát ez meg hogy került ide?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legfelsorolóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jelen pápa

(Ki nem gazdag, mint régi kán),

Fehér füstszállása óta

Ferenc Város lőn Vatikán.”

/Franzstadt Fridolin, a Hisziapiszi Szent Feró rend zöldbarát szerzetese/

„Ki meri azt feltételezni, hogy mi összesároztuk a lelkiismeretünket azzal, hogy nézőtéri bevételek hiányában közoktatástól, közegészségügytől és a teljesen fölösleges szociális hálóból elvont forrásokból falábú ingyenélőknek adunk sokmilliós fizetéseket és évről évre bevásároljuk magunkat valamelyik nemzetközi kupába pofozógépnek?! Ki szerint sáros a lelkiismeretünk amiatt, hogy a kemény munkával történő utánpótlás nevelés és a válogatottat is erősítő magyar játékosok szerepeltetése helyett más banánköztársaságok labdarúgóinak és edzőinek a zsebét tömjük ki olyan százmilliókkal, amelyek a Szent TAO segítségével már amúgy is elveszették közpénz jellegüket?! Ki mer azzal vádolni, hogy sáros a lelkiismeretünk?! Neveket akarok! Fölveszem őket a listámra! Különben is, hogy lehetne sáros valami, ami sosem volt?!” /Kukacos Káldor, a Ferencvárosi Tao Club (FTC) elnöke és a Szeretjük A Szkinhedeket Alapítvány (SZASZA) kurátora/

„Por és víz? Instant költészet. Csak rázd fel, hogy felrázzon! A vers megírását Sárvár város önkormányzata támogatta.” /M. András, a költő legállandóbb és leginstantabb kommentelője/

„Nincs oly költészet, hogy instant!

Sárvár nem támogat nincs-tant!

Porvár lennénk, ha víz nem ér?!

Pribék, menj az úrér’, eM ér’!

Rázd fel kicsit poros agyát,

Hadd járja jó sáros zagy át!”

/Vitéz Sárvári Sörvér, Vas vármegyei főispán/

„Ezt a gondolatot kár volt leporolni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas el Poro Low/

„Ha Ház úrban ég a tűz,

Testpor lángot messze űz!”

/Dr. Porol Tow, portesttömegindex disztribútor és tízéltű tűzoltó/

„Mi ez a pocsolyaszagú mocsárlíra, ez a gázos kigőzölgés, ez a szikkadt szotyadék, ez a sárba tiport elme-csűrcsavar? Szegény anyám, ha majd felzúg a végítélet harsonája, kelj fel poraidból, és önts egy lavór vizet Frady Endre hamvaira, nehogy eszébe jusson feltámadni!” /P. Róbert mindenes szakember híján D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Mi ez a szemenszedett szégyentelenkedés, ez a plágiumtényállós szégyenérzet szekunderizáció?! Mi ez a Frady Endre óborzalmat a színvonalához képest már-már majdnem megdicsérni látszó, a nevemet ugyanakkor vizelt poros sárba tipró ványadt álkritika?! Ki mer itt összevissza élni a nevemmel?! Neveket akarok! Én is csináljak listát, mint Kukacos elvtárs?! Ne lássam a netes gyóntatópapomat csigaszőrcsuhában iszapbirkózni, ha befogom a poros számat és nem köpök nyállal kevert sarat a Frady Endre kóros irodalmi rímdühöngéséből fetisizált bulvártaknyot köpülők síremlékére! Celebhadtakaroggy! Mindenkimonnyonle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Porból lettetek, porrá lesztek. Rossz érzés lehet, hogy ilyen satnyák vagytok. Nem lennék a helyetekben.” /Chuck Norris/

Szaharai manna

Esővel hull Szahara por,

Mint a főzelékbe kapor!

Pár napig még le ne mosd a

Kocsid, úgyis újra rozsda-

-barna lesz, akár a lócit-

-rom illatú trágyagóc itt!

Trágyagócnak híg a leve,

Attól lesz a vason reve,

Acélosabb nevén oxid,

Mit sok szóból pont a zok szid,

S aranyszáj’t más hagy el karát

Helyett, mint eb a Szaharát:

„Nem látok át eme zagyon,

S nem kicsit vagyok bősz, nagyon!

Ázott verdám orrja, farja

Nem csillog már, rozsda marja!

Rozsda marja, nem ragyog,

Én csuda nervőz vagyok!”

„Mi van, költő úr, csak nem mosta le a négynapos hétvégén a hófehér céges Opelt? Csilivilin akart odagördülni a békemenetre? Félt, hogy a frissen kiszabadított Táncsics Mihály nem ül be egy koszfészekbe, ha azzal hajtat fel érte a Várba? Ráfázott a pálpusztai szagú verdájára, mi? Hehehe!” /Menő Manóné Manna Anna, az Országos Kárörvendő Járvány (OKJ) sújtotta sajtkészítőnő/

„Milyen eső?! Homokszórás! Porhintés! Add már, Uram az esőt! Amúgy addig örüljünk, amíg a manna nyomokban sem tartalmaz jód izotópot!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hiába gospel kommentelget itt, humán úr, a jódozott show must go on!” /Izotóp Izidor, nyomokban jódot tartalmazó showbálvány/

„Az utolsó két sornál csak én érzem a plágium gyanút? Még a szótagszám is megváltozik, hogy el lehessen lopni a magyar nemesemet! Csuda nervőz lettem és felment a vérnyomásom! Ezen csak egy speciális ételadalék segíthet, semmi más! Szabadság?! Szerelem?! E2 kell nekem!!!” /Petőfi Sándor, forradalmár és szabadságharcos költőkolléga és történelmi előzménylény/

„Drága Petőfi úr, magának agyára telepedett a szaharai poreső! Az E jelű adalékok sorszáma 100-tól fölfele van! Az E2 nem ételadalék, hanem egy energiaszolgáltató vállalat! Áramütésváltólázálma van?! Magának E200 jelű szorbinsavra van szüksége, ami egy remek tartósítószer, hogy még sokáig tudjon forogni mindkét sírjában!” /Dr. Segesvári Samuné Barguzini Bizerga, vörösdiplomás adalékdíler/

„Majd lemarja a rozsdát a savas eső...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb kommentelője/

„Savas eső a rút rozsdára,

Savas eső a szép Skodámra,

Jaj, ha meghalok!

Savas eső a rút rozsdára,

Savas eső a jó anyámra,

Jaj, ha meghalok!”

/cigányzenei népdallantás/

„Hát a savas esőt ki fogja lemarni, M. úr, csak nem a Lúg Szkájvóker Lajos, he?!” /Megaszondó Menyhért, a falu bölcse/

„Sáros eső bordó leve

Mián képződik a reve.

Szahara-homok a neve,

Még sincs benne oldott teve!”

/Vitéz Kotormányi Keve, ősmagyar igric és árvalányhajas gyulatáltos/

„Jaj, Kotormányi vitéz úr, csak nem arra gondolt, hogy a szél a Szaharából teveport (Nesz tevét vagy teveneszt?) fog idefújni, maga meg vízzel elkeverve előállít egy tevét?! Ne legyen már a sivatag hülyéje!” /Vitéz Szattyáni Szittya, mégősmagyarabb eméggyulatáltosabb ellenfazék ill. ellenlábas/

„Jaj, valami történt a Lóci fiacskámmal?! Összetörte magát szegénykém?! Nem szeretném a Lócit romként látni!” /Szabó Lőrinc (1900-1957), Kossuth-díjas néhai költőkolléga/

„Szaharába vezetnek a nyomok,

Onnan jön a sok-sok migráns homok!

Davaj, rögvest TŰZ! gombokat nyomok,

S bombáimtól keletkeznek romok!”

/Oleg Oktondovics Okkerfognyik, a Szovjet Elmegyógyintézeti Szakkórház (SZESZ) ’Putyin imitátorok’ kórtermének házi költője/

„Véleményem szerint a vidám szahaharai kicsimisi kocsimosó kacsamese még hiányzik a teljességhez. Vagy ezzel a (költői) kérdéssel magamra maradtam? Mosni vagy nem mosni - ez itt a kérdés!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mosólegény/

„Kicsimisi kocsimosó kacsamese?!?!?! MIVAAAN?!?!?! Ki ez a Ház doki, aki Frady Endréhez hasonlóan eltévedt és magára maradt a saját agya helyén tátongó sűrű sötét rengetegben?! És mi ez a szaharai szállóporlepte szellemi szennyvízömleny?! Kit érdekel egy mutáns műmájer meteorológus médiacelebnyálba merülő majomkodása?! Ha szegény anyám élne, hermetikusan bezárnám egy térerőmentes mélytengeri búvárharangba, hogy még véletlenül se juthasson el a közelébe ennek a degenerációs dögvésznek egyetlen írásjele sem! Frady Endrét minden ismeretlen katona sírjába!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocsi srácok, úgy tűnik, amikor a Szahara déli pereméről hangsebességgel beletávolugrottam a közepébe, felvertem némi porfelhőt, ami hangrobbanással Európa felé távozott.” /Chuck Norris/

Egyháztűznéző

Szertartásrend végett

Oltáron tűz égett.

Lángnyelv nagyot csapott,

S kigyulladt a pap ott.

Rövidlátó vének

Nem látták s az ének

Zengett s folyt a mise…

S nem éltük túl mi se.

Por vagyunk és hamu,

Igaz ez, nem kamu.

Tanulság, hogy elég

Rossz, ha minden elég!

„Leégett a temploma? Kössön tűzkárra is érvényes ingatlanbiztosítást! Tüzet fogott a gyülekezete? Legyen égési sérülések gyógyítását is magába foglaló kollektív élet- és balesetbiztosítása! Ön ég, mi fizetünk! Well done!” /Tűzkár Oszkárné Hun Havária, a Vis Maior Biztosító üzletkötője/

„Hé, költő úr, maga mégsem hamu, hanem kamu! Ha maga is elégett a második versszakban, akkor hogyan írta meg a harmadikat?! A túlvilágról diktálta?! Na, ne szórakozzon! Tudjuk, hogy meg akarta rendezni a saját halálát, hogy elmeneküljön az előre megfontolt szándékú többrendbeli verseléssel felidegesített olvasótábora elől! Na, most lebukott!” /Éleselméjű Éliás, OKJ-s képzett detektívfelügyelő/

„A bánatba, lebuktam! Pedig tökéletesnek tűnt a terv, de ez a nyavalyás detektívfelügyelő észrevette az apró trükköt! Mit hibázhattam el?” /F. Endre, költőgigász/

„A magyar népdalok gólyalábvágó, sóskútba tevő, kerékbetörő és báránykanyúzó borzalmaihoz képest igen kellemes kis gyerekdallal jelentkezett korunk önfeledt polihisztora, a kedélyes bájköltészet avatott mestere és a tisztén csengő tömeglíra koronázatlan királya, Frady Endre. A vidám templomtűz ropogása meghitté teszi a hívek lelkének a füstölőszerekkel együtt történő mennybe repülését, miáltal egyfajta habkönnyű üdvtörténeti poézisnak lehetünk szemtanúi. Éljen a kortárs irodalom nagy nevettetője, a heherésző halálvágy operett fináléba illő megformálója, a kortárs Költő! Legyen neki könnyű a földmunka a templom újjáépítő kényszermunkatáborban!” /Bájgúnár Bertalanné Böllér Bella, a Laktózmentes Irodalmi Bombariadó Alapítvány (LIBA) ideológiai iránytűje/

„Oltári nagy tűz a jele,

Közel már az Ítélet!

Talán az Úr üzen vele,

Éledjen a hitélet!”

/Áhítatos Ányos atya, hitgondnok és zsoltáríró/

„Teológiai tényállás, hogy körülbelül kétezer éve, a keresztény egyház pünkösdi születésekor a Szentlélek lángnyelvek formájában szállt le a hívek fejére, ám ők mégsem égtek el. Lehet, hogy Jézus aszerint választotta ki az első híveit, hogy kinek volt azbeszthaja?” /Tűzálló Teofil, teológiai túlgondolkodó/

„A pap úgy jött ki, mintha mise történt volna, de a kábítószer osztály nyomozói lecsukták szertartásért.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Sajnos olyan későn értünk ki a helyszínre, hogy a templomnak már csak a - szó szerint - hűlt helyét találtuk! Ez elég kellemetlen, de mentségünkre legyen mondva, hogy lassúak vagyunk! Többször is kérvényeztünk ugyan benzint a tűzoltóautóba, hogy ne nekünk kelljen tolni, de mindig az volt a válasz, hogy nincs pénz, mert idegenlégiósra gyűjtünk a helyi focicsapat számára. Most, hogy ő is bennégett, nem tudni, honnan veszünk másikat.” /Lajtos Lajos, önkéntes tűzoltóparancsnok helyettes/

„A tragédia rettenetes, de tanultunk az esetből. A jövőben kizárólag ateista középcsatárt fogunk vásárolni!” /Buksza Béla, polgármester és a helyi futballcsapat tiszteletbeli elnöke/

„Pont őszentsége a római pápa magyarországi látogatása idején van templomtűz?! Ez nyilvánvalóan egy eretnek szabotázsakció, ami klerikális reakciót fog kiváltani! Ebből máglyarakás lesz, akárki meglássa! Hajrá késői utódaim!” /Tomás de Torquemada (1420-1498), néhai spanyol főinkvizítor/

„Bár a kiírt közbeszerzésben szereplő ár alig háromszorosáért megépült templom impregnált faszerkezet helyett leselejtezett tűzifából épült, az első osztályú tűzoltó készülékek helyén pedig tablettás misebort tartalmazó pirosra festett demizsonok lógtak, ennek ellenére számottevő szabálytalanságot nem tapasztaltunk, súlyos mulasztás nem mutatható ki. Felelősséget csak annál az oknyomozó újságírónál állapítottunk meg, aki a templomtűzről írt cikkével megvalósította a tudatos pánikkeltés tényét, miáltal ellene lelki terrorcselekmény feltehető megvalósítása vádpontban folyik eljárás, amiért akár tizenöttől huszonöt évig terjedhető szabadságvesztés is kiszabható.” /Dr. Blabla Béla, ügyészségi szóvivő/

„A spanyol inkvizíció által okozott szenvedések habkönnyű kis hidegfronti fejfájások voltak a Frady Endre versek okozta elementáris zsigeri gyötrelmekhez képest! Arról ugyan nem tehet ez a trancsíragyú szellemi szörnyszülött, hogy eszébe jut valami, de arról már igen, hogy gondolkodás nélkül papírra okádja, nem törődve a nyomában keletkező leírhatatlan tömegiszonnyal és pszichohorrorisztikus rettenettel! Anyám, riadó, az irodalmi Hannibal Lecter ante portas!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mi van?! Kannibál a lektor?! Mondjuk azt eddig is tudtam, hogy szívja a szerencsétlen költők vérét, de hogy fel is falja őket, az új!” /Anteportas Atanáz, az Általános Verstani Hivatal (ÁVH) liftkezelője/

„Itt Texasban a hit az én személyes védelmem alatt áll. Nálunk csak azok az ateista bűnelkövetők gyulladnak meg, akiket úgy rúgok fejbe, hogy a légköri súrlódás hatására túlmelegszenek.” /Chuck Norris/

Por

(dalmű)

Porvalómra van egy nagy ok:
Porból lettem, porrá vagyok.
Illetőleg porrá leszek
S percegnek majd holti neszek.

Ámde most még tart e porlét,
Búfelejtőn iszunk borlét,
Mint amatőr futball portás,
Ki lyukra vetődve port ás.

Por és homu vogymuk mi ma,
Égre belőlünk az ima
Transzcendensen teleportál,
S lelki könyűt nyel e por tál.

Ráncul rajtunk régi orca,
Porcelánul térdünk porca,
S szánkból kihullik a por fog…
Ezért felelni a kor fog?

Öregkori náthás orrlik
Össztüssztől erősen porlik.
Végül eldobban a por szív,
Ha a házmesterné porszív…

Így élünk mi, apró morzsák,
Mígnem benyakal a porzsák…

(versmegzenésítő: Dvořak)

„Port ugyan még sosem szívtam, csak füstszűrős Symphoniát, de az új világ farkastörvényei mégis arra kényszerítettek, hogy csehül állván, megzenésítsek bármit, ami szembe jön. A halott klasszikusok között viszonylag fiatal voltam, kellett a pénz…” /Antonin Dvořak (1841-1904), cseh zeneszerző/

„Súlyos anakronizmus, zeneszerző úr! Maga – némi képzavarral élve - már 68 éve fűbe harapva szagolta alulról az ibolyát, amikor először forgalomba került a füstszűrős Symphonia! Maga már rég por volt, amikor utóbbiból először hamu lett!” /Dr. Isa Vogymuk, őstörténeti hozzáértő/

„Ó, igen! A múlandóság örökzöld témája kőmosott vintidzs kiadásban, ajándék bérlettel a reinkarnáció tanfolyamra. Carpe diem, halandók, az élet egyre drágább, de egyszer élünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, már megint egy pénzpazarló humánértelmiségi! A forint nem por, hogy csak úgy szórjuk! Bár, ha jobban belegondolok… Mindegy! A lényeg, hogy egy átlagember olyan ritkán karnálódik rein, hogy luxus erre bérletet ajándékozni! Bőven elég a zóna adagú gyűjtőjegy!” /Fösvény Fridolin, a Fölösleges Uniós Költekezést Annulláló Rendészet (FUKAR) költséghatékonysági főelőadója/

„Ahogy olvastam minden betű után elporlott egy agysejtem, ez egy idegméreg. Nem is vállalkozom arra, hogy kétszer nekifussak ennek a rettenetnek. Ássuk el ezt a "művet" mélyre nyomban... Béke poraira.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Egérszájban sóhajt egy sajt:
Jaj, engem a balsors úgy sújt,
Porlok, mint egy reál agysejt.”
/Rokfort Rezsilla, a Kancsalrímeket Őrületig Aljasító Gyülevészhad (KŐAGY) szagbarbárja/

„Vegyes érzésekkel tudatjuk mindazokkal, akik megpróbálták elviselni, hogy egy hibásan beillesztett kancsalríme meglazulása következtében Rokfort Rezsillára ráomlott egy célt tévesztett csasztuskája és maga alá temette. A költőnő a helyszínen életét vesztette. A szándékosan késve érkező irodalombarát mentősök meg sem próbálták újraéleszteni. Emlékét igyekszünk minél hamarabb elfelejteni. Hamvait elszórakozzuk. Béka poraira!” /Pokol Pál, kegyszerdíler/

„Koszos ez az airport,
Zuhanó gép ver port.”
/Feketedoboz Friderika, a Légikatasztrofális Stewardess Dalárda (LSD) szövegírója/

„Halálos sportbaleset!!! Egy amatőr atlétikai versenyen rúdugrás közben életét vesztette a hétpróbás Feketedoboz Friderika, akinek fejét egy alacsonyan szálló repülőgép orrpropellere zúzta porrá. A gépet engedély nélkül vezető vak osztrák nyugdíjas segítségnyújtás helyett katapultálással próbált elmenekülni a helyszínről, ám balszerencséjére ejtőernyőjével pont a szomszéd telken zajló katonabál légvédelmi díszsortüzében landolt. Az áldozatokat laboratóriumi körülmények között próbálják rekonstruálni.” /MTI/

„Mi ez a demoralista önokádattal beporzott szellemi környezetgennyezés?! Főpolgármesteri kalandozásom után békésebb vizekre evezni vágyván vissza szándékoztam vonulni a kulturális térbe, erre rögtön a legelején mi böffent pofán, ki rottyant szembe?! Felebarátaim és felebarátnőim, fogjunk végre össze és verjük bele ennek a félnótás fűzfapoétának a tömpe orrát a saját tömegpusztító kultúrmocskába! Anyám, ha már megvédeni nem tudlak, legalább bosszút állok a Frady Endre miatt irreálisan magasra szökő vérnyomásodért!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minden testépítő olyan izomport szeretne enni, amiből én vagyok összegyúrva, de a rossz hír a számukra az, hogy nincs már, mert mindet felhasználtam, amikor önmagamat teremtettem.” /Chuck Norris/

Jaj, Chuck, jaj, Chuck, jaj, Chuck,
Megjön az eszed maj’csak?”
/az Úr/

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Falak között...

Ariadné a labirintus alaprajzánál cementes zsákokon tusol

Falak között labirintus,
ahol vadul vad és vadné,
mindeközben odakinn tus
alatt hűsöl Ariadné.

Vadnét és a vadóc vadat
keresni Thészeusz bement,
ám arról már nincsen adat,
volt-e nála elég cement

vadakat betonozandó,
no meg széjjelszórni jelül,
s miként -lá-ti után van -dó,
szép rendben a por is elül.

Vadak immár tömbbe zárva,
Thészeusz friss betonon áll,
s falak közt hever az árva
szakadozott aranyfonál.

„Kikérjük magunknak ezt a pofátlan történelemhamisítást, hogy Thészeuszt Ariadné aranyfonala helyett az akkor még fel sem talált cement agyament szétszórása mentette meg! A költőt lefizették! Ez csak a portlandi székhelyű off-shore beton-lobbi műve lehet! Az is rágalom, hogy az aranyfonál cement hatására szakadozik! Ebből per lesz, akárki meglássa!” /Dr. Ariad Adalbertné, az Ariadné Aranyfonala GPS-gyártó Zrt. jogtanácsosa/

„Vadakat bebetonozandó?!?!?!?! Szadista gyilkosok!!! Ezt a hatalmas makroökológiai lúdtalppal rendelkező költőt azonnal tartóztassák le és zárják egy labirintusba az általa bebetonozni kívánt vadakkal!!! Követeljük továbbá a halálbüntetés azonnali visszamenő hatállyal történő bevezetését! Pusztuljon a pusztító, hulljon a fél vese!” /Csalányi Csomella, cirkuszi erőművésznő és környezetvédelmi hiperaktivista/

„Tisztelt költő úr! Nagyon köszönjük, hogy a mitológia folyamatos megváltoztatásával, valamint vadonatúj nyelvtani és szóhasználati elképzeléseivel hozzájárul ahhoz, hogy évről évre újabbnál újabb tankönyvekkel áraszthassuk el a közoktatási piacot! Szerencsére a pénznek az ingyenes közoktatásban sincs szaga!” /Profit Pál, a Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatója/

„A cím olvastán abban reménykedtem, hogy a költő végre önkritikát gyakorol és beismeri önnön korlátoltságát. Ez közvetve meg is történt, hiszen a teljesen és a csak majdnem teljesen értelmetlen sorok mérkőzése 8:8-as döntetlent hozott. Anyám felfedezni vélt valami kis finomságot a sorok között, de kiderült, hogy az csak az olvasás közben visszaköhögött süteményemről odafreccsent epersodó volt. Epersoho… doho… Khhh-khhh… grrr… hrrr… ” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Feküdjön vissza Puzsér úr! Önt két napja kultúrsokkos állapotban hozta be a rohammentő. Kedves édesanyja elmondása szerint olvasás közben rohamot kapott, széttépte és megette a papírt, nagyot harapott a konyhaszekrényből, majd megivott rá egy fél liter meleg kacsazsírral kevert kínai kutyapálinkát. Mindeközben tele szájjal énekelte az ’Ittakába kéne menni, Fradyendroszt kéne verni’ kezdetű nótát, majd hirtelen összecsuklott. Most szépen alszik itt pár napot, aztán majd haza is mehet. Az izgalmakat mindenesetre messziről kerülje!” /Dr. Csúz Sebő, az Utolsóelőtti Kenet Közkórház vezető neuroproktológusa/

„Ha ez a vers nem lenne, ki se kéne találni.” /Pajtai Tompáncz, főcenzor és origami versenyző/

Nyári zápor

Nyári zápor égi állat,
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.

Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik

Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.

Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!

Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!

„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/

„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/

„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/

„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/

„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/

„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/

„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/

A szikla

Büszke szikla vízbe zuhant,
Sírja sebes sodrású hant.
Büszke kolonc immár övé,
S tördeli több kisebb kővé.
Folyó arcán habból fodor
Látszik, s közben  bőszen sodor,
Eltol, kerekít és gyalul
Mindent a fenéken alul.
Kőhadon nincs nyak, se borda,
Már csak sima kavicshorda.
Tovább bomló sziklaromok
Újabb fázisa a homok,
Mi szétmállik apró szemű
Iszappá és nem rossz e mű:
Büszke szikla szerény por ma,
Jól gyúrható, emberforma.